Renault F1

Formula–1-es versenycsapat

A Renault F1, a Renault autógyár Formula–1-es versenycsapata. A Renault már hosszú ideje jelen van a motorsportban, Szisz Ferenc egy Renault-val nyerte meg az első francia nagydíjat, amelyet sokan a Grand Prix-versenyzés születésének tekintik. A Renault konstruktőrként és motorszállítóként egyaránt részt vett több megszakítással a Formula–1-ben, a '70-es évek vége óta. A Renault vezette a turbómotort a Formula–1-be, amelyet már 1977-es debütálásukkor, a brit nagydíjon alkalmaztak, az RS01-ben. Számos világbajnoki címet értek el motorszállítóként (szívómotor) a Williams és a Benetton csapattal a '90-es években. Konstruktőrként 2002-ben tértek vissza, Benetton csapat felvásárlásával. 2005-ben és 2006-ban az egyéni és a konstruktőri címet is megszerezték Fernando Alonsóval. A csapat székhelye Enstone-ban, az Egyesült Királyságban van, ahol a kasztnikat tervezik és építik. A motorokat a Párizs környéki Viry-Châtillon-ban készítik.

FRA Renault
Teljes név Renault F1 Team
Székhely GBR Enstone
(karosszéria)
FRA Viry-Châtillon
(motorok)
Jelentős versenyzők FRA Jean-Pierre Jabouille
FRA René Arnoux
FRA Alain Prost
FRA Patrick Tambay
ITA Jarno Trulli
GBR Jenson Button
ESP Fernando Alonso
ITA Giancarlo Fisichella
POL Robert Kubica
GER Nico Hülkenberg
AUS Daniel Ricciardo
FRA Esteban Ocon
Motorok Renault
Gumik M Michelin,
G Goodyear,
B Bridgestone,
P Pirelli
Jogelőd Benetton (1986-2001)
Lotus F1 Team (2012-2015)
Jogutód Alpine
Formula–1-es szereplése
Első verseny GBR 1977-es brit nagydíj
Utolsó verseny UAE 2020-as abu-dzabi nagydíj
Versenyek száma 403
Konstruktőri világbajnoki címek 2 (2005, 2006)
Versenyzői világbajnoki címek 2 (2005, 2006)
Első győzelem FRA 1979-es francia nagydíj (Jean-Pierre Jabouille)
Utolsó győzelem JPN 2008-as japán nagydíj (Fernando Alonso)
Győzelmek 35
Első rajtkockák 51
Leggyorsabb körök 33

2009 végén a francia gyár a csapat tulajdonának többségét eladta, ezután csak a motorgyártás tartozott az anyacég alá. A Renault márkanév használatát viszont továbbra is engedélyezték. 2011-ben a csapat a Lotus Cars támogatása révén Lotus Renault GP néven, brit licenccel versenyzett. 2012-től elhagyták a Renault-t a csapatnévből és Lotus F1 Team néven folytatták tovább. 2016-tól újra gyári csapattal versenyeznek.

A 2020-as olasz nagydíj nagydíjon bejelentették, hogy 2021-től Alpine F1 Team néven versenyeznek és a kék szín is visszakerül autóikra.

Története szerkesztés

Bemutatkozása csapatként (1977–1985) szerkesztés

 
Első autójuk, a Renault RS01 (1977-1979)

A Renault az 1970-es években kezdte meg programját az autósportban. 1977-ben debütáltak a brit nagydíjon csapatként a Formula–1-ben. 1,5 literes, V6-os elrendezésű turbómotorokkal léptek színre, ami akkoriban nagy újdonság volt, később azonban általánossá vált. Az évad öt versenyén egyetlen versenyzőjük, Jean-Pierre Jabouille négyszer kiesett, egyszer nem kvalifikálta magát. Az autó gyakran hibásodott meg, általában a motorja, vagy a turbófeltöltője. A turbóból felszálló fehér füst miatt az autók a sárga teáskanna gúnynevet kapták a paddockban.[1] 1978-ban továbbra is megbízhatósággal voltak problémák. Jabouille a gyors monzai pályán a 3. helyre kvalifikálta magát, de 5 kör után kiesett. A szezon utolsó előtti versenyén, az amerikai nagydíjon egy 4. hellyel megszerezték első pontjaikat. 1979-ben Jabouille mellé René Arnoux-t szerződtették másik versenyzőnek. Dél-Afrikában Jabouille megszerezte a pole-t, de ismét kiesett. Dijonban, a hazai francia nagydíjon Jabouille a Renault első győzelmét szerezte meg, amely egyben az első turbómotoros győzelem volt. Arnoux harmadik lett szoros küzdelemben Villeneuve mögött.

 
Az 1983-as autó, a Renault RE40

1980-ban Arnoux egymás után kétszer győzött Brazíliában és Dél-Afrikában. Jabouille továbbra is sokszor esett ki, egyedül Ausztriában szerzett pontot, ahol győzött. Az év végén Jaboulli súlyos balesetet (lábsérülés) szenvedett, ami gyakorlatilag pályafutása végét jelentette. Helyére 1981-ben Alain Prost érkezett a McLarentől, aki nagy lendületet adott a csapatnak. A három évben (1981-1983) a Renault a konstruktőri világbajnokságban kétszer harmadik, egyszer második lett. Prost 9, Arnoux 2 győzelmet szerzett a csapatnak ez idő alatt. Arnoux 1982-ben elhagyta a csapatot és a rivális Ferrarihoz ment, helyére Eddie Cheevert igazolták le. 1983-ban a Renault és Prost is nagyon közel került a címhez, de végül Nelson Piquet nyert a Brabham-BMW-vel. Miután Prost visszament a McLarenhez, a csapatot folyamatos gyengülés jellemezte. A sportágban elterjedtek a turbómotorok, és már nem a Renault-é volt a legjobb. Két pilótája, Derek Warwick és Patrick Tambay 1984-ben és 1985-ben alig néhány dobogós helyet szerzett. Az 1985-ös német nagydíjon a csapat egy harmadik autót is indítottak, amit François Hesnault vezetett. Első alkalommal építettek autójába kamerát, amely élőben közvetített belső felvételeket a televíziónézők számára. A versenyző 8 kör megtétele után kuplungproblémával állt ki. 1985 végén a Renault mint csapat, visszavonult a Formula-1-ből.

A Renault, mint motorbeszállító szerkesztés

 
2007-es Renault motor
 
Az 1992-es Renault motoros Williams

A Renault 1983 óta szállít be motorokat a Formula–1-be. Kezdetben a Lotusnak szállított, egy évvel később a Ligier is ezeket a motorokat alkalmazta autóiban. A háromszoros világbajnok Ayrton Senna az 1985-ös portugál nagydíjon az első győzelme mellett a Renault motorok első dobogós helyét szerezte meg. 1985-ben a franciák, miután csapatuk visszavonult, csak a motorokra koncentráltak. 1986-ban a Tyrrell csapat is Renault partnere lett.

1986-ban, négy év után egy időre visszavonult a motorgyártástól. 1989-ben újra visszatért, és ezúttal a Williamsnek szállította az erőforrásokat. A Williams 1992-ben, 1993-ban, 1996-ban és 1997-ben megnyerte az egyéni és a konstruktőri világbajnokságokat is, 1994-ben a konstruktőrit. A Williams mellett a Ligiernek is partnere volt 1992 és 1994 között. A Benettonnak 1995-től 1997-ig, majd 2001-ben szállított erőforrásokat. A csapat 1995-ben mindkét világbajnoki címet megnyerte.

1997 végén a Renault hivatalosan távozott a Formula–1-ből, de 1998-ban a Mecachrome-mal, majd 1999-től a Flavio Briatore által alapított Supertec-kel együttműködve 1998-tól 1999-ig a Williamsnek, 1999-ben a British American Racingnek, 2000-ben az Arrowsnak, 1998-tól 2000-ig Playlife néven a Benettonnak szállítottak korábbi 1997-es (tehát elavult konstrukciónak számító) erőforrásokat.

2007-2018 óta motort szállított a Red Bull Racingnek, 2011-2014 között a Team Lotusnak, 2012-2013-ban a Williamsnek, 2014-2017 között (kivéve 2016-ban)a Toro Rosso csapatának, 2018-2020 között a McLaren-nek.

Visszatérése csapatként (2002–2010) szerkesztés

 
Trulli 2003-ban

2000. március 16-án 120 millió dollárért felvásárolták a Benettont, de 2000-ben és 2001-ben a Benetton név alatt versenyeztek. 2000-ben Giancarlo Fisichella és Alexander Wurz 20 pontot és 2 dobogós helyezést szerzett. 2001-ben Jenson Button váltotta Wurzot, a páros 10 pontot szerzett, Fisichella egyszer állhatott dobogóra. 2002-ben a Benettont Renault F1-re nevezték át. Fisichella a Jordanhez igazolt át, helyére Jarno Trulli érkezett. Button és Trulli 23 pontot szerzett, de a dobogóra nem sikerült felállniuk. Miután 2003-ban Buttont elbocsátották (amit akkoriban sokan bíráltak), az előző évi tesztversenyző Alonsót ültették be helyére. Alonso hungaroringi győzelme az első volt a csapat számára az 1983-as osztrák nagydíj óta. 2004-ben a konstruktőri második hely volt a cél a csapat számára. Trulli győzött a monacói nagydíjon, de kapcsolata megromlott a csapatvezető Briatorével, emiatt az utolsó versenyeken már nem a Renault, hanem a Toyota színeiben versenyzett. Helyére az 1997-es világbajnok Jacques Villeneuve-öt igazolták le. A kanadai azonban pontot sem tudott szerezni, így a Renault harmadik lett a konstruktőrök között, a Ferrari és BAR mögött.

 
Alonso 2005-ben, Kínában

2005-ben Fisichella lett a második számú versenyző Alonso mellett. Az olasz a szezonnyitó ausztráliai esős időmérőn aratott elsősége után a futamgyőzelmet is megszerezte. A következő három futamon Alonso nyert, és a szezon során egyre nagyobb előnyre tett szert. Fisichella Alonsóval szemben gyengébben teljesített, számos alkalommal kiesett. A San Marinó-i nagydíjtól kezdve a Renault legfőbb riválisa a gyors, de nem annyira egyenletesen teljesítő McLaren-Mercedes lett Kimi Räikkönennel. A McLaren a brazil nagydíjon aratott kettős győzelme után átvette a konstruktőri bajnokság vezetését, de ugyanitt biztosította be Alonso vb címét is és lett "minden idők" legfiatalabb világbajnoka. Az utolsó két versenyen a Renault visszavette a csapat-világbajnokság vezetését, és megszakította a Ferrari 6 éve tartó konstruktőri győzelmi sorozatát.

 
Fisichella megnyerte a 2006-os maláj nagydíjat

A 2006-os év hasonlóan jól kezdődött a csapat számára: Alonso győzött a szezonnyitó bahreini nagydíjon, majd Malajziában a Renault első kettős győzelmét aratta 1982 után. Alonso további győzelmeket aratott hazai versenyén, Barcelonában, Monacóban, Silverstone-ban, és Kanadában. Az amerikai nagydíjtól kezdve a Ferrari tűnt erősebbnek a szezonban. Míg a Ferrarik kettős győzelmet arattak a Renault versenyzői a 3. és az 5. helyet szerezték meg. Franciaországban és Németországban is a Ferrari nyert. 2006 július 21-én az FIA betiltotta az ellensúlyos lengéscsillapítókat, amelyet a Renault alkalmazott először, emiatt sokat vesztettek gyorsaságukból a kanyarokban. A kínai nagydíj után Schumacher átvette az egyéni vb vezetését, de Japánban kiesett, így hátránya szinte behozhatatlanra, 10 pontra nőtt. Brazíliában Alonso második lett, ezzel megszerezte saját maga és a Renault második világbajnoki címét.

2006 októberében bejelentették, hogy a holland ING lesz a Renault főszponzora három évig, a Mild Sevent váltva.

 
Heikki Kovalainen 2007-ben

2007-ben Alonso elhagyta a csapatot, mely visszaesett a McLaren, a Ferrari és a BMW Sauber után a középmezőnybe. Alonso helyére Heikki Kovalainen, a csapat korábbi tesztpilótája érkezett. Kovalainen és a csapat legjobb eredménye az esős japán nagydíjon elért ezüstérem volt. A 2007-es évet a csapat a McLaren kizárása után végül harmadik helyen fejezte be, 51 ponttal.

2008-ra Fernando Alonso visszatért a francia csapathoz, a kétszeres világbajnok Nelson Piquet fiát, Nelshino Piquet-t kapta csapattársul. Alonso szerencsés ausztráliai 4. helye ellenére már az első versenyek után nyilvánvalóvá vált, hogy a csapat 2008-as konstrukciója nem versenyképes az élcsapatokkal, de még a 2007-es teljesítményétől is elmarad. A bahreini nagydíjat követő kollektív Formula–1-es teszten számos változtatást hajtottak végre az autón. A motor fölé egy látványosan hátranyúló légterelő elemet építettek, amitől a stabilitás javulását várták. A spanyol nagydíjon érezhetően gyorsabbak voltak az autók. Alonso hazai közönség előtt a 2. helyre kvalifikálta magát az időmérő edzésen kevés üzemanyaggal, de motorhiba miatt kiesett. A kanadai nagydíjon a Renault mindkét versenyzője pontszerző helyen autózott, Alonso akár dobogós is lehetett volna, de végül mindketten kiestek műszaki hiba miatt.

 
Alonso a japán nagydíjon aratott győzelmét ünnepli

Franciaországba, a csapat hazai versenyére új fejlesztésekkel érkezett a Renault. Alonso a 3. helyről indulva visszacsúszott, amikor a korai első boxkiállása után nagy forgalomba került. Alonso nem sokkal a leintés előtt a 7. helyen autózott, amikor az egyik lekörözött Force India-versenyző miatt lecsúszott a versenyívről, és a közvetlenül mögötte autózó csapattársa megelőzte. Piquet először szerzett pontot és végzett Alonso előtt a szezonban. Németországban Piquet szerencsés boxtaktikával második, Alonso csak a tizenegyedik lett. A szezon vége felé a csapat egyre versenyképesebb lett. Alonso negyedik lett Belgiumban, majd Olaszországban is. Szingapúrban a Renault-k csak a 8. sorból rajtolhattak. Alonso első boxkiállásakor Piquet falhoz csapta kocsiját. Kubicát és Rosberget SC-szakasz alatti tankolás miatt, elküldték Stop&Go büntetésre, így a Renault megszerezhette a 2006-os japán nagydíj óta első győzelmét, Japánban következett az ismétlés, ezúttal is a körülmények szerencsés összejátszása miatt, de jóval meggyőzőbben Alonso nyert, amit Piquet 4. helye tett értékesebbé. Kínában ismét erős volt a csapat, Alonso a szezonban 5. alkalommal lett a negyedik. A szezonzáró Interlagosban a rajt előtt egy kis eső szerepelt közjátékként. A felszáradó pályán Alonso viszonylag hamar kiment száraz pályás gumikért, aminek egy 2. hely lett az ára, amit a leintésig megtartott. Piquet hazai versenye 2 kanyar erejéig tartott.

A Renault 80 ponttal a 4. helyen végzett a csapatvilágbajnokságban. A pontok nagy részét Alonso szerezte, míg Piquet helyzete egyre bizonytalanabb lett a Renault-nál.

 
Piquet a német nagydíjon

2009-ben a csapat változatlan felállással kezdte az évet. Az új szabályoknak megfelelően épített Renault R29 az első teszteléseken a leglassabbak között volt, a későbbi tesztek során javítottak, de látványosan elmaradtak a legjobb eredményeket produkáló Brawnoktól. Az idénynyitón kisebb csalódást keltve csak a 10. helyről indulhatott, de a versenyen jól küzdve, a kieséseknek is köszönhetően feljött az 5. helyre. A maláj nagydíjon Alonso a 9. helyről a 3. helyre jött fel a rajtnál, később megcsúszott és visszaesett a mezőny hátsó részébe, amikor lefújták a monszuneső miatt a versenyt. A Motorsport Világtanács engedélyezte a Brawn, a Toyota és a Williams által használt duplafedeles diffúzorok használatát, így a Renault is ennek kifejlesztésére kényszerült. Kínára elkészült egy ideiglenes változata, amellyel Alonso a 2. helyet szerezte meg az időmérőn, a két Red Bull-Renault által közrefogva. A versenyen ismét esett az eső, ami tönkretette a könnyű autóval induló Alonso taktikáját, majd hibázott is, így 9. lett. A bahreini hőségben Alonso folyadék-utánpótlás nélkül versenyzett, 8. lett. A spanyol nagydíjra a Renault erre a versenyre kisebb újításokkal készült, de ez nem hozott átütő sikert. Alonso némi szerencsével az 5. helyen végzett hazai szurkolói előtt. Monacói 7. helyével ismét csak Alonso szerzett pontot Piquet-vel ellentétben. Ezután Isztambulban és Silverstone-ban nem tudtak pontot szerezni, de a Nürburgringen az új fejlesztéseknek köszönhetően Alonso a 7. helyen végzett a leggyorsabb kört magáénak tudva. A magyar nagydíjon hosszú idő után ismét pole pozícióból kezdhette Alonso a futamot, de a 12. körben történt kerékcseréje alatt szerelői rosszul rögzítették a jobb első kerekét, az levált így vissza kellett mennie a boxba, majd 3 körrel később műszaki hiba miatt végleg feladta a versenyt. Az FIA eltiltotta a csapatot a következő európai nagydíjról, mivel Alonso rosszul rögzített kereke balesetveszélyes volt, de később visszavonta a döntést. A szezonban egyetlen pontot sem szerző Piquet-t a magyar nagydíj után elbocsátották a Renault-tól, a francia Romain Grosjean-t ültették be a brazil helyére.

 
Petrov 2010-ben, Sepangban

2009. szeptemberében kiderült, hogy a csapat Piquet balesetével tudatosan befolyásolta a 2008-as szingapúri nagydíjat, amelynek köszönhetően Alonso jelentős előnybe került, majd győzni tudott. A csapatfőnök Flavio Briatorét örökre (később visszavonták), a technikai igazgató Pat Symonds-t öt évre tiltották el a Formula–1-től, a Renault új csapatfőnöke ezután Bob Bell lett. A csapat kétéves felfüggesztett eltiltást kapott, névadó szponzora, az ING elhagyta a Renault-t.

A szingapúri nagydíj után kiderült, hogy Alonso leszerződött a Ferrarival a 2010-es idényre, helyét az egykori pártfogoltjuk, Robert Kubica veszi át a 2010-es idénytől.

2010. január 5-én Éric Boullier-t nevezték ki csapatfőnöknek, Bob Bell maradt technikai igazgatóként. A Renault eladta csapatának nagy részét egy luxemburgi cégnek, a Genii Capitalnak. A Renault 25%-ot megtartott magának, és eldöntötte, hogy továbbra is szállít motorokat a Red Bull Racingnek. Január 31-én jelentették be, hogy az orosz Vitalij Petrov lesz Kubica csapattársa. Kubica szinte végig jobb eredményt ért el, mint Petrov. Az év végén az ötödöik helyen végeztek, köszönhetően Kubica három dobogós helyezésének is. Az év végén a Renault bejelentette, hogy mint csapat kiszállnak, jogutódjuk a Lotus F1 Team lett, amelynek erőforrásokat továbbra is szállítottak.

Lotus Renault GP (2011) szerkesztés

Habár a kiszállás mellett döntöttek, a 2011-es év még átmeneti volt: a Lotus Cars vette meg a csapatot, amely brit licensz alá vitte át azt, azonban megtartotta a kasztnik elnevezésének hagyományát, a csapat Renault-motorokat használt, a festést arany-feketére cserélték (John Player Special festésminta, a Lotus csapat használta a nyolcvanas években), és a csapatot Lotus Renault GP-re nevezték át. Ebből jogvita is volt, ugyanis az előző év óta a bajnokságban vett részt a Lotus Racing csapata, amely időközben megvette a névjogokat, és Team Lotus néven kívánt indulni 2011-ben. Azt is tervezték, hogy visszatérnek a fekete-arany festéshez a korábbi zöld-sárga, szintén Lotus-festésről. Ennek megfelelően előállt az a furcsa helyzet, hogy két Lotus-csapat indult a bajnokságban, mindkettő Renault-motorokat használt, és mindkettőnek megvolt a joga ahhoz, hogy a Lotus nevet illetve valamelyik tradicionális festést használja. A furcsa helyzetet az oldotta meg, hogy a Team Lotus 2012-ben felvette a Caterham nevet.

Ebben az idényben Robert Kubica nem erősíthette a csapatot, ugyanis hatalmas ralibalesetet szenvedett, ami kis híján az életébe került. Helyette Nick Heidfeld ült be. Az évad második felétől csak szenvedtek, a befújt diffúzorok körüli tiltás miatt. Az év végén a renault mint névadó szponzor is kiszállt, a csapat négy évig Lotus F1 Team néven versenyzett.

Újabb visszatérés (2016–2020) szerkesztés

 
Nico Hülkenberg a 2018-as Osztrák nagydíjon

Alig négy év kihagyás után a Renault ajánlatot tett arra, hogy visszavásárolja a Lotus F1 Team-et, amely ekkor komoly problémákkal küszködött. A projekt sikere érdekében megnyerték magát Alain Prostot is. Autójukat Kevin Magnussen és Jolyon Palmer vezethették a 2016-os idényben. A szinte teljesen sárga színben pompázó renault R.S. 16-os azonban nem volt egy sikeres konstrukció. Főként azért, mert az előző évi autó alapjain építették, az viszont gyenge volt, megbízhatatlan, és még a Mercedes motorhoz készült. Ennek megfelelően a 2016-os idény inkább egy átmeneti év volt, amelyet a tabella alsóházában töltöttek. 8 pontot szereztek egész évben, ami a 9. helyre volt elegendő.

2017-ben Frédéric Vasseur-t elbocsátották, helyette Cyril Abiteboul érkezett. Magnussen helyére Nico Hülkenberg ült be, Palmertől pedig idő előtt megváltak a gyenge teljesítménye miatt: az amerikai nagydíjtól Carlos Sainz Jr. ült be a helyére. Ez az év már sokkal jobban sikerült, hatodikok lettek 57 ponttal. A fejlődés töretlen volt 2018-ban is: megtartották versenyzőpárosukat, amely szállította a jó eredményeket, így a 4. helyen végeztek év végén.

2019-ben a még feljebb lépés volt a célja a csapatnak, ezért leigazolták a Red Bull csapatától Daniel Ricciardót. Ez az év azonban nem indult túl jól: technikai hibák és banális vezetői malőrök miatt elmaradtak az eredmények, és a nagy rivális McLaren is eléjük került.

2020-tól 11 év után újra van névadó főszponzora a csapatnak, az arab szállítmányozási cég, a DP World személyében.

A Renault F1 Junior Team szerkesztés

2010-től a Renault nagyobb gondot fordít az utánpótlás nevelésére. Felvásárolták a GP2-es DAMS csapatot. Pilótának a csapat két Formula–1-es tesztpilótája Jerome d'Ambrosio és Ho-Ping Tung versenyez.

2016-os visszatérésük a Formula–1-be lehetővé tette a fiatal és tehetséges pilóták nevelése, Renault Sport Academy néven. Oliver Rowland, Louis Deletraz, Jack Aitken és Kevin Jörg lettek az újonnan létrehozott akadémia tagjai.[2]

Eredmények a Formula–1-ben szerkesztés

Összefoglaló szerkesztés

Szezon Név Modell Gumi Motor Üzemanyag Versenyzõk Helyezés
1977   Équipe Renault Elf Renault RS01 M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Jean-Pierre Jabouille Helyezés nélkül (0 pont)
1978   Équipe Renault Elf Renault RS01 M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Jean-Pierre Jabouille 12. (3 pont)
1979   Équipe Renault Elf Renault RS01
Renault RS10
M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Jean-Pierre Jabouille
  René Arnoux
6. (26 pont)
1980   Équipe Renault Elf Renault RE20 M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Jean-Pierre Jabouille
  René Arnoux
4. (38 pont)
1981   Équipe Renault Elf Renault RE20B
Renault RE30
M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Alain Prost
  René Arnoux
3. (54 pont)
1982   Équipe Renault Elf Renault RE30B M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Alain Prost
  René Arnoux
3. (62 pont)
1983   Équipe Renault Elf Renault RE30C
Renault RE40
M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Alain Prost
  Eddie Cheever
2. (79 pont)
1984   Équipe Renault Elf Renault RE50 M Renault-Gordini V6 turbó Elf   Patrick Tambay
  Derek Warwick
  Philippe Streiff
5. (34 pont)
1985   Équipe Renault Elf Renault RE60
Renault RE60B
G Renault-Gordini V6 turbó Elf   Patrick Tambay
  Derek Warwick
  François Hesnault
7. (16 pont)
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002   Mild Seven Renault F1 Team Renault R202 M Renault V10 Elf   Jenson Button
  Jarno Trulli
4. (23 pont)
2003   Mild Seven Renault F1 Team Renault R23
Renault R23B
M Renault V10 Elf   Fernando Alonso
  Jarno Trulli
4. (88 pont)
2004   Mild Seven Renault F1 Team Renault R24 M Renault V10 Elf   Fernando Alonso
  Jarno Trulli
  Jacques Villeneuve
3. (105 pont)
2005   Mild Seven Renault F1 Team Renault R25 M Renault V10 Elf   Fernando Alonso
  Giancarlo Fisichella
Világbajnok (191 pont)
2006   Mild Seven Renault F1 Team Renault R26 M Renault V8 Elf   Fernando Alonso
  Giancarlo Fisichella
Világbajnok (206 pont)
2007   ING Renault F1 Team Renault R27 B Renault V8 Elf   Heikki Kovalainen
  Giancarlo Fisichella
3. (51 pont)
2008   ING Renault F1 Team Renault R28 B Renault V8 Elf   Fernando Alonso
  Nelson Piquet Jr.
4. (80 pont)
2009   ING Renault F1 Team
  Renault F1 Team
Renault R29 B Renault V8 Total   Fernando Alonso
  Nelson Piquet Jr.
  Romain Grosjean
8. (26 pont)
2010   Renault F1 Team Renault R30 B Renault V8 Total   Vitalij Petrov
  Robert Kubica
5. (163 pont)
2011   Lotus Renault GP Renault R31 P Renault V8 Total   Vitalij Petrov
  Nick Heidfeld
  Bruno Senna
5. (73 pont)
2012-től 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016   Renault Sport Formula One Team Renault R.S.16 P Renault V6 turbó Total   Kevin Magnussen
  Jolyon Palmer
9. (8 pont)
2017   Renault Sport Formula One Team Renault R.S.17 P Renault V6 turbó BP   Nico Hülkenberg
  Jolyon Palmer
  Carlos Sainz Jr.
6. (57 pont)
2018   Renault Sport Formula One Team Renault R.S.18 P Renault V6 turbó BP   Nico Hülkenberg
  Carlos Sainz Jr.
4. (122 pont)
2019   Renault F1 Team Renault R.S.19 P Renault V6 turbó BP   Daniel Ricciardo
  Nico Hülkenberg
5. (91 pont)
2020   Renault DP World F1 Team Renault R.S.20 P Renault V6 turbó BP   Daniel Ricciardo
  Esteban Ocon
5. (181 pont)

Teljes Formula–1-es eredménysorozata szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

A Renault teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Modell Motor Gumik Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Pont Helyezés
1977 RS01 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   ARG   BRA   RSA   USW   ESP   MON   BEL   SWE   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   USA   CAN   JPN 0 HN
  Jean-Pierre Jabouille Ki Ki Ki Ki NK
1978 RS01 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   ARG   BRA   RSA   USW   MON   BEL   ESP   SWE   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   USA   CAN 3 12.
  Jean-Pierre Jabouille Ki Ki 10 Hn 13 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 4 12
1979 RS01
RS10
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   ARG   BRA   RSA   USW   ESP   BEL   MON   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   USA 26 6.
  Jean-Pierre Jabouille Ki 10 Ki Sér Ki Ki Hn 1 Ki Ki Ki Ki 14 Ki Ki
  René Arnoux Ki Ki Ki Ni 9 Ki Ki 3 2 Ki 6 Ki Ki Ki 2
1980 RE20 Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   ARG   BRA   RSA   USW   BEL   MON   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   USA 38 4.
  Jean-Pierre Jabouille Ki Ki Ki 10 Ki Ki Ki Ki Ki 1 Ki Ki Ki Sér
  René Arnoux Ki 1 1 9 4 Ki 5 Hn Ki 9 2 10 Ki 7
1981 RE20B
RE30
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   USW   BRA   ARG   SMR   BEL   MON   ESP   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   LVS 54 3.
  Alain Prost Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki 1 Ki 2 Ki 1 1 Ki 2
  René Arnoux 8 Ki 5 8 NK Ki 9 4 9 13 2 Ki Ki Ki Ki
1982 RE30B Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   RSA   BRA   USW   SMR   BEL   MON   DET   CAN   NED   GBR   FRA   GER   AUT   SUI   ITA   LVS 62 3.
  Alain Prost 1 1 Ki Ki Ki 7 Hn Ki Ki 6 2 Ki 8 2 Ki 4
  René Arnoux 3 Ki Ki Ki Ki Ki 10 Ki Ki Ki 1 2 Ki 16 1 Ki
1983 RE30C
RE40
Renault-Gordini EF1 V6 turbó M   BRA   USW   FRA   SMR   MON   BEL   DET   CAN   GBR   GER   AUT   NED   ITA   EUR   RSA 79 2.
  Alain Prost 7 11 1 2 3 1 8 5 1 4 1 Ki Ki 2 Ki
  Eddie Cheever Ki Ki 3 Ki Ki 3 Ki 2 Ki Ki 4 Ki 3 10 6
1984 RE50 Renault-Gordini EF4 V6 turbó M   BRA   RSA   BEL   SMR   FRA   MON   CAN   DET   USA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   EUR   POR 34 5.
  Patrick Tambay 5 Ki 7 Ki 2 Ki Sér Ki Ki 8 5 Ki 6 Ki Ki 7
  Derek Warwick Ki 3 2 4 Ki Ki Ki Ki Ki 2 3 Ki Ki Ki 11 Ki
  Philippe Streiff Ki
1985 RE60
RE60B
Renault-Gordini EF4B V6 turbó
Renault-Gordini EF15 V6 turbó
G   BRA   POR   SMR   MON   CAN   DET   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   BEL   EUR   RSA   AUS 16 7.
  Patrick Tambay 5 3 3 Ki 7 Ki 6 Ki Ki 10 Ki 7 Ki 12 Ki
  Derek Warwick 10 7 10 5 Ki Ki 7 5 Ki Ki Ki Ki 6 Ki Ki
  François Hesnault Ki
1986-tól 2001-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2002 R202 Renault RS22 3.0 V10 M   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   GBR   FRA   GER   HUN   BEL   ITA   USA   JPN 23 4.
  Jarno Trulli Ki Ki Ki 9 10 Ki 4 6 8 Ki Ki Ki 8 Ki 4 5 Ki
  Jenson Button Ki 4 4 5 12 7 Ki 15 5 12 6 Ki Ki Ki 5 8 6
2003 R23 Renault RS23 3.0 V10 M   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   FRA   GBR   GER   HUN   ITA   USA   JPN 88 4.
  Jarno Trulli 5 5 8 13 Ki 8 6 Ki Ki Ki 6 3 7 Ki 4 5
  Fernando Alonso 7 3 3 6 2 Ki 5 4 4 Ki Ki 4 1 8 Ki Ki
2004 R24 Renault RS24 3.0 V10 M   AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   CHN   JPN   BRA 105 3.
  Jarno Trulli 7 5 4 5 3 1 4 Ki 4 4 Ki 11 Ki 9 10
  Jacques Villeneuve 11 10 10
  Fernando Alonso 3 7 6 4 4 Ki 5 Ki Ki 2 10 3 3 Ki Ki 4 5 4
2005 R25 Renault RS25 3.0 V10 M   AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   TUR   ITA   BEL   BRA   JPN   CHN 191 1.
  Fernando Alonso 3 1 1 1 2 4 1 Ki Vi 1 2 1 11 2 2 2 3 3 1
  Giancarlo Fisichella 1 Ki Ki Ki 5 12 6 Ki Vi 6 4 4 9 4 3 Ki 5 2 4
2006 R26 Renault RS26 2.4 V8 M   BHR   MAL   AUS   SMR   EUR   ESP   MON   GBR   CAN   USA   FRA   GER   HUN   TUR   ITA   CHN   JPN   BRA 206 1.
  Fernando Alonso 1 2 1 2 2 1 1 1 1 5 2 5 Ki 2 Ki 2 1 2
  Giancarlo Fisichella Ki 1 5 8 6 3 6 3 4 3 6 6 Ki 6 4 3 3 6
2007 R27 Renault RS27 2.4 V8 B   AUS   MAL   BHR   ESP   MON   CAN   USA   FRA   GBR   EUR   HUN   TUR   ITA   BEL   JPN   CHN   BRA 51 3.
  Giancarlo Fisichella 5 6 8 9 4 Kiz 9 6 8 10 12 9 12 Ki 5 11 Ki
  Heikki Kovalainen 10 8 9 7 13 4 5 15 7 8 8 6 7 8 2 9 Ki
2008 R28 Renault RS27 2.4 V8 B   AUS   MAL   BHR   ESP   TUR   MON   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   EUR   BEL   ITA   SIN   JPN   CHN   BRA 80 4.
  Fernando Alonso 4 8 10 Ki 6 10 Ki 8 6 11 4 Ki 4 4 1 1 4 2
  Nelson Piquet Jr. Ki 11 Ki Ki 15 Ki Ki 7 Ki 2 6 11 Ki 10 Ki 4 8 Ki
2009 R29 Renault RS27 2.4 V8 B   AUS   MAL   CHN   BHR   ESP   MON   TUR   GBR   GER   HUN   EUR   BEL   ITA   SIN   JPN   BRA   UAE 26 8.
  Fernando Alonso 5 11 9 8 5 7 10 14 7 Ki 6 Ki 5 3 10 Ki 14
  Nelson Piquet Jr. Ki 13 16 10 12 Ki 16 12 13 12
  Romain Grosjean 15 Ki 15 Ki 16 13 18
2010 R30 Renault RS27-2010 2.4 V8 B   BHR   AUS   MAL   CHN   ESP   MON   TUR   CAN   EUR   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   KOR   BRA   UAE 163 5.
  Robert Kubica 11 2 4 5 8 3 6 7 5 Ki 7 Ki 3 8 7 Ki 5 9 5
  Vitalij Petrov Ki Ki Ki 7 11 13 15 17 14 13 10 5 9 13 15 Ki Ki 15 5
2011 R31 Renault RS27-2011 2.4 V8 P   AUS   MAL   CHN   TUR   ESP   MON   CAN   EUR   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   KOR   IND   UAE   BRA 73 5.
  Vitalij Petrov 3 17 9 8 11 Ki 5 15 12 10 12 9 Ki 17 9 Ki 11 13 10
  Nick Heidfeld 12 3 12 7 8 8 Ki 10 8 Ki Ki
  Bruno Senna 13 9 15 16 13 12 16 17
2012-től 2015-ig a Renault nem vett részt csapatként a Formula–1-ben
2016 R.S.16 Renault R.E.16 1.6 V6 turbó P   AUS   BHR   CHN   RUS   ESP   MON   CAN   EUR   AUT   GBR   HUN   GER   BEL   ITA   SIN   MAL   JPN   USA   MEX   BRA   UAE 8 9.
  Kevin Magnussen 12 11 17 7 15 Ki 16 14 14 17 15 16 Ki 17 10 Ki 14 12 17 14 Ki
  Jolyon Palmer 11 Ni 22 13 13 Ki Ki 15 12 Ki 12 19 15 Ki 15 10 12 13 14 Ki 17
2017 R.S.17 Renault R.E.17 1.6 V6 turbó P   AUS   CHN   BHR   RUS   ESP   MON   CAN   AZE   AUT   GBR   HUN   BEL   ITA   SIN   MAL   JPN   USA   MEX   BRA   UAE 57 6.
  Nico Hülkenberg 11 12 9 8 6 Ki 8 Ki 13 6 17† 6 13 Ki 16 Ki Ki Ki 10 6
  Jolyon Palmer Ki 13 13 Ki 15 11 11 Ki 11 Ni 12 13 Ki 6 15 12
  Carlos Sainz Jr. 7 Ki 11 Ki
2018 R.S.18 Renault R.E.18 1.6 V6 turbó P   AUS   BHR   CHN   AZE   ESP   MON   CAN   FRA   AUT   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   RUS   JPN   USA   MEX   BRA   UAE 122 4.
  Nico Hülkenberg 7 6 6 Ki Ki 8 7 9 Ki 6 5 12 Ki 13 10 12 Ki 6 6 Ki Ki
  Carlos Sainz Jr. 10 11 9 5 7 10 8 8 12 Ki 12 9 11 8 8 17 10 7 Ki 12 6
2019 R.S.19 Renault R.E.19 1.6 V6 turbó P   AUS   BHR   CHN   AZE   ESP   MON   CAN   FRA   AUT   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   RUS   JPN   MEX   USA   BRA   UAE 91 5.
  Daniel Ricciardo Ki 18† 7 Ki 12 9 6 11 12 7 Ki 14 14 4 14 Ki Kiz 8 6 6 11
  Nico Hülkenberg 7 17† Ki 14 13 13 7 8 13 10 Ki 12 8 5 9 10 Kiz 10 9 15 12
2020 R.S.20 Renault R.E.19 1.6 V6 turbó P   AUT   STY   HUN   GBR   70   ESP   BEL   ITA   TOS   RUS   EIF   POR   EMI   TUR   BHR   SAK   UAE 181 5.
  Daniel Ricciardo ki 8 8 4 14 11 4 6 4 5 3 9 3 10 7 5 7
  Esteban Ocon 8 ki 14 6 8 13 5 8 ki 7 ki 8 ki 11 9 2 9
* Folyamatban lévő szezon.
†: Bár kiesett, de a verseny 90%-át teljesítette, így teljesítményét értékelték.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Francia turbó-forradalom Archiválva 2008. december 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (f1világ.hu)
  2. Ők lesznek a Renault új juniorpilótái”, 2016. február 3. (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.) 

Külső hivatkozások szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Renault F1 témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Ferrari
Formula–1-es világbajnok
2005-2006
  Következő világbajnok:
Ferrari