1985-ös Formula–1 világbajnokság

	1985-ös FIA; Formula–1 világbajnokság
	Alain Prost, 1985 világbajnoka
	Egyéni világbajnok
Alain Prost	73
	Konstruktőri világbajnok
McLaren	90
← 1984	1986 →

Az 1985-ös Formula–1-es szezon volt a 36. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1985. április 7-étől november 3-áig tartott, tizenhat futamon keresztül.

Az egyéni bajnoki címet pályafutása során először Alain Prost nyerte egy McLaren autóval a ferraris Michele Alboreto előtt, aki komoly kihívó volt, de az utolsó öt futamon sorozatos balszerencsék sújtották, és azokon egyetlen pontot sem szerzett.^[1] A csapatok között a McLaren megvédte világbajnoki címét.^[1]

Csapatok és pilóták

Csapat	Konstruktőr	Kasztni	Motor	Gumik	Rajtszám	Pilóta	Versenyek
Marlboro McLaren TAG Turbo	McLaren-TAG	MP4/2B	TAG-Porsche TTE PO1 1,5L V6 turbó	G	1	Niki Lauda	1–13, 15–16
					1	John Watson	14
					2	Alain Prost	Mind
Tyrrell Team	Tyrrell-Ford	012	Ford-Cosworth DFY 3L V8 szívó	G	3	Martin Brundle	1–6
					4	Stefan Johansson	1
						Stefan Bellof	2–8
						Martin Brundle	9–10
	Tyrrell-Renault	014	Renault EF4B 1,5L V6 turbó		3	Martin Brundle	7–8, 11–16
					3	Stefan Bellof	9–10
					4	Stefan Bellof	11
						Ivan Capelli	14, 16
						Philippe Streiff	15
Canon Williams Honda Team	Williams-Honda	FW10 FW10B	Honda RA164E 1,5L V6 turbó Honda RA165E 1,5L V6 turbó	G	5	Nigel Mansell	Mind
Canon Williams Honda Team	Williams-Honda	FW10 FW10B	Honda RA164E 1,5L V6 turbó Honda RA165E 1,5L V6 turbó	G	6	Keke Rosberg	Mind
Olivetti Racing	Brabham-BMW	BT54	BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó	P	7	Nelson Piquet	Mind
					8	François Hesnault	1–4
					8	Marc Surer	5–16
Skoal Bandit Formula 1 Team	RAM-Hart	03	Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó	P	9	Manfred Winkelhock	1–9
					9	Philippe Alliot	10–14
					10	Philippe Alliot	1–9
					10	Kenny Acheson	10–12
John Player Special Team Lotus	Lotus-Renault	97T	Renault EF4B 1,5L V6 turbó Renault EF15 1,5L V6 turbó	G	11	Elio de Angelis	Mind
John Player Special Team Lotus	Lotus-Renault	97T	Renault EF4B 1,5L V6 turbó Renault EF15 1,5L V6 turbó	G	12	Ayrton Senna	Mind
Équipe Renault Elf	Renault Elf	RE60 RE60B	Renault EF4B 1,5L V6 turbó Renault EF15 1,5L V6 turbó	G	14	François Hesnault	9
					15	Patrick Tambay	1–14, 16
					16	Derek Warwick	1–14, 16
Barclay Arrows BMW	Arrows-BMW	A8	BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó	G	17	Gerhard Berger	Mind
Barclay Arrows BMW	Arrows-BMW	A8	BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó	G	18	Thierry Boutsen	Mind
Toleman Group Motorsport	Toleman-Hart	TG185	Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó	P	19	Teo Fabi	4–16
Toleman Group Motorsport	Toleman-Hart	TG185	Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó	P	20	Piercarlo Ghinzani	10–16
Spirit Enterprises Ltd	Spirit-Hart	101D	Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó	P	21	Mauro Baldi	1–3
Alfa Romeo Benetton	Alfa Romeo	185T 184TB	Alfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó	G	22	Riccardo Patrese	Mind
Alfa Romeo Benetton	Alfa Romeo	185T 184TB	Alfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó	G	23	Eddie Cheever	Mind
Kelémata Osella	Osella-Alfa Romeo	FA1F FA1G	Alfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó	P	24	Piercarlo Ghinzani	1–8
Kelémata Osella	Osella-Alfa Romeo	FA1F FA1G	Alfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó	P	24	Huub Rothengatter	9–16
Équipe Ligier Gitanes	Ligier-Renault	JS25	Renault EF4B 1,5L V6 turbó Renault EF15 1,5L V6 turbó	P	25	Andrea de Cesaris	1–11
					25	Philippe Streiff	12–14, 16
					26	Jacques Laffite	1–14, 16
Scuderia Ferrari	Ferrari	156/85	Ferrari Tipo 031 1,5L V6 turbó	G	27	Michele Alboreto	Mind
					28	René Arnoux	1
					28	Stefan Johansson	2–16
Minardi Team SpA	Minardi-Ford	M185	Ford-Cosworth DFY 3L V8 szívó	P	29	Pierluigi Martini	1–2
Minardi Team SpA	Minardi-Motori Moderni	M185	Motori Moderni Tipo 615-90 1,5L V6 turbó	P	29	Pierluigi Martini	3–16
West Zakspeed Racing	Zakspeed	841	Zakspeed 1500/4 1,5L soros négyhengeres turbó	G	30	Jonathan Palmer	2–4, 7–11
West Zakspeed Racing	Zakspeed	841	Zakspeed 1500/4 1,5L soros négyhengeres turbó	G	30	Christian Danner	13–14
Team Haas (USA) Ltd	Lola-Hart	THL1	Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó	G	33	Alan Jones	12, 14–16

Csapatváltozások

Az 1984-es idényt követően megszűnt az ATS csapat, így ők már nem vettek részt a küzdelmekben.
Új csapatként nevezett a Minardi, amely a Carlo Chilti cége által gyártott Motori Moderni turbómotorokkal versenyzett. Mivel az új erőforrás még nem volt készen az idény elején, ezért az évet a Ford-Cosworth DFY szívómotorokkal kezdték meg.
Szintén új csapatként nevezett a Zakspeed, amely egyedülálló volt a tekintetben, hogy saját maga gyártotta a Zakspeed 1500/4 megjelölésű turbómotorjait is. Rajtuk kívül csak három csapat (a Ferrari, a Renault és az Alfa Romeo) tette ugyanezt.
Visszalépett a Michelin, így már csak a Goodyear és a Pirelli látta el abroncsokkal a csapatokat.

Szezonközi változások

Három verseny után visszalépett az idény további futamaitól és megszűnt a Spirit csapat.
A Toleman csapatnak nem volt gumiszállító partnere, ezért nem tudtak részt venni az első három versenyen^[2]. Csak a Spirit csapat megszűnése után, a Benetton szponzori pénzeinek felhasználásával tudtak szerződést kötni a Pirellivel.
Utolsóként a csapatok közül a detroiti nagydíjat követően végül a Tyrrell csapat is turbómotorokra váltott, méghozzá a Renault erőforrásaira.
Új konstruktőrként nevezett az idény elején a Haas Lola csapat, de nem tudták megkezdeni a szezont, ugyanis a Ford-Cosworth gyártotta volna nekik saját turbómotorját, ami egészen egyszerűen nem lett készen. Ezért csak az idény legvégén, az olasz nagydíjon debütált a csapat, és ott is a Hart turbómotorjaival, átmeneti megoldásként.
Két versennyel a vége előtt visszalépett és megszűnt a RAM csapat.

Pilótaváltozások

Ayrton Senna átigazolt a Lotus csapatához, Nigel Mansell pedig a Lotustól a Williamshez ment.
A Brabham leigazolta François Hesnault-t a Ligiertől, akinek a helyére Jacques Laffite került.
Teo Fabi a Brabhamtől a Tolemanhez került.
Gerhard Berger a megszűnt ATS csapattól az Arrowshoz került. Az ATS másik pilótája, Manfred Winkelhock a RAM versenyzője lett, Jonathan Palmer helyére került, aki pedig a Zakspeedhez igazolt.
Pierluigi Martini a Minardi pilótája lett.

Szezonközi versenyzőváltozások

Stefan Johansson a Toleman versenyzője lett volna, ha a csapatnak nem lett volna gondja az indulással a gumibeszállító hiánya miatt. Ezért aztán az első futamon Stefan Bellofot helyettesítette a Tyrrell-nél, majd a második versenytől kezdve a váratlanul távozó René Arnoux helyére ült a Ferrarinál.
Hesnault-t négy rossz futam után kirúgta a Brabham és Marc Surert igazolta le helyette. Egy futam erejéig feltűnt a Renault csapat színeiben is, ez volt az utolsó alkalom, hogy egy csapat egy nagydíjon három versenyzőt is indított.
A Haas Lola a debütálását egyetlen autóval ejtette meg, amelyet a visszatérő Alan Jones vezetett.
Manfred Winkelhock halálos balesetet szenvedett az 1985-ös Budweiser 1000 km-es Mosport futamon. A helyére a RAM csapat megszűnéséig Kenny Acheson került.
A Spában megrendezett 1000 km-es versenyen Stefan Bellof is életét vesztette. Ivan Capelli és Philippe Streiff váltották őt a Tyrrell csapatánál.
Az Osella csapattól idény közben eligazolt Piercarlo Ghinzani a Toleman-hez, a helyére Huub Rothengatter került.
Miután az osztrák nagydíjon Andrea de Cesaris egy újabb hatalmas balesetben sokadjára is totálkárosra törte az autót, Guy Ligier kirakta őt a csapatból, kármentési céllal. A helyére Philippe Streiff került.
Christian Danner két futamon is beülhetett a Zakspeedbe Jonathan Palmer helyére, aki megsérült azon a spái 1000 km-es futamon, amelyen Bellof meghalt^[3].
Niki Laudát az európai nagydíjon sérülése miatt John Watson helyettesítette.

Összefoglaló

Az első nagydíjat, immár hagyományosan, Brazíliában tartották Jacarepaguában. Alboreto induhatott a pole-ból, mögüle Rosberg, valamint a két Lotus rajtoltak. Rosberg kiállni kényszerült turbóhiba miatt, Prost pedig a második helyre jött fel. Nem tudott azonban mit kezdeni a ferrari egyenesbeli tempójával. Végül úgy nyerte meg a versenyt, hogy Alboreto autójában a váltó rendetlenkedni kezdett a boxutcában, így megelőzte őt. A harmadik ehelyen de Angelis futott be.

A portugál nagydíj előtt jött a váratlan bejelentés, hogy René Arnoux-t kirúgja a Ferrari és Johansson váltja őt. A hírt nem kommentálták bővebben, így az okok ismeretlenek voltak. Az Estorilban rendezett nagydíjon az időmérő még szép időben zajlott, a futam viszont már esőben. Ezen a futamon aratta élete első győzelmét Ayrton Senna, méghozzá mesteri vezetéssel. Valamennyi kört ő vezette az elejétől a végéig, és a második helyezett Alboretón kívül mindenkit le is körözött^[4].

Imolában újra Senna indult a pole-ból, és az utolsó körig vezetett id, de ekkor elfogyott az üzemanyaga. Drámai befutó következett: a mezőny hátsó traktusából rajtoló Johansson eddigre már második volt, és át is vette a vezetést, de az ő autójából is elfogyott a benzin. Prost került az élre, és neki is kifogyott az üzemanyaga, de ő még át tudta szelni a célvonalat, és őt intették le elsőként. Az öröm nem tartott sokáig, mert nem sokkal később ki is zárták, mert az autója túl könnyű volt. A győzelem így de Angelisé lett.

Az, hogy Monacóban futam lesz-e, sokáig kérdéses volt, kölünféle politikai okok miatt, de végül sikerült megegyezniük. Senna kvalifikált az élre, aki hamar ki is esett motorhibával. Ekkor Alboreto állt az élre, a nyomában Prosttal. Alboreto az egyik kanyarban megcsúszott egy olajfolton, amely azután maradt az aszfalton, hogy Patrese Alfa Romeójából kifolyt egy, Piquet-vel történt durva baleset után. Prost kihasználta a lehetőséget és megelőzte Alboretót, de ő egy körrel később ugyanott vissza is vette a pozíciót. Csakhogy Alboreto defektet kapott, ki kellett állnia kereket cserélni. A dobogóra így Prost, de Angelis és Alboreto állhattak fel.

Ezután következett volna a belga nagydíj. A mezőny meg is jelent a pályán, amit frissiben újítottak fel. Ez azt is jelentette, hogy vadonatúj aszfaltcsíkot kapott, mely egyfajta kompozit anyagból állt: gumit kevertek bele, amely esős időben könnyítette a versenyzést. A munkálatokkal rohamtempóban, alig pár nappal a futam előtt végeztek, pedig az aszfaltnak pihennie kellett volna még, ráadásul nem is végeztek rajta próbaköröket. A nagy melegben tartott pénteki szabadedzésen aztán a gyors autók és a széles slick gumijaik valósággal szétszedték a pályát. Éjszaka próbálták ezeket kijavítani, de a helyzet egyáltalán nem lett jobb, a pilóták pedig a szombati szabadedzést a 25. percben befejezték. Megállapodtak, hogy a futamot átteszik szeptemberre, a szervezőket pedig jókora bírsággal sújtották. A dolognak volt egy hosszabb távú következménye is: Alan Jones, aki a Haas Lola csapattal az olasz nagydíjtól versenyzett, azért nem indulhatott a szeptemberi belga nagydíjon, mert nem volt rajta az eredeti nevezési listán.

A kimaradás miatt Kanadába négyhetes szünet után érkezett a sportág. A Ferrarik kibérelték az első sort, Alboreto indulhatott a pole-ból, mögötte Johansson végzett,a harmadik pedig Prost lett. Ez volt két év után a Ferrari elsp kettős győzelme, és a következőre ugyancsak két évet kellett várni.

Detroit egy lassabb, technikásabb pálya volt, itt Senna került pole-ba, méghozzá több mint 1 másodperccel végezve a második Mansell előtt. Sennának jobban feküdtek a lassabb pályák, és a többiekkel ellentétben keményebb gumikat választott. A rajtnál azonban villámgyorsan az élre állt az egyébként csak a negyedik helyről rajtoló Rosberg és meg is szerezte a győzelmet. A futam hagyományosan a sok kiesőről volt híres, nem volt ez másként ezúttal sem: Prost, Senna és Mansell is kiestek, így aztán a második helyen Johansson, a harmadikon Alboreto ért célba.

A francia nagydíj időmérő edzésén Marc Surer a rekordot jelentő 338 km/h sebességgel haladt Brabhamjével a Mistral egyenesben. Összehasonlításképpen, az egyedüli szívómotoros csapat, a Tyrrell pilótája, Stefan Bellof mindössze 277 km/h órás sebességet tudott ugyanott. A pole Rosbergé lett ugyan, de Piquet, kihasználva az autója nyers erejét és a Pirelli abroncsok jobb tapadását, az élre állt. Senna autója kigyulladt, ezért ő viszonylag korán kiszállt a versenyből, Rosberg pedig szétkoptatta a gumijait, amire a mögötte érkező Prost le is csapott. Egy boxkiállásnál aztán visszaszerezte tőle a második helyet. Piquet könnyedén nyert - utóbb kiderült, hogy ez volt a Brabham csapat harmincötödik, és egyben legutolsó győzelme.

A brit nagydíjon, amely az idény leggyorsabb pályája volt, Rosberg indulhatott a pole-ból. Senna a start után nem sokkal már az élre állt, és sokáig vezette is a versenyt, miközben a riválisok sorra estek ki. Prost azonban, aki a futam elején üzemanyagspórolási céllal visszaesett, most szép lassan kezdett feljönni. Senna mindent megpróbált, hogy az élen maradjon, és ez okozta a vesztét: elfogyott az üzemanyaga. Ezután Prost hatalmas előnyt épített ki, és mindenkit lekörözött. A második helyre Alboreto ért oda, a harmadik hely azonban sokáig kérdéses volt, mert tévedésből egy körrel hamarabb intették le a versenyt. Emiatt Jacques Laffite lett a harmadik, pedig ő a következő körben üzemanyag hiányában kiesett - így letaszította Piquet-t a dobogóról.

A német nagydíjat a Nürburgringen tartották, és forradalmi újdonságként a Renault harmadik pilótájának, Hesnault-nak az autójába kamerát szereltek. Alboreto kihasználta, hogy Prost megpördült, és végül győzelmet aratott - ez volt az utolsó győzelme.

Ausztriában a McLaren pilótái domináltak. Prost került a pole-ba, és Lauda kiesése után Senna és Alboreto került még fel a dobogóra. Andrea de Cesaris újfent csúnyán összetörte a Ligier-t, ezért a csapatfőnök, nem tolerálva a sorozatos károkozásait, kirúgta.

A holland nagydíjat Piquet kezdhette az élről, de beragadt a startnál. Rosberg jött így el elsőnek, mögötte a két McLaren, és Prost végül az élre is állt. Niki Lauda is egyre feljebb jött, és Prost boxkiállásánál az élre állt. Prost próbálkozott visszaszerezni a vezetést, és nagyon szoros befutóval, de Lauda lett a győztes - ez volt karrierje utolsó győzelme. Miután a szervező cég tönkrement, ez volt az utolsó holland nagydíj is 36 évig.

Az olasz nagydíj úgy tűnt, hogy a Williams pályája lesz, miután Rosberg lerajtolta a pole-t megszerző Sennát. Csakhogy Rosberg motorhiba miatt ki kellett, hogy álljon, így Prost nyert, Piquet és Senna előtt.

Szeptemberben végre megrendezhették a belga nagydíjat. Lauda az edzésen balesetet szenvedett, megsérült a csuklója, ezért kihagyta ezt és a soron következő futamot is. Prost került a pole-ba, de a rajt után Senna megelőzte őt. A futam vizes pályán indult, ami lassan elkezdett felszáradni. A slick gumikra váltó versenyzők egy idő után elkezdték szorongatni Sennát, különösen Mansell, de végül győzni tudott. Prost eddigre már kényelmesen vezette a bajnokságot a sorozatos balszerencséktől szenvedő Alboreto előtt. Ez azt is jelentette, hogy ha már a következő futamon több pontot szerez, mint riválisa, akkor ő a világbajnok.

Ez a futam az európai angydíj volt, ami eredetileg egy római utcai pálya lett volna, de a mezőny ehelyett Brands Hatch-be ment. Senna újabb pole-t szerzett, a futamon azonban nem várt problémák jelentkeztek. A rövid és gyors pálya gondot okozott a sok erős autónak - túlontúl gyorsak voltak, ami aggasztotta a versenyzőket. Senna jött el az élen, Rosberg próbálta volna megelőzni, de a brazil keményen védekezett, ezért Rosberg, hogy elkerülje az ütközést, inkább lecsúszott az ívről. Piquet ekkor beleütközött és kiesett, Rosberg azonban még vissza tudott menni a boxba, és épp Senna elé keveredett. Sokáig sikeresen fel is tudta tartani őt, így Mansell át tudta venni a vezetést, és meg is nyerte a futamot. Marc Surer második lehetett volna a Brabhammel, de kigyulladt az autója. Akárcsak Alboretóé, aki a lángoló autóval a boxutcába hajtott. Világbajnoki álmai itt értek véget, ugyanis Prost, habár a mezőny hátuljáról rajtolt, végül feljött a negyedik helyre, és ez elég volt, hogy ő legyen a világbajnok.

Dél-Afrikában politikai kérdések bizonytalanították el a futam rendezésének lehetőségét. Az apartheid-rezsim ugyanis szükségállapotot vezetett be. Jean-Marie Balestre bejelentette, hogy a futam ennek ellenére meg lesz tartva, mire válaszul a két francia csapat, a Ligier és a Renault, a kormány felhívására bojkottálta azt. A pole Mansellé lett, akit Rosberg lerajtolt, de megcsúszott egy olajfolton. A Williams így is kettős győzelmet aratott, miután Rosberg keményen, de meg tudta őrizni a második helyét a rohamozó Prosttal szemben. A futam után bejelentették, hogy 1986-ban biztosan nem lesz Dél-Afrikában verseny. Ez volt a sportág történetének utolsó versenye, ahol a dobogós helyezettek babérkoszorút kaptak.

A szezont a sportág első ausztrál nagydíja zárta Adelaide utcai pályáján. Senna pole-t szerzett, de elvesztette a vezetést Lauda ellenében egy rossz boxkiállásnál. Végül kemény csatában sikerült újra az élre állnia. Fékhiba miatt Lauda kicsúszott és összetörte az autóját, ami élete utolsó versenye is volt egyben. Végül Senna is kiesett, így Rosbergé lett a győzelem, a két Ligier-pilóta, Laffite és Streiff előtt - akik ráadásul az utolsó körön össze is ütköztek.

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Győztes pilóta	Győztes csapat	Összefoglaló
405	brazil nagydíj	Április 7.	Jacarepaguá	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
406	portugál nagydíj	Április 21.	Estoril	Ayrton Senna	Lotus-Renault	Összefoglaló
407	San Marinó-i nagydíj	Május 5.	Imola	Elio de Angelis	Lotus-Renault	Összefoglaló
408	monacói nagydíj	Május 19.	Monaco	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
409	kanadai nagydíj	Június 16.	Circuit Gilles Villeneuve	Michele Alboreto	Ferrari	Összefoglaló
410	kelet-amerikai nagydíj	Június 23.	Detroit	Keke Rosberg	Williams-Honda	Összefoglaló
411	francia nagydíj	Július 7.	Paul Ricard	Nelson Piquet	Brabham-BMW	Összefoglaló
412	brit nagydíj	Július 21.	Silverstone	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
413	német nagydíj	Augusztus 4.	Nürburgring	Michele Alboreto	Ferrari	Összefoglaló
414	osztrák nagydíj	Augusztus 18.	Österreichring	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
415	holland nagydíj	Augusztus 25.	Zandvoort	Niki Lauda	McLaren-TAG	Összefoglaló
416	olasz nagydíj	Szeptember 8.	Monza	Alain Prost	McLaren-TAG	Összefoglaló
417	belga nagydíj	Szeptember 15.	Spa-Francorchamps	Ayrton Senna	Lotus-Renault	Összefoglaló
418	európai nagydíj	Október 6.	Brands Hatch	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
419	dél-afrikai nagydíj	Október 19.	Kyalami	Nigel Mansell	Williams-Honda	Összefoglaló
420	ausztrál nagydíj	November 3.	Adelaide	Keke Rosberg	Williams-Honda	Összefoglaló

A naptár eredetileg 19 futamot tartalmazott volna, amely akkor rekord lett volna.

A brazil nagydíjat március 10-én rendezték volna meg, két héttel később pedig Dallasban lett volna futam. Ez utóbbi azonban szervezési problémák, biztonsági okok és pénzhiány miatt végül lefújásra került.
Nyolc év után a japán nagydíj is visszatért volna április 7-én, de a suzukai pálya még nem készült el.
Szeptember 22-én harmadjára is megpróbáltak versenyt szervezni New York-ba, ami ismét meghiúsult.
New York helyett Magyarországra látogatott volna a mezőny a Népligetbe, de ott nehéz lett volna megszervezni a versenyt, ezért úgy döntöttek, hogy egy évvel később a Hungaroringen rendezik majd meg először.
Október 13-án rendezték volna az európai nagydíjat Rómában, de azt végül nem ott, hanem Brands Hatch-ben tartották meg^[5].
Szervezési problémák miatt ebben az idényben sem volt spanyol nagydíj, amelyet Fuengirolában rendeztek volna. Úgy döntöttek, hogy egy új pályát építenek Jerezben, és 1986-ban azzal neveznek.
November 17-én tartották volna a mexikói nagydíjat, azonban egy hatalmas földrengés romba döntötte Mexikóvárost, így a verseny is elmaradt.
A FISA az addigi rotációs rendszer helyett bevezette az "egy ország, egy versenypálya" elvet, így a belga nagydíjat Spában, a franciát a Paul Ricard pályán rendezték, Zolder és Dijon pedig kikerültek a naptárból.
A brit nagydíjat Silverstone-ban, a német nagydíjat a Nürburgringen rendezték, itt ugyanis engedélyezték a rotációs rendszert még egy évre. De a következő évtől Silverstone maradt a brit nagydíj helyszíne, a németé pedig a Hockenheimring. A Nürburgring majd csak 1995-ben tért újra vissza.
A dél-afrikai nagydíj április helyett visszakerült októberre, a francia nagydíj pedig májusról júliusra. A portugál nagydíj, amely 1984-ben szezonzáró volt, most az idény második versenye lett.
Bemutatkozott az ausztrál nagydíj is, mint szezonzáró verseny.
Belgiumban eredetileg június 2-án rendeztek volna futamot, azonban a pénteki szabadedzésen a frissen lerakott aszfalt elkezdett szétmállani. habár éjszaka próbálták megjavítani, az út minősége vállalhatatlan volt, ezért a szombati szabadedzés kellős közepén lefújták az egészet. A nagydíjat végül szeptember 15-én rendezték meg, amikorra a pálya minősége már megfelelő volt.

Szabályváltozások

Bevezették, hogy ezentúl minden egyes kasztninak kötelező átmennie egy törésteszten, mielőtt versenyen indulhatna^[6]. Azt is előírták, hogy ettől az idénytől fogva minden csapat csak két versenyzőt indíthat. Az egyetlen kivétel a német nagydíjon történt, ahol Francois Hesnault vezethette a harmadik autót, de azt is csak úgy, hogy pontokat egyáltalán nem szerezhetett, bármilyen eredményt is ért volna el. Szereplésének célja egy forradalmi újdonság bemutatása volt: az ő autójába szereltek a sportág történetében legelőször kamerát, amellyel élőben lehetett látni, mit csinál a pályán^[7].

A bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.-20.
Pont	9	6	4	3	2	1	0

A szabályok értelmében az egyéni bajnoki küzdelemben csak a legjobb 11 eredmény számított, a konstruktőri bajnokságban pedig az összes pontot beszámították.

Helyezés	Versenyző	BRA	POR	SMR	MON	CAN	USE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS	Pont
1	Alain Prost	1	Ki	Kiz	1	3	Ki	3	1	2	1	2	1	3	4	3	Ki	73 (76)
2	Michele Alboreto	2	2	Ki	2	1	3	Ki	2	1	3	4	13	Ki	Ki	Ki	Ki	53
3	Keke Rosberg	Ki	Ki	Ki	8	4	1	2	Ki	12	Ki	Ki	Ki	4	3	2	1	40
4	Ayrton Senna	Ki	1	7	Ki	16	Ki	Ki	10	Ki	2	3	3	1	2	Ki	Ki	38
5	Elio de Angelis	3	4	1	3	5	5	5	HN	Ki	5	5	6	Ki	5	Ki	Kiz	33
6	Nigel Mansell	Ki	5	5	7	6	Ki	NI	Ki	6	Ki	6	11	2	1	1	Ki	31
7	Stefan Johansson	7	8	6	Ki	2	2	4	Ki	9	4	Ki	5	Ki	Ki	4	5	26
8	Nelson Piquet	Ki	Ki	8	Ki	Ki	6	1	4	Ki	Ki	8	2	5	Ki	Ki	Ki	21
9	Jacques Laffite	6	Ki	Ki	6	8	12	Ki	3	3	Ki	Ki	Ki	11	Ki		2	16
10	Niki Lauda	Ki	Ki	4	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	5	Ki	1	Ki			Ki	Ki	14
11	Thierry Boutsen	11	Ki	2	9	9	7	9	Ki	4	8	Ki	9	10	6	6	Ki	11
12	Patrick Tambay	5	3	3	Ki	7	Ki	6	Ki	Ki	10	Ki	7	Ki	12		Ki	11
13	Marc Surer					15	8	8	6	Ki	6	10	4	8	13	Ki	Ki	5
14	Derek Warwick	10	7	10	5	Ki	Ki	7	5	Ki	Ki	Ki	Ki	6	Ki		Ki	5
15	Philippe Streiff												10	9	8	Ki	3	4
16	Stefan Bellof		6	Ki	NK	11	4	13	11	8	7	Ki						4
17	Andrea de Cesaris	Ki	Ki	Ki	4	14	10	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki						3
18	Ivan Capelli														Ki		4	3
19	René Arnoux	4																3
20	Gerhard Berger	Ki	Ki	Ki	Ki	13	11	Ki	8	7	Ki	9	Ki	7	10	5	6	3
21	Martin Brundle	8	Ki	9	10	12	Ki	Ki	7	10		7	8	13	Ki	7	Ki	0
22	Huub Rothengatter									Ki	9	HN	Ki	HN		Ki	7	0
23	John Watson														7			0
24	Pierluigi Martini	Ki	Ki	Ki		Ki	Ki	Ki	Ki	11	Ki	Ki	Ki	12	Ki	Ki	8	0
25	Riccardo Patrese	Ki	Ki	Ki	Ki	10	Ki	11	9	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	9	Ki	Ki	0
26	Eddie Cheever	Ki	Ki	Ki	Ki	17	9	10	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	11	Ki	Ki	0
27	Piercarlo Ghinzani	12	9	HN	NK	Ki	Ki	15	Ki		NI	Ki	NI	Ki	Ki	Ki	Ki	0
28	Philippe Alliot	9	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki			0
29	Jonathan Palmer		Ki	Ki	11			Ki	Ki	Ki	Ki	Ki						0
30	Manfred Winkelhock	13	HN	Ki	NK	Ki	Ki	12	Ki	Ki								0
31	Teo Fabi				Ki	Ki	Ki	14	Ki	Ki	Ki	Ki	12	Ki	Ki	Ki	Ki	0
—	François Hesnault	Ki	Ki	Ki	NK					Ki								0
—	Alan Jones												Ki		Ki	NI	Ki	0
—	Mauro Baldi	Ki	Ki	Ki														0
—	Christian Danner													Ki	Ki			0
—	Kenny Acheson										Ki							0
Helyezés	Versenyző	BRA	POR	SMR	MON	CAN	USE	FRA	GBR	GER	AUT	NED	ITA	BEL	EUR	RSA	AUS	Pont

Konstruktőrök

Helyezés	Konstruktőr	Model	Motor	Gumi	Győzelem	Dobogós hely	Pole	Leggy. kör	Pont
1	McLaren-TAG	MP4/2B	TAG Porsche P01	G	6	12	2	6	90
2	Ferrari	156/85	Ferrari 031	G	2	10	1	2	82
3	Williams-Honda	FW10 FW10B	Honda RA163E	G	4	8	3	4	71
4	Lotus-Renault	97T	Renault EF4B Renault EF15	G	3	9	8	3	71
5	Brabham-BMW	BT54	BMW M12/13	P	1	2	1		26
6	Ligier-Renault	JS25	Renault EF4B	P		4		1	23
7	Renault	RE60 RE60B	Renault EF4B Renault EF15	G		2			16
8	Arrows-BMW	A8	BMW M12/13	G		1			14
9	Tyrrell-Ford	012	Ford DFV	G					4
10	Tyrrell-Renault	014	Renault EF4B Renault EF15	G					3
11	Minardi-Motori Moderni	M185B	Motori Moderni Tipo 615-90	P
12	Alfa Romeo	184T 185T	Alfa Romeo 890T	G
13	RAM-Hart	03	Hart 415T	P
14	Osella-Alfa Romeo	FA1F FA1G	Alfa Romeo 890T	P
15	Toleman-Hart	TG185	Hart 415T	P			1
16	Spirit-Hart	101D	Hart 415T	P
17	Lola-Hart	THL1	Hart 415T	G
18	Minardi-Ford	M185	Ford DFV	P
19	Zakspeed	841	Zakspeed 1500/4	G

Jegyzetek

↑ ^a ^b 1986 FIA Yearbook, Red Section, Results of 1985 FIA International Championships, pages 78–79
↑ MCZ F1 Teams: Toleman Info Page. www.mcz.com. (Hozzáférés: 2025. május 20.)
↑ Goodwin, Graham: Stefan Bellof, 35 Years Ago (brit angol nyelven). www.dailysportscar.com, 2020. május 31. (Hozzáférés: 2025. május 20.)
↑ FORMULA 1 (2020. április 24.). „Top 10 Wet Weather Drives In F1”. (Hozzáférés: 2025. május 22.)
↑ 1985 European Grand Prix report: Hero time (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2015. október 6. (Hozzáférés: 2025. május 20.)
↑ Safety Improvements in F1 Since 1963. www.atlasf1.com. (Hozzáférés: 2025. május 20.)
↑ FORMULA 1 (2020. október 6.). „The First Onboard Camera In A Formula 1 Race | 1985 German Grand Prix”. (Hozzáférés: 2025. május 20.)

További információk

Az 1985-ös szezonról a formula1.com honlapon

A Wikimédia Commons tartalmaz 1985-ös Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

Formula–1-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[FIA-1] 1986 FIA Yearbook, Red Section, Results of 1985 FIA International Championships, pages 78–79

[2] MCZ F1 Teams: Toleman Info Page. www.mcz.com. (Hozzáférés: 2025. május 20.)

[3] Goodwin, Graham: Stefan Bellof, 35 Years Ago (brit angol nyelven). www.dailysportscar.com, 2020. május 31. (Hozzáférés: 2025. május 20.)

[4] FORMULA 1 (2020. április 24.). „Top 10 Wet Weather Drives In F1”. (Hozzáférés: 2025. május 22.)

[5] 1985 European Grand Prix report: Hero time (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2015. október 6. (Hozzáférés: 2025. május 20.)

[6] Safety Improvements in F1 Since 1963. www.atlasf1.com. (Hozzáférés: 2025. május 20.)

[7] FORMULA 1 (2020. október 6.). „The First Onboard Camera In A Formula 1 Race | 1985 German Grand Prix”. (Hozzáférés: 2025. május 20.)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]