Főmenü megnyitása

Alfa Romeo F1

Formula-1-es versenycsapat

Az Alfa Romeo Racing egy Formula-1-es versenycsapat, mely ezidáig három érában szerepelt a sportág történetében. Jelenleg önállóan, a Sauber istálló 2018-as átvételével vannak jelen. Csapatként illetve motorszállítóként 1950-1987 között voltak jelen folyamatosan, majd 2015-ben tértek vissza, kezdetben csak reklámpartnerként.

Alfa Romeo Racing
AlfaRomeoF1logo-2019.jpg

Teljes név Alfa Romeo Racing
Székhely Hinwill, Svájc
Csapatfőnök FRA Frédéric Vasseur
Technikai igazgató ITA Simone Resta
Versenyzők 7. FIN Kimi Räikkönen
99. ITA Antonio Giovinazzi
Tesztpilóták SWE Marcus Ericsson
COL Tatiana Calderón
USA Juan Manuel Correa
Motor Ferrari 064
Kasztni Alfa Romeo C38
Gumik Pirelli
Szín Bordó-fehér
Jogelőd Sauber F1 Team
Formula–1-es szereplése
Első verseny GBR 1950-es brit nagydíj
Utolsó verseny HUN 2019-es magyar nagydíj
Versenyek száma 122
Konstruktőri VB-címek 0
Versenyzői VB-címek 2
Első győzelem GBR 1950-es Formula–1 brit nagydíj
Legutóbbi győzelem ESP 1951-es Formula–1 spanyol nagydíj
Győzelmek 10
Első rajtkockák 12
Leggyorsabb körök 14
A(z) Alfa Romeo Racing weboldala

Első érájuk 1950-1951 között tartott önálló csapatként, ekkor megnyerték mindkét világbajnokságot. A hatvanas-hetvenes években több csapatnak szállítottak motort, amelyekkel nagy sikereket arattak. Mint önálló csapat 1979-ben tértek vissza, azonban ez az időszak nem volt túl sikeres, így 1985-ben ki is szálltak (bár 1987-ig még szállítottak motort az Osella csapatnak). 2015-ben az Alfa Romeo csapat logói megjelentek a Ferrari autóin, 2018-ban pedig mint névadó szponzor jelentek meg a Sauber istállónál, amelyet 2019-ben a nevükre vettek, így 1987 után újra konstruktőrként szerepelnek a Formula-1-ben.

TörténeteSzerkesztés

A második világháború előttSzerkesztés

Még a hivatalos Formula-1 bajnokság elindulása előtt is szerepelt az Alfa Romeo különféle bajnokságokban, méghozzá egészen jól. P2-es és P3-as autóik az Auto Union és a Mercedes felemelkedéséig gyakorlatilag dominánsak voltak. Ekkor visszavonultak mint gyári csapat, de sok feltörekvő tehetséget támogattak, mint például Enzo Ferrari és csapata, a Scuderia Ferrari. 1934 és 1939 között az Alfa Romeo által épített kasztnik elavultak és gyengébbek voltak, mint az új topcsapat Mercedes. 1938-ban mutatták be a 158-as típust, ami nem volt egy sikeres konstrukció. A háború azonban közbeszólt, és amikor 1946-ban újraindult a versenyzés, az Alfa Romeo 158 volt már a domináns, szinte minden versenyt megnyert, amelyen indult.

Alfa Romeo S.p.A. (1950-1951)Szerkesztés

Amikor elindult a Formula-1, az Alfa Romeo csapat is nevezett. Akárcsak korábban, most is a mechanikus feltöltős 158-as típussal neveztek be.[1] Nino Farina megnyerte az első világbajnokságot, 1951-ben pedig Juan Manuel Fangio az Alfetta 159-essel. Ez az elődjének a továbbfejlesztése volt, teljesítményben korában az egyik legjobb volt (425 lóerő), cserébe nagyon fogyasztotta az üzemanyagot. 1952-ben aztán a csapat döntött, és kiszálltak a Forma-1-ből. Ennek az oka az volt, hogy a korábban általuk támogatott másik olasz csapat a Ferrari magáncsapat volt, ők pedig állami, és az olasz kormány nem akart pénzt áldozni arra, hogy új kasztnit tervezzenek az akkor már 13 éves régi helyett. Az Alfa Romeo meglepő módon úgy érte el azt, hogy a sportág első két évében dominált, hogy a költségvetése szerény volt, és technológiája pedig háború előtti.

Team Alfa Romeo (1979-1985)Szerkesztés

1977-ben az Alfa Romeo, mint anyavállalat, megadta az engedélyt a versenysportokért felelős divíziójának, az Autodeltának, hogy Forma-1-es kasztnit építsenek. Az Alfa Romeo 177 névre keresztelt autó az 1979-es brit nagydíjon debütált. Ebben a korszakában a csapat közel sem volt olyan sikeres, mint az elsőben. 1985-ig történő jelenlétük során mindössze két pole pozíciót értek el, háromszor lettek harmadikok, kétszer másodikok, és egyszer érték el a leggyorsabb kört. Az 1980-as német nagydíj edzésén Patrick Depailler a pályán lelte halálát. Az autóik legnagyobb problémája a megbízhatóság volt. 1982-ben a csapatüzemeltetést és a kasztni tervezését kiszervezték az Euroracing-nek, míg a motorokat továbbra is az Autodelta szállította. 1983-ban érte el a csapat a csúcspontját, amikor már turbómotorral hajtottan hatodikok lettek a konstruktőri bajnokságban, főként Andrea de Cesaris két második helyének köszönhetően.

1984-ben megváltoztak a szabályok. AZ FIA 220 literes maximum üzemanyag-fogyasztást írt elő versenyenként, amit a BMW, a Renault, a TAG-Porsche, a Ferrari, és a Honda hatékonyabban tudtak megoldani, mint az Alfa Romeo. V8-as turbómotorjuk (ami akkoriban egyedi megoldásnak számított) rengeteget fogyasztott, és a gyors pályákon pedig kifejezetten lassú volt. A fogyasztási problémákat a motor letekerésével oldották meg, ami szintén gyengítette a teljesítményt. Ezen később sem sikerült úrrá lenniük. Riccardo Patrese 1984-es olasz nagydíjon elért harmadik helyezése volt az utolsó dobogós helyezésük. 1984-1985 között gyakran előfordult, hogy nem tudták befejezni a futamokat, mert elfogyott az üzemanyaguk. 1985-ös autójuk, az Alfa Romeo 185T annyira rossz volt, hogy szezon közben vissza kellett állniuk az előző évire. Az eredmények elmaradoztak, így a csapat másodszor is visszavonult.

Alfa Romeo Racing (2019-)Szerkesztés

2019 januárjában bejelentették, hogy a Sauber istálló 2018-as névadó szponzora, az Alfa Romeo átveszi a csapatot. Ez lényegében azt jelentette, hogy az Alfa Romeo önálló csapatként visszatért, de meghagyták a Sauber teljes személyzetét és struktúráját, és továbbra is svájci licenccel versenyeznek. A korábbi szereplésekkel ellentétben a csapat nem saját motort épített, hanem Ferrari motorokat használt.

MotorszállítókéntSzerkesztés

Szívómotorok (1960-1970-es évek)Szerkesztés

A hatvanas években számos csapat használta (név nélkül) az Alfa Romeo soros 4 hengeres motorjait, például az LDS, a Cooper, vagy a De Tomaso. [2]

1962-ben Peter de Klerk készített egy különleges együléses versenyautót, amit a dél-afrikai Formula-1-es bajnokságon indított. Az autóba az Alfa Romeo Giulietta 1,5 literes soros 4 hengeres motorja került, amit az LDS is használt, de az LDS-szel ellentétben az autót "Alfa Romeo Special" névre keresztelték. A Special két versenyen indult, az 1963-as versenyen kiesett, 1965-ben pedig 10. helyet ért el, ezeken kívül öt olyan versenyen is indult, amik nem számítottak bele a bajnokságba. Az 1963-as rand-i nagydíjon dobogós helyet ért el.[3]

A hatvanas évek végén az Alfa Romeo elkezdte V8-as motorok fejlesztését, amit először Lucien Bianchi tesztelt a Cooper T86C F1-3-68 típusú autóval.[4] 1970-ben és 1971-ben ezekkel a motorokkal tért vissza az Alfa Romeo név a Forma-1-be, Andrea de Adamich pilóta alatt. Egy autót indítottak Alfa Romeo motorral a McLaren csapat részéről vele, ami sajnos elég megbízhattalan volt, és a legtöbbször a kvalifikáció során elbukott. 1971-ben de Adamich a March csapatnál indulhatott a szezon második felében ugyanígy, de hasonlóan rossz teljesítménnyel.

1976-ban Bernie Ecclestone szerződést kötött velük, hogy az Alfa Romeo flat-12 elrendezésű motorjait használhassák, 510 lóerős teljesítményével a motor erősebb volt, mint az akkoriban széles körben használt, 465 lóerő teljesítményű Cosworth DFV motor. Hátránya volt viszont, hogy nehezebb is volt, és körülményesebb a kiszerelése, kialakításából adódóan pedig több üzemanyagot is fogyasztott. A Gordon Murray által tervezett, sok tekintetben forradalmi konstrukciónak számító Brabham BT46-os megkapta az Alfa Romeo-motorokat, ahol a kasztni ellensúlyozta a motor okozta hátrányokat. 1978-ban, amikor az aerodinamika és a szívóhatás mindennél fontosabb lett, az Alfa Romeo keskenyebb blokkokat tervezett, de a hátrányokat nem sikerült teljesen kiküszöbölni.

Turbómotor-éra (1980-as évek)Szerkesztés

1987-ben az Alfa Romeo leszerződött a Ligier csapattal. A 850 lóerős, ikerturbós, másfél literes négyhengeres motor, melyet Alfa Romeo 415T névre kereszteltek, René Arnoux Ligier-jébe került tesztelésre.[5] Mikor a Fiat (a Ferrarit is tulajdonló konszern) átvette az irányítást az Alfa Romeo felett, a szerződést felbontották, helyette a csapat a Megatron (ex-BMW) motorjait használta.[6] Arnoux egyébként maga is sokat panaszkodott az Alfára.

1983 és 1988 között az Osella csapatot is ellátták motorral, 1983-ban szívómotorral. 1984-ben a kis Turin csapatot is segítették, illetve az Osella alapja az Alfa Romeo 183T Forma-1-es autó volt (a csapat megszűnéséig ez a kasztni volt az alapja az összes autójuknak). 1988-ban megromlott a csapattal a viszonyuk, ezért megtiltották, hogy a nevüket használják, így a motorok szimplán az "Osella V8" nevet kapták. Ebben az évben véget ért az első turbókorszak a Forma-1-ben, így az Alfa ott is hagyta a sportágat.

V10-es szívómotor (1985)Szerkesztés

Mivel számítottak arra, hogy a turbómotorokat hamarosan betiltják a Forma-1-ben, az Alfa Romeo készített egy kísérleti V10-es motort, melyeket a Ligier csapatnak szántak. Ez volt az első modern V10-es motor, amit a Honda és a Renault megoldásai követtek. A 3,5 literes motor 583 lóerőt tudott, amit egészen 620 lóerős teljesítményig fejlesztettek. Mikor a Ligier csapattal megszűnt az együttműködés, a motor átkerült a 164 Pro Car projekthez.[7] 1988-ban a Fiat csoport felvásárolta a Motor Racing Developments-t (már néven Brabham F1), hogy a tervben volt ProCar sorozathoz kasztnit tervezzenek nekik. A Brabham BT57 néven futó autó,[8] melyet soha nem használtak (nem jött létre a ProCar sorozat), megkapta a V10-es motort.

Teljes Formula–1-es eredménysorozataSzerkesztés

Szezon Név Modell Gumi Motor Versenyzők Helyezés
1979   Autodelta Alfa Romeo 177
Alfa Romeo 179
G Alfa Romeo F1 V12   Bruno Giacomelli
  Vittorio Brambilla
Helyezés nélkül (0 pont)
1980   Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 179 G Alfa Romeo V12   Patrick Depailler
  Vittorio Brambilla
  Andrea de Cesaris
  Bruno Giacomelli
11. (4 pont)
1981   Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 179 M Alfa Romeo V12   Mario Andretti
  Bruno Giacomelli
10. (9 pont)
1982   Marlboro Team Alfa Romeo Afa Romeo 179
Alfa Romeo 182
M Alfa Romeo V12   Andrea de Cesaris
  Bruno Giacomelli
10. (7 pont)
1983   Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 183T M Alfa Romeo V8 turbó   Andrea de Cesaris
  Mauro Baldi
6. (18 pont)
1984   Benetton Team Alfa Romeo Alfa Romeo 184T G Alfa Romeo V8 turbó   Riccardo Patrese
  Eddie Cheever
8. (11 pont)
1985   Benetton Team Alfa Romeo Alfa Romeo 185T
Alfa Romeo 184TB
G Alfa Romeo V8 turbó   Riccardo Patrese
  Eddie Cheever
Helyezés nélkül (0 pont)
Az Alfa Romeo 1986-tól 2019-ig nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2019   Alfa Romeo Racing Alfa Romeo C38 P Ferrari V6 turbó   Kimi Räikkönen
  Antonio Giovinazzi
8. (35 pont)*
Év Modell Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Pont Helyezés
1979 Alfa Romeo 177
Alfa Romeo 179
Alfa Romeo F1 V12 G   ARG   BRA   RSA   USW   ESP   BEL   MON   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   USA 0 HN
  Bruno Giacomelli Ki 17 Ki Ki
  Vittorio Brambilla 12 Ki NK
1980 Alfa Romeo 179 Alfa Romeo V12 G   ARG   BRA   RSA   USW   BEL   MON   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   USA 4 11.
  Bruno Giacomelli 5 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 5 Ki Ki Ki Ki Ki
  Patrick Depailler Ki Ki Hn Ki Ki Ki Ki Ki
  Vittorio Brambilla Ki Ki
  Andrea de Cesaris Ki Ki
1981 Alfa Romeo 179 Alfa Romeo V12 G   USW   BRA   ARG   SMR   BEL   MON   ESP   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   LVS 10 9.
  Bruno Giacomelli Ki Hn 10 Ki 9 Ki 10 15 Ki 15 Ki Ki 8 4 3
  Mario Andretti 4 Ki 8 Ki 10 Ki 8 8 Ki 9 Ki Ki Ki 7 Ki
1982 Alfa Romeo 179
Alfa Romeo 182
Alfa Romeo V12 M   RSA   BRA   USW   SMR   BEL   MON   USE   CAN   NED   GBR   FRA   GER   AUT   SUI   ITA   LVS 7 10.
  Bruno Giacomelli 11 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 7 9 5 Ki 12 Ki 10
  Andrea de Cesaris 13 Ki Ki Ki Ki 3 Ki 6 Ki Ki Ki Ki Ki 10 10 9
1983 Alfa Romeo 183T Alfa Romeo V8 turbó M   BRA   USW   FRA   SMR   MON   BEL   USE   CAN   GBR   GER   AUT   NED   ITA   EUR   RSA 18 6.
  Andrea de Cesaris Kiz Ki 12 Ki Ki Ki Ki Ki 8 2 Ki Ki Ki 4 2
  Mauro Baldi Ki Ki Ki Ki 6 Ki 12 10 7 Ki Ki 5 Ki Ki Ki
1984 Alfa Romeo 184T Alfa Romeo V8 turbó G   BRA   RSA   BEL   SMR   FRA   MON   CAN   USE   USA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   EUR   POR 11 8.
  Riccardo Patrese Ki 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 12 Ki 10 Ki 3 6 8
  Eddie Cheever 4 Ki Ki 7 Ki NK 11 Ki Ki Ki Ki Ki 13 9 Ki 17
1985 Alfa Romeo 185T
Alfa Romeo 184TB
Alfa Romeo V8 turbó G   BRA   POR   SMR   MON   CAN   USE   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   BEL   EUR   RSA   AUS 0 12.
  Riccardo Patrese Ki Ki Ki Ki 10 Ki 11 9 Ki Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki
  Eddie Cheever Ki Ki Ki Ki 17 9 10 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki
2019 Alfa Romeo C38 Ferrari 064 V6 turbó P   AUS   BHR   CHN   AZE   ESP   MON   CAN   FRA   AUT   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   RUS   JPN   MEX   USA   BRA   UAE 35* 8.*
  Kimi Räikkönen 8 7 9 10 14 17 15 7 9 8 12 7 16 15 Ki 13 14
  Antonio Giovinazzi 15 11 15 12 16 19 13 16 10 Ki 13 18 18† 9 10 15 16

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Alfa Romeo F1 témájú médiaállományokat.
  1. Grand Prix Cars - Alfa Romeo 158. www.grandprixhistory.org. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. en10003 : The Formula One DataBase. web.archive.org, 2011. július 16. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  3. 8W - When? - South African Drivers Championship. 8w.forix.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  4. 1968 Cooper T86C Alfa Romeo - Images, Specifications and Information. Ultimatecarpage.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  5. Ligier JS29 • STATS F1. www.statsf1.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  6. 6th Gear - Years in Gear - Grand Prix cars that never raced. www.forix.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  7. VeloceToday - Online Magazine for Italian Car Enthusiasts!. velocetoday.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)
  8. Brabham « OldRacingCars.com. www.oldracingcars.com. (Hozzáférés: 2019. szeptember 21.)