Főmenü megnyitása

Renault F1

Formula-1-es versenycsapat

A Renault F1 a Renault autógyár Formula–1-es versenycsapata. A Renault már hosszú ideje jelen van a motorsportban, Szisz Ferenc egy Renault-val nyerte meg az első francia nagydíjat, amelyet sokan a Grand Prix-versenyzés születésének tekintik. A Renault konstruktőrként és motorszállítóként egyaránt részt vett több megszakítással a Formula–1-ben, a '70-es évek vége óta. A Renault vezette a turbómotort a Formula–1-be, amelyet már 1977-es debütálásukkor, a brit nagydíjon alkalmaztak, az RS01-ben. Számos világbajnoki címet értek el motorszállítóként (szívómotor) a Williams és a Benetton csapattal a '90-es években. Konstruktőrként 2002-ben tértek vissza, Benetton csapat felvásárlásával. 2005-ben és 2006-ban az egyéni és a konstruktőri címet is megszerezték Fernando Alonsóval. A csapat székhelye Enstone-ban, az Egyesült Királyságban van, ahol a kasztnikat tervezik és építik. A motorokat a Párizs környéki Viry-Châtillon-ban készítik.

FRA Renault
RenaultF1logo-2019.jpg

Teljes név Renault F1 Team
Székhely Enstone, GBR Egyesült Királyság (kasztni)
Viry-Châtillon, FRA Franciaország (motorok)
Csapatfőnök FRA Cyril Abiteboul
Technikai igazgató GBR Bob Bell
Versenyzők 3. Ausztrália (ország) Daniel Ricciardo
27. Németország Nico Hülkenberg
Tesztpilóták GBR Jack Aitken[1]
RUS Artyom Markelov
Motor Renault R.E.18
Kasztni R.S.18
Gumik Pirelli
Szín sárga-fekete
Jogelőd Benetton (2002-ben)
Lotus F1 Team (2015-ben)
Formula–1-es szereplése
Első verseny GBR 1977-es brit nagydíj
Utolsó verseny AUS 2019-es ausztrál nagydíj
Versenyek száma 366 (rajtok száma: 363)
Konstruktőri VB-címek 2 (2005, 2006)
Versenyzői VB-címek 2 (2005, 2006)
Első győzelem FRA 1979-es francia nagydíj (Jean-Pierre Jabouille)
Legutóbbi győzelem JPN 2008-as japán nagydíj (Fernando Alonso)
Győzelmek 35
Első rajtkockák 51
Leggyorsabb körök 31
Legutóbbi VB-helyezés 4. (122 pont)
A(z) FRA Renault weboldala
2019-es kínai nagydíj után frissítve

2009 végén a francia gyár a csapat tulajdonának többségét eladta, ezután csak a motorgyártás tartozott az anyacég alá. A Renault márkanév használatát viszont továbbra is engedélyezték. 2011-ben a csapat a Lotus Cars támogatása révén Lotus Renault GP néven, brit licenccel versenyzett. 2012-től elhagyták a Renault-t a csapatnévből és Lotus F1 Team néven folytatták tovább. 2016-tól újra gyári csapattal versenyeznek.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Bemutatkozása csapatként (1977-1985)Szerkesztés

 
Első autójuk, a Renault RS01 (1977-1979)

A Renault az 1970-es években kezdte meg programját az autósportban. 1977-ben debütáltak a brit nagydíjon csapatként a Formula–1-ben. 1,5 literes, V6-os elrendezésű turbómotorokkal léptek színre, ami akkoriban nagy újdonság volt, később azonban általánossá vált. Az évad öt versenyén egyetlen versenyzőjük, Jean-Pierre Jabouille négyszer kiesett, egyszer nem kvalifikálta magát. Az autó gyakran hibásodott meg, általában a motorja, vagy a turbófeltöltője. A turbóból felszálló fehér füst miatt az autók a sárga teáskanna gúnynevet kapták a paddockban.[2] 1978-ban továbbra is megbízhatósággal voltak problémák. Jabouille a gyors monzai pályán a 3. helyre kvalifikálta magát, de 5 kör után kiesett. A szezon utolsó előtti versenyén, az amerikai nagydíjon egy 4. hellyel megszerezték első pontjaikat. 1979-ben Jabouille mellé René Arnoux-t szerződtették másik versenyzőnek. Dél-Afrikában Jabouille megszerezte a pole-t, de ismét kiesett. Dijonban, a hazai francia nagydíjon Jabouille a Renault első győzelmét szerezte meg, amely egyben az első turbómotoros győzelem volt. Arnoux harmadik lett szoros küzdelemben Villeneuve mögött.

 
Az 1983-as autó, a Renault RE40

1980-ban Arnoux egymás után kétszer győzött Brazíliában és Dél-Afrikában. Jabouille továbbra is sokszor esett ki, egyedül Ausztriában szerzett pontot, ahol győzött. Az év végén Jaboulli súlyos balesetet (lábsérülés) szenvedett, ami gyakorlatilag pályafutása végét jelentette. Helyére 1981-ben Alain Prost érkezett a McLarentől, aki nagy lendületet adott a csapatnak. A három évben (1981-1983) a Renault a konstruktőri világbajnokságban kétszer harmadik, egyszer második lett. Prost 9, Arnoux 2 győzelmet szerzett a csapatnak ez idő alatt. Arnoux 1982-ben elhagyta a csapatot és a rivális Ferrarihoz ment, helyére Eddie Cheevert igazolták le. 1983-ban a Renault és Prost is nagyon közel került a címhez, de végül Nelson Piquet nyert a Brabham-BMW-vel. Miután Prost visszament a McLarenhez, a csapatot folyamatos gyengülés jellemezte. A sportágban elterjedtek a turbómotorok, és már nem a Renault-é volt a legjobb. Két pilótája, Derek Warwick és Patrick Tambay 1984-ben és 1985-ben alig néhány dobogós helyet szerzett. Az 1985-ös német nagydíjon a csapat egy harmadik autót is indítottak, amit François Hesnault vezetett. Első alkalommal építettek autójába kamerát, amely élőben közvetített belső felvételeket a televíziónézők számára. A versenyző 8 kör megtétele után kuplungproblémával állt ki. 1985 végén a Renault mint csapat, visszavonult a Formula-1-ből.

A Renault, mint motorbeszállítóSzerkesztés

 
2007-es Renault motor
 
Az 1992-es Renault motoros Williams

A Renault 1983 óta szállít be motorokat a Formula–1-be. Kezdetben a Lotusnak szállított, egy évvel később a Ligier is ezeket a motorokat alkalmazta autóiban. A háromszoros világbajnok Ayrton Senna az 1985-ös portugál nagydíjon az első győzelme mellett a Renault motorok első dobogós helyét szerezte meg. 1985-ben a franciák, miután csapatuk visszavonult, csak a motorokra koncentráltak. 1986-ban a Tyrrell csapat is Renault partnere lett.

1986-ban, négy év után egy időre visszavonult a motorgyártástól. 1989-ben újra visszatért, és ezúttal a Williamsnek szállította az erőforrásokat. A Williams 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban és 1997-ben megnyerte az egyéni és a konstruktőri világbajnokságokat is, 1994-ben a konstruktőrit. A Williams mellett a Ligiernek is partnere volt 1992 és 1994 között. A Benettonnak 1995-től 1997-ig, majd 2001-ben szállított erőforrásokat. A csapat 1995-ben mindkét világbajnoki címet megnyerte.

1997 végén a Renault hivatalosan távozott a Forma-1-ből, de 1998-ban a Mecachrome-mal, majd 1999-től a Flavio Briatore által alapított Superteckel együttműködve 1998-tól 1999-ig a Williamsnek, 1999-ben a British American Racingnek, 2000-ben az Arrowsnak, 1998-tól 2000-ig Playlife néven a Benettonnak.

2007 óta motort szállít a Red Bull Racingnek, 2011 óta a Team Lotusnak, 2012 óta ismét a Williamsnek.

Visszatérése csapatként (2002-2010)Szerkesztés

 
Trulli 2003-ban

2000. március 16-án 120 millió dollárért felvásárolták a Benettont, de 2000-ben és 2001-ben a Benetton név alatt versenyeztek. 2000-ben Giancarlo Fisichella és Alexander Wurz 20 pontot és 2 dobogós helyezést szerzett. 2001-ben Jenson Button váltotta Wurzot, a páros 10 pontot szerett, Fisichella egyszer állhatott dobogóra. 2002-ben a Benettont Renault F1-re nevezték át. Fisichella a Jordanhez igazolt át, helyére Jarno Trulli érkezett. Button és Trulli 23 pontot szerzett, de a dobogóra nem sikerült felállniuk. Miután 2003-ban Buttont elbocsátották (amit akkoriban sokan bíráltak), az előző évi tesztversenyző Alonsót ültették be helyére. Alonso hungaroringi győzelme az első volt a csapat számára az 1983-as osztrák nagydíj óta. 2004-ben a konstruktőri második hely volt a cél a csapat számára. Trulli győzött a monacói nagydíjon, de kapcsolata megromlott a csapatvezető Briatorével, emiatt az utolsó versenyeken már nem a Renault, hanem a Toyota színeiben versenyzett. Helyére az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve-öt igazolták le. A kanadai azonban pontot sem tudott szerezni, így a Renault harmadik lett a konstruktőrök között, a Ferrari és BAR mögött.

 
Alonso 2005-ben, Kínában

2005-ben Fisichella lett a második számú versenyző Alonso mellett. Az olasz a szezonnyitó ausztráliai esős időmérőn aratott elsősége után a futamgyőzelmet is megszerezte. A következő három futamon Alonso nyert, és a szezon során egyre nagyobb előnyre tett szert. Fisichella Alonsóval szemben gyengébben teljesített, számos alkalommal kiesett. A San Marinó-i nagydíjtól kezdve a Renault legfőbb riválisa a gyors, de nem annyira egyenletesen teljesítő McLaren-Mercedes lett Kimi Räikkönennel. A McLaren a brazil nagydíjon aratott kettős győzelme után átvette a konstruktőri bajnokság vezetését, de ugyanitt biztosította be Alonso vb címét is és lett "minden idők" legfiatalabb világbajnoka. Az utolsó két versenyen a Renault visszavette a csapatvilágbajnokság vezetését, és megszakította a Ferrari 6 éve tartó konstruktőri győzelmi sorozatát.

 
Fisichella megnyerte a 2006-os maláj nagydíjat

A 2006-os év hasonlóan jól kezdődött a csapat számára: Alonso győzött a szezonnyitó bahreini nagydíjon, majd Malajziában a Renault első kettős győzelmét aratta 1982 után. Alonso további győzelmeket aratott hazai versenyén, Barcelonában, Monacóban, Silverstone-ban, és Kanadában. Az amerikai nagydíjtól kezdve a Ferrari tűnt erősebbnek a szezonban. Míg a Ferrarik kettős győzelmet arattak a Renault versenyzői a 3. és az 5. helyet szerezték meg. Franciaországban és Németországban is a Ferrari nyert. 2006 július 21-én az FIA betiltotta az ellensúlyos lengéscsillapítókat, amelyet a Renault alkalmazott először, emiatt sokat vesztettek gyorsaságukból a kanyarokban. A kínai nagydíj után Schumacher átvette az egyéni vb vezetését, de Japánban kiesett, így hátránya szinte behozhatatlanra, 10 pontra nőtt. Brazíliában Alonso második lett, ezzel megszerezte saját maga és a Renault második világbajnoki címét.

2006 októberében bejelentették, hogy a holland ING lesz a Renault főszponzora három évig, a Mild Sevent váltva.

 
Heikki Kovalainen 2007-ben

2007-ben Alonso elhagyta a csapatot, mely visszaesett a McLaren, a Ferrari és a BMW Sauber után a középmezőnybe. Alonso helyére Heikki Kovalainen, a csapat korábbi tesztpilótája érkezett. Kovalainen és a csapat legjobb eredménye az esős japán nagydíjon elért ezüstérem volt. A 2007-es évet a csapat a McLaren kizárása után végül harmadik helyen fejezte be, 51 ponttal.

2008-ra Fernando Alonso visszatért a francia csapathoz, a kétszeres világbajnok Nelson Piquet fiát, Nelshino Piquet-t kapta csapattársul. Alonso szerencsés ausztráliai 4. helye ellenére már az első versenyek után nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat 2008-as konstrukciója nem versenyképes az élcsapatokkal, de még a 2007-es teljesítményétől is elmarad. A bahreini nagydíjat követő kollektív Formula–1-es teszten számos változtatást hajtottak végre az autón. A motor fölé egy látványosan hátranyúló légterelő elemet építettek, amitől a stabilitás javulását várták. A spanyol nagydíjon érezhetően gyorsabbak voltak az autók. Alonso hazai közönség előtt a 2. helyre kvalifikálta magát az időmérő edzésen kevés üzemanyaggal, de motorhiba miatt kiesett. A kanadai nagydíjon a Renault mindkét versenyzője pontszerző helyen autózott, Alonso akár dobogós is lehetett volna, de végül mindketten kiestek műszaki hiba miatt.

 
Alonso a japán nagydíjon aratott győzelmét ünnepli

Franciaországba, a csapat hazai versenyére új fejlesztésekkel érkezett a Renault. Alonso a 3. helyről indulva visszacsúszott, amikor a korai első boxkiállása után nagy forgalomba került. Alonso nem sokkal a leintés előtt a 7. helyen autózott, amikor az egyik lekörözött Force India-versenyző miatt lecsúszott a versenyívről, és a közvetlenül mögötte autózó csapattársa megelőzte. Piquet először szerzett pontot és végzett Alonso előtt a szezonban. Németországban Piquet szerencsés boxtaktikával második, Alonso csak a tizenegyedik lett. A szezon vége felé a csapat egyre versenyképesebb lett. Alonso negyedik lett Belgiumban, majd Olaszországban is. Szingapúrban a Renault-k csak a 8. sorból rajtolhattak. Alonso első boxkiállásakor Piquet falhoz csapta kocsiját. Kubicát és Rosberget SC-szakasz alatti tankolás miatt, elküldték Stop&Go büntetésre, így a Renault megszerezhette a 2006-os japán nagydíj óta első győzelmét, Japánban következett az ismétlés, ezúttal is a körülmények szerencsés összejátszása miatt, de jóval meggyőzőbben Alonso nyert, amit Piquet 4. helye tett értékesebbé. Kínában ismét erős volt a csapat, Alonso a szezonban 5. alkalommal lett a negyedik. A szezonzáró Interlagosban a rajt előtt egy kis eső szerepelt közjátékként. A felszáradó pályán Alonso viszonylag hamar kiment száraz pályás gumikért, aminek egy 2. hely lett az ára, amit a leintésig megtartott. Piquet hazai versenye 2 kanyar erejéig tartott.

A Renault 80 ponttal a 4. helyen végzett a csapatvilágbajnokságban. A pontok nagy részét Alonso szerezte, míg Piquet helyzete egyre bizonytalanabb lett a Renault-nál.

 
Piquet a német nagydíjon

2009-ben a csapat változatlan felállással kezdte az évet. Az új szabályoknak megfelelően épített Renault R29 az első teszteléseken a leglassabbak között volt, a későbbi tesztek során javítottak, de látványosan elmaradtak a legjobb eredményeket produkáló Brawnoktól. Az idénynyitón kisebb csalódást keltve csak a 10. helyről indulhatott, de a versenyen jól küzdve, a kieséseknek is köszönhetően feljött az 5. helyre. A maláj nagydíjon Alonso a 9. helyről a 3. helyre jött fel a rajtnál, később megcsúszott és visszaesett a mezőny hátsó részébe, amikor lefújták a monszuneső miatt a versenyt. A Motorsport Világtanács engedélyezte a Brawn, a Toyota és a Williams által használt duplafedeles diffúzorok használatát, így a Renault is ennek kifejlesztésére kényszerült. Kínára elkészült egy ideiglenes változata, amellyel Alonso a 2. helyet szerezte meg az időmérőn, a két Red Bull-Renault által közrefogva. A versenyen ismét esett az eső, ami tönkretette a könnyű autóval induló Alonso taktikáját, majd hibázott is, így 9. lett. A bahreini hőségben Alonso folyadék-utánpótlás nélkül versenyzett, 8. lett. A spanyol nagydíjra a Renault erre a versenyre kisebb újításokkal készült, de ez nem hozott átütő sikert. Alonso némi szerencsével az 5. helyen végzett hazai szurkolói előtt. Monacói 7. helyével ismét csak Alonso szerzett pontot Piquet-vel ellentétben. Ezután Isztambulban és Silverstone-ban nem tudtak pontot szerezni, de a Nürburgringen az új fejlesztéseknek köszönhetően Alonso a 7. helyen végzett a leggyorsabb kört magáénak tudva. A magyar nagydíjon hosszú idő után ismét pole pozícióból kezdhette Alonso a futamot, de a 12. körben történt kerékcseréje alatt szerelői rosszul rögzítették a jobb első kerekét, az levált így vissza kellett mennie a boxba, majd 3 körrel később műszaki hiba miatt végleg feladta a versenyt. Az FIA eltiltotta a csapatot a következő európai nagydíjról, mivel Alonso rosszul rögzített kereke balesetveszélyes volt, de később visszavonta a döntést. A szezonban egyetlen pontot sem szerző Piquet-t a magyar nagydíj után elbocsátották a Renault-tól, a francia Romain Grosjean-t ültették be a brazil helyére.

 
Petrov 2010-ben, Sepangban

2009. szeptemberében kiderült, hogy a csapat Piquet balesetével tudatosan befolyásolta a 2008-as szingapúri nagydíjat, amelynek köszönhetően Alonso jelentős előnybe került, majd győzni tudott. A csapatfőnök Flavio Briatorét örökre (később visszavonták), a technikai igazgató Pat Symonds-t öt évre tiltották el a Formula–1-től, a Renault új csapatfőnöke ezután Bob Bell lett. A csapat kétéves felfüggesztett eltiltást kapott, névadó szponzora, az ING elhagyta a Renault-t.

A szingapúri nagydíj után kiderült, hogy Alonso leszerződött a Ferrarival a 2010-es idényre, helyét az egykori pártfogoltjuk, Robert Kubica veszi át a 2010-es idénytől.

2010. január 5-én Éric Boullier-t nevezték ki csapatfőnöknek, Bob Bell maradt technikai igazgatóként. A Renault eladta csapatának nagy részét egy luxemburgi cégnek, a Genii Capitalnak. A Renault 25%-ot megtartott magának, és továbbra is szállít motorokat a Red Bull Racingnek. Január 31-én jelentették be, hogy az orosz Vitalij Petrov lesz Kubica csapattársa.

Újabb visszatérés (2016-)Szerkesztés

 
Nico Hülkenberg a 2018-as Osztrák nagydíjon

Hosszú hónapok tárgyalási sorozata előzte meg ezt, hiszen a Renault elhatározta, csak akkor marad a Forma-1-ben, ha újra lesz saját istállója a kategóriában. Kevin Magnussen hivatalosan is bemutatkozott a francia gyártó színeiben. A csapattársa Jolyon Palmer lesz. A tartalék pedig Esteban Ocon, F3-as és GP3-as bajnok. A csapat sokat fejlődve 2018-ban a konstruktőri 4. helyet szerezte meg.

A Renault F1 Junior TeamSzerkesztés

2010-től a Renault nagyobb gondot fordít az utánpótlás nevelésére. Felvásárolták a GP2-es DAMS csapatot. Pilótának a csapat két Forma-1-es tesztpilótája Jerome d'Ambrosio és Ho-Ping Tung versenyez.

2016-os visszatérésük a Formula–1-be lehetővé tette a fiatal és tehetséges pilóták nevelése, Renault Sport Academy néven. Oliver Rowland, Louis Deletraz, Jack Aitken és Kevin Jörg lettek az újonnan létrehozott akadémia tagjai.[3]

Eredmények a Formula–1-benSzerkesztés

ÖsszefoglalóSzerkesztés

Szezon Név Modell Gumi Motor Üzemanyag Versenyzõk Helyezés
1977   Équipe Renault Elf Renault RS01 M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Jean-Pierre Jabouille – (0 pont)
1978   Équipe Renault Elf Renault RS01 M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Jean-Pierre Jabouille 12. (3 pont)
1979   Équipe Renault Elf Renault RS01
Renault RS10
M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Jean-Pierre Jabouille
  René Arnoux
6. (26 pont)
1980   Équipe Renault Elf Renault RE20 M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Jean-Pierre Jabouille
  René Arnoux
4. (38 pont)
1981   Équipe Renault Elf Renault RE20B
Renault RE30
M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Alain Prost
  René Arnoux
3. (54 pont)
1982   Équipe Renault Elf Renault RE30B M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Alain Prost
  René Arnoux
3. (62 pont)
1983   Équipe Renault Elf Renault RE30C
Renault RE40
M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Alain Prost
  Eddie Cheever
2. (79 pont)
1984   Équipe Renault Elf Renault RE50 M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Patrick Tambay
  Derek Warwick
  Philippe Streiff
5. (34 pont)
1985   Équipe Renault Elf Renault RE60
Renault RE60B
G Renault-Gordini V6 turbó Elf   Patrick Tambay
  Derek Warwick
  François Hesnault
7. (16 pont)
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002   Mild Seven Renault F1 Team Renault R202 M Renault V10 Elf   Jenson Button
  Jarno Trulli
4. (23 pont)
2003   Mild Seven Renault F1 Team Renault R23
Renault R23B
M Renault V10 Elf   Fernando Alonso
  Jarno Trulli
4. (88 pont)
2004   Mild Seven Renault F1 Team Renault R24 M Renault V10 Elf   Fernando Alonso
  Jarno Trulli
  Jacques Villeneuve
3. (105 pont)
2005   Mild Seven Renault F1 Team Renault R25 M Renault V10 Elf   Fernando Alonso
  Giancarlo Fisichella
Világbajnok (191 pont)
2006   Mild Seven Renault F1 Team Renault R26 M Renault V8 Elf   Fernando Alonso
  Giancarlo Fisichella
Világbajnok (206 pont)
2007   ING Renault F1 Team Renault R27 B Renault V8 Elf   Heikki Kovalainen
  Giancarlo Fisichella
3. (51 pont)
2008   ING Renault F1 Team Renault R28 B Renault V8 Elf   Fernando Alonso
  Nelson Piquet Jr.
4. (80 pont)
2009   ING Renault F1 Team
  Renault F1 Team
Renault R29 B Renault V8 Total   Fernando Alonso
  Nelson Piquet Jr.
  Romain Grosjean
8. (26 pont)
2010   Renault F1 Team Renault R30 B Renault V8 Total   Vitalij Petrov
  Robert Kubica
5. (163 pont)
2011   Lotus Renault GP Renault R31 P Renault V8 Total   Vitalij Petrov
  Nick Heidfeld
  Bruno Senna
5. (73 pont)
2012-tõl 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016   Renault Sport Formula One Team Renault R.S.16 P Renault V6 turbó Total   Kevin Magnussen
  Jolyon Palmer
9. (8 pont)
2017   Renault Sport Formula One Team Renault R.S.17 P Renault V6 turbó BP   Nico Hülkenberg
  Jolyon Palmer
  Carlos Sainz Jr.
6. (57 pont)
2018   Renault Sport Formula One Team Renault R.S.18 P Renault V6 turbó BP   Nico Hülkenberg
  Carlos Sainz Jr.
4. (122 pont)

Teljes Formula–1-es eredménysorozataSzerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

A Renault teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Modell Motor Gumik Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Pont Helyezés
1977 RS01 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   ARG   BRA   RSA   USW   ESP   MON   BEL   SWE   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   USA   CAN   JPN 0
  Jean-Pierre Jabouille Ki Ki Ki Ki NK
1978 RS01 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   ARG   BRA   RSA   USW   MON   BEL   ESP   SWE   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   USA   CAN 3 12.
  Jean-Pierre Jabouille Ki Ki 10 Hn 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 4 12
1979 RS01
RS10
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   ARG   BRA   RSA   USW   ESP   BEL   MON   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   USA 26 6.
  Jean-Pierre Jabouille Ki 10 Ki Sér Ki Ki Hn 1 Ki Ki Ki Ki 14 Ki Ki
  René Arnoux Ki Ki Ki Ni 9 Ki Ki 3 2 Ki 6 Ki Ki Ki 2
1980 RE20 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   ARG   BRA   RSA   USW   BEL   MON   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   USA 38 4.
  Jean-Pierre Jabouille Ki Ki Ki 10 Ki Ki Ki Ki Ki 1 Ki Ki Ki Sér
  René Arnoux Ki 1 1 9 4 Ki 5 Hn Ki 9 2 10 Ki 7
1981 RE20B
RE30
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   USW   BRA   ARG   SMR   BEL   MON   ESP   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   LVS 54 3.
  Alain Prost Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki 1 Ki 2 Ki 1 1 Ki 2
  René Arnoux 8 Ki 5 8 NK Ki 9 4 9 13 2 Ki Ki Ki Ki
1982 RE30B Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   RSA   BRA   USW   SMR   BEL   MON   DET   CAN   NED   GBR   FRA   GER   AUT   SUI   ITA   LVS 62 3.
  Alain Prost 1 1 Ki Ki Ki 7 Hn Ki Ki 6 2 Ki 8 2 Ki 4
  René Arnoux 3 Ki Ki Ki Ki Ki 10 Ki Ki Ki 1 2 Ki 16 1 Ki
1983 RE30C
RE40
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   BRA   USW   FRA   SMR   MON   BEL   DET   CAN   GBR   GER   AUT   NED   ITA   EUR   RSA 79 2.
  Alain Prost 7 11 1 2 3 1 8 5 1 4 1 Ki Ki 2 Ki
  Eddie Cheever Ki Ki 3 Ki Ki 3 Ki 2 Ki Ki 4 Ki 3 10 6
1984 RE50 Renault-Gordini EF4 V6 turbó M   BRA   RSA   BEL   SMR   FRA   MON   CAN   DET   USA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   EUR   POR 34 5.
  Patrick Tambay 5 Ki 7 Ki 2 Ki Sér Ki Ki 8 5 Ki 6 Ki Ki 7
  Derek Warwick Ki 3 2 4 Ki Ki Ki Ki Ki 2 3 Ki Ki Ki 11 Ki
  Philippe Streiff Ki
1985 RE60
RE60B
Renault-Gordini EF4B V6 turbó
Renault-Gordini EF15 V6 turbó
G   BRA   POR   SMR   MON   CAN   DET   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   BEL   EUR   RSA   AUS 16 7.
  Patrick Tambay 5 3 3 Ki 7 Ki 6 Ki Ki 10 Ki 7 Ki 12 Ki
  Derek Warwick 10 7 10 5 Ki Ki 7 5 Ki Ki Ki Ki 6 Ki Ki
  François Hesnault Ki
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002 R202 Renault RS22 3.0 V10 M   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   GBR   FRA   GER   HUN   BEL   ITA   USA   JPN 23 4.
  Jarno Trulli Ki Ki Ki 9 10 Ki 4 6 8 Ki Ki Ki 8 Ki 4 5 Ki
  Jenson Button Ki 4 4 5 12 7 Ki 15 5 12 6 Ki Ki Ki 5 8 6
2003 R23 Renault RS23 3.0 V10 M   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   FRA   GBR   GER   HUN   ITA   USA   JPN 88 4.
  Jarno Trulli 5 5 8 13 Ki 8 6 Ki Ki Ki 6 3 7 Ki 4 5
  Fernando Alonso 7 3 3 6 2 Ki 5 4 4 Ki Ki 4 1 8 Ki Ki
2004 R24 Renault RS24 3.0 V10 M   AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   CHN   JPN   BRA 105 3.
  Jarno Trulli 7 5 4 5 3 1 4 Ki 4 4 Ki 11 Ki 9 10
  Jacques Villeneuve 11 10 10
  Fernando Alonso 3 7 6 4 4 Ki 5 Ki Ki 2 10 3 3 Ki Ki 4 5 4
2005 R25 Renault RS25 3.0 V10 M   AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   TUR   ITA   BEL   BRA   JPN   CHN 191 1.
  Fernando Alonso 3 1 1 1 2 4 1 Ki Ni 1 2 1 11 2 2 2 3 3 1
  Giancarlo Fisichella 1 Ki Ki Ki 5 12 6 Ki Ni 6 4 4 9 4 3 Ki 5 2 4
2006 R26 Renault RS26 2.4 V8 M   BHR   MAL   AUS   SMR   EUR   ESP   MON   GBR   CAN   USA   FRA   GER   HUN   TUR   ITA   CHN   JPN   BRA 206 1.
  Fernando Alonso 1 2 1 2 2 1 1 1 1 5 2 5 Ki 2 Ki 2 1 2
  Giancarlo Fisichella Ki 1 5 8 6 3 6 3 4 3 6 6 Ki 6 4 3 3 6
2007 R27 Renault RS27 2.4 V8 B   AUS   MAL   BHR   ESP   MON   CAN   USA   FRA   GBR   EUR   HUN   TUR   ITA   BEL   JPN   CHN   BRA 51 3.
  Giancarlo Fisichella 5 6 8 9 4 Kiz 9 6 8 10 12 9 12 Ki 5 11 Ki
  Heikki Kovalainen 10 8 9 7 13 4 5 15 7 8 8 6 7 8 2 9 Ki
2008 R28 Renault RS27 2.4 V8 B   AUS   MAL   BHR   ESP   TUR   MON   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   EUR   BEL   ITA   SIN   JPN   CHN   BRA 80 4.
  Fernando Alonso 4 8 10 Ki 6 10 Ki 8 6 11 4 Ki 4 4 1 1 4 2
  Nelson Piquet Jr. Ki 11 Ki Ki 15 Ki Ki 7 Ki 2 6 11 Ki 10 Ki 4 8 Ki
2009 R29 Renault RS27 2.4 V8 B   AUS   MAL   CHN   BHR   ESP   MON   TUR   GBR   GER   HUN   EUR   BEL   ITA   SIN   JPN   BRA   UAE 26 8.
  Fernando Alonso 5 11 9 8 5 7 10 14 7 Ki 6 Ki 5 3 10 Ki 14
  Nelson Piquet Jr. Ki 13 16 10 12 Ki 16 12 13 12
  Romain Grosjean 15 Ki 15 Ki 16 13 18
2010 R30 Renault RS27-2010 2.4 V8 B   BHR   AUS   MAL   CHN   ESP   MON   TUR   CAN   EUR   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   KOR   BRA   UAE 163 5.
  Robert Kubica 11 2 4 5 8 3 6 7 5 Ki 7 Ki 3 8 7 Ki 5 9 5
  Vitalij Petrov Ki Ki Ki 7 11 13 15 17 14 13 10 5 9 13 15 Ki Ki 15 5
2011 R31 Renault RS27-2011 2.4 V8 P   AUS   MAL   CHN   TUR   ESP   MON   CAN   EUR   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   KOR   IND   UAE   BRA 73 5.
  Vitalij Petrov 3 17 9 8 11 Ki 5 15 12 10 12 9 Ki 17 9 Ki 11 13 10
  Nick Heidfeld 12 3 12 7 8 8 Ki 10 8 Ki Ki
  Bruno Senna 13 9 15 16 13 12 16 17
2012-től 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016 R.S.16 Renault R.E.16 1.6 V6 turbó P   AUS   BHR   CHN   RUS   ESP   MON   CAN   EUR   AUT   GBR   HUN   GER   BEL   ITA   SIN   MAL   JPN   USA   MEX   BRA   UAE 8 9.
  Kevin Magnussen 12 11 17 7 15 Ki 16 14 14 17 15 16 Ki 17 10 Ki 14 12 17 14 Ki
  Jolyon Palmer 11 Ni 22 13 13 Ki Ki 15 12 Ki 12 19 15 Ki 15 10 12 13 14 Ki 17
2017 R.S.17 Renault R.E.17 1.6 V6 turbó P   AUS   CHN   BHR   RUS   ESP   MON   CAN   AZE   AUT   GBR   HUN   BEL   ITA   SIN   MAL   JPN   USA   MEX   BRA   UAE 57 6.
  Nico Hülkenberg 11 12 9 8 6 Ki 8 Ki 13 6 17† 6 13 Ki 16 Ki Ki Ki 10 6
  Jolyon Palmer Ki 13 13 Ki 15 11 11 Ki 11 Ni 12 13 Ki 6 15 12
  Carlos Sainz Jr. 7 Ki 11 Ki
2018 R.S.18 Renault R.E.18 1.6 V6 turbó P   AUS   BHR   CHN   AZE   ESP   MON   CAN   FRA   AUT   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   RUS   JPN   USA   MEX   BRA   UAE 122 4.
  Nico Hülkenberg 7 6 6 Ki Ki 8 7 9 Ki 6 5 12 Ki 13 10 12 Ki 6 6 Ki Ki
  Carlos Sainz Jr. 10 11 9 5 7 10 8 8 12 Ki 12 9 11 8 8 17 10 7 Ki 12 6
* Folyamatban lévõ szezon.
†: Bár kiesett, de a verseny 90%-át teljesítette, így teljesítményét értékelték.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Megérkezett a Renault F1 Team új autója: R.S.18”, 2018. február 20. (Hozzáférés ideje: 2018. február 20.) 
  2. Francia turbó-forradalom Archiválva 2008. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (f1világ.hu)
  3. Ők lesznek a Renault új juniorpilótái”, 2016. február 3. (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.) 

Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Renault F1 témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Ferrari
Formula–1-es világbajnok
2005-2006
  Következő világbajnok:
Ferrari