Főmenü megnyitása

Alfa Romeo F1

Formula-1-es versenycsapat

Az Alfa Romeo F1 egy Formula-1-es versenycsapat, mely ezidáig három érában szerepelt a sportág történetében. Jelenleg önállóan, a Sauber istálló 2018-as átvételével vannak jelen. Csapatként illetve motorszállítóként 1950-1987 között voltak jelen folyamatosan, majd 2015-ben tértek vissza, kezdetben csak reklámpartnerként.

Alfa Romeo F1
AlfaRomeoF1logo-2019.jpg

Teljes név Alfa Romeo Racing
Székhely Hinwill, Zürich, Svájc
Csapatfőnök Frédéric Vasseur
Technikai igazgató Axel Kruse
Versenyzők 7. FIN Kimi Räikkönen
99. ITA Antonio Giovinazzi
Tesztpilóták Tatiana Calderón
Marcus Ericsson
Juan Manuel Correa
Motor Ferrari
Gumik Pirelli
Szín Bordó-fehér
Formula–1-es szereplése
Első verseny GBR 1950-es brit nagydíj
Utolsó verseny ESP 2019-es spanyol nagydíj
Versenyek száma 115
Konstruktőri VB-címek 0
Versenyzői VB-címek 2
Első győzelem GBR 1950-es Formula–1 brit nagydíj
Legutóbbi győzelem ESP 1951-es Formula–1 spanyol nagydíj
Győzelmek 10
Első rajtkockák 12
Leggyorsabb körök 14
A(z) Alfa Romeo F1 weboldala

Első érájuk 1950-1951 között tartott önálló csapatként, ekkor megnyerték mindkét világbajnokságot. A hatvanas-hetvenes években több csapatnak szállítottak motort, amelyekkel nagy sikereket arattak. Mint önálló csapat 1979-ben tértek vissza, azonban ez az időszak nem volt túl sikeres, így 1985-ben ki is szálltak (bár 1987-ig még szállítottak motort az Osella csapatnak). 2015-ben az Alfa Romeo csapat logói megjelentek a Ferrari autóin, 2018-ban pedig mint névadó szponzor jelentek meg a Sauber istállónál, amelyet 2019-ben a nevükre vettek, így 1987 után újra konstruktőrként szerepelnek a Formula-1-ben.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A második világháború előttSzerkesztés

Még a hivatalos Formula-1 bajnokság elindulása előtt is szerepelt az Alfa Romeo különféle bajnokságokban, méghozzá egészen jól. P2-es és P3-as autóik az Auto Union és a Mercedes felemelkedéséig gyakorlatilag dominánsak voltak. Ekkor visszavonultak mint gyári csapat, de sok feltörekvő tehetséget támogattak, mint például Enzo Ferrari és csapata, a Scuderia Ferrari. 1934 és 1939 között az Alfa Romeo által épített kasztnik elavultak és gyengébbek voltak, mint az új topcsapat Mercedes. 1938-ban mutatták be a 158-as típust, ami nem volt egy sikeres konstrukció. A háború azonban közbeszólt, és amikor 1946-ban újraindult a versenyzés, az Alfa Romeo 158 volt már a domináns, szinte minden versenyt megnyert, amelyen indult.

Alfa Romeo S.p.A. (1950-1951)Szerkesztés

Amikor elindult a Formula-1, az Alfa Romeo csapat is nevezett. Akárcsak korábban, most is a mechanikus feltöltős 158-as típussal neveztek be[1]. Nino Farina megnyerte az első világbajnokságot, 1951-ben pedig Juan Manuel Fangio az Alfetta 159-essel. Ez az elődjének a továbbfejlesztése volt, teljesítményben korában az egyik legjobb volt (425 lóerő), cserébe nagyon fogyasztotta az üzemanyagot. 1952-ben aztán a csapat döntött, és kiszálltak a Forma-1-ből. Ennek az oka az volt, hogy a korábban általuk támogatott másik olasz csapat a Ferrari magáncsapat volt, ők pedig állami, és az olasz kormány nem akart pénzt áldozni arra, hogy új kasztnit tervezzenek az akkor már 13 éves régi helyett. Az Alfa Romeo meglepő módon úgy érte el azt, hogy a sportág első két évében dominált, hogy a költségvetése szerény volt, és technológiája pedig háború előtti.

Team Alfa Romeo (1979-1985)Szerkesztés

1977-ben az Alfa Romeo, mint anyavállalat, megadta az engedélyt a versenysportokért felelős divíziójának, az Autodeltának, hogy Forma-1-es kasztnit építsenek. Az Alfa Romeo 177 névre keresztelt autó az 1979-es brit nagydíjon debütált. Ebben a korszakában a csapat közel sem volt olyan sikeres, mint az elsőben. 1985-ig történő jelenlétük során mindössze két pole pozíciót értek el, háromszor lettek harmadikok, kétszer másodikok, és egyszer érték el a leggyorsabb kört. Az 1980-as német nagydíj edzésén Patrick Depailler a pályán lelte halálát. Az autóik legnagyobb problémája a megbízhatóság volt. 1982-ben a csapatüzemeltetést és a kasztni tervezését kiszervezték az Euroracing-nek, míg a motorokat továbbra is az Autodelta szállította. 1983-ban érte el a csapat a csúcspontját, amikor már turbómotorral hajtottan hatodikok lettek a konstruktőri bajnokságban, főként Andrea de Cesaris két második helyének köszönhetően.

1984-ben megváltoztak a szabályok. AZ FIA 220 literes maximum üzemanyag-fogyasztást írt elő versenyenként, amit a BMW, a Renault, a TAG-Porsche, a Ferrari, és a Honda hatékonyabban tudtak megoldani, mint az Alfa Romeo. V8-as turbómotorjuk (ami akkoriban egyedi megoldásnak számított) rengeteget fogyasztott, és a gyors pályákon pedig kifejezetten lassú volt. A fogyasztási problémákat a motor letekerésével oldották meg, ami szintén gyengítette a teljesítményt. Ezen később sem sikerült úrrá lenniük. Riccardo Patrese 1984-es olasz nagydíjon elért harmadik helyezése volt az utolsó dobogós helyezésük. 1984-1985 között gyakran előfordult, hogy nem tudták befejezni a futamokat, mert elfogyott az üzemanyaguk. 1985-ös autójuk, az Alfa Romeo 185T annyira rossz volt, hogy szezon közben vissza kellett állniuk az előző évire. Az eredmények elmaradoztak, így a csapat másodszor is visszavonult.

Alfa Romeo Racing (2019-)Szerkesztés

2019 januárjában bejelentették, hogy a Sauber istálló 2018-as névadó szponzora, az Alfa Romeo átveszi a csapatot. Ez lényegében azt jelentette, hogy az Alfa Romeo önálló csapatként visszatért, de meghagyták a Sauber teljes személyzetét és struktúráját. A korábbi szereplésekkel ellentétben a csapat nem saját motort épített, hanem Ferrari motorokat használt.

MotorszállítókéntSzerkesztés

Szívómotorok (1960-1970-es évek)Szerkesztés

Turbómotor-éra (1980-as évek)Szerkesztés


Teljes Formula–1-es eredménysorozataSzerkesztés

Év Modell Motor Gumi Versenyző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pont Helyezés
1950 Alfa Romeo 158 Alfa Romeo S8 P GBR MON 500 SUI BEL FRA ITA - -
  Juan Manuel Fangio Ki 1 Ki 1 1 Ki
  Nino Farina 1 Ki 1 4 7 1
  Luigi Fagioli 2 Ki 2 2 2 3
  Reg Parnell 3
  Piero Taruffi Ki
  Consalvo Sanesi Ki
1951 Alfa Romeo 159 Alfa Romeo S8 P SUI 500 BEL FRA GBR GER ITA ESP - -
  Juan Manuel Fangio 1 9 1 2 2 Ki 1
  Nino Farina 3 1 5 Ki Ki 3 3
  Luigi Fagioli 1
  Felice Bonetto 4 Ki 3 5
  Toulo de Graffenried 5 Ki 6
  Consalvo Sanesi 4 Ki 10 6
  Paul Pietsch Ki
1979 Alfa Romeo 177
Alfa Romeo 179
Alfa Romeo F1
Alfa Romeo V12
G ARG BRA RSA USW ESP BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 0
  Bruno Giacomelli Ki 17 Ki Ki
  Vittorio Brambilla 12 Ki DNQ
1980 Alfa Romeo 179 Alfa Romeo V12 G ARG BRA RSA USW BEL MON FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA 4 11.
  Bruno Giacomelli 5 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 5 Ki Ki Ki Ki Ki
  Patrick Depailler Ki Ki NC Ki Ki Ki Ki Ki
  Vittorio Brambilla Ki Ki
  Andrea de Cesaris Ki Ki
1981 Alfa Romeo 179 Alfa Romeo V12 G USW BRA ARG SMR BEL MON ESP FRA GBR GER AUT NED ITA CAN LVS 10 9.
  Bruno Giacomelli Ki NC 10 Ki 9 Ki 10 15 Ki 15 Ki Ki 8 4 3
  Mario Andretti 4 Ki 8 Ki 10 Ki 8 8 Ki 9 Ki Ki Ki 7 Ki
1982 Alfa Romeo 179
Alfa Romeo 182
Alfa Romeo V12 G
M
RSA BRA USW SMR BEL MON USE CAN NED GBR FRA GER AUT SUI ITA LVS 7 10.
  Bruno Giacomelli 11 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 7 9 5 Ki 12 Ki 10
  Andrea de Cesaris 13 Ki Ki Ki Ki 3 Ki 6 Ki Ki Ki Ki Ki 10 10 9
1983 Alfa Romeo 183T Alfa Romeo V8 (turbó) M BRA USW FRA SMR MON BEL USE CAN GBR GER AUT NED ITA EUR RSA 18 6.
  Andrea de Cesaris DSQ Ki 12 Ki Ki Ki Ki Ki 8 2 Ki Ki Ki 4 2
  Mauro Baldi Ki Ki Ki Ki 6 Ki 12 10 7 Ki Ki 5 Ki Ki Ki
1984 Alfa Romeo 184T Alfa Romeo V8 (turbó) G BRA RSA BEL SMR FRA MON CAN USE USA GBR GER AUT NED ITA EUR POR 11 8.
  Riccardo Patrese Ki 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 12 Ki 10 Ki 3 6 8
  Eddie Cheever 4 Ki Ki 7 Ki DNQ 11 Ki Ki Ki Ki Ki 13 9 Ki 17
1985 Alfa Romeo 185T
Alfa Romeo 184TB
Alfa Romeo V8 (turbó) G BRA POR SMR MON CAN USE FRA GBR GER AUT NED ITA BEL EUR RSA AUS 0 12.
  Riccardo Patrese Ki Ki Ki Ki 10 Ki 11 9 Ki Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki
  Eddie Cheever Ki Ki Ki Ki 17 9 10 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Alfa Romeo F1 témájú médiaállományokat.
  1. Grand Prix Cars - Alfa Romeo 158. www.grandprixhistory.org. (Hozzáférés: 2019. április 8.)