Főmenü megnyitása

A Ligier francia autógyártó cég és volt Formula–1-es csapat, melyet a korábbi autóversenyző és rögbi játékos, Guy Ligier alapított.

Ligier
Ligier logo.jpg
Típus
  • autógyár
  • auto racing team
  • auto racing team
Alapítva 1969
Székhely Abrest
Alapító Guy Ligier
Iparág autógyártás
Forma részvénytársaság
A Ligier weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ligier témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A cég a Ligier JS2 sportautóval tört be az automobil üzletbe, amelyet a Citroën SM-ben is felhasznált Maserati V6 motorral szereltek fel. A Maserati V6 korszerű motor volt, és a JS2-t sokan találták jól megtervezett gépkocsinak, melynek hajtóerő-súly aránya igen kedvező. Az utolsó SM-eket szintén a Vichy-i Ligier gyárban készítették. Az 1973-as olajválság a JS2 piacának olyan csökkenését okozta, hogy a gyártás röviddel ezután meg is szűnt, és a cég mikroautók gyártására koncentrált, mint például a moped hajtású JS6-ra 1984-ben. A Ligier jelenlegi tulajdonosa a Piaggio.

A Formula–1-benSzerkesztés

Ligier
Teljes név Ligier
Alapító(k) Guy Ligier
Jelentős versenyzők   Jacques Laffite
  Patrick Depailler
  Jacky Ickx
  Didier Pironi
  René Arnoux
  Thierry Boutsen
  Olivier Panis
Motorok Matra, Ford, Renault, Megatron, Judd, Lamborghini, Mugen-Honda
Gumik G Goodyear,
M Michelin,
P Pirelli
Jogutód Prost Grand Prix
Formula–1-es szereplése
Első verseny   1976, brazil nagydíj
Utolsó verseny   1996, japán nagydíj
Versenyek száma 326 (325 rajt)
Konstruktőri világbajnoki címek 0
Versenyzői világbajnoki címek 0
Győzelmek 9
Első rajtkockák 9
Leggyorsabb körök 9
 
Az 1979-es autó, a JS11

A korábbi francia F1-es Matra csapat felszerelésének megszerzése után a Ligier belépett a Formula–1-be 1976-ban a Matra V12 motoros JS5-tel, majd 1977-ben már versenyt nyertek Jacques Laffite-tel. Ezt az első "teljesen" francia győzelemnek tekintik a Formula–1-es bajnokságban, mivel a kasztni, a motor és a versenyző is francia volt (bár a Goodyear gumiabroncs és a Hewland sebességváltó nem). A Matrával való együttműködés 1979-ben véget ért, ekkor megépítették a Cosworth motoros, wing-car koncepciójú JS11-et. Laffite megnyerte a bajnokság első két futamát. Ezt követően a Williams és a Ferrari hatékonyabb működésű autót épített, az évad második fele már nem volt olyan sikeres a franciák számára.

A JS11-nek és utódainak köszönhetően a Ligier az élmezőnybe tartozott az 1980-as évek elején. 1984-től a Renault-tól kaptak turbómotorokat és jelentős szponzoraik voltak (Gitanes, Loto és elf) ennek ellenére már nem voltak olyan sikeresek, mint korábban. A Renault 1986-ban kiszállt a sportágból, a Ligier motorszállító nélkül maradt. René Arnoux heves kritikáját követően felbontották az Alfa Romeóval kötött szerződést. A csapat autóit 1986-ban és ezt követően BMW (Megatron néven), Judd, Cosworth és Lamborghini motorok hajtották. A Ligier utolsó éveiben pénzhiánnyal küzdött, ennek ellenére meglehetősen versenyképes volt, ez minden bizonnyal köszönhető az aerodinamikai szakértő Frank Dernie-nek (aki a '70-es évek végén a Williamsnél dolgozott), és a fiatal mérnök Loïc Bigois-nak.

A csalódást keltő 1992-es év után Guy Ligier eladta csapatát, amelyre ezt követően fellendülés volt jellemző. A visszatérő Renault motorjaival a következő négy évben nyolc dobogós helyet szereztek, szemben az 1987 és 1992 közötti időszakkal, amikor egyszer állhatott pódiumra a csapat valamely versenyzője. 1996-ban a Mugen Honda-motoros JS43 jól kiegyensúlyozottra sikerült, Olivier Panis pedig az esős monacói nagydíjon nagy meglepetésre győzelmet aratott. A csapatot a négyszeres világbajnok Alain Prost vette meg, 1997-től Prost Grand Prix néven indultak a versenyeken. A Prost GP a nagy francia vállalatok támogatásának ellenére nem volt sikeres és 2002-ben csődbe ment.

A Ligier autói hagyományosan a 25-ös és a 26-os rajtszámmal versenyeztek. Modellek nevei a JS betűkkel kezdődtek, ami Jo Schlesser nevére utal, aki az 1968-as francia nagydíjon szenvedett halálos balesetet.

A Ligier 1970 és 1975 között részt vett a Le Mans-i 24 órás autóversenyeken is.

Formula–1-es eredményekSzerkesztés

 
Andrea de Cesaris 1984-ben
 
Martin Brundle 1995-ben
 
Az 1996-os JS43

Jelmagyarázat: G =Goodyear, M =Michelin, P =Pirelli

Évad Modell Gumi Motor Versenyzők Helyezés
1996 JS43 G Mugen-Honda V10   Olivier Panis
  Pedro Diniz
6. (15 pont)
1995 JS41 G Mugen-Honda V10   Martin Brundle
  Szuzuki Aguri
  Olivier Panis
5. (24 pont)
1994 JS39B G Renault V10   Éric Bernard
  Johnny Herbert
  Franck Lagorce
  Olivier Panis
6. (13 pont)
1993 JS39 G Renault V10   Martin Brundle
  Mark Blundell
5. (23 pont)
1992 JS37 G Renault V10   Thierry Boutsen
  Érik Comas
7. (6 pont)
1991 JS35, JS35B G Lamborghini V12   Thierry Boutsen
  Érik Comas
HN (0 pont)
1990 JS33B G Ford V8   Philippe Alliot
  Nicola Larini
HN (0 pont)
1989 JS33 G Ford V8   René Arnoux
  Olivier Grouillard
13. (3 pont)
1988 JS31 G Judd V8   René Arnoux
  Stefan Johansson
HN (0 pont)
1987 JS29B, JS29C G Megatron (turbó)   René Arnoux
  Piercarlo Ghinzani
11. (1 pont)
1986 JS27 P Renault (turbó)   René Arnoux
  Philippe Alliot
  Jacques Laffite
5. (29 pont)
1985 JS25 P Renault (turbó)   Andrea de Cesaris
  Philippe Streiff
  Jacques Laffite
6. (23 pont)
1984 JS23 M Renault (turbó)   François Hesnault
  Andrea de Cesaris
10. (3 pont)
1983 JS21 M Ford V8   Jean-Pierre Jarier
  Raul Boesel
HN (0 pont)
1982 JS17, JS17B, JS19 M Matra V12   Eddie Cheever
  Jacques Laffite
8. (20 pont)
1981 JS17 M Matra V12   Jean-Pierre Jarier
  Jean-Pierre Jabouille
  Patrick Tambay
  Jacques Laffite
4. (44 pont)
1980 JS11/15 G Ford V8   Didier Pironi
  Jacques Laffite
2. (66 pont)
1979 JS11 G Ford V8   Patrick Depailler
  Jacky Ickx
  Jacques Laffite
3. (61 pont)
1978 JS7, JS9 G Matra V12   Jacques Laffite 6. (19 pont)
1977 JS7 G Matra V12   Jacques Laffite
  Jean-Pierre Jarier
8. (18 pont)
1976 JS5 G Matra V12   Jacques Laffite 5. (20 pont)


Külső hivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Ligier témájú médiaállományokat.