Alfa Romeo F1

svájci-olasz Formula–1-es versenycsapat

Az Alfa Romeo F1 Team Stake egy svájci-olasz Formula–1-es versenycsapat, mely ezidáig három érában szerepelt a sportág történetében. Jelenleg önállóan, a Sauber istálló 2018-as átvételével vannak jelen. Csapatként illetve motorszállítóként 19501987 között voltak jelen folyamatosan, majd 2015-ben tértek vissza, kezdetben csak reklámpartnerként.

SUI Alfa Romeo

Teljes név Alfa Romeo F1 Team Stake
Székhely SUI Hinwill
Csapatfőnök GER Andreas Seidl (vezérigazgató)
ITA Alessandro Alunni Bravi
(csapatfőnök)
Műszaki igazgató FRA Jan Monchaux
Weboldal Hivatalos weboldal
Jogelőd Sauber F1 Team
2023-as Formula–1-es szereplése
Versenyzők 77. FIN Valtteri Bottas
24. CHN Csou Kuan-jü
Tartalékpilóták FRA Théo Pourchaire
Kasztni C43
Motor Ferrari
Gumik Pirelli
Szín piros-fekete
Formula–1 szereplése
Első verseny GBR 1950-es brit nagydíj
Utolsó verseny UAE 2023-as abu-dzabi nagydíj
Versenyek száma 214
Konstruktőri VB-címek 0
Versenyzői VB-címek 2 (1950, 1951)
Első győzelem GBR 1950-es brit nagydíj
Legutóbbi győzelem ESP 1951-es spanyol nagydíj
Győzelmek 10
Első rajtkockák 12
Leggyorsabb körök 16
Legutóbbi VB-helyezés 9. (16 pont)

Első érájuk 1950–1951 között tartott önálló csapatként, ekkor megnyerték mindkét világbajnokságot. A hatvanas-hetvenes években több csapatnak szállítottak motort, amelyekkel nagy sikereket arattak. Mint önálló csapat 1979-ben tértek vissza, azonban ez az időszak nem volt túl sikeres, így 1985-ben ki is szálltak (bár 1987-ig még szállítottak motort az Osella csapatnak). 2015-ben az Alfa Romeo csapat logói megjelentek a Ferrari autóin, 2018-ban pedig mint névadó szponzor jelentek meg a Sauber istállónál, amelyet 2019-ben a nevükre vettek, így 1987 után újra konstruktőrként szerepelnek a Formula–1-ben. 2023 végén az Alfa Romeo távozik a Sauberből, így az Alfa Romeo, mint konstruktőr, ismét kiszáll az Forma–1-ből. 2023 elejétől az Orlen helyett a Stake kaszinócég lett a csapat névadó főszponzora.

Története szerkesztés

A második világháború előtt szerkesztés

 
Giuseppe Campari egy Alfa Romeóban 1920-ban

Még a hivatalos Formula-1 bajnokság elindulása előtt is szerepelt az Alfa Romeo különféle bajnokságokban, méghozzá egészen jól. P2-es és P3-as autóik az Auto Union és a Mercedes felemelkedéséig gyakorlatilag dominánsak voltak. Ekkor visszavonultak mint gyári csapat, de sok feltörekvő tehetséget támogattak, mint például Enzo Ferrari és csapata, a Scuderia Ferrari. 1934 és 1939 között az Alfa Romeo által épített kasztnik elavultak és gyengébbek voltak, mint az új topcsapat Mercedes. 1938-ban mutatták be a 158-as típust, ami nem volt egy sikeres konstrukció. A háború azonban közbeszólt, és amikor 1946-ban újraindult a versenyzés, az Alfa Romeo 158 volt már a domináns, szinte minden versenyt megnyert, amelyen indult.

Alfa Romeo S.p.A. (1950-1951) szerkesztés

 
Az Alfa Romeo 159-es "Alfetta"

Amikor elindult a Formula–1, az Alfa Romeo csapat is nevezett. Akárcsak korábban, most is a mechanikus feltöltős 158-as típussal neveztek be.[1] Nino Farina megnyerte az első világbajnokságot, 1951-ben pedig Juan Manuel Fangio az Alfetta 159-essel. Ez az elődjének a továbbfejlesztése volt, teljesítményben korában az egyik legjobb volt (425 lóerő), cserébe nagyon fogyasztotta az üzemanyagot. 1952-ben aztán a csapat döntött, és kiszálltak a Formula–1-ből. Ennek az oka az volt, hogy a korábban általuk támogatott másik olasz csapat a Ferrari magáncsapat volt, ők pedig állami, és az olasz kormány nem akart pénzt áldozni arra, hogy új kasztnit tervezzenek az akkor már 13 éves régi helyett. Az Alfa Romeo meglepő módon úgy érte el azt, hogy a sportág első két évében dominált, hogy a költségvetése szerény volt, és technológiája pedig háború előtti.

Team Alfa Romeo (1979-1985) szerkesztés

 
Az 1982-es Alfa Romeo 179D

1977-ben az Alfa Romeo, mint anyavállalat, megadta az engedélyt a versenysportokért felelős divíziójának, az Autodeltának, hogy Formula–1-es kasztnit építsenek. Az Alfa Romeo 177 névre keresztelt autó az 1979-es brit nagydíjon debütált. Ebben a korszakában a csapat közel sem volt olyan sikeres, mint az elsőben. 1985-ig történő jelenlétük során mindössze két pole pozíciót értek el, háromszor lettek harmadikok, kétszer másodikok, és egyszer érték el a leggyorsabb kört. Az 1980-as német nagydíj edzésén Patrick Depailler a pályán lelte halálát. Az autóik legnagyobb problémája a megbízhatóság volt. 1982-ben a csapatüzemeltetést és a kasztni tervezését kiszervezték az Euroracing-nek, míg a motorokat továbbra is az Autodelta szállította. 1983-ban érte el a csapat a csúcspontját, amikor már turbómotorral hajtottan hatodikok lettek a konstruktőri bajnokságban, főként Andrea de Cesaris két második helyének köszönhetően.

1984-ben megváltoztak a szabályok. AZ FIA 220 literes maximum üzemanyag-fogyasztást írt elő versenyenként, amit a BMW, a Renault, a TAG-Porsche, a Ferrari, és a Honda hatékonyabban tudtak megoldani, mint az Alfa Romeo. V8-as turbómotorjuk (ami akkoriban egyedi megoldásnak számított) rengeteget fogyasztott, és a gyors pályákon pedig kifejezetten lassú volt. A fogyasztási problémákat a motor letekerésével oldották meg, ami szintén gyengítette a teljesítményt. Ezen később sem sikerült úrrá lenniük. Riccardo Patrese 1984-es olasz nagydíjon elért harmadik helyezése volt az utolsó dobogós helyezésük. 1984-1985 között gyakran előfordult, hogy nem tudták befejezni a futamokat, mert elfogyott az üzemanyaguk. 1985-ös autójuk, az Alfa Romeo 185T annyira rossz volt, hogy szezon közben vissza kellett állniuk az előző évire. Az eredmények elmaradoztak, így a csapat másodszor is visszavonult.

 
Kimi Räikkönen a 2019-es osztrák nagydíjon

Alfa Romeo Racing (2019-2023) szerkesztés

 
Valtteri Bottas a 2022-es osztrák nagydíjon

2019 januárjában bejelentették, hogy a Sauber istálló 2018-as névadó szponzora, az Alfa Romeo átveszi a csapatot. Ez lényegében azt jelentette, hogy az Alfa Romeo önálló csapatként visszatért, de meghagyták a Sauber teljes személyzetét és struktúráját, és továbbra is svájci licenccel versenyeznek. A korábbi szereplésekkel ellentétben a csapat nem saját motort épített, hanem Ferrari motorokat használt. Az Alfa Romeo változatlan versenyzői felállással kezdte a 2020-as szezont. 2020 januárjában a csapat bejelentette, hogy névadó szponzorációs megállapodást köt a lengyel PKN Orlen olajtársasággal, és Robert Kubica is csatlakozik tartalék versenyzőként.

Az Alfa Romeo Racing marad a csapat neve, miután a Sauber és az Alfa Romeo megállapodott. Räikkönen a 2021-es bajnoki szezon befejezése után visszavonult a Formula–1-ből, míg Giovinazzi a Formula–E-ben indult. A csapat a Mercedes korábbi pilótáját, Valtteri Bottast és a Formula–2-ben végzett Csou Kuan-jüt szerződtette a 2022-es szezonra. 2022 elején, a csapat megváltoztatta a nevét Alfa Romeo F1 Team Orlen-re.

Az Alfa Romeo 2023 végén kiszáll a Forma–1-ből, és véget vet a Sauberrel fennálló együttműködésének, helyette az Audi vásárol tulajdonrészt a csapatban, ami 2026-ra (a BMW Sauber időszak után) újra gyári csapattá válik. 2023-ban a csapat vezetése is lecserélődött, Frédéric Vasseur a Ferrari csapatfőnöke lett, így helyette két ember új ember érkezett. A McLarentől érkező Andreas Seidl lett a Sauber-csoport vezérigazgatója, míg ezután a csoport ügyvezezető igazgatója, Alessandro Alunni Bravi képviseli a Forma–1-es csapatot. 2023-tól a csapat neve Alfa Romeo F1 Team Stake lett.

Motorszállítóként szerkesztés

Szívómotorok (1960-1970-es évek) szerkesztés

 
A Brabham BT46 "Fan Car"

A hatvanas években számos csapat használta (név nélkül) az Alfa Romeo soros 4 hengeres motorjait, például az LDS, a Cooper, vagy a De Tomaso. [2]

1962-ben Peter de Klerk készített egy különleges együléses versenyautót, amit a dél-afrikai Formula-1-es bajnokságon indított. Az autóba az Alfa Romeo Giulietta 1,5 literes soros 4 hengeres motorja került, amit az LDS is használt, de az LDS-szel ellentétben az autót "Alfa Romeo Special" névre keresztelték. A Special két versenyen indult, az 1963-as versenyen kiesett, 1965-ben pedig 10. helyet ért el, ezeken kívül öt olyan versenyen is indult, amik nem számítottak bele a bajnokságba. Az 1963-as rand-i nagydíjon dobogós helyet ért el.[3]

A hatvanas évek végén az Alfa Romeo elkezdte V8-as motorok fejlesztését, amit először Lucien Bianchi tesztelt a Cooper T86C F1-3-68 típusú autóval.[4] 1970-ben és 1971-ben ezekkel a motorokkal tért vissza az Alfa Romeo név a Formula–1-be, Andrea de Adamich pilóta alatt. Egy autót indítottak Alfa Romeo motorral a McLaren csapat részéről vele, ami sajnos elég megbízhattalan volt, és a legtöbbször a kvalifikáció során elbukott. 1971-ben de Adamich a March csapatnál indulhatott a szezon második felében ugyanígy, de hasonlóan rossz teljesítménnyel.

1976-ban Bernie Ecclestone szerződést kötött velük, hogy az Alfa Romeo flat-12 elrendezésű motorjait használhassák, 510 lóerős teljesítményével a motor erősebb volt, mint az akkoriban széles körben használt, 465 lóerő teljesítményű Cosworth DFV motor. Hátránya volt viszont, hogy nehezebb is volt, és körülményesebb a kiszerelése, kialakításából adódóan pedig több üzemanyagot is fogyasztott. A Gordon Murray által tervezett, sok tekintetben forradalmi konstrukciónak számító Brabham BT46-os megkapta az Alfa Romeo-motorokat, ahol a kasztni ellensúlyozta a motor okozta hátrányokat. 1978-ban, amikor az aerodinamika és a szívóhatás mindennél fontosabb lett, az Alfa Romeo keskenyebb blokkokat tervezett, de a hátrányokat nem sikerült teljesen kiküszöbölni.

Turbómotor-éra (1980-as évek) szerkesztés

1987-ben az Alfa Romeo leszerződött a Ligier csapattal. A 850 lóerős, ikerturbós, másfél literes négyhengeres motor, melyet Alfa Romeo 415T névre kereszteltek, René Arnoux Ligier-jébe került tesztelésre.[5] Mikor a Fiat (a Ferrarit is tulajdonló konszern) átvette az irányítást az Alfa Romeo felett, a szerződést felbontották, helyette a csapat a Megatron (ex-BMW) motorjait használta.[6] Arnoux egyébként maga is sokat panaszkodott az Alfára.

1983 és 1988 között az Osella csapatot is ellátták motorral, 1983-ban szívómotorral. 1984-ben a kis Turin csapatot is segítették, illetve az Osella alapja az Alfa Romeo 183T Formula–1-es autó volt (a csapat megszűnéséig ez a kasztni volt az alapja az összes autójuknak). 1988-ban megromlott a csapattal a viszonyuk, ezért megtiltották, hogy a nevüket használják, így a motorok szimplán az "Osella V8" nevet kapták. Ebben az évben véget ért az első turbókorszak a Formula–1-ben, így az Alfa ott is hagyta a sportágat.

V10-es szívómotor (1985) szerkesztés

Mivel számítottak arra, hogy a turbómotorokat hamarosan betiltják aFormula–1-ben, az Alfa Romeo készített egy kísérleti V10-es motort, melyeket a Ligier csapatnak szántak. Ez volt az első modern V10-es motor, amit a Honda és a Renault megoldásai követtek. A 3,5 literes motor 583 lóerőt tudott, amit egészen 620 lóerős teljesítményig fejlesztettek. Mikor a Ligier csapattal megszűnt az együttműködés, a motor átkerült a 164 Pro Car projekthez.[7] 1988-ban a Fiat csoport felvásárolta a Motor Racing Developments-t (már néven Brabham F1), hogy a tervben volt ProCar sorozathoz kasztnit tervezzenek nekik. A Brabham BT57 néven futó autó,[8] melyet soha nem használtak (nem jött létre a ProCar sorozat), megkapta a V10-es motort.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata szerkesztés

Szezon Név Modell Gumi Motor Versenyzők Helyezés
1950   Alfa Romeo S.p.A Alfa Romeo 158 P Alfa Romeo L8 s   Juan Manuel Fangio
  Giuseppe Farina
  Luigi Fagioli
  Reg Parnell
  Piero Taruffi
  Consalvo Sanesi
–^
1951   Alfa Romeo S.p.A Alfa Romeo 159 P Alfa Romeo L8 s   Juan Manuel Fangio
  Giuseppe Farina
  Luigi Fagioli
  Felice Bonetto
  Toulo de Graffenried
  Consalvo Sanesi
  Paul Pietsch
–^
Az Alfa Romeo 1951-től 1979-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
1979   Autodelta Alfa Romeo 177
Alfa Romeo 179
G Alfa Romeo V12   Bruno Giacomelli
  Vittorio Brambilla
Helyezés nélkül (0 pont)
1980   Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 179 G Alfa Romeo V12   Patrick Depailler
  Vittorio Brambilla
  Andrea de Cesaris
  Bruno Giacomelli
11. (4 pont)
1981   Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 179 M Alfa Romeo V12   Mario Andretti
  Bruno Giacomelli
10. (9 pont)
1982   Marlboro Team Alfa Romeo Afa Romeo 179
Alfa Romeo 182
M Alfa Romeo V12   Andrea de Cesaris
  Bruno Giacomelli
10. (7 pont)
1983   Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 183T M Alfa Romeo V8 turbó   Andrea de Cesaris
  Mauro Baldi
6. (18 pont)
1984   Benetton Team Alfa Romeo Alfa Romeo 184T G Alfa Romeo V8 turbó   Riccardo Patrese
  Eddie Cheever
8. (11 pont)
1985   Benetton Team Alfa Romeo Alfa Romeo 185T
Alfa Romeo 184TB
G Alfa Romeo V8 turbó   Riccardo Patrese
  Eddie Cheever
Helyezés nélkül (0 pont)
Az Alfa Romeo 1986-tól 2019-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2019   Alfa Romeo Racing Alfa Romeo C38 P Ferrari V6 turbó   Kimi Räikkönen
  Antonio Giovinazzi
8. (57 pont)
2020   Alfa Romeo Racing Orlen Alfa Romeo C39 P Ferrari V6 turbó   Kimi Räikkönen
  Antonio Giovinazzi
8. (8 pont)
2021   Alfa Romeo Racing Orlen Alfa Romeo C41 P Ferrari V6 turbó   Kimi Räikkönen
  Antonio Giovinazzi
9. (13 pont)
2022   Alfa Romeo F1 Team Orlen Alfa Romeo C42 P Ferrari V6 turbó   Csou Kuan-jü
  Valtteri Bottas
6. (55 pont)
2023   Alfa Romeo F1 Team Stake Alfa Romeo C43 P Ferrari V6 turbó   Csou Kuan-jü
  Valtteri Bottas
9. (16 pont)

^ 1958-ig nem rendeztek konstruktőri bajnokságot
** Megosztott versenyzés
* A szezon még folyamatban van

Eredmények a Formula–1-ben szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Szezon Modell Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 Pont Helyezés
2019 C38 Ferrari C64 1.6 V6 t P  AUS  BHR  CHN  AZE  ESP  MON  CAN  FRA  AUT  GBR  GER  HUN  BEL  ITA  SIN  RUS  JPN  MEX  USA  BRA   UAE 57 8.
  Kimi Räikkönen 8 7 9 10 14 17 15 7 9 8 12 7 16 15 ki 13 12 ki 11 4 13
  Antonio Giovinazzi 15 11 15 12 16 19 13 16 10 ki 13 18 18† 9 10 15 14 14 14 5 14
2020 C39 Ferrari 065 1.6 V6 t P   AUT   STY   HUN   GBR   70   ESP   BEL   ITA   TOS   RUS   EIF   POR   EMI   TUR   BHR   SAK   UAE 8 8.
  Kimi Räikkönen ki 11 15 17 15 14 12 13 9 14 12 11 9 15 15 14 12
  Antonio Giovinazzi 9 14 17 14 17 16 ki 16 ki 11 10 15 10 ki 16 13 16
2021 C41 Ferrari 065/6 1.6 V6 t P  BHR  EMI  POR  ESP  MON  AZE  FRA  STY  AUT  GBR  HUN  BEL  NED  ITA  RUS  TUR  USA  MEX  BRA  QAT  SAU  UAE 13 9.
  Kimi Räikkönen 11 13 ki 12 11 10 17 11 15 15 10 18 vi 8 12 13 8 12 14 15 ki
  Robert Kubica 14 15
  Antonio Giovinazzi 12 14 12 15 10 11 15 15 14 13 13 13 14 13 16 11 11 11 14 15 9 ki
2022 C42 Ferrari 066/7 1.6 V6 t P  BHR  SAU  AUS  EMI  MIA  ESP  MON  AZE  CAN  GBR  AUT  FRA  HUN  BEL  NED  ITA  SIN  JPN  USA  MEX  BRA  UAE 55 6.
  Csou Kuan-jü 10 11 11 15 ki ki 16 ki 8 ki 14 16† 13 14 16 10 ki 16 12 13 12 12
  Valtteri Bottas 6 ki 8 5 7 6 9 11 7 ki 11 14 20† ki ki 13 11 15 ki 10 9 15
2023 C43 Ferrari 066/10 1.6 V6 t P  BHR  SAU  AUS  AZE  MIA  MON  ESP  CAN  AUT  GBR  HUN  BEL  NED  ITA  SIN  JPN  QAT  USA  MEX  BRA  LVS  UAE 16 9.
  Csou Kuan-jü 16 13 9 ki 16 13 9 16 12 15 16 13 ki 14 12 13 9 13 14 ki 15 17
  Valtteri Bottas 8 18 11 18 13 11 19 10 15 12 12 12 14 10 ki ki 8 12 15 ki 17 19

Jegyzetek szerkesztés

  1. Grand Prix Cars - Alfa Romeo 158. www.grandprixhistory.org. [2019. április 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. en10003 : The Formula One DataBase. web.archive.org, 2011. július 16. [2011. július 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  3. 8W - When? - South African Drivers Championship. 8w.forix.com. [2019. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  4. 1968 Cooper T86C Alfa Romeo - Images, Specifications and Information. Ultimatecarpage.com. [2019. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  5. Ligier JS29 • STATS F1. www.statsf1.com. [2019. március 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  6. 6th Gear - Years in Gear - Grand Prix cars that never raced. www.forix.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  7. VeloceToday - Online Magazine for Italian Car Enthusiasts!. velocetoday.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  8. Brabham « OldRacingCars.com. www.oldracingcars.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
Előző nagydíj:
2023-as abu-dzabi nagydíj
FIA 2023-as Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj: