Alan Jones

ausztrál autóversenyző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 15.

Alan Stanley Jones (Melbourne, 1946. november 2. –) ausztrál autóversenyző, az 1980-as Formula–1 világbajnokság győztese.

Alan Jones
Életrajzi adatai
Született1946. november 2. (78 éves)
Melbourne
Nemzetiségeausztrál ausztrál
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19751981, 1983, 19851986
CsapataHesketh, Embassy Hill, Surtees, Shadow, Williams, Arrows, Haas Lola
Nagydíjak száma117 (116 rajt)
Világbajnoki címek1 (1980)
Győzelmek12
Dobogós helyezések24
Első rajtkockák6
Leggyorsabb körök13
Első nagydíjSpanyolország 1975-ös spanyol nagydíj
Első győzelemAusztria 1977-es osztrák nagydíj
Legutolsó győzelemUSA 1981-es Las Vegas-i nagydíj
Legutolsó nagydíjAusztrália 1986-os ausztrál nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Alan Jones témájú médiaállományokat.

Pályafutása

szerkesztés

A Formula–1 előtt

szerkesztés

Alan Jones 1946. november 2-án született az ausztráliai Melbourne-ben. Édesapja Stan Jones, hazája ismert autóversenyzője volt, így fia is hamar érdeklődni kezdett a motorsport iránt. Korán elkezdett gokartozni, és miután befejezte tanulmányait, apja autókereskedésében dolgozott, közben pedig egy Minivel versenyzett. Később Stan vásárolt egy kiöregedett Coopert, s Alan ekkor már ezzel járt versenyekre.

1967-ben Jones úgy döntött, hogy Európába megy, hogy felfigyeljenek rá a Formula–1-es csapatfőnökök. Akkori angliai útja, illetve versenyzése nem volt túl sikeres, de 1968-ban újra visszament. Négy évig gyakorlatilag különösebb sikerek nélkül versenyezgetett Angliában, mígnem aztán 1973-ban kapott egy GRD Formula–3-as autót maga alá. Hirtelen elkezdett jó eredményeket szerzett, s ekkor felfigyelt rá, Harry Stiller, akinek meggyőződésévé vált, hogy szép jövő várhat Jones-ra, ha megkapja a megfelelő támogatást. 1974-re finanszírozott neki egy teljes évadot a brit Forma–Atlantic-ban, ahol Alan több versenyt is nyert és az egyik élversenyző lett.

A Formula–1-ben

szerkesztés

Stiller vásárolt Jones-nak egy régi Hesketh-Ford Formula–1-es autót, amivel a pilóta elindulhatott 1975 néhány versenyén a világbajnokságban. Jones az 1975-ös spanyol nagydíjon debütált a Formula–1-ben, de kiesett, ahogy a következő kettőn is. Svédországban utoljára állt rajthoz a Stiller-féle csapat, s Alan először ért célba pályafutása során, de nem szerzett pontot.

A következő Nagydíjon Stiller csapata már nem indult el, Alan a Hill-Ford csapathoz igazolt, mivel azok versenyzője Spanyolországban megsérült. A német nagydíjon indult a Hill színeiben, s ez utóbbi versenyen megszerezte pályafutása első két pontját is egy ötödik hellyel. Ekkor visszatért Stommelen, Jones pedig a Forma-5000-ben folytatta az évet. A Hill csapat tulajdonosa, Graham Hill a tél során repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette és ezzel megszűnt az istálló is. Ekkor sietett segítségére egy másik volt világbajnok, John Surtees, aki már szintén csapattulajdonos volt. Jones 1976 harmadik versenyétől kapcsolódott be a világbajnokságba a Surtees-Forddal. Zolderben és Brands Hatch-ben ötödik, majd az utolsó japán nagydíjon negyedik lett. 7 pontjával végül tizennegyedik lett a világbajnokságban a brazil José Carlos Pace-val holtversenyben. Csapattársai egyetlen pontot sem szereztek.

1976 végén szakított a Surtees-zel és úgy döntött, hogy 1977-ben Amerikában fog versenyezni a hongkongi Teddy Yip Forma-5000-es csapatában valamint USAC versenyeken vesz részt. Amikor a Formula–1-es Shadow-Ford csapat pilótája, Tom Pryce halálos balesetet szenvedett Dél-Afrikában, a csapat ekkor felvette a kapcsolatot Jones-szal és visszahívta a Formula–1-be.

Alan 1977-es világbajnokságba csak a negyedik versenyen kapcsolódott be. Monacóban hatodik lett, Belgiumban ötödik. Az esős osztrák nagydíjon élete első Formula–1-es győzelmét ünnepelhette. Ez volt csapatának egyetlen futamgyőzelme is. A verseny után Jones teljesítményére természetesen többen felfigyeltek, köztük az új Williams csapat, amely le is szerződtette őt 1978-ra. Az év vége felé szerzett még egy második helyet az olasz nagydíjon, az utolsó két versenyen pedig ötödik lett. 22 ponttal a hetedik lett a világbajnokságban.

 
Jones 1981-es Williamse

1978-ban új fejezet kezdődött Jones pályafutásában a Williams-Fordnál. 1978-ban Frank Williams csapata még csupán egy volt a kor sok középszerű alakulata között. 1978-ban a csapat még csak egy versenyzőt, Alan Jonest indította. Három versenyen szerzett pontot, köztük Watkins Glenben Alan második lett. Dél-Afrikában negyedik lett. Összességében Jones 11 ponttal a tizenegyedik helyen végzett holtversenyben Riccardo Patresével (Arrows-Ford). Jones 1978-ban az amerikai CanAm sorozatban is elindult, és bajnok lett a Jim Hall Lola csapattal.

1979 közepén Patrick Head elkészítette az FW07-es versenygépet, ami remek autónak bizonyult. Jones csapattársat kapott a svájci Clay Regazzoni személyében. Az év elején még a tavalyi FW06-ost használták, ami hasonlóan nem volt olyan versenyképes. Jones Long Beach-en harmadik lett az FW06-tal. Silverstone-ban mutatták be az új FW07-est, amely a mezőny legjobb autójának bizonyult. Először Regazzoni profitált ebből, hiszen ő aratta vele az első győzelmet Silverstone-ban. Alan a futamon az első helyről kiesett, de ezután sorozatban három győzelmet aratott a Német, az Osztrák és a holland nagydíjon. Monzában nem szerzett pontot, de a következő kanadai nagydíjat ismét megnyerte. Az utolsó futamon, Watkins Glenben kiesett. Jones 40 ponttal harmadik lett a két Ferrari-pilóta, Jody Scheckter és Gilles Villeneuve mögött, mivel a Williams autója az első félévben még gyenge volt.

1980-ra Jones mellé új csapattárs került, a szintén jó versenyző argentin Carlos Reutemann. Az év során ez csapaton belüli rivalizálást és konfliktusokat is okozott.

Jones rögtön megnyerte az év első futamát Argentínában. A szezon során ötször nyert futamot. Minden befejezett versenyén dobogós lett a holland nagydíjat kivéve. Az utolsó két futamon Kanadában és Watkins Glenben is diadalmaskodott és ezzel a világbajnoki címet is megszerezte, amely egyben a Williams első világbajnoki címe is volt. Összesen 71 pontot szerzett, amiből 67 számított az év végén. Legközelebbi vetélytársa, Nelson Piquet 54 pontot és három győzelmet szerzett. Csapattársa, Reutemann a harmadik helyen végzett 49 ponttal egy futamgyőzelemmel.

 
1985-ös Lola THL1

1981-ben a Williams továbbra is az egyik legjobb autóval rendelkezett, de az megbízhatóság és a két versenyző közötti feszültség miatt Jones csak a harmadik lett egyéni bajnokságban 46 ponttal. Csapattársa, Reutemann a második lett. A Williams csapat azonban megszerezte második konstruktőri világbajnoki címét. A világbajnok Nelson Piquet lett a Brabhammel.

Alan ekkor úgy döntött, hogy abbahagyja a versenyzést, de 1983-ban egy verseny erejéig visszatért az Arrows-Ford színeiben Watkins Glenben, ahol nem fejezte be a versenyt. 1984-et kihagyta, majd ismét visszatért 1985-ben egy Lolával négy versenyen vett részt, de nem ért célba egyiken sem. 1986-ban is ugyanannál a csapatnál folytatta folytatta a teljes szezonban. Csak öt alkalommal ért célba, ezek közül Zeltwegben negyedik lett, Monzában pedig hatodik. 4 pontjával tizenkettedik lett a világbajnokságban, majd végérvényesen visszavonult a Formula–1-ből.

A Formula–1 után

szerkesztés

Jones az 1980-as évek végéig az Ausztrál Túraautó bajnokságban versenyzett, ma pedig Formula–1-es szakkommentátorként dolgozik az egyik ausztrál televíziós csatornánál. Örökbefogadott fia, Christian jelenleg is különböző kategóriákban versenyez.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 Helyezés Pont
1975 Hesketh Racing ARG
BRA
RSA
ESP
Ki
MON
Ki
BEL
Ki
SWE
11
17. 2
Embassy Hill NED
13
FRA
16
GBR
10
GER
5
AUT
ITA
USA
1976 Surtees BRA
RSA
USW
HN
ESP
9
BEL
5
MON
Ki
SWE
13
FRA
Ki
GBR
5
GER
10
AUT
Ki
NED
8
ITA
12
CAN
16
USA
8
JPN
4
15. 7
1977 Shadow ARG
BRA
RSA
USW
Ki
ESP
Ki
MON
6
BEL
5
SWE
17
FRA
Ki
GBR
7
GER
Ki
AUT
1
NED
Ki
ITA
3
USA
Ki
CAN
4
JPN
4
7. 22
1978 Williams ARG
Ki
BRA
11
RSA
4
USW
7
MON
Ki
BEL
10
ESP
8
SWE
Ki
FRA
5
GBR
Ki
GER
Ki
AUT
Ki
NED
Ki
ITA
13
USA
2
CAN
9
11. 11
1979 Williams ARG
9
BRA
Ki
RSA
Ki
USW
3
ESP
Ki
BEL
Ki
MON
Ki
FRA
4
GBR
Ki
GER
1
AUT
1
NED
1
ITA
9
CAN
1
USA
Ki
3. 40 (43)
1980 Williams ARG
1
BRA
3
RSA
Ki
USW
Ki
BEL
2
MON
Ki
FRA
1
GBR
1
GER
3
AUT
2
NED
11
ITA
2
CAN
1
USA
1
1. 67 (71)
1981 Williams USW
1
BRA
2
ARG
4
SMR
12
BEL
Ki
MON
2
ESP
7
FRA
17
GBR
Ki
GER
11
AUT
4
NED
3
ITA
2
CAN
Ki
LVS
1
3. 46
1983 Arrows BRA
USW
Ki
FRA
SMR
MON
BEL
USE
CAN
GBR
GER
AUT
NED
ITA
EUR
RSA
0
1985 Haas Lola BRA
POR
SMR
MON
CAN
USA
FRA
GBR
GER
AUT
NED
ITA
Ki
BEL
EUR
Ki
RSA
Ni
AUS
Ki
0
1986 Haas Lola BRA
Ki
ESP
Ki
SMR
Ki
MON
Ki
BEL
11
CAN
10
USE
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
9
HUN
Ki
AUT
4
ITA
6
POR
Ki
MEX
Ki
AUS
Ki
12. 4

További információk

szerkesztés