Főmenü megnyitása

A Brabham (teljes nevén Motor Racing Developments) egy sikeres, már megszűnt Formula–1-es csapat, mely a hatvanas évek elejétől 1992-es megszűnéséig (egy év megszakítással 1988-ban) volt jelen az F1-ben.

Brabham
Teljes név Motor Racing Developments, Ltd.
Székhely Milton Keynes, Egyesült Királyság
Alapító(k) Jack Brabham, Ron Tauranac
Jelentős versenyzők Ausztrália Jack Brabham
USA Dan Gurney
UK Graham Hill
UK Denny Hulme
Ausztria Niki Lauda
Brazil Nelson Piquet
UK Damon Hill
Motorok Climax, Repco, Cosworth, Alfa Romeo, BMW, Yamaha, Judd
Gumik Dunlop, Goodyear, Michelin, Pirelli
Formula–1-es szereplése
Első verseny Német 1962-es német nagydíj
Utolsó verseny Magyar 1992-es magyar nagydíj
Versenyek száma 402
Konstruktőri világbajnoki címek 2 (1966, 1967)
Versenyzői világbajnoki címek 4 (1966, 1967, 1981, 1983)
Győzelmek 35
Első rajtkockák 40
Leggyorsabb körök 43

TörténeteSzerkesztés

 
A Brabham BT11, melyet 1965 és 1966-ban használtak

1961-ben alapította az akkori kétszeres világbajnok (Cooperrrel) Jack Brabham és Ron Tauranac. Brabham csapatfőnök, konstruktőr és versenyző, Tauranac főtervező volt. Vezetéknevük kezdőbetűje alapján a Brabham csapat modelljeinek neve BT-vel kezdődött. A csapat első szezonja 1962 volt, Brabham két negyedik helyet szerzett. 1963-ban a kétszeres világbajnok csapattársat kapott Dan Gurney személyében. Gurney szerezte meg a csapat első győzelmét is 1964-ben, a francia nagydíjon. 1966-ban már a legtöbb versenyen Repco motort használtak a korábbi Climax helyet. Brabham 1959 és 1960 után megszerezte harmadik címét is 1966-ban. Jack Brabham máig az egyetlen ember a Formula–1-ben, aki egyéni és konstruktőri címet is szerzett csapatával, ráadásul mindkettőt egy szezonban is. Csapattársa ekkor már Denny Hulme volt, aki a következő évben lett világbajnok a Brabham csapattal. Az 1968-as gyenge esztendőre Hulmét Jochen Rindt váltotta. A Brabham versenyzői nagyon sokszor estek ki a versenyek során. 1969-re Ford motorra váltottak. Ezzel másodikak lettek a konstruktőri bajnokságban, de utána hosszú ideig gyenge szezonok következtek. Az alapító

 
A Brabham BT44, melyet a csapat 1974-ben és 1975-ben használt

Brabham 1970-ben eladta csapatát Tauranacnak, aki 1972-ben Bernie Ecclestone-nak adta tovább. Ecclestone Gordon Murrayt nevezte ki főtervezőnek. 1975-ben rövid sikerek születtek Carlos Reutemann és José Carlos Pace versenyzőkkel. Ezután újabb visszaesés következett. 1978-tól a Parmalat lett a csapat főszponzora, a kétszeres világbajnok Niki Lauda pedig átigazolt a csapathoz. A főtervező Murray több újítást talált ki, például az 1978-as BT46-ot, amely "kiszívta" az alatta lévő levegőt, vákuumot teremtve ezzel, amelynek segítségével nagyobb kanyarsebességeket lehetett elérni. A különleges autót csak egy versenyen használhatták, amelyet viszont megnyerte az osztrák Lauda. 1978-ban a csapat harmadik lett a konstruktőri versenyben. 1979-ben újra visszaestek, Lauda még a szezon vége előtt felmondott és visszavonult. 1980-ban ismét sikerek következtek a brazil Nelson Piquet-vel, aki három versenyt is nyert abban az évben. Ezután, 1981-ben Piquet világbajnok lett Reutemann és Alan Jones előtt.

 
Piquet a Brabhammel 1985-ben

A Brabham második lett a konstruktőrök között. Két évvel ezután, 1983-ban – már BMW turbómotorral – Piquet az első turbó világbajnok lett. Csapata harmadik lett a Ferrari és a Renault mögött. Az ezután hanyatló csapatnál a brazil 1985-ig maradott. 1986-ban Elio de Angelis Le Castelletben tesztelt a csapattal, amikor balesetben meghalt. Ez volt a csapat első halálos balesete. Ecclestone 1987-ben eladta a csapatot, mivel a sportág vezetésében betöltött tevékenysége mellett egyre kevésbé tudott a csapatvezetéssel foglalkozni. 1988-ban a szezon kezdete előtt visszaléptek, majd 1989-től 1992-ig rövid időre visszatértek a Formula–1-be. A csapatnál versenyzett David Brabham és Damon Hill is, akik korábbi Brabhames versenyzők fiai voltak. A Brabhamnél vezetett az eddigi utolsó Formula–1-es versenyző hölgy, Giovanna Amati. Kvalifikálni nem tudta magát egyetlen versenyre sem. A Brabham 1992-ben szűnt meg végleg a szponzorok hiánya miatt. Legutolsó nagydíjuk, melyre kvalifikálni tudták magukat, a magyar nagydíj volt.

Formula–1-es eredményekSzerkesztés

Jelmagyarázat: D =Dunlop, G =Goodyear, M =Michelin, P =Pirelli
A félkövérrel jelzett versenyző abban az évben világbajnok lett.

Évad Modell Gumi Motor Versenyzők Helyezés
1992 Brabham BT60B G Judd   Eric van de Poele
  Giovanna Amati
  Damon Hill
HN (0 pont)
1991 Brabham BT59Y
Brabham BT60Y
P Yamaha   Martin Brundle
  Mark Blundell
9. (3 pont)
1990 Brabham BT58
Brabham BT59
P Judd   Gregor Foitek
  David Brabham
  Stefano Modena
10. (2 pont)
1989 Brabham BT58 P Judd   Martin Brundle
  Stefano Modena
9. (8 pont)
1987 Brabham BT56 G BMW (turbó)   Riccardo Patrese
  Stefano Modena
  Andrea de Cesaris
8. (10 pont)
1986 Brabham BT54
Brabham BT55
P BMW (turbó)   Riccardo Patrese
  Elio de Angelis
  Derek Warwick
9. (2 pont)
1985 Brabham BT54 P BMW (turbó)   Nelson Piquet
  François Hesnault
  Marc Surer
5. (26 pont)
1984 Brabham BT53 M BMW (turbó)   Nelson Piquet
  Teo Fabi
  Corrado Fabi
  Manfred Winkelhock
4. (38 pont)
1983 Brabham BT52/B M BMW (turbó)   Nelson Piquet
  Riccardo Patrese
3. (72 pont)
1982 Brabham BT49D
Brabham BT50
G Ford Cosworth DFV, BMW (turbó)   Nelson Piquet
  Riccardo Patrese
5. (41 pont)
1981 Brabham BT49/B/C G Ford Cosworth DFV   Nelson Piquet
  Hector Rebaque
2. (61 pont)
1980 Brabham BT49/B M Ford Cosworth DFV   Nelson Piquet
  Ricardo Zuniño
  Hector Rebaque
3. (55 pont)
1979 Brabham BT46
Brabham BT48
Brabham BT49
G Alfa Romeo, Ford Cosworth DFV   Niki Lauda
  Ricardo Zuniño
  Nelson Piquet
8. (6 pont)
1978 Brabham BT45C
Brabham BT46/B/C
G Alfa Romeo   Niki Lauda
  John Watson
  Nelson Piquet
3. (53 pont)
1977 Brabham BT45/B G Alfa Romeo   John Watson
  José Carlos Pace
  Hans-Joachim Stuck
  Giorgio Francia
5. (27 pont)
1976 Brabham BT45 G Alfa Romeo   Carlos Reutemann
  Larry Perkins
  Rolf Stommelen
  José Carlos Pace
9. (9 pont)
1975 Brabham BT44B G Ford Cosworth DFV   Carlos Reutemann
  José Carlos Pace
2. (54 pont)
1974 Brabham BT42
Brabham BT44
G Ford Cosworth DFV   Carlos Reutemann
  Richard Robarts
  Rikky von Opel
  José Carlos Pace
  Teddy Pilette
5. (35 pont)
1973 Brabham BT37
Brabham BT42
G Ford Cosworth DFV   Carlos Reutemann
  Wilson Fittipaldi
  Andrea de Adamich
  Rolf Stommelen
  John Watson
4. (49 pont)
1972 Brabham BT33
Brabham BT34
Brabham BT37
G Ford Cosworth DFV   Graham Hill
  Carlos Reutemann
  Wilson Fittipaldi
9. (7 pont)
1971 Brabham BT33
Brabham BT34
G Ford Cosworth DFV   Graham Hill
  Dave Charlton
  Tim Schenken
9. (5 pont)
1970 Brabham BT33 G Ford Cosworth DFV   Jack Brabham
  Rolf Stommelen
4. (35 pont)
1969 Brabham BT26/A G Ford Cosworth DFV   Jack Brabham
  Jacky Ickx
2. (51 pont)
1968 Brabham BT24
Brabham BT26
G Repco   Jack Brabham
  Jochen Rindt
  Dan Gurney
8. (10 pont)
1967 Brabham BT19
Brabham BT20
Brabham BT24
G Repco   Jack Brabham
  Denny Hulme
Világbajnok (37 pont)
1966 Brabham BT19
Brabham BT20
Brabham BT22
G Repco   Jack Brabham
  Denny Hulme
Világbajnok (42 pont)
1965 Brabham BT7
Brabham BT11
D
G
Climax   Jack Brabham
  Dan Gurney
  Denny Hulme
  Giancarlo Baghetti
3. (27 pont)
1964 Brabham BT7
Brabham BT11
D Climax   Jack Brabham
  Dan Gurney
4. (33 pont)
1963 Brabham BT3
Brabham BT7
Lotus 25
D Climax   Jack Brabham
  Dan Gurney
3. (28 pont)
1962 Lotus 21
Brabham BT3
D Climax   Jack Brabham 7. (9 pont)

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Brabham témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Lotus
Formula–1-es világbajnok
19661967
  Következő világbajnok:
Lotus