„Bahreini nemzetközi repülőtér” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tataroz sablon - közbenső mentes
Nincs szerkesztési összefoglaló
33. sor:
 
==Története==
Az első menetrendszerinti, kereskedelmi repülőgép 1932-ben érkezett meg a repülőtérre egy London-Delhi között közlekedő [[Handley Page H.P.42]] repülőgép képviseletében (beceneve: ''Hannibal'' volt). A gépen 24 utas volt, az út Londonból több napig tartott a mintegy 160&nbsp;km/órás sebesség mellett. Ez a menetrendszerinti szolgáltatás tette a repülőteret a [[Perzsa-öböl]] első nemzetközi repülőterévé.<ref>http://www.bahrainairport.com/bia/history.htm</ref>
 
A második világháború alatt a repülőteret az USA Légiereje a ''Central African Wing'' repülésirányító-központjának 13-as állomásaként használta. A repülőtér közbenső megállóként szolgált [[Irán]] vagy az [[Abadan repülőtér]] felé, a [[Sharjah repülőtér]] vagy [[Omán]] irányába a [[Karacsi]]-[[Kairó]] útvonalon.<ref>[http://airforcehistoryindex.org/data/000/181/428.xml USAFHRA document 00181427]</ref>
A második világháború alatt a repülőteret az USA Légiereje használta
 
A második világháború végétől Bahrein függetlenné válásáig (1971 decemberéig) az angol királyi légierő (Royal Air Force) használta, mint katonai repülőteret, ami ekkor '''RAF Muharraq''' néven volt ismert. Az akkori létesítmények többségét a függetlenné vált állam [[Gulf Air]] légitársasága kapta meg, kisebb részt maradt a [[U.S. Navy]]-nél (USA Tengeri Haderő), mint légitámogató egység (angol rövidítéssel: ASU).
During [[World War II]], the airport was used by the [[United States Army Air Force]] [[Air Transport Command]] Central African Wing, being designated as Station # 13. It functioned as a stopover en-route to [[Abadan Airport]], [[Iran]] or [[Sharjah International Airport|Sharjah Airport]], [[Oman]] on the [[Karachi]]-[[Cairo]] route.<ref>[http://airforcehistoryindex.org/data/000/181/428.xml USAFHRA document 00181427]</ref> From the end of World War II until Bahrain's independence in December 1971, the [[Royal Air Force]] maintained a military installation at the airfield known as '''RAF Muharraq'''. The majority of these facilities were later acquired by the Bahraini flag carrier airline, [[Gulf Air]], while a small portion continues to be utilized by the [[U.S. Navy]] as Aviation Support Unit (ASU) Bahrain.
 
==Fontosabb dátumok==
* 1936: Egy [[Handley Page H.P.42]] repülőgép kétszer egy héten közlekedik London és India között Bahrein érintésével.
* 1937: Hatalmas [[hidroplán]]ok rendszeres kiszolgálása a mai Mina Salman-i hajósklub helyén.
* Az 1950-es évektől a [[British Overseas Airways Corporation|BOAC]] heti több járatot közlekedtetett Bahreinen keresztül. Ezek között volt heti járat [[Karacsi]]ba, [[Szingapúr]]ba, [[Hong-Kong]]ba és heti háromszor [[Sydney]]-be.
* 1950 nem csak fontos mérföldkő a Muharraq-i repülőtér életében, hanem fontos lépés Bahrein kereskedelmi repülésének történetében is. Ebben az évben alakult meg egy új légitársaság, a Gulf Aviation Company (a Gulf Air elődje). A társaságnak kezdetben mindössze egyetlen, használt [[Avro Anson|Anson Mark II]] gépe volt (ami korábban [[Dhahran]]-ba menő utakon szolgált). Két éven belül azonban a flotta négy [[de Havilland]] és [[Douglas DC-3]] gépre bővült. Abban az időben ez a repülőtér volt a Perzsa-öböl térségében a legmodernebb és legfejlettebb jó kifutóval, irányító toronnyal, világítással, kommunikációs eszközökkel és éttermekkel felszerelve. A repülőtér vonzóvá vált az olyan légitársaságoknak, mint: [[Middle East Airlines]], [[Air India]], [[SriLankan Airlines|Air Ceylon]] és az [[Iran Air]]. Legtöbbjük [[Douglas DC-3|DC-3 ''Dakota'']] gépeket használt.
*
 
==Time Lines==
* In 1936, the operation of [[Handley Page H.P.42|H.P.42]] aircraft from London to [[India]] via [[Bahrain]] had been stepped up to a twice-weekly frequency.
* In 1937, Bahrain saw the regular service of the [[Short_Empire|Empire sea planes]]. The landing strip of these giants on the water was from where the marina club is located in Mina Salman today.
* From the 1950s, [[British Overseas Airways Corporation|BOAC]] operated several services a week through Bahrain. These included weekly services to [[Karachi]], [[Singapore]], [[Hong Kong]] and three times a week to [[Sydney]].
* 1950 was a significant year not only for [[Muharraq]] as an international airport, but also for Bahrain's own commercial aviation history. In this year, a new local airline, Gulf Aviation Company, was formed - the forerunner of [[Gulf Air]]. The company started with only one aircraft, a second-hand [[Avro Anson|Anson Mark II]], which was used initially on services to [[Dhahran]]. But within two years, the fleet had expanded to four [[de Havilland]] aircraft and [[Douglas DC-3|DC-3s]] for use on a steadily growing network in the Persian Gulf. This established Bahrain as an international stage. It was easily the most modern and advanced airport in the Persian Gulf with a good runway, control tower, lighting, communication facilities and even restaurants. It began to attract other carriers such as [[Middle East Airlines]], [[Air India]], [[SriLankan Airlines|Air Ceylon]] and [[Iran Air]] - mostly operating [[Douglas DC-3|Dakotas]].
* In December 1961, a new passenger terminal opened at the airport.
* During 1970-71, RAF Muharraq is scaled back and eventually closed.