1950-es Formula–1 világbajnokság

Az 1950-es Formula–1-es világbajnokság volt az FIA Formula–1 világbajnokság első évadja, amely 1950. május 13-ától szeptember 8-áig tartott és hét futamból állt (ebből hat versenyre európai pályákon került sor, de az Egyesült Államokban megrendezett indianapolisi 500-as futam eredményei is beleszámítottak a bajnokságba, ahol más szabályok érvényesültek). Ezenkívül olyan versenyek is megrendezésre kerültek, melyeken elért eredmények nem befolyásolták a világbajnokság alakulását. A Formula–1 első szezonját az olasz Alfa Romeo uralta. Mind a hat európai versenyt egy 158-as autó nyerte, amely egy kiváló, háború előtti fejlesztés volt. Három nagydíjat Giuseppe Farina nyert, és ugyanennyiszer sikerült Juan Manuel Fangiónak is elsőként a célba érnie. A kivételes helyzetű indianapolisi versenyen Johnnie Parsons nyert.

1950-es FIA Formula–1 világbajnokság
Alfa Romeo 158-as
Egyéni világbajnok
Giuseppe Farina	30
← A Formula–1 előtt 1951 →

Az első Formula–1-es szezont Farina nyerte, aki az utolsó futam előtt még csak a harmadik helyen állt Fangio és Fagioli mögött, de mivel az olasz nagydíjon elsőként érkezett a célba, kilenc pontot szerezve világbajnok lett.

Összefoglaló

ERA E-type

Az első bajnoki versenyt megelőzően áprilisban még rendeztek négy futamot, amelyek nem számítottak bele a bajnokság végeredményébe. Ezek közül Pauban és San Remóban Juan Manuel Fangio, Richmondban Reg Parnell, Párizsban pedig Georges Grignard nyert.

A bajnokság első futama a brit nagydíj volt, amelyet 1950. május 13-án rendeztek meg Silverstone-ban. A versenyre a királyi ház tagjai közül VI. György is kilátogatott feleségével, Erzsébet királynéval és fiatalabb leányával, Margit hercegnővel. Az Alfa Romeo csapat négy 158-assal érkezett a versenyre, amelyeket Fangio, Farina, Fagioli és Parnell vezetett. A Ferrari úgy döntött, hogy nem vesz részt a versenyen, de számos Maserati jelen volt. A mezőny többségét helyi gyártók autói tették ki, mint az ERA és az Alta.

Az időmérőn Farina volt a leggyorsabb, a másik három Alfa Romeo is a mezőny legelején végzett. A két Talbot-Lago mellett Prince Bira indulhatott Maseratijával a második sorból. Felice Bonetto volt az egyetlen, aki nem indult az időmérőn, és így nem is vehetett részt a versenyen. A verseny elején Farina maga mögött tartotta Fagiolit és Fangiót, majd hárman egymást előzgették, hogy szórakoztassák a nézőket. Nyolc körrel a futam vége előtt Fangiónak meghibásodott a motorja és kiesett. Farina továbbra is vezetett Fagioli előtt mintegy 2,5 másodperccel, Parnell pedig közel egy perccel volt mögötte. Birának a verseny háromnegyedénél kifogyott az üzemanyaga, így ő sem fejezhette be a nagydíjat.

A monacói nagydíjat végig Juan Manuel Fangio uralta, akinek ez volt az első futamgyőzelme az Alfa Romeóval. Mindjárt az első körben egy, a kikötőből érkező hullám elárasztotta a Tabac-kanyart, ami nagy balesetet okozott. Ennek következtében kilencen kiestek, köztük a második helyről induló Nino Farina is. Fangiónak sikerült elmenekülnie a káoszból. Senki nem sérült meg, de a tömegkarambol következtében az argentin José Froilán González megrongálódott Maseratija kigyulladt és a második körben összetört, ő maga pedig kisebb égési sérüléseket szenvedett. Technikai problémák következtében Philippe Étancelin és Luigi Villoresi is kiesett, és így csak heten tudták befejezni a nagydíjat, mindannyian körhátránnyal. A debütáló Ferrari csapattal Ascari második, a monacói Louis Chiron harmadik lett.

Maserati 4CLT

Az indianapolisi 500 volt az első verseny, amelyet nem Európában rendeztek. Az 500 mérföldből a szakadó eső miatt csupán 340 mérföldet tettek meg a versenyzők. A győztes Johnnie Parsons az eső ellenére 199,562 km/óra átlaggal hajtotta végig az 555,174 kilométert.

A svájci nagydíj előtt a Ferrarisok, Ascari és Villoresi hiába fogadkoztak, hogy igyekeznek minél jobban szerepelni, már az időmérőn kiderült, hogy nincs sok esélyük a győzelemre. A rajtrács első sorát az Alfa Romeo versenyzői, Fangio, Farina és Fagioli foglalták el. Ascari és Villoresi csak a második sorból rajtolhatott. A versenyen Ascari a második körben a boxba kényszerült javítás miatt, három körrel később pedig végleg feladta a versenyt. Villoresi tizenkét kör után esett ki. A versenyt Eugène Martin Talbotjának kirepülése és a Felice Bonetto tankolása közben felrobbant hordó színesítette. Fangio motorja szelepszárszakadás miatt állt le kilenc körrel a vége előtt, ezért ő is kiállni kényszerült. A másik argentin, José Froilán González a Monacóban szerzett sérülései miatt nem indult a versenyen.

A belga nagydíj időmérő edzésének első két helyezettje, Farina és Fangio ugyanannyi idő alatt teljesítette leggyorsabb körét, de mivel ekkor még csak másodperc pontosságú kézi időmérést használtak, így pontosabb eredmény nem születhetett. A győztes Juan Manuel Fangio 177,097 km/órás átlagot teljesített a versenyen. Ascari egy új 3300 köbcentiméteres Ferrarival versenyzett, de az új autóval csak az ötödik lett. A kockás zászlót csak öt versenyző látta meg, mindenki más kiesett, különböző okok miatt. Bár Giuseppe Farina kiesett géphiba miatt, így is a negyedik helyen végzett.

BRM Type 15

A Ferrari csapat nem vett részt a francia nagydíjon, de egy nem gyári Ferrari Peter Whiteheaddel a harmadik lett. Az edzésen Fangio megdöntötte az abszolút pályarekordot, pole-pozíciós ideje Hermann Lang 1939-es idejénél két másodperccel volt jobb. A versenyen sokáig Luigi Fagioli, az ekkor 52 éves pilóta volt a legjobb Alfa Romeós, de végül mégis Fangio végzett előrébb, és ezzel a futamot is megnyerte. Farina a benzinpumpa hibája miatt csak a hetedik lett.

A szezon hetedik, egyben szezonzáró futama az olasz nagydíj volt, amelyet szeptember 3-án Monzában rendezték meg. A verseny előtt összetettben Fangio vezetett 26 ponttal, Fagioli (24) és Farina (22) előtt, tehát még nyitott volt a verseny az első Formula–1-es világbajnoki címért. A Ferrarik indulása csak az utolsó pillanatban dőlt el. Az új, 4500 cm³-es versenyautók jól teljesítettek a próbákon, így Enzo Ferrari Monzába elengedte csapatát. A versenyen Fangio mellől elpártolt a szerencse, eltört a dugattyúja, ezért kénytelen volt átülni Piero Taruffi autójába. Fangio „új” kocsija is szelepszárszakadást szenvedett, így a világbajnoki címről le kellett mondania. A versenyt, és ezzel együtt a világbajnoki címet végül Giuseppe Farina nyerte meg az Alfa Romeóval. Ennek a típusnak ez volt a 22. nagydíjgyőzelme 1938 óta.

Szabályok

Az első Formula–1-es évadban 14 csapat vett részt (négy gyári és tíz független). A váz, a motor és az autók rajtszáma is versenyről versenyre változott. Verseny közben is szabadon lehetett autót cserélni, és szabadon lehetett igazolni is. A futamok első öt célba érő versenyzője kapott bajnoki pontokat (8, 6, 4, 3, 2), valamint egy pontot adtak a leggyorsabb körért. A pontok közül csak a négy legjobb számított be a bajnokság végeredményébe. A megosztott autókért kapott pontokat megosztották az érintett vezetők között.

Futamok

Futam		Időpont	Helyszín	Pályakép	Győztes pilóta	Konstruktőr	Összefoglaló
1.	Brit nagydíj	május 13.	Silverstone		Giuseppe Farina	Alfa Romeo	Összefoglaló
2.	Monacói nagydíj	május 21.	Monaco		Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
3.	Indianapolisi 500	május 30.	Indianapolis		Johnnie Parsons	Kurtis Kraft-Offenhauser	Összefoglaló
4.	Svájci nagydíj	június 4.	Bremgarten		Giuseppe Farina	Alfa Romeo	Összefoglaló
5.	Belga nagydíj	június 18.	Spa-Francorchamps		Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
6.	Francia nagydíj	július 2.	Reims-Gueux		Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
7.	Olasz nagydíj	szeptember 3.	Monza		Giuseppe Farina	Alfa Romeo	Összefoglaló

A végeredménybe be nem számító versenyek

Verseny	Helyszín	Dátum	Győztes pilóta	Konstruktőr	Összefoglaló
XI. Grand Prix de Pau	Pau	április 10.	Juan Manuel Fangio	Maserati	Összefoglaló
II. Richmond Trophy	Goodwood	április 10.	Reg Parnell	Maserati	Összefoglaló
V. San Remo Grand Prix	San Remo	április 16.	Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
IV. Grand Prix de Paris	Párizs	április 30.	Georges Grignard	Talbot-Lago	Összefoglaló
XII. British Empire Trophy	Douglas	június 15.	Bob Gerard	ERA	Összefoglaló
IV. Gran Premio di Bari	Bari	július 9.	Nino Farina	Alfa Romeo	Összefoglaló
IV. J.C.C. Jersey Road Race	Jersey	július 13.	Peter Whitehead	Ferrari	Összefoglaló
XII. Circuit de l'Albigeois	Albi	július 16.	Louis Rosier	Talbot-Lago	Összefoglaló
I. Grote Prijs van Nederland	Zandvoort	július 23.	Louis Rosier	Talbot-Lago	Összefoglaló
III. Grand Prix des Nations	Genova	július 30.	Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
I. Nottingham Trophy	Gamston	augusztus 7.	David Hampshire	Maserati	Összefoglaló
IV. Ulster Trophy	Dundrod	augusztus 12.	Peter Whitehead	Ferrari	Összefoglaló
XIX. Coppa Acerbo	Pescara	augusztus 15.	Juan Manuel Fangio	Alfa Romeo	Összefoglaló
II. BRDC International Trophy	Silverstone	augusztus 26.	Nino Farina	Alfa Romeo	Összefoglaló
III. Goodwood Trophy	Goodwood	szeptember 30.	Reg Parnell	BRM	Összefoglaló
X. Gran Premio de Penya Rhin	Pedralbes	október 29.	Alberto Ascari	Ferrari	Összefoglaló

Pilóták és konstruktőrök

Csapat	Konstruktőr	Váz	Motor	Abroncs	Pilóta
SA Alfa Romeo	Alfa Romeo	158	Alfa Romeo	P	Juan Manuel Fangio
					Giuseppe Farina
					Gianbattista Guidotti
					Luigi Fagioli
					Reg Parnell
Scuderia Ambrosiana	Maserati	4CLT/48	Maserati	D	David Murray
					David Hampshire
ERA Ltd.	ERA	ERA E	ERA	D	Leslie Johnson
Team Walker	ERA	ERA E	ERA	D	Peter Walker

1950-es Formula 1-es bajnokság végeredménye

Pontozás

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	Lk.	6-20.
Pont	8	6	4	3	2	1	0

(Félkövér: pole-pozíció, dőlt: leggyorsabb kör, a színkódokról részletes információ itt található)

Hely. Pilóta GBR MON 500 SUI BEL FRA ITA Pont 1. Giuseppe Farina 1 Ki 1 4 7 1 30 2. Juan Manuel Fangio Ki 1 Ki 1 1 Ki / Ki‡ 27 3. Luigi Fagioli 2 Ki 2 2 2 3 24 (28) 4. Louis Rosier 5 Ki 3 3 6‡ 4 13 5. Alberto Ascari 2 Ki 5 2‡ 11 6. Johnnie Parsons 1 9 7. Bill Holland 2 6 8. Prince Bira Ki 5 4 Ki 5 9. Peter Whitehead 3 7 4 10. Louis Chiron Ki 3 9 Ki Ki 4 11. Reg Parnell 3 Ki 4 12. Mauri Rose 3 4 13. Dorino Serafini 2‡ 3 14. Yves Giraud-Cabantous 4 Ki Ki 8 3 15. Raymond Sommer 4 Ki Ki Ki Ki 3 16. Robert Manzon Ki 4 Ki 3 17. Cecil Green 4 3 18. Philippe Étancelin 8 Ki Ki Ki 5‡ 5 3 19. Felice Bonetto 5 Ki Ki 2 20. Eugène Chaboud Ki 5‡ 1 21. Joie Chitwood 5‡ 1 22. Tony Bettenhausen 5‡ 1 23. Toulo de Graffenried Ki Ki 6 6 0 24. Bob Gerard 6 6 0 25. Luigi Villoresi Ki Ki 6 0 26. Lee Wallard 6 0 27. Charles Pozzi 6‡ 0 28. Johnny Claes 11 7 10 8 Ki Ki 0 29. Cuth Harrison 7 Ki Ki 0 30. Pierre Levegh 7 Ki Ki 0 31. Walt Faulkner 7 0 32. Nello Pagani 7 0 33. Harry Schell Ki 8 0 34. George Connor 8 0 35. Geoff Crossley HN 9 0 36. David Hampshire 9 Ki 0 37. Paul Russo 9 0 38. Toni Branca 11 10 0 39. Pat Flaherty 10 0 40. Brian Shawe Taylor 10‡ 0 41. Joe Fry 10‡ 0 42. Myron Fohr 11 0 43. Duane Carter 12 0 44. Mack Hellings 13 0 45. Jack McGrath 14 0 46. Troy Ruttman 15 0 47. Gene Hartley 16 0 48. Jimmy Davies 17 0 49. Johnny McDowell 18 0 50. Walt Brown 19 0 51. Spider Webb 20 0 52. Jerry Hoyt 21 0 53. Walt Ader 22 0 54. Jackie Holmes 23 0 55. Jim Rathmann 24 0 – Joe Kelly HN 0 – Franco Rol Ki Ki Ki 0 – Eugène Martin Ki Ki 0 – José Froilán González Ki Ki 0 – David Murray Ki Ki 0 – Maurice Trintignant Ki Ki 0 – Leslie Johnson Ki 0 – Peter Walker Ki‡ 0 – Tony Rolt Ki‡ 0 – Bill Schindler Ki 0 – Fred Agabashian Ki 0 – Jimmy Jackson Ki 0 – Sam Hanks Ki 0 – Dick Rathmann Ki 0 – Duke Dinsmore Ki 0 – Bayliss Levrett Ki‡ 0 – Bill Cantrell Ki‡ 0 – Guy Mairesse Ki 0 – Paul Pietsch Ki 0 – Clemente Biondetti Ki 0 – Henri Louveau Ki 0 – Franco Comotti Ki 0 – Consalvo Sanesi Ki 0 – Piero Taruffi Ki‡ 0 Hely. Pilóta GBR MON 500 SUI BEL FRA ITA Pont

• ‡ A pozíció ugyanannak az autónak két versenyzője között oszlott meg.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 1950 Formula One season című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz 1950-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

• Az 1950-es szezonról a formula1.com honlapon