1985-ös Formula–1 világbajnokság

36. Formula–1-es szezon
(F1 1985 szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 2.

Az 1985-ös Formula–1-es szezon volt a 36. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1985. április 7-étől november 3-áig tartott.

1985-ös FIA
Formula–1 világbajnokság
Michele Alboreto a második lett az évben Prost mögött
Michele Alboreto a második lett az évben Prost mögött
Egyéni világbajnok
Francia Alain Prost73
Konstruktőri világbajnok
UK McLaren90

 ← 1984
1986 → 

Nigel Mansell a Williams, Ayrton Senna a Lotus csapathoz szerződött, utóbbi megszerezte első pole-pozícióját és győzelmét az esős portugál nagydíjon. A francia nagydíjon Nelson Piquet nyert, 1957 óta ez volt az első győzelme a Pirelli abroncsoknak. Bemutatkozott a teljesen átépített Nürburgring és az ausztrál nagydíj az adelaide-i utcai pályával. Elbúcsúzott a versenynaptártól a holland nagydíj, amelyen az idény végén visszavonuló Niki Lauda élete utolsó futamgyőzelmét szerezte. Az egyéni vb-t pályafutása során először Alain Prost nyerte egy McLaren autóval a ferraris Michele Alboreto előtt.[1] A csapatok között a McLaren megvédte világbajnoki címét.[1]

Összefoglaló

szerkesztés

Ekkor kezdődött Ayrton Senna karrierjének felfelé ívelése, Nigel Mansell is ekkor aratta első futamgyőzelmét, Alain Prost megszerezte első világbajnoki címét a négyből, Keke Rosberg pedig csúcsot döntött, mert karrierje során az összes utcai pályán képes volt nyerni, amely csak szerepelt a naptárban. Elbúcsúzott viszont az idény végén az Alfa Romeo (noha már három éve nem voltak igazi gyári csapat) és a Renault is, valamint Niki Lauda is visszavonult. Néhány versenypályát is elbúcsúztattak, néhányat pedig átépítettek.

Az idény ismét a McLaren-TAG csapat sikereiről szólt. Miután 1983-ban elvesztette Nelson Piquet-vel szemben, 1984-ben pedig mindössze fél ponttal maradt le róla csapattársa, Niki Lauda ellenében, Alain Prost végre megszerezte első világbajnoki címét, 23 pontos előnnyel. Előző éveiben meglehetősen balszerencsés volt (hiszen mindig úgy maradt alul, hogy több futamot nyert riválisánál), ezúttal viszont sikerrel járt. Niki Lauda az idény végén visszavonult, de ebben az évben már nem tudta hozni korábbi eredményeit: mindössze egyszer győzött.

A pontversenyt hosszú ideig a ferraris Michele Alboreto vezette, akinek ez volt a legjobb Formula–1-es szezonja. Két futamot nyert, nyolcszor pedig dobogóra állhatott, a szezon második felében azonban teljesítménye gyengült, ahogy megjelentek az újabb riválisok. Köztük volt Ayrton Senna és Nigel Mansell, mindketten első győzelmüket aratták ebben az idényben. Senna éppen Mansell helyére került a Lotushoz, amely jó döntésnek tűnt, ám Mansell a Williamshez igazolt, és bizonyította, hogy a lotusos csapatfőnök, Peter Warr, helytelenül ítélte meg őt.

Mansell csapattársa, a finn Keke Rosberg is nagyon gyors volt: a brit nagydíj során új körrekordot állított fel, amelynek különlegessége, hogy ő volt az első, aki 160 mérföld/óra (257 km/h) feletti átlagsebességet ért el gyors körön. A világbajnokságban mégis csak harmadik helyezett lett, mert nem tudta felvenni a megbízhatóság terén a versenyt Prost-tal.

A másfél literes turbómotorok ebben az idényben már általánosak lettek, s ezzel eltűntek a 3 literes Cosworth-szívómotorok. Ekkoriban voltak a legerősebbek az autók: a Renault különlegesen áttervezett motorja 1150 lóerős teljesítményre volt képes. Hogy ezt kordában tartsák, az üzemanyag-szabályokon is szigorítottak. Az idény során az üzemanyaggal való trükközés létfontosságúvá vált: Ayrton Sernna Imolában a kiürült tank miatt állt ki vezető helyről, de Prostot is diszkvalifikálták ugyanezen a futamon túl kicsi súly miatt. Így Elio De Angelis élete második, és egyben utolsó futamgyőzelmét aratta.

Ebben az évben tért vissza a versenynaptárba a belga nagydíj is Spa-Francorchamps-ba, miután az előző idényben Zolderben rendezték meg. Bár lerövidítették a korábbi 13-14 kilométerről, még így is nagy kihívást jelentett, ráadásul későbbre halasztották a megrendezését, mert az új aszfaltréteg a nyári melegben egyszerűen megolvadt.

A holland nagydíj, amely ekkor került ki a versenynaptárból, az utolsó futam volt Stefan Bellof számára, aki Spában életét vesztette egy World Endurance Championship-futamon. Bár Bellof 1984-ben megnyerte a bajnokságot a Rothmans-Porsche csapatával, és a Formula–1-be igazolt, egy-egy futamon elindult a Brun csapat színeiben egy Porsche 956-ossal. Bellof egy feltörekvő tehetség volt, állítólag a Ferrari leszerződtete volna 1986-ra. Néhány héttel később Manfred Winkelhock is meghalt Kanadában, ugyancsak egy WEC-futamon.

Ebben az évben rendezték meg először az ausztrál nagydíjat, Adelaide-ben, mint a szezon utolsó versenyét.

Nagydíjak

szerkesztés
# Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
405   brazil nagydíj Április 7. Jacarepaguá   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
406   portugál nagydíj Április 21. Estoril   Ayrton Senna   Lotus-Renault Összefoglaló
407   San Marinó-i nagydíj Május 5. Imola   Elio de Angelis   Lotus-Renault Összefoglaló
408   monacói nagydíj Május 19. Monaco   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
409   kanadai nagydíj Június 16. Circuit Gilles Villeneuve   Michele Alboreto   Ferrari Összefoglaló
410   kelet-amerikai nagydíj Június 23. Detroit   Keke Rosberg   Williams-Honda Összefoglaló
411   francia nagydíj Július 7. Paul Ricard   Nelson Piquet   Brabham-BMW Összefoglaló
412   brit nagydíj Július 21. Silverstone   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
413   német nagydíj Augusztus 4. Nürburgring   Michele Alboreto   Ferrari Összefoglaló
414   osztrák nagydíj Augusztus 18. Österreichring   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
415   holland nagydíj Augusztus 25. Zandvoort   Niki Lauda   McLaren-TAG Összefoglaló
416   olasz nagydíj Szeptember 8. Monza   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
417   belga nagydíj Szeptember 15. Spa-Francorchamps   Ayrton Senna   Lotus-Renault Összefoglaló
418   európai nagydíj Október 6. Brands Hatch   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
419   dél-afrikai nagydíj Október 19. Kyalami   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
420   ausztrál nagydíj November 3. Adelaide   Keke Rosberg   Williams-Honda Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

szerkesztés

Versenyzők

szerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA
 
POR
 
SMR
 
MON
 
CAN
 
USE
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
AUT
 
NED
 
ITA
 
BEL
 
EUR
 
RSA
 
AUS
 
Pont
1   Alain Prost 1 Ki Kiz 1 3 Ki 3 1 2 1 2 1 3 4 3 Ki 73 (76)
2   Michele Alboreto 2 2 Ki 2 1 3 Ki 2 1 3 4 13 Ki Ki Ki Ki 53
3   Keke Rosberg Ki Ki Ki 8 4 1 2 Ki 12 Ki Ki Ki 4 3 2 1 40
4   Ayrton Senna Ki 1 7 Ki 16 Ki Ki 10 Ki 2 3 3 1 2 Ki Ki 38
5   Elio de Angelis 3 4 1 3 5 5 5 HN Ki 5 5 6 Ki 5 Ki Kiz 33
6   Nigel Mansell Ki 5 5 7 6 Ki NI Ki 6 Ki 6 11 2 1 1 Ki 31
7   Stefan Johansson 7 8 6 Ki 2 2 4 Ki 9 4 Ki 5 Ki Ki 4 5 26
8   Nelson Piquet Ki Ki 8 Ki Ki 6 1 4 Ki Ki 8 2 5 Ki Ki Ki 21
9   Jacques Laffite 6 Ki Ki 6 8 12 Ki 3 3 Ki Ki Ki 11 Ki 2 16
10   Niki Lauda Ki Ki 4 Ki Ki Ki Ki Ki 5 Ki 1 Ki Ki Ki 14
11   Thierry Boutsen 11 Ki 2 9 9 7 9 Ki 4 8 Ki 9 10 6 6 Ki 11
12   Patrick Tambay 5 3 3 Ki 7 Ki 6 Ki Ki 10 Ki 7 Ki 12 Ki 11
13   Marc Surer 15 8 8 6 Ki 6 10 4 8 13 Ki Ki 5
14   Derek Warwick 10 7 10 5 Ki Ki 7 5 Ki Ki Ki Ki 6 Ki Ki 5
15   Philippe Streiff 10 9 8 Ki 3 4
16   Stefan Bellof 6 Ki NK 11 4 13 11 8 7 Ki 4
17   Andrea de Cesaris Ki Ki Ki 4 14 10 Ki Ki Ki Ki Ki 3
18   Ivan Capelli Ki 4 3
19   René Arnoux 4 3
20   Gerhard Berger Ki Ki Ki Ki 13 11 Ki 8 7 Ki 9 Ki 7 10 5 6 3
21   Martin Brundle 8 Ki 9 10 12 Ki Ki 7 10 7 8 13 Ki 7 Ki 0
22   Huub Rothengatter Ki 9 HN Ki HN Ki 7 0
23   John Watson 7 0
24   Pierluigi Martini Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 12 Ki Ki 8 0
25   Riccardo Patrese Ki Ki Ki Ki 10 Ki 11 9 Ki Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki 0
26   Eddie Cheever Ki Ki Ki Ki 17 9 10 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki 0
27   Piercarlo Ghinzani 12 9 HN NK Ki Ki 15 Ki NI Ki NI Ki Ki Ki Ki 0
28   Philippe Alliot 9 Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 0
29   Jonathan Palmer Ki Ki 11 Ki Ki Ki Ki Ki 0
30   Manfred Winkelhock 13 HN Ki NK Ki Ki 12 Ki Ki 0
31   Teo Fabi Ki Ki Ki 14 Ki Ki Ki Ki 12 Ki Ki Ki Ki 0
  François Hesnault Ki Ki Ki NK Ki 0
  Alan Jones Ki Ki NI Ki 0
  Mauro Baldi Ki Ki Ki 0
  Christian Danner Ki Ki 0
  Kenny Acheson Ki 0
Helyezés Versenyző BRA
 
POR
 
SMR
 
MON
 
CAN
 
USE
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
AUT
 
NED
 
ITA
 
BEL
 
EUR
 
RSA
 
AUS
 
Pont

Konstruktőrök

szerkesztés
Helyezés Konstruktőr Model Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1   McLaren-TAG MP4/2B TAG Porsche P01 G 6 12 2 6 90
2   Ferrari 156/85 Ferrari 031 G 2 10 1 2 82
3   Williams-Honda FW10
FW10B
Honda RA163E G 4 8 3 4 71
4   Lotus-Renault 97T Renault EF4B
Renault EF15
G 3 9 8 3 71
5   Brabham-BMW BT54 BMW M12/13 P 1 2 1 26
6   Ligier-Renault JS25 Renault EF4B P 4 1 23
7   Renault RE60
RE60B
Renault EF4B
Renault EF15
G 2 16
8   Arrows-BMW A8 BMW M12/13 G 1 14
9   Tyrrell-Ford 012 Ford DFV G 4
10   Tyrrell-Renault 014 Renault EF4B
Renault EF15
G 3
11   Minardi-Motori Moderni M85B Motori Moderni Tipo 615-90 P
12   Alfa Romeo 184T
185T
Alfa Romeo 890T G
13   RAM-Hart 03 Hart 415T P
14   Osella-Alfa Romeo FA1F
FA1G
Alfa Romeo 890T P
15   Toleman-Hart TG185 Hart 415T P 1
16   Spirit-Hart 101D Hart 415T P
17   Lola-Hart THL1 Hart 415T G
18   Minardi-Ford M85 Ford DFV P
19   Zakspeed 841 Zakspeed 1500/4 G
  1. a b 1986 FIA Yearbook, Red Section, Results of 1985 FIA International Championships, pages 78–79

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz 1985-ös Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.