„1950-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
B krys (vitalap | szerkesztései)
B krys (vitalap | szerkesztései)
16. sor:
 
==Összefoglaló==
A Formula–1 első szezonját az olasz Alfa Romeo csapat uralta. Mind a hat európai versenyt egy 158-as autó nyerte, amely egy kiváló, háború előtti fejlesztés volt. Három nagydíjat [[Giuseppe Farina]] nyert és ugyanennyiszer sikerült [[Juan- Manuel Fangio]]nak is elsőként a célba érnie. A kivételes helyzetű Indianaplis 500-as versenyen Johnnie Parsons nyert. Az 500 mérföldes verseny nem kapcsolódott szorosan a világbajnoksághoz, ugyanis ott más szabályok voltak érvényben, európai pilóták illetve csapatok pedig csak ritkán indultak az eseményen. Mindezek ellenére az ott szerzett eredmények [[F1 1960|1960]]-ig beleszámítottak a bajnokság alakulásába.
 
Az első Formula–1-es szezont Farina nyerte, aki az utolsó futam előtt még csak a harmadik helyen állt Fangio és Fagioli mögött, de az Olasz Nagydíjon elsőként érkezett a célba, így kilenc pontot szerzett. Fangio a futamon kiesett, ezért ő nem kapott pontot. Fagioli bár a futam előtt második volt a pontversenyben, sőt, a futamon szerzett pontjaival együtt a második helyen is maradt volna, de csak az évadban elért négy legjobb helyezés számított, így a harmadik helyre szorult. Alberto Ascari bár második lett Monzában, 6 pontját megosztotta [[Ferrari]]s csapattársával, Dorino Serafinivel, akinek autóját verseny közben átvette. Így lecsúszott a negyedik helyről és a bajnokságban az ötödik helyen zárt.