1984-es Formula–1 világbajnokság

Az 1984-es Formula–1-es szezon volt a 38. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1984. március 25-étől október 21-éig tartott, tizenhat versenyen keresztül.

1984-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Niki Lauda, az 1984-es szezon világbajnoka
Niki Lauda, az 1984-es szezon világbajnoka
Egyéni világbajnok
Osztrák Niki Lauda72
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren143.5

 ← 1983
1985 → 

Az egyéni világbajnoki cím a szezon során a két McLaren-es csapattárs, Niki Lauda és Alain Prost versenyévé vált. Prost ugyan hét versenyt nyert meg, Lauda pedig csak ötöt, mégis utóbbi lett a világbajnok, méghozzá a sportág történetében rekordnak számító, mindössze félpontos különbséggel. Ez volt Lauda harmadik világbajnoki címe. Ő 1977 után nyert ismét, míg a McLaren 1974 után lett újra konstruktőri bajnok.

Teo Fabi személyében utoljára fordult elő a sport XX. századi történetében, hogy egy versenyző egyszerre induljon a Formula-1-ben és az Indianapolis 500 nagydíjon. Ezt legközelebb 2017-ben Fernando Alonso csinálta meg.

Tizenhat éves egyedülálló sikersorozat után a Ford-Cosworth motorokat kiszorította a turbófeltöltős motorok sora. Az 1967-es Formula–1 holland nagydíjon debütáló Cosworth motorokkal 155 nagydíjat nyertek meg a különböző csapatok.

ÁtigazolásokSzerkesztés

  • A Brabham megtartotta a négyhengeres, most már 900 lóerős BMW-motort, vele együtt a világbajnoki címvédő Nelson Piquet-t. Riccardo Patrese helyére az olasz testvérpár, Teo Fabi és Corrado Fabi ültek be, váltva egymást, mert Teo egyidejűleg a CART-ban is versenyzett. Beszélték, hogy John Watson vagy a fiatal Roberto Moreno is aláírt volna, de a főszponzor - a Parmalat - inkább egy olasz versenyzőt szeretett volna.
  • A Tyrrell vadonatúj párossal kezdett, Martin Brundle és Stefan Bellof mellett azonban Stefan Johansson és Mike Thackwell is szerepet kaptak. A Tyrrell volt az egyetlen csapat, akik az idénynek 530 lóerős V8-as Cosworth-szívómotorral vágtak neki.
  • A Williams megtartotta Keke Rosberget és Jacques Laffite-ot. Motorjuk az előző szezon utolsó futamán már bevetett V6-os turbó Honda volt, 800 lóerővel.
  • A McLaren kizárólagos jogot kapott a 750 lóerős TAG-Porsche turbómotorok használatára, amelyek a megelőző évben debütáltak. A francia Alain Prost csatlakozott a csapathoz előző évi második helyezése után, mellette pedig a kétszeres világbajnok Niki Lauda volt a másik versenyző. Noha a motor nem volt annyira erős, mint a riválisoké, az üzemanyagtakarékossága és a remek aerodinamikájú kasztni kompenzálta a hiányosságokat.
  • A Lotus nagy reményekkel vágott neki az idénynek Renault turbómotorjaival és előző évi felállásukkal: Elio de Angelis és Nigel Mansell voltak a versenyzői.
  • A kiábrándítóra sikeredett 1983-as szezonbefejezést követően a gyári Renault-csapat nemcsak a versenyzőit, de a tervezőmérnökét is lecserélte. Új pilótái Patrick Tambay és Derek Warwick lettek, a motor pedig egy 800 lóerős turbó erőforrás.
  • A Toleman, feltörekvő kiscsapatként leigazolta Johnny Cecotto-t és az újonc Ayrton Sennát, de emellett Stefan Johansson és Pierluigi Martini is szerepet kaptak. A motor maradt az előző évi négyhengeres Hart-turbómotor. Az évet Pirelli abroncsokkal kezdték, majd szezon közben Michelin gumikra váltottak.
  • Az Alfa Romeo (melyet átvett az Euro Racing, a név megtartása mellett) elvesztette főszponzorát, a Marlborót, de helyette megkapta a Benettont. Új versenyzői Riccardo Patrese és Eddie Cheever lettek. Motorjuk az erős, de sokat fogyasztó V8-as Alfa Romeo-turbó maradt.
  • A Ferrari továbbfejlesztette előző évi modelljét, melyet 850 lóerős V6-os turbómotor hajtott. Két versenyzője René Arnoux és az olasz Michele Alboreto voltak.
  • A Ligier V6-os Renault turbómotorra váltott az előző évi Cosworth-szívómotorról. Versenyzői François Hesnault és Andrea de Cesaris lettek.

ÖsszefoglalóSzerkesztés

Az előzetes várakozások alapján mindenki az előző évi Brabham-Renault-Ferrari hármas harcára számított, melybe a McLaren, a Williams, és a Lotus esetlegesen beleszólhatott. Nagy meglepetésre a McLaren kiemelkedett ebből a mezőnyből, a kétszeres világbajnok Niki Lauda és a kilencszeres futamgyőztes Alain Prost uralták a mezőnyt.

Az újonnan bevezetett üzemanyag-szabályok a sebesség csökkentését szolgálták, így már csak 220 liter üzemanyagot használhattak a turbómotoros autók, a verseny közbeni tankolást pedig betiltották. Némi trükközésre adott módot, hogy csak az üzemanyagtartály mérete volt adott, de ha abba különféle trükkökkel, például fagyasztással több üzemanyag fért, az is szabályos volt. A TAG, amely ekkor a Williams szponzora is volt, egy megállapodás keretén belül a McLaren kizárólagos tervezője lett, és úgy alkották meg a Porsche-turbómotort, hogy a gyártó energiatakarékosság terén szerzett tapasztalatait is felhasználták.

A világbajnoki címvédő Nelson Piquet és a Brabham-BMW ideális páros voltak, kilenc pole pozíciót is szerzett, de az első hét futamon még pontot sem sikerült szereznie motorhiba és turbóhiba miatt, így le kellett tennie a címvédésről. Ennek ellenére a végsőkig küzdött, és a szezon végén is számtalanszor volt, hogy vezette a versenyt, amelyet aztán rendre valamilyen meghibásodás miatt vagy fel kellett adnia, vagy az üzemanyaggal spórolás miatt lassítania kellett. Helyette az idény a McLaren két versenyzője közti titáni küzdelemről szólt. Prost, akit a Renault csapattól az előző év végén kirúgtak (mert nyíltan kritizálta csapatát) főleg az időmérőkön volt nagyon gyors, de Lauda a versenyeken képes volt tartani vele a tempót. A két évvel korábban a Formula–1-be visszatérő Lauda úgy tűnt, semmit nem vesztett korábbi elszántságából és lendületéből, de Prost személyében emberére akadt. Az időmérő edzéseket nem is nagyon erőltette, inkább a versenystratégiára koncentrált. Megbízhatósága és folyamatos pontgyűjtögetése eredményezte azt, hogy végül ha mindössze fél ponttal is, de világbajnok lehetett. Ráadásul Denny Hulme után másodikként vitte ezt véghez úgy, hogy az idényben egyetlen pole-pozíciót sem szerzett.

Prost mindazonáltal balszerencsésnek volt nevezhető, hogy ismét elveszítette a világbajnoki címért folytatott küzdelmet. Hét versenyt nyert meg, míg Lauda csak ötöt, a monacói nagydíj után pedig 4 és fél pontot veszített azzal, hogy az esőben félbeszakították a futamot. Ezt a félbeszakítást - amelyet Jacky Ickx kérésére rendeltek el, és a versenybírókkal meg sem tárgyalta a döntését - sokan vitatták; állítólag a Porsche érdekeltségi körében dolgozó Ickx akkor intette le a futamot, amikor a Porsche-motorral küzdő Prostnak még éppen esélye volt nyerni a feltörekvő Tolemanos Sennával szemben. A megszakításkor Senna haladt az élen, de mivel ilyenkor az előző körös eredményeket kell figyelembe venni, így csak második lett. A Toleman mérnökei szerint a felfüggesztés sérülése miatt egyébként be sem tudta volna fejezni a futamot normál körülmények között.

Idény közben a Tyrrell csapatot súlyos büntetéssel szankcionálták. A detroiti kelet-amerikai nagydíj után, ahol Martin Brundle második helyezést ért el, a versenybírák szennyeződéseket találtak a vízbefecskendező rendszerben, valamint becsomagolt ólomgolyókat az üzemanyagtartályban. Vizsgálatokat végeztek, melynek végén kiderült, hogy a csapat üzemanyagot tankolt verseny közben, amely attól az évtől kezdve egészen 1994-ig szigorúan tilos volt. Ennek következtében diszkvalifikálták őket és elvették addig szerzett 13 pontjukat - bár a versenyeken továbbra is indulhattak, amit az utolsó három futam kivételével meg is tettek. Sokan túlzásnak érezték a FISA döntését, és úhgy vélték, hogy az egész csak statuálás, amit azért tettek meg, mert az előző idényben a Brabham simán megúszott egy hasonló esetet, amikor bevallották, hogy az autójuk egy szabálytalan keverékű üzemanyag miatt könnyebb volt.

A McLaren dominált, a Formula–1 történetének addigi legnagyobb sikerszériáját aratta 12 futamgyőzelemmel, ebből négy kettős győzelem volt. Ennek köszönhetően nem volt nehéz a konstruktőri cím elnyerése sem, 86 pontos előnnyel a Ferrari előtt. A Brabham nyert még két versenyt, a Ferrari és a Williams pedig egyet-egyet. Ez utóbbi volt a Honda turbómotor első győzelme abból a 40-ből, melyet 1988-ig szereztek, illetve 17 év után az első Honda-motoros győzelem. Az amerikai nagydíjat először és utoljára tartották Dallasban, a 40 fokos texasi nyár ugyanis alaposan próbára tette a versenyzőket és a technikát is, az aszfalt pedig tönkrement. A problémák ellenére egy nagyon jó versenyt láthattak a nézők, még ha csak 7 autó is ért célba. Mivel az azt megelőző detroiti nagydíjon is csak hatan fejezték ve a versenyt, ezért ezt a két futamot Denis Jenkinson sportújságíró "roncsderbinek" nevezte.

Zolderben harmadszor és utoljára rendeztek belga nagydíjat. A pályán, ahol Gilles Villeneuve meghalt, Michele Alboreto aratott győzelmet, éppen Villeneuve 27-es rajtszámával. Szintén utoljára rendezték meg a francia nagydíjat Dijonban.

Versenyről versenyreSzerkesztés

BrazíliaSzerkesztés

A nyolcvanas évek legtöbb szezonja a forró és párás Jacarepagua Riocentro Autodrome versenypályán indult, utána jellemzően egy 10 napos teszttel. Nem volt ez másképp ebben az évben sem. A futamon a győzelemre Derek Warwick volt sokáig esélyes, de egy Laudával történt ütközésben megsérült a felfüggesztése, így Alain Prost arathatott győzelmet a McLarennel. Ez a futam volt az első versenye Ayrton Sennának is, a Toleman csapattal, de motorhiba miatt csak 8 körig tartott.

Dél-AfrikaSzerkesztés

A második versenyt a magasan fekvő és gyors kyalami pályán rendezték meg. Piercarlo Ghinzani az Osellával a reggeli szabadedzésen hatalmasat bukott, az autója kigyulladt és elégett. Ő maga kisebb égési sérülésekkel megúszta a balesetet. A pole pozíciót Piquet szerezte meg, a második Prostnak viszont a boxutcából kellett rajtiolnia. Erre is csak azért kerülhetett sor, mert Ghinzani balesete miatt nyertek egy kis időt, amivel mindkét autójukat megjavíthatták, ugyanis Laudáé nem indult el, és abban az esetben, ha csak egy autó maradt volna, mindenképp Laudát indították volna. A versenyen a gyors és erős Brabhamek domináltak, de megbízhatatlanságuk miatt fel kellett adniuk a versenyt. Így Lauda győzött, Prost pedig második lett. Senna nagy hátfájdalmak közepette is megszerezte első pontjait egy hatodik hellyel.

BelgiumSzerkesztés

Ebben az évben kivételesen Zolderben rendezték meg a belga nagydíjat. Keke Rosberg végig küzdött a Honda-motoros Williamsével a győzelemért, de aztán a versenyt Michele Alboreto nyerte a Ferrarival Warwick és a másik ferraris René Arnoux előtt. Ezen a futamon mindkét McLaren kiesett.

San MarinoSzerkesztés

Az időmérő edzésen Piquet ismét megmutatta, hogy milyen erős a Brabham kevesebb üzemanyaggal. A futamon aztán ő is és csapattársa, Teo Fabi is kiestek, egy körön belül, turbóhibával. Senna ezen a versenyen életében először és utoljára nem tudott részt venni az időmérő versenyen, az autója hibája miatt. Prost nyert Arnoux és a lotusos Elio de Angelis előtt.

FranciaországSzerkesztés

Az általában nyár közepén megrendezett futamot most május végére tették. A dijoni pályán Patrick Tambay szerzett pole pozíciót, de csak második lehetett a győzelmet megszerző Lauda mögött. Utoljára rendeztek Dijonban Forma-1-es versenyt, mégpedig azért, mert a köridők éppen hogy csak nagyobbak voltak, mint 1 perc, így könnyű volt lekörözni az ellenfeleket, és az FIA döntése alapján az 1 percnél rövidebb köridők nem számítottak teljes körnek.

MonacoSzerkesztés

Ez volt az évad egyetlen esős futama. Az időmérőn Martin Brundle összetörte a Tyrrelljét, de a tartalék autóval folytathatta a küzdelmet. A verseny napján özönvízszerű eső zúdult a pályára, amire csak 1930-ban és 1972-ben került sor addig. A szervezők az alagutat is lelocsolták vízzel, félve attól, hogy a két aszfalttípus közti különbség baleseteket okozhat. Prost került pole pozícióba Mansell előtt. A start után a Saint-Devote kanyarban összeakadt a két Renault, Tambay lába pedig csúnyán megsérült (mivel az akkori szabályok szerint a versenyző lábának nem kellett az első tengely előtt végződnie), így hordágyon vitték le a pályáról. Kicsit később Mansell pördült ki egy csúszós útburkolati jelen. Prost átvette a vezetést, de nyomában ott loholt Senna a Toleman-nel és Stefan Bellof a szívómotoros Tyrrell-lel. Az időjárási körülmények egyre csak romlottak, a 26. körben pedig Prost maga jelezte Jacky Ickx-nek, hogy le kellene inteni a futamot. Ebben a körben Senna még 11 másodperccel volt Prost mögött. A 29. körben leintették a versenyt, Prost leállította az autóját, Senna viszont megelőzte őt. A szabályok szerint azonban a leintéskor nem az adott körben, hanem az előtte való körben irányadó pozíciót tekintették végeredménynek, így Prost megnyerte a versenyt, Senna pedig második lett. Az idő előtt lefújt versenyen csak fél pontokat osztottak, és ez a világbajnokság szempontjából a későbbiekben lényegessé vált.

KanadaSzerkesztés

Kelet-Amerika (Detroit)Szerkesztés

Amerika (Dallas)Szerkesztés

Nagy-BritanniaSzerkesztés

NSZKSzerkesztés

AusztriaSzerkesztés

HollandiaSzerkesztés

OlaszországSzerkesztés

Európai nagydíj (Nürburgring)Szerkesztés

PortugáliaSzerkesztés

NagydíjakSzerkesztés

# Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
389   brazil nagydíj Március 25. Jacarepaguá   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
390   dél-afrikai nagydíj Április 7. Kyalami   Niki Lauda   McLaren-TAG Összefoglaló
391   belga nagydíj Április 29. Zolder   Michele Alboreto   Ferrari Összefoglaló
392   San Marinó-i nagydíj Május 6. Imola   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
393   francia nagydíj Május 20. Dijon   Niki Lauda   McLaren-TAG Összefoglaló
394   monacói nagydíj Június 3. Monaco   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
395   kanadai nagydíj Június 17. Circuit Gilles Villeneuve   Nelson Piquet   Brabham-BMW Összefoglaló
396   kelet-amerikai nagydíj Június 24. Detroit   Nelson Piquet   Brabham-BMW Összefoglaló
397   amerikai nagydíj Július 8. Fair Park   Keke Rosberg   Williams-Honda Összefoglaló
398   brit nagydíj Július 22. Brands Hatch   Niki Lauda   McLaren-TAG Összefoglaló
399   német nagydíj Augusztus 5. Hockenheimring   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
400   osztrák nagydíj Augusztus 19. Österreichring   Niki Lauda   McLaren-TAG Összefoglaló
401   holland nagydíj Augusztus 26. Zandvoort   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
402   olasz nagydíj Szeptember 9. Monza   Niki Lauda   McLaren-TAG Összefoglaló
403   európai nagydíj Október 7. Nürburgring   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
404   portugál nagydíj Október 21. Estoril   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló

A bajnokság végeredményeSzerkesztés

VersenyzőkSzerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA
 
RSA
 
BEL
 
SMR
 
FRA
 
MON
 
CAN
 
USE
 
USA
 
GBR
 
GER
 
AUT
 
NED
 
ITA
 
EUR
 
POR
 
Pont
1   Niki Lauda Ki 1 Ki Ki 1 Ki 2 Ki Ki 1 2 1 2 1 4 2 72
2   Alain Prost 1 2 Ki 1 7 1 3 4 Ki Ki 1 Ki 1 Ki 1 1 71.5
3   Elio de Angelis 3 7 5 3 5 5 4 2 3 4 Ki Ki 4 Ki Ki 5 34
4   Michele Alboreto Ki 11 1 Ki Ki 6 Ki Ki Ki 5 Ki 3 Ki 2 2 4 30.5
5   Nelson Piquet Ki Ki 9 Ki Ki Ki 1 1 Ki 7 Ki 2 Ki Ki 3 6 29
6   René Arnoux Ki Ki 3 2 4 3 5 Ki 2 6 6 7 11 Ki 5 9 27
7   Derek Warwick Ki 3 2 4 Ki Ki Ki Ki Ki 2 3 Ki Ki Ki 11 Ki 23
8   Keke Rosberg 2 Ki 4 Ki 6 4 Ki Ki 1 Ki Ki Ki 8 Ki Ki Ki 20.5
9   Ayrton Senna Ki 6 6 NK Ki 2 7 Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki 3 13
10   Nigel Mansell Ki Ki Ki Ki 3 Ki 6 Ki 6 Ki 4 Ki 3 Ki Ki Ki 13
11   Patrick Tambay 5 Ki 7 Ki 2 Ki Ki Ki 8 5 Ki 6 Ki Ki 7 11
12   Teo Fabi Ki Ki Ki Ki 3 Ki 4 5 Ki Ki 9
13   Riccardo Patrese Ki 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 12 Ki 10 Ki 3 6 8 8
14   Jacques Laffite Ki Ki Ki Ki 8 8 Ki 5 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14 5
15   Thierry Boutsen 6 12 Ki 5 11 NK Ki Ki Ki Ki Ki 5 Ki 10 9 Ki 5
16   Eddie Cheever 4 Ki Ki 7 Ki NK 11 Ki Ki Ki Ki Ki 13 9 Ki 17 3
17   Stefan Johansson Kiz Kiz NK Kiz 4 Ki 11 3
18   Andrea de Cesaris Ki 5 Ki 6 10 Ki Ki Ki Ki 10 7 Ki Ki Ki 7 12 3
19   Piercarlo Ghinzani Ki Vi Ki NK 12 7 Ki Ki 5 9 Ki Ki Ki 7 Ki Ki 2
20   Marc Surer 7 9 8 Ki Ki NK Ki Ki Ki 11 Ki 6 Ki Ki Ki Ki 1
21   Jo Gartner Ki Ki Ki Ki 12 5 Ki 16 0
22   Gerhard Berger 12 6 Ki 13 0
23   François Hesnault Ki 10 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 8 7 Ki 10 Ki 0
24   Corrado Fabi 9 Ki Ki 7 Ki 0
25   Mauro Baldi Ki 8 Ki 8 Ki NK 8 15 0
26   Manfred Winkelhock Kiz Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki 8 Ki Ki Ki NI 10 0
27   Jonathan Palmer 8 Ki 10 9 13 NK Ki Ki Ki Ki 9 9 Ki Ki Ki 0
28   Huub Rothengatter HN NK Ki HN 9 HN Ki 8 0
29   Johnny Cecotto Ki Ki Ki HN Ki Ki 9 Ki Ki NK 0
30   Philippe Alliot Ki Ki NK Ki Ki NK 10 Ki Ki Ki 11 10 Ki Ki Ki 0
  Stefan Bellof Kiz Ki Kiz Kiz Kiz Kiz Kiz Kiz Ki Kiz Kiz Kiz 0
  Martin Brundle Kiz Ki Kiz Kiz Kiz NK Kiz Kiz NK 0
  Mike Thackwell Ki NK 0
  Philippe Streiff Ki 0
  Pierluigi Martini NK 0
Helyezés Versenyző BRA
 
RSA
 
BEL
 
SMR
 
FRA
 
MON
 
CAN
 
USE
 
USA
 
GBR
 
GER
 
AUT
 
NED
 
ITA
 
EUR
 
POR
 
Pont

KonstruktőrökSzerkesztés

Helyezés Konstruktőr Model Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1   McLaren-TAG MP4/2 TAG Porsche P01 M 12 18 3 8 143,5
2   Ferrari 126C4 Ferrari 031 G 1 8 1 3 57,5
3   Lotus-Renault 95T Renault EF4B G 6 2 47
4   Brabham-BMW BT53 BMW M12/13 M 2 5 9 3 38
5   Renault RE50 Renault EF4 M 5 1 2 34
6   Williams-Honda FW09
FW09B
Honda RA163E G 1 2 25,5
7   Toleman-Hart TG183B
TG184
Hart 415T P M 3 1 16
8   Alfa Romeo 184T Alfa Romeo 890T G 1 11
9   Arrows-BMW A7 BMW M12/13 G 3
10   Ligier-Renault JS23
JS23B
Renault EF4 M 3
11   Arrows-Ford A6 Ford Cosworth DFV G 3
12   Osella-Alfa Romeo FA1E
FA1F
Alfa Romeo 890T P 2
13   Spirit-Hart 101
101B
Hart 415T P
14   Spirit-Ford 101C Ford Cosworth DFV P
15   ATS-BMW D7 BMW M12/13 P
16   RAM-Hart 01
02
Hart 415T P
KIZÁRVA   Tyrrell-Ford 012 Ford Cosworth DFY G

FordításSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1984-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.