1983-as Formula–1 világbajnokság

Az 1983-as Formula–1-es szezon volt a 34. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1983. március 13-ától október 15-éig tartott, összesen tizenöt futamon keresztül.

1983-as FIA Formula–1 világbajnokság
Renault RE40
Egyéni világbajnok
Nelson Piquet	59
Konstruktőri világbajnok
Scuderia Ferrari	89
← 1982 1984 →

Az elmúlt évek botrányai és tragédiái után ez végre egy nyugodtnak nevezhető év volt, halálos baleset és technikai disputák nélkül. Ebben az idényben kezdtek el széles körben elterjedni a turbómotorok. Nelson Piquet másodszor is világbajnok lett (az első egyéni világbajnok turbómotoros autóval), alig megelőzve az utolsó futamon kieső Alain Prostot, aki a bajnokságot túlnyomórészt vezette. Ez volt az első egyéni bajnoki cím a sportágban, amelyet turbómotoros autóval arattak.

A Ferrari ismét csapatvilágbajnok lett Patrick Tambay-jal és René Arnoux-val, ám ezt a teljesítményét 1999-ig nem tudta megismételni. Mindez egyedülálló volt annak fényében is, hogy a jobban teljesítő ferraris pilóta, Arnoux is mindössze harmadik lett az egyéni összetettben.

Egy futamot rendeztek, amelyet nem számítottak be a bajnoki küzdelmekbe, a Brands Hatch-ben megrendezett Race of Champions versenyt. A mai napig ez volt az utolsó olyan alkalom, hogy az idényen belül annak eredményébe be nem számító külön versenyt rendeztek a pilótáknak.

Csapatok és pilóták

Csapat	Konstruktőr	Kasztni	Motor	Gumik	Rajtszám	Pilóta	Versenyek
TAG Williams Team	Williams-Ford	FW08C	Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó	G	1	Keke Rosberg	1–14
					2	Jacques Laffite	1–14
					42	Jonathan Palmer	14
	Williams-Honda	FW09	Honda RA163E 1,5L V6 turbó		1	Keke Rosberg	15
					2	Jacques Laffite	15
Benetton Tyrrell Team	Tyrrell-Ford	011B 012	Ford-Cosworth DFV/DFY 3L V8 szívó	G	3	Michele Alboreto	Mind
					4	Danny Sullivan	Mind
Fila Sport Brabham	Brabham-BMW	BT52 BT52B	BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó	M	5	Nelson Piquet	Mind
					6	Riccardo Patrese	Mind
Marlboro McLaren International Team	McLaren-Ford	MP4/1C	Ford-Cosworth DFV/DFY 3L V8 szívó	M	7	John Watson	1–12
					8	Niki Lauda	1–11
	McLaren-TAG	MP4/1E	TAG-Porsche TTE PO1 1,5L V6 turbó		7	John Watson	13–15
					8	Niki Lauda	12–15
Team ATS	ATS-BMW	D6	BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó	G	9	Manfred Winkelhock	Mind
John Player Special Team Lotus	Lotus-Ford	92	Ford-Cosworth DFV/DFY 3L V8 szívó	P	11	Elio de Angelis	1
					12	Nigel Mansell	1–8
	Lotus-Renault	93T 94T	Renault-Gordini EF1 1,5L V6 turbó		11	Elio de Angelis	2–15
					12	Nigel Mansell	9–15
Équipe Renault Elf	Renault	RE30C RE40	Renault-Gordini EF1 1,5L V6 turbó	M	15	Alain Prost	Mind
					16	Eddie Cheever	Mind
RAM Racing Team March	RAM-Ford	01	Ford-Cosworth DFV/DFY 3L V8 szívó	P	17	Eliseo Salazar	1–6
						Jacques Villeneuve Sr.	8
						Kenny Acheson	9–15
					18	Jean-Louis Schlesser	3
Marlboro Team Alfa Romeo	Alfa Romeo	183T	Alfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó	M	22	Andrea de Cesaris	Mind
					23	Mauro Baldi	Mind
Équipe Ligier Gitanes	Ligier-Ford	JS21	Ford-Cosworth DFV/DFY 3L V8 szívó	M	25	Jean-Pierre Jarier	Mind
					26	Raul Boesel	Mind
Scuderia Ferrari	Ferrari	126C2B 126C3	Ferrari 021 1,5L V6 turbó	G	27	Patrick Tambay	Mind
					28	René Arnoux	Mind
Arrows Racing Team	Arrows-Ford	A6	Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó	G	29	Marc Surer	Mind
					30	Chico Serra	1, 3–5
						Alan Jones	2
						Thierry Boutsen	6–15
Kelémata Osella	Osella-Ford	FA1D	Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó	M	31	Corrado Fabi	1–8
					32	Piercarlo Ghinzani	1–3
	Osella-Alfa Romeo	FA1E	Alfa Romeo 1260 3L V12 szívó		31	Corrado Fabi	9–15
					32	Piercarlo Ghinzani	4–15
Theodore Racing Team	Theodore-Ford	N183	Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó	G	33	Roberto Guerrero	1–14
					34	Johnny Cecotto	1–13
Candy Toleman Motorsport	Toleman-Hart	TG183B	Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó	P	35	Derek Warwick	Mind
					36	Bruno Giacomelli	Mind
Spirit Racing	Spirit-Honda	201 201C	Honda RA163E 1,5L V6 turbó	G	40	Stefan Johansson	9–14

Csapatváltozások

• A Team Lotus csapatfőnöke, Colin Chapman 1982 decemberében elhunyt. A feladatait Peter Warr vette át.
• A Fittipaldi csapat pénzhiány miatt megszűnt.
• Az Ensign csapat beolvadt a Theodore Racingbe.
• A March Engineering ebben az idényben nem indult önálló csapatként. A RAM Racing részére készítettek kasztnikat, de konstruktőrként nem vettek részt.
• Az ATS csapat a Ford-Cosworth DFV szívómotorokról a BMW M12/13 másfél literes soros négyhengeres turbómotorjaira váltott.
• Az Alfa Romeo a saját gyártású 1260-as szívómotorját az ugyancsak házon belül készített 890T megjelölésű V8-as turbóra cserélte.
• A Ligier elvesztette a Talbot szponzorációját, és vele együtt a Matra V12-es motorokat is. Ennek köszönhetően ők is Ford-Cosworth szívómotorkra váltottak.
• Az Avon mint gumiszállító kiszállt a sportágból.

Szezon közbeni változások

• Az idény során több csapat is úgy vélte, hogy megéri turbómotorokra váltani. A legtöbben elég óvatosak voltak és egyszerre párhuzamosan is szerepeltettek szívós és turbós autókat. A Lotus az idénynyitó után Ford-Cosworth motorokról Renault turbókra váltott,ugyanazokra, mint amiket a gyári Renault csapat is használt. A holland nagydíjtól a McLaren volt az, amely szintén a Ford-Cosworth motorokat cserélte le a Porsche által épített, TAG névre átcímkézett V6-os turbókra. A szezonzárón pedig a Williams volt az, amely ugyancsak a Ford-Cosworth motort cserélte le a Honda turbómotorjára. Mivel kizárólagossági szerződést kötöttek, ezért a Spirit csapat elvesztette ezeket a motorokat.
• Az Osella csapat is motort cserélt, de ők nem úgy, mint a többiek: a Ford-Cosworth egységeket az Alfa Romeo V12-es motorjára cserélték.
• A Spirit csapat, amely a Honda gyári támogatásával lépett be a sportágba, idény közben csatlakozott.

Pilótaváltozások

• René Arnoux otthagyta a Renault csapatát, és helyette a konstruktőri címvédő Ferrarihoz igazolt, ahol Patrick Tambay lett a csapattársa. A Renault a helyére leigazolta Eddie Cheevert.
• Jacques Laffite a Ligier csapattól a Williamshez igazolt. A Ligier új pilótafelállással kezdte meg az évet: Jean-Pierre Jarier és Raul Boesel érkezett hozzájuk.
• További nyolc pilótacsere zajlott le a kisebb csapatoknál.
• Az idény közben a RAM Racing sűrűn cserélgette a pilótáit, összesen négyet.
• A nem sokkal korábban visszavonult Alan Jones egy verseny erejére visszatért az Arrows csapat színeiben. Chico Serrát helyettesítette, akinek egyébként sem volt sokáig maradása, mert a több szponzori pénzt hozó Thierry Boutsen került a helyére pár futam után.
• Stefan Johansson a Spriit csapat színeiben bukkant fel a rajtrácson.
• Brands Hatch-ben a Williams egy harmadik autót is indított, amelyet Jonathan Palmer vezethetett.

Nagydíjak

#	Verseny	Dátum	Pálya	Győztes pilóta	Győztes csapat	Összefoglaló
374	brazil nagydíj	Március 13.	Jacarepaguá	Nelson Piquet	Brabham-BMW	Összefoglaló
375	nyugat-amerikai nagydíj	Március 27.	Long Beach	John Watson	McLaren-Ford	Összefoglaló
-	Race of Champions	Április 10.	Brands Hatch	Keke Rosberg	Williams-Ford	Összefoglaló
376	francia nagydíj	Április 17.	Paul Ricard	Alain Prost	Renault	Összefoglaló
377	San Marinó-i nagydíj	Május 1.	Imola	Patrick Tambay	Ferrari	Összefoglaló
378	monacói nagydíj	Május 15.	Monaco	Keke Rosberg	Williams-Ford	Összefoglaló
379	belga nagydíj	Május 22.	Spa-Francorchamps	Alain Prost	Renault	Összefoglaló
380	kelet-amerikai nagydíj	Június 5.	Detroit	Michele Alboreto	Tyrrell-Ford	Összefoglaló
381	kanadai nagydíj	Június 12.	Circuit Gilles Villeneuve	René Arnoux	Ferrari	Összefoglaló
382	brit nagydíj	Július 16.	Silverstone	Alain Prost	Renault	Összefoglaló
383	német nagydíj	Augusztus 7.	Hockenheimring	René Arnoux	Ferrari	Összefoglaló
384	osztrák nagydíj	Augusztus 14.	Österreichring	Alain Prost	Renault	Összefoglaló
385	holland nagydíj	Augusztus 28.	Zandvoort	René Arnoux	Ferrari	Összefoglaló
386	olasz nagydíj	Szeptember 11.	Monza	Nelson Piquet	Brabham-BMW	Összefoglaló
387	európai nagydíj	Szeptember 25.	Brands Hatch	Nelson Piquet	Brabham-BMW	Összefoglaló
388	dél-afrikai nagydíj	Október 15.	Kyalami	Riccardo Patrese	Brabham-BMW	Összefoglaló

Az eredeti naptár még 18 versennyel számolt, ebből végül csak 15 lett, eggyel kevesebb, mint az előző évben.

• Dél-Afrika, amely eddig az idénynyitó verseny volt, most a legutolsó futam lett.
• A francia nagydíj júliusról áprilisba került át.
• A belga nagydíjat nem Zolderben, hanem Spa-Francorchamps-ban rendezték meg a rotációs elv alapján, időben pedig májusba került, Monaco után. Hasonlóképpen a brit nagydíjat Silverstone-ban rendezték, Brands Hatch pedig mint európai nagydíj került be a naptárba.
• A holland nagydíj július elejéről augusztus végére került.
• A svájci nagydíj és a Las Vegas-i nagydíj kikerültek a naptárból.
• Április 10-én rendezték meg a Race of Champions versenyt, amely nem számított bele a bajnoki küzdelmekbe.
• Az eredeti tervek szerint január 30-án argentin nagydíjat rendeztek volna, de törölték.
• Bürokratikus akadályok miatt ugyancsak törölték az augusztus 21-ére tervezett szovjet nagydíjat, amit Moszkvában rendeztek volna meg.
• A tervek szerint New York is rendezett volna egy futamot, méghozzá Flushing Meadows-ban, Queens-ben, szeptember 25-én. Mivel erre nem került sor, ezért ugrott be helyette Brands Hatch.

Szabályváltozások

• Komoly változtatás volt az előző évekhez képest, hogy előírták: az autók padlólemezének teljesen síknak kell lenniük. Ezzel gyakorlatilag be is tiltották a szívóhatás (ground effect) használatát. A cél a kanyarsebességek és az ezzel járó balesetveszély csökkentése volt, miután 1982-ben két halálos áldozatot és több súlyos sérültet is követelt a sportág.
• Betiltották a négykerékmeghajtást és azt is rögzítették, hogy az autóknak csak négy kereke lehet.
• A minimumtömeget 540 kg-ban határozták meg.
• Az autók hátulján található vörös jelzőfény minimális teljesítményét 21 wattban szabták meg.

Az idény

Az első futamok

Hat héttel az idény kezdete előtt (ami a szezon második versenye lett volna egészen odáig) a FISA betiltotta a szívóhatás kihasználását, az autók oldalán a szoknyákat, továbbá előírta a teljesen lapos padlólemezt. Hogy legyen idő a csapatoknak felkészülni az új szabályokra, a dél-afrikai nagydíjat, amivel kezdődött volna az év, áttették az idény végére. Így az első verseny az évben a brazil volt. A címvédő Rosberg szerzett pole pozíciót, amely 1989-ig az utolsó alkalom volt, hogy egy szívómotoros autó egyáltalán az első sorba kvalifikáljon. Hat körig vezette is a versenyt, de ezután nem tudta már feltartani a mögötte jövő, sokkal erősebb turbómotoros Brabhamet vezető Piquet-t. Ráadásul Rosberg autója ki is gyulladt a boxkiállás során, és mire eloltották a tüzet és vissza tudott menni a versenybe, már kilencedik volt. Ugyan vissza tudott kapaszkodni egészen a második helyig, de Piquet győzelmét senki nem veszélyeztette. Rosberget utóbb ki is zárták, mert a boxutcában betolták az autóját, ami tilos. Ez egy nagyon furcsa helyzetet eredményezett, ugyanis Laudát nem sorolták előre másodiknak, hanem maradt harmadik, a második helyet pedig egyszerűen nem érte el senki. Összesen öt pilóta szerzett így pontot, köztük Rosberg csapattársa, Laffite, aki meglepetésszerűen került előre a mezőny hátsó traktusaiból. A Ferrarinak nem volt jó napja, csak két pontot szereztek, ahogy a Renault-nak sem, amely még mindig a régi autója átdolgozott változatát használta, és pont nélkül távoztak.

A következő futam Long Beach-en volt, ahol Tambay került pole pozícióba. A 25. körig vezetett is, de ekkor összeakadt Rosberggel. Mindketten kipördültek, Tambay feladta a versenyt, Rosberg azonban tovább folytatta. Egészen addig, amíg meg nem érkezett Laffite, és egy ugyanilyen balesetben most ő húzta a rövidebbet. A McLaren párosa, John Watson és Niki Lauda a 22. és 23. helyről rajtoltak és jöttek egyre feljebb. Az élen Laffite és Patrese egyre inkább csak küszködtek a használt gumikon, a két McLaren pedig simán megelőzte őket. Innentől a csapat kettős győzelmét semmi nem veszélyeztette, és elértek egy rekordot is, miután a 22. helyről rajtolva még senki nem nyert versenyt. Mivel Patrese autója a végén lerobbant, a dobogóra még Arnoux fért oda. Ezen a versenyen Chico Serrát a visszatérő Alan Jones helyettesítette az Arrows csapatnál, de a kudarcos szereplés miatt az együttműködés nem folytatódott. Ez volt az utolsó Formula–1-es futam Long Beach-en, miután a szervezők szerint túl drága volt a megrendezése.

Európai futamok

Ekkor Lauda vezette a bajnokságot úgy, hogy egyébként egyik versenyt sem nyerte meg. Mögötte a két futamgyőztes állt egy-egy pont lemaradással. A McLaren már nagyobb, tízpontos előnnyel állt a Brabham előtt a konstruktőri bajnokságban.

A francia nagydíj következett, ahol a RAM csapat két autóval próbált nevezni, de Jean-Louis Schlessernek nem jött össze a kvalifikáció. A versenyt azért tették át áprilisra, hogy elkerüljék a nyárközepi hőséget. A futamon Alain Prost dominált: pole pozícióból indult, ő nyert, övé lett a leggyorsabb kör, és három kört leszámítva ő is vezette a versenyt. A maradék három körben a második helyen álló Piquet állt az élen. Cheever a másik Renault-val harmadikként futott be. Ez változtatott a bajnokság állásán is, mert Piquet átvette a vezetést, Watson és Prost pedig egy ponttal lemaradva másodikok voltak. Mivel a McLaren egyetlen pontot sem szerzett, az előnyük elolvadt, és a Brabham mellett már a Renault is feljött rájuk.

Imolában Arnoux került pole-ba, a rajtot követően pedig csapattársa, Tambay is felzárkózott mellé. Patrese azonban váratlanul mindkettejüket megelőzte és az élre állt. A Ferrari egyik pilótája se tudott mit kezdeni vele, hiába próbálkoztak. A 34. körben aztán Tambay sikerrel járt és átvette a vezetést, Hat körrel a vége előtt aztán egy megtorpanás miatt Patrese visszavette azt. Nem sokáig tartott ez, ugyanis az Aqua Minerale kanyarban megcsúszott és beleállt a gumifalba. Tambay lett a győztes, mögötte a második helyre felkapaszkodó Prost, valamint Arnoux végzett. Piquet motorhiba miatt nem tudott pontot szerezni, ami azt eredményezte, hogy a bajnokság állása megint változott: most Piquet és Prost álltak pontegyenlőséggel az élen, mögöttük egy ponttal lemaradva pedig Tambay. A Ferrari átvette a vezetést a konstruktőri összetettben, mögöttük a McLaren és a Renault állt.

Monacóban Prost indulhatott az élről, mellőle pedig Arnoux. A rajtnál mindkettejüket megelőzte Rosberg, aki a nedves pályán slick gumikat tett fel a többiekkel szemben, akik átmeneti esőgumival próbálkoztak. Az érkező eső és a több baleset ellenére Rosberg végig megtartotta a vezető helyet és győzött. Mögötte Piquet és Prost végeztek, így az előbbi újra átvette a vezetést az összetettben.

Ezt követően a mezőny Belgiumba látogatott. Spa-Francorchampsban akkor már tizenhárom éve nem rendeztek nagydíjat, és a pálya is alaposan átépült. A korábbi 14 km-es hosszt a felére csökkentették és a biztonságot is jelentősen növelték, de ettől még maradt ugyanaz a gyors, lendületes versenypálya. Prost megint pole pozíciót szerzett, a rajtnál azonban átvette a vezetést Andrea de Cesaris, aki sokáig meg is tartotta azt. Győzelmi esélyeit egy elrontott boxkiállás, majd az Alfa Romeo-motor meghibásodása nullázták le. Prost így könnyűszerrel nyert, Tambay lett a második, Cheever pedig a harmadik. Most már Prost vezette a világbajnokságot, Piquet és Tambay előtt, a konstruktőri összetettben pedig a Renault állt az élre. A futamon debütált a helyi Thierry Boutsen is, miután az Arrows ezúttal végleg kitette Chico Serrát.

Észak-Amerikában

Detroitban némiképp változtattak a pályán, kivettek belőle egy hajtűkanyart. Itt Arnoux került a pole-ba, de Piquet lerajtolta. Pár körrel később visszavette a vezetést, de a Ferrari megadta magát. Miután Piquet ezt követően defekt miatt visszaesett Michele Alboreto állt az élre a Tyrrell-lel és meg is nyerte a versenyt. Rosberg második lett, Watson pedig harmadik. A Lotus ezen a versenyen szerezte Mansell hatodik helyével idénybeli első pontját. Mivel Prost nem szerzett pontot, ugyan továbbra is az élen állt, de Piquet, Tambay, és most már Rosberg is zárkóztak fel rá. A Renault vezette ugyan a konstruktőrit, de a második helyet átvevő Williams jött fel rájuk.

Kanadában rendezték a következő versenyt, az immár Gilles Villeneuve-ről elnevezett pályán. Testvére, Jacques Villeneuve Sr. ezen a versenyen részt vett volna a RAM csapattal, de nem tudott kvalifikálni. Arnoux került pole pozícióba és vezette is a versenyt, a boxkiállásokat leszámítva. Futamgyőzelmével ő lett az addigi nyolc verseny alatt a hetedik futamgyőztes, a Ferrarival pedig először nyert. Patrese sokáig esélyes volt a második helyre, de kiesett, így az idényben még mindig nem szerzett egyetlen pontot sem. Így Cheever és Tambay örökölték meg a dobogó két másik helyét. Az egyéniben továbbra is Prost vezetett, a konstruktőriben viszont a Renault és a Ferrari holtversenyben álltak az élen.

Az európai nyár

A brit nagydíjat Silverstone-ban rendezték. Habár úgy volt, hogy Villeneuve helyére visszatér a RAM csapathoz Eliseo Salazar, ők inkább Kenny Achesont választották, aki aztán maradt is állandóra. Ezen a futamon debütált a Honda gyári támogatását élvező Spirit csapat is, akiknek egyetlen versenyzője Stefan Johansson volt, és leginkább a következő idényre készültek. Arnoux került pole pozícióba az új, 126C3-as Ferrarival, akit lerajtolt a csapattársa, Tambay. Hiába voltak azonban a Ferrarik gyorsak, Prost autója nemcsak az egyenesekben volt jó, így hamar megelőzte mindkettejüket. Meg is nyerte a versenyt, mögötte Piquet lett a második, Tambay pedig harmadik. Az immár Renault-turbómotoros Lotust vezető Mansell negyedik lett. A bajnokságban Prost és a Renault is vezettek, és Piquet is jött fel. Míg az egyéni bajnokság többesélyes volt, az már körvonalazódott, hogy a konstruktőri címre csak a Renault és a Ferrari esélyesek.

A német nagydíjon Tambay megszerezte a Ferrari sorozatban negyedik pole-ját. Arnoux azonban lerajtolta és motorhiba miatt egyébként is kiesett. Ugyan Piquet is harcban volt a győzelemért, végül Arnoux mégis megszerezte azt. Piquet autója ráadásul három körrel a vége előtt megadta magát, így de Cesaris lett a második, a harmadik pedig az az évi első pontjait megszerző Patrese. Prost már kilenc ponttal vezette a bajnokságot Piquet előtt, a két Ferrari-pilóta pedig közelített rájuk. A Ferrari visszavette a konstruktőriben a vezetést.

Ausztriában Tambay újabb pole-t szerzett és vezetett is, de a boxkiállások után elment az olajnyomás, ezért feladni kényszerült a futamot. Ekkor Arnoux vette át a vezetést, őt viszont a végén Prost megelőzte. A harmadik helyre Piquet ért oda. Prost most már 14 ponttal vezette a bajnokságot, a Renault pedig újra az élre állt a konstruktőriben.

A holland nagydíjon Piquet indulhatott az élről (ezzel megszakítva az év tendenciáját, hogy kizárólag francia versenyzők szerezték meg a pole pozíciót) és sokáig vezetett is. A 41. körben Prost megpróbálta megelőzni, erre összeütköztek és mindketten kiestek. Arnoux örökölte meg a vezető helyet és nyert, ami kettős győzelem lett, mert a sokáig második helyen autózó Patrese technikai problémák miatt visszaesett. A harmadik helyezett Watson lett. A futam egyébként is sok kiesőt hozott, így a Tolemanes Derek Warwick, az Alfa Romeós Mauro Baldi és Mivhele Alboreto a Tyrrell-lel is pontot szereztek. Prost mögé felzárkózott az egyéni összetettben Arnoux, de még mindig 8 pont lemaradással. Ezen a versenyen debütált a TAG-Posche turbómotoros McLaren is, amit most még csak Lauda vezetett.

Az utolsó versenyek

Már csak három verseny volt hátra az idényből, a következőt Monzában rendezték. Meglepetésre Patrese került pole pozícióba, mögötte a két Ferrari indulhatott. Piquet gyorsan lerajtolta őket, majd a harmadik körben a vezetést is átvette, miután csapattársa ismét kiállni kényszerült műszaki hiba miatt. Győzelmét innentől senki nem veszélyeztette, és végül a szezonnyitó után újra diadalmaskodni tudott. Arnoux második lett, Cheever pedig harmadik. Prost nem szerzett pontot, amely az egyéni bajnokságot újra nyitottá tette: előnye már csak két pont volt Arnoux előtt és öt pont Piquet előtt.

Mivel New Yorkban nem tudták megrendezni a futamot, a mezőny visszalátogatott Brands Hatch-be, ahol az európai nagydíj névre keresztelt versenyt futották. A Theodore csapat csak egy autóval vett részt, mert Johnny Cecottónak nem volt elég pénze - és tulajdonképpen a csapatnak sem, mert ez volt az utolsó versenyük. A Spririt csapat is bejelentette, hogy nem jönnek el, mert már 1984-re koncentrálnak. A Williams három autót is indított, a harmadikat Jonathan Palmer vezette. Ő volt egyébként az egyetlen, aki befejezte a futamot, habár csak a tizenharmadik helyen,mert Rosberg kiesett, Laffite pedig még kvalifikálni sem tudott. Pole pozícióba de Angelis került a Lotusszal, akit Patrese megelőzött a rajtnál. Az első boxkiállásoknál aztán hátracsúszott, és mivel de Angelis autója is rakoncátlankodni kezdett, Piquet átvette a vezetést. Ő meg is nyerte a versenyt, így ő lett az első pilóta, aki zsinórban két versenyt is meg tudott nyerni. A második a keményen küzdő Prost lett, Mansell pedig a Lotus azévi első dobogóját szerezve harmadik.

Az idény utolsó futamát megelőzően a bajnokság állása kiélezett volt. Prost még mindig az élen állt, de Piquet már csak két ponttal volt mögötte, és még Arnoux-nak is volt matematikai esélye a cím megszerzésére, feltéve ha Prost nem szerez pontot, Piquet pedig legfeljebb csak ötödik lesz.

Az utolsó versenyt Dél-Afrikában rendezték meg. Tambay szerezte meg a pole-t, mögüle Piquet rajtolhatott. Prost csak az ötödik helyre kvalifikált, ami azt jelentette, hogy ha így futnak be, Piquet a világbajnok. Ő gyorsan át is vette a vezetést a rajtnál, de Prost nem hagyta magát, és feljött a harmadik helyre. Csakhogy a 44. körben a turbója megadta magát és kiesett. Ez azt jelentette, hogy Piquet-nek már elég volt a legjobb négyben végeznie. Végül úgy döntött, hogy nem kockáztat, és inkább elengedte Patresét, aki megszerezte a győzelmet. A második helyre sem ő futott be, hanem Andrea de Cesaris, miután az eredetileg második Lauda autója meghibásodott. Piquet a dobogó harmadik fokával megszerezte második világbajnoki címét, mindössze két pont előnnyel. A Ferrari megvédte címét a konstruktőri bajnokságban.

A bajnokság végeredménye

Versenyzők

Pontozás:

Helyezés	1.	2.	3.	4.	5.	6.	7.-20.
Pont	9	6	4	3	2	1	0

Az egyéni bajnokságban csak a legjobb tizenegy eredményt vették figyelembe. Mivel egyetlen versenyző sem volt, aki tizenegynél többször szerzett pontot, így ezt a szabályt nem kellett alkalmazni.

Helyezés	Versenyző	BRA	USW	FRA	SMR	MON	BEL	USE	CAN	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	RSA	Pont
1	Nelson Piquet	1	Ki	2	Ki	2	4	4	Ki	2	13	3	Ki	1	1	3	59
2	Alain Prost	7	11	1	2	3	1	8	5	1	4	1	Ki	Ki	2	Ki	57
3	René Arnoux	10	3	7	3	Ki	Ki	Ki	1	5	1	2	1	2	9	Ki	49
4	Patrick Tambay	5	Ki	4	1	4	2	Ki	3	3	Ki	Ki	2	4	Ki	Ki	40
5	Keke Rosberg	KIZ	Ki	5	4	1	5	2	4	11	10	8	Ki	11	Ki	5	27
6	John Watson	Ki	1	Ki	5	NK	Ki	3	6	9	5	9	3	Ki	Ki	KIZ	22
7	Eddie Cheever	Ki	13	3	Ki	Ki	3	Ki	2	Ki	Ki	4	Ki	3	10	6	22
8	Andrea de Cesaris	NK	Ki	12	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	8	2	Ki	Ki	Ki	4	2	15
9	Riccardo Patrese	Ki	10	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	3	Ki	9	Ki	7	1	13
10	Niki Lauda	3	2	Ki	Ki	NK	Ki	13	Ki	6	KIZ	6	Ki	Ki	Ki	11	12
11	Jacques Laffite	4	4	6	7	Ki	6	5	Ki	12	6	Ki	Ki	NK	NK	Ki	11
12	Michele Alboreto	Ki	9	8	Ki	Ki	14	1	8	13	Ki	Ki	6	Ki	Ki	Ki	10
13	Nigel Mansell	12	12	Ki	12	Ki	Ki	6	Ki	4	Ki	5	Ki	8	3	HN	10
14	Derek Warwick	8	Ki	Ki	Ki	Ki	7	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	4	6	5	4	9
15	Marc Surer	6	5	10	6	Ki	11	11	Ki	17	7	Ki	8	10	Ki	8	4
16	Mauro Baldi	Ki	Ki	Ki	10	6	Ki	12	10	7	Ki	Ki	5	Ki	Ki	Ki	3
17	Danny Sullivan	11	8	Ki	Ki	5	12	Ki	KIZ	14	12	Ki	Ki	Ki	Ki	7	2
18	Elio de Angelis	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	9	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	5	Ki	Ki	2
19	Bruno Giacomelli	Ki	Ki	13	Ki	NK	8	9	Ki	Ki	Ki	Ki	13	7	6	Ki	1
20	Johnny Cecotto	13	6	11	Ki	NeK	10	Ki	Ki	NK	11	NK	NK	12			1
21	Thierry Boutsen						Ki	7	7	15	9	13	14	Ki	11	9	0
22	Jean-Pierre Jarier	Ki	Ki	9	Ki	Ki	Ki	Ki	Ki	10	8	7	Ki	9	Ki	10	0
23	Chico Serra	9		Ki	8	7											0
24	Raul Boesel	Ki	7	Ki	9	Ki	13	10	Ki	Ki	Ki	NK	10	NK	15	HN	0
25	Stefan Johansson									Ki	Ki	12	7	Ki	14		0
26	Manfred Winkelhock	15	Ki	Ki	11	Ki	Ki	Ki	9	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	8	Ki	0
27	Corrado Fabi	Ki	NK	Ki	Ki	NK	Ki	Ki	Ki	NK	NK	10	11	Ki	NK	Ki	0
28	Piercarlo Ghinzani	NK	NK	NK	NK	NK	NK	Ki	NK	Ki	Ki	11	NK	Ki	Ki	Ki	0
29	Roberto Guerrero	HN	Ki	Ki	Ki	NeK	Ki	HN	Ki	16	Ki	Ki	12	13	12		0
30	Kenny Acheson									NK	NK	NK	NK	NK	NK	12	0
31	Jonathan Palmer														13		0
32	Eliseo Salazar	14	Ki	NK	NK	NK	NK										0
—	Alan Jones		Ki														0
—	Jean-Louis Schlesser			NK													0
—	Jacques Villeneuve (idősebb)								NK								0
Helyezés	Versenyző	BRA	USW	FRA	SMR	MON	BEL	USE	CAN	GBR	GER	AUT	NED	ITA	EUR	RSA	Pont

Konstruktőrök

Egyes csapatok kétszer is szerepelnek a bajnoki kiírásban, mert idény közben motort váltottak.

Helyezés	Konstruktőr	Model	Motor	Gumi	Győzelem	Dobogó	Pole	Leggy. kör	Pont
1	Ferrari	126C2B 126C3	Ferrari 021	G	4	12	8	3	89
2	Renault	RE30C RE40	Renault-Gordini EF1	M	4	11	3	3	79
3	Brabham-BMW	BT52 BT52B	BMW M12/13	M	4	10	2	5	72
4	Williams-Ford	FW08C	Ford Cosworth DFV	G	1	2	1		36
5	McLaren-Ford	MP4/1C	Ford Cosworth DFV	M	1	5		2	34
6	Alfa Romeo	183T	Alfa Romeo 890T	M		2		1	18
7	Tyrrell-Ford	011 012	Ford Cosworth DFY	G	1	1			12
8	Lotus-Renault	93T 94T	Renault-Gordini EF1	P		1	1	1	11
9	Toleman-Hart	TG183B	Hart 415T	P					10
10	Arrows-Ford	A6	Ford Cosworth DFV	G					4
11	Williams-Honda	FW09	Honda RA163E	G					2
12	Lotus-Ford	92	Ford Cosworth DFV	P					1
13	Theodore-Ford	N183	Ford Cosworth DFV	G					1
14	Osella-Ford	FA1D	Ford Cosworth DFV	M
15	McLaren-TAG	MP4/1E	TAG Porsche P01	M
16	Spirit-Honda	201C	Honda RA163E	G
17	Osella-Alfa Romeo	FA1E	Alfa Romeo 1260	M
18	RAM-March-Ford	01	Ford Cosworth DFV	P
19	Ligier-Ford	JS21	Ford Cosworth DFV	M
20	ATS-BMW	D6	BMW M12/13	G

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz 1983-as Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.

• Az 1983-as szezonról a formula1.com honlapon