„Hedonizmus” változatai közötti eltérés

A hedonista alapötletalapelv az, hogyszerint az élvezet az egyetlen dolog, ami jó egy embernek. Gyakran használják a tettek az általuk kiváltotkiváltott ''élvezet'' és ''fájdalom'' alapján való kiértékelésének igazolására. Nagyon leegyszerűsítve a hedonista arra törekszik, hogy a lehető legtöbb ''élvezetet'' érje el a lehető legkevesebb ''fájdalom'' mellett (''élvezet'' - ''fájdalom''). A [[19. század]]i brit filozófusok [[John Stuart Mill]] és [[Jeremy Bentham]] védelmébe vette az [[utilitarianizmusutilitarizmus]] etikai elméletét, amely szerint azt kell tennünk ami mindenki számára a legjobb. A hedonizmust, miszerint az emberek javát kell keresni, összekötve az utilitarianizmussalutilitarizmussal azt az eredményt kapjuk, hogy minden tettnek a legnagyobb jó elérésére kell irányulnia a lehető legtöbb ember számára. Bár konzisztensek a boldogság utáni hajszájukban, Bentham és Mill verziói különböznek. Két, modhatnimondhatni alapvető de különböző iskolája van a hedonizmusnak.:<ref>"Hedonism." Stanford Encyclopedia of Philosophy. 20 Apr. 2004. 4 Nov. 2007 <http://plato.stanford.edu/>.</ref>

Az egyik, [[Jeremy Bentham]] vezetésével, egy kvantitatív megközelítést favorizál. Bentham úgy hitte, hogy az öröm értéke kvantifikálható. Alapjában véve úgyÚgy gondolta, az élvezet értéke kiszámítható mint az intenzitása szorozvaés az időtartamávalidőtartama összeszorozásával kiszámítható, tehát nem csak az örömök száma, hanem intenzitásuk és fennállásuk hossza is szerepet játszik.

[[John Stuart Mill]] egy kvalitatív megközelítést javasol. Mill úgy gondolta, az örömnek léteznek különböző szintjei. A magas minőségű élvezet jobb, mint az alacsonyabb minőségű. Mill érvelése szerint az együgyűbb lények (gyakran utal a [[sertés]]ekre) könnyebben hozzáférnek az egyszerű örömökhöz. Mivel nem látják át az élet egyéb aspektusait, így nyugodtan elmerülhetnek az egyszerű élvezetekben. A bonyolultabb élőlények több időt töltenek az egyéb témákon való gondolkodással, ezzel lerövidítve az egyszerű örömökre szánt időt. Ezért számukra körülményesebb az egyszerű örömöknek hódolni.

Míg néhányan úgy tartják, hogy nincs általános szabály arra, hogy mi számít élvezetes cselekvésnek (például vannak, akik érdeklődnek a [[szadomazoizmusszadomazochizmus]] iránt). A legtöbb kortárs hedonista úgy gondolja, az élvezet jól megkülönböztethető a fájdalomtól és az előbbit hajszolják.