1983-as Formula–1 világbajnokság

34. Formula–1-es szezon
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2025. május 15.

Az 1983-as Formula–1-es szezon volt a 34. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1983. március 13-ától október 15-éig tartott, összesen tizenöt futamon keresztül.

1983-as FIA
Formula–1 világbajnokság
Renault RE40
Renault RE40
Egyéni világbajnok
Brazil Nelson Piquet59
Konstruktőri világbajnok
Olasz Scuderia Ferrari89

 ← 1982
1984 → 

Az elmúlt évek botrányai és tragédiái után ez végre egy nyugodtnak nevezhető év volt, halálos baleset és technikai disputák nélkül. Ebben az idényben kezdtek el széles körben elterjedni a turbómotorok. Nelson Piquet másodszor is világbajnok lett (az első egyéni világbajnok turbómotoros autóval), alig megelőzve az utolsó futamon kieső Alain Prostot, aki a bajnokságot túlnyomórészt vezette. Ez volt az első egyéni bajnoki cím a sportágban, amelyet turbómotoros autóval arattak.

A Ferrari ismét csapatvilágbajnok lett Patrick Tambay-jal és René Arnoux-val, ám ezt a teljesítményét 1999-ig nem tudta megismételni. Mindez egyedülálló volt annak fényében is, hogy a jobban teljesítő ferraris pilóta, Arnoux is mindössze harmadik lett az egyéni összetettben.

Egy futamot rendeztek, amelyet nem számítottak be a bajnoki küzdelmekbe, a Brands Hatch-ben megrendezett Race of Champions versenyt. A mai napig ez volt az utolsó olyan alkalom, hogy az idényen belül annak eredményébe be nem számító külön versenyt rendeztek a pilótáknak[1].

Csapatok és pilóták

szerkesztés
Csapat Konstruktőr Kasztni Motor Gumik Rajtszám Pilóta Versenyek
TAG Williams Team Williams-Ford FW08C Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó G 1 Keke Rosberg 1–14
2 Jacques Laffite 1–14
42 Jonathan Palmer 14
Williams-Honda FW09 Honda RA163E 1,5L V6 turbó 1 Keke Rosberg 15
2 Jacques Laffite 15
Benetton Tyrrell Team Tyrrell-Ford 011B

012

Ford-Cosworth DFV/DFY

3L V8 szívó

G 3 Michele Alboreto Mind
4 Danny Sullivan Mind
Fila Sport Brabham Brabham-BMW BT52

BT52B

BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó M 5 Nelson Piquet Mind
6 Riccardo Patrese Mind
Marlboro McLaren International Team McLaren-Ford MP4/1C Ford-Cosworth DFV/DFY

3L V8 szívó

M 7 John Watson 1–12
8 Niki Lauda 1–11
McLaren-TAG MP4/1E TAG-Porsche TTE PO1 1,5L V6 turbó 7 John Watson 13–15
8 Niki Lauda 12–15
Team ATS ATS-BMW D6 BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó G 9 Manfred Winkelhock Mind
John Player Special Team Lotus Lotus-Ford 92 Ford-Cosworth DFV/DFY

3L V8 szívó

P 11 Elio de Angelis 1
12 Nigel Mansell 1–8
Lotus-Renault 93T

94T

Renault-Gordini EF1 1,5L V6 turbó 11 Elio de Angelis 2–15
12 Nigel Mansell 9–15
Équipe Renault Elf Renault RE30C

RE40

Renault-Gordini EF1 1,5L V6 turbó M 15 Alain Prost Mind
16 Eddie Cheever Mind
RAM Racing Team March RAM-Ford 01 Ford-Cosworth DFV/DFY

3L V8 szívó

P 17 Eliseo Salazar 1–6
Jacques Villeneuve Sr. 8
Kenny Acheson 9–15
18 Jean-Louis Schlesser 3
Marlboro Team Alfa Romeo Alfa Romeo 183T Alfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó M 22 Andrea de Cesaris Mind
23 Mauro Baldi Mind
Équipe Ligier Gitanes Ligier-Ford JS21 Ford-Cosworth DFV/DFY

3L V8 szívó

M 25 Jean-Pierre Jarier Mind
26 Raul Boesel Mind
Scuderia Ferrari Ferrari 126C2B

126C3

Ferrari 021 1,5L V6 turbó G 27 Patrick Tambay Mind
28 René Arnoux Mind
Arrows Racing Team Arrows-Ford A6 Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó G 29 Marc Surer Mind
30 Chico Serra 1, 3–5
Alan Jones 2
Thierry Boutsen 6–15
Kelémata Osella Osella-Ford FA1D Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó M 31 Corrado Fabi 1–8
32 Piercarlo Ghinzani 1–3
Osella-Alfa Romeo FA1E Alfa Romeo 1260 3L V12 szívó 31 Corrado Fabi 9–15
32 Piercarlo Ghinzani 4–15
Theodore Racing Team Theodore-Ford N183 Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó G 33 Roberto Guerrero 1–14
34 Johnny Cecotto 1–13
Candy Toleman Motorsport Toleman-Hart TG183B Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó P 35 Derek Warwick Mind
36 Bruno Giacomelli Mind
Spirit Racing Spirit-Honda 201

201C

Honda RA163E 1,5L V6 turbó G 40 Stefan Johansson 9–14

Csapatváltozások

szerkesztés
  • A Team Lotus csapatfőnöke, Colin Chapman 1982 decemberében elhunyt. A feladatait Peter Warr vette át.
  • A Fittipaldi csapat pénzhiány miatt megszűnt.
  • Az Ensign csapat beolvadt a Theodore Racingbe.
  • A March Engineering ebben az idényben nem indult önálló csapatként. A RAM Racing részére készítettek kasztnikat, de konstruktőrként nem vettek részt.
  • Az ATS csapat a Ford-Cosworth DFV szívómotorokról a BMW M12/13 másfél literes soros négyhengeres turbómotorjaira váltott.
  • Az Alfa Romeo a saját gyártású 1260-as szívómotorját az ugyancsak házon belül készített 890T megjelölésű V8-as turbóra cserélte.
  • A Ligier elvesztette a Talbot szponzorációját, és vele együtt a Matra V12-es motorokat is. Ennek köszönhetően ők is Ford-Cosworth szívómotorkra váltottak.
  • Az Avon mint gumiszállító kiszállt a sportágból.

Szezon közbeni változások

szerkesztés
  • Az idény során több csapat is úgy vélte, hogy megéri turbómotorokra váltani. A legtöbben elég óvatosak voltak és egyszerre párhuzamosan is szerepeltettek szívós és turbós autókat. A Lotus az idénynyitó után Ford-Cosworth motorokról Renault turbókra váltott,ugyanazokra, mint amiket a gyári Renault csapat is használt. A holland nagydíjtól a McLaren volt az, amely szintén a Ford-Cosworth motorokat cserélte le a Porsche által épített, TAG névre átcímkézett V6-os turbókra. A szezonzárón pedig a Williams volt az, amely ugyancsak a Ford-Cosworth motort cserélte le a Honda turbómotorjára. Mivel kizárólagossági szerződést kötöttek, ezért a Spirit csapat elvesztette ezeket a motorokat.
  • Az Osella csapat is motort cserélt, de ők nem úgy, mint a többiek: a Ford-Cosworth egységeket az Alfa Romeo V12-es motorjára cserélték.
  • A Spirit csapat, amely a Honda gyári támogatásával lépett be a sportágba, idény közben csatlakozott.

Pilótaváltozások

szerkesztés
  • René Arnoux otthagyta a Renault csapatát, és helyette a konstruktőri címvédő Ferrarihoz igazolt, ahol Patrick Tambay lett a csapattársa. A Renault a helyére leigazolta Eddie Cheevert.
  • Jacques Laffite a Ligier csapattól a Williamshez igazolt. A Ligier új pilótafelállással kezdte meg az évet: Jean-Pierre Jarier és Raul Boesel érkezett hozzájuk.
  • További nyolc pilótacsere zajlott le a kisebb csapatoknál.
  • Az idény közben a RAM Racing sűrűn cserélgette a pilótáit, összesen négyet.
  • A nem sokkal korábban visszavonult Alan Jones egy verseny erejére visszatért az Arrows csapat színeiben. Chico Serrát helyettesítette, akinek egyébként sem volt sokáig maradása, mert a több szponzori pénzt hozó Thierry Boutsen került a helyére pár futam után.
  • Stefan Johansson a Spriit csapat színeiben bukkant fel a rajtrácson.
  • Brands Hatch-ben a Williams egy harmadik autót is indított, amelyet Jonathan Palmer vezethetett.

Nagydíjak

szerkesztés
# Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
374   brazil nagydíj Március 13. Jacarepaguá   Nelson Piquet   Brabham-BMW Összefoglaló
375   nyugat-amerikai nagydíj Március 27. Long Beach   John Watson   McLaren-Ford Összefoglaló
-   Race of Champions Április 10. Brands Hatch   Keke Rosberg   Williams-Ford Összefoglaló
376   francia nagydíj Április 17. Paul Ricard   Alain Prost   Renault Összefoglaló
377   San Marinó-i nagydíj Május 1. Imola   Patrick Tambay   Ferrari Összefoglaló
378   monacói nagydíj Május 15. Monaco   Keke Rosberg   Williams-Ford Összefoglaló
379   belga nagydíj Május 22. Spa-Francorchamps   Alain Prost   Renault Összefoglaló
380   kelet-amerikai nagydíj Június 5. Detroit   Michele Alboreto   Tyrrell-Ford Összefoglaló
381   kanadai nagydíj Június 12. Circuit Gilles Villeneuve   René Arnoux   Ferrari Összefoglaló
382   brit nagydíj Július 16. Silverstone   Alain Prost   Renault Összefoglaló
383   német nagydíj Augusztus 7. Hockenheimring   René Arnoux   Ferrari Összefoglaló
384   osztrák nagydíj Augusztus 14. Österreichring   Alain Prost   Renault Összefoglaló
385   holland nagydíj Augusztus 28. Zandvoort   René Arnoux   Ferrari Összefoglaló
386   olasz nagydíj Szeptember 11. Monza   Nelson Piquet   Brabham-BMW Összefoglaló
387   európai nagydíj Szeptember 25. Brands Hatch   Nelson Piquet   Brabham-BMW Összefoglaló
388   dél-afrikai nagydíj Október 15. Kyalami   Riccardo Patrese   Brabham-BMW Összefoglaló

Az eredeti naptár még 18 versennyel számolt, ebből végül csak 15 lett, eggyel kevesebb, mint az előző évben.

  • Dél-Afrika, amely eddig az idénynyitó verseny volt, most a legutolsó futam lett.
  • A francia nagydíj júliusról áprilisba került át.
  • A belga nagydíjat nem Zolderben, hanem Spa-Francorchamps-ban rendezték meg a rotációs elv alapján, időben pedig májusba került, Monaco után. Hasonlóképpen a brit nagydíjat Silverstone-ban rendezték, Brands Hatch pedig mint európai nagydíj került be a naptárba.
  • A holland nagydíj július elejéről augusztus végére került.
  • A svájci nagydíj és a Las Vegas-i nagydíj kikerültek a naptárból[2].
  • Április 10-én rendezték meg a Race of Champions versenyt, amely nem számított bele a bajnoki küzdelmekbe.
  • Az eredeti tervek szerint január 30-án argentin nagydíjat rendeztek volna, de törölték.
  • Bürokratikus akadályok miatt ugyancsak törölték az augusztus 21-ére tervezett szovjet nagydíjat, amit Moszkvában rendeztek volna meg.
  • A tervek szerint New York is rendezett volna egy futamot, méghozzá Flushing Meadows-ban, Queens-ben, szeptember 25-én[3]. Mivel erre nem került sor, ezért ugrott be helyette Brands Hatch.

Szabályváltozások

szerkesztés
  • Komoly változtatás volt az előző évekhez képest, hogy előírták: az autók padlólemezének teljesen síknak kell lenniük. Ezzel gyakorlatilag be is tiltották a szívóhatás (ground effect) használatát[4]. A cél a kanyarsebességek és az ezzel járó balesetveszély csökkentése volt, miután 1982-ben két halálos áldozatot és több súlyos sérültet is követelt a sportág[5].
  • Betiltották a négykerékmeghajtást és azt is rögzítették, hogy az autóknak csak négy kereke lehet[6].
  • A minimumtömeget 540 kg-ban határozták meg[7].
  • Az autók hátulján található vörös jelzőfény minimális teljesítményét 21 wattban szabták meg[8].

Az első futamok

szerkesztés

Hat héttel az idény kezdete előtt (ami a szezon második versenye lett volna egészen odáig) a FISA betiltotta a szívóhatás kihasználását, az autók oldalán a szoknyákat, továbbá előírta a teljesen lapos padlólemezt. Hogy legyen idő a csapatoknak felkészülni az új szabályokra, a dél-afrikai nagydíjat, amivel kezdődött volna az év, áttették az idény végére. Így az első verseny az évben a brazil volt. A címvédő Rosberg szerzett pole pozíciót, amely 1989-ig az utolsó alkalom volt, hogy egy szívómotoros autó egyáltalán az első sorba kvalifikáljon. Hat körig vezette is a versenyt, de ezután nem tudta már feltartani a mögötte jövő, sokkal erősebb turbómotoros Brabhamet vezető Piquet-t. Ráadásul Rosberg autója ki is gyulladt a boxkiállás során, és mire eloltották a tüzet és vissza tudott menni a versenybe, már kilencedik volt. Ugyan vissza tudott kapaszkodni egészen a második helyig, de Piquet győzelmét senki nem veszélyeztette. Rosberget utóbb ki is zárták, mert a boxutcában betolták az autóját, ami tilos. Ez egy nagyon furcsa helyzetet eredményezett, ugyanis Laudát nem sorolták előre másodiknak, hanem maradt harmadik, a második helyet pedig egyszerűen nem érte el senki. Összesen öt pilóta szerzett így pontot, köztük Rosberg csapattársa, Laffite, aki meglepetésszerűen került előre a mezőny hátsó traktusaiból. A Ferrarinak nem volt jó napja, csak két pontot szereztek, ahogy a Renault-nak sem, amely még mindig a régi autója átdolgozott változatát használta, és pont nélkül távoztak.

A következő futam Long Beach-en volt, ahol Tambay került pole pozícióba. A 25. körig vezetett is, de ekkor összeakadt Rosberggel. Mindketten kipördültek, Tambay feladta a versenyt, Rosberg azonban tovább folytatta. Egészen addig, amíg meg nem érkezett Laffite, és egy ugyanilyen balesetben most ő húzta a rövidebbet. A McLaren párosa, John Watson és Niki Lauda a 22. és 23. helyről rajtoltak és jöttek egyre feljebb. Az élen Laffite és Patrese egyre inkább csak küszködtek a használt gumikon, a két McLaren pedig simán megelőzte őket. Innentől a csapat kettős győzelmét semmi nem veszélyeztette, és elértek egy rekordot is, miután a 22. helyről rajtolva még senki nem nyert versenyt. Mivel Patrese autója a végén lerobbant, a dobogóra még Arnoux fért oda. Ezen a versenyen Chico Serrát a visszatérő Alan Jones helyettesítette az Arrows csapatnál, de a kudarcos szereplés miatt az együttműködés nem folytatódott. Ez volt az utolsó Formula–1-es futam Long Beach-en, miután a szervezők szerint túl drága volt a megrendezése.

Európai futamok

szerkesztés

Ekkor Lauda vezette a bajnokságot úgy, hogy egyébként egyik versenyt sem nyerte meg. Mögötte a két futamgyőztes állt egy-egy pont lemaradással. A McLaren már nagyobb, tízpontos előnnyel állt a Brabham előtt a konstruktőri bajnokságban.

A francia nagydíj következett, ahol a RAM csapat két autóval próbált nevezni, de Jean-Louis Schlessernek nem jött össze a kvalifikáció. A versenyt azért tették át áprilisra, hogy elkerüljék a nyárközepi hőséget. A futamon Alain Prost dominált: pole pozícióból indult, ő nyert, övé lett a leggyorsabb kör, és három kört leszámítva ő is vezette a versenyt. A maradék három körben a második helyen álló Piquet állt az élen. Cheever a másik Renault-val harmadikként futott be. Ez változtatott a bajnokság állásán is, mert Piquet átvette a vezetést, Watson és Prost pedig egy ponttal lemaradva másodikok voltak. Mivel a McLaren egyetlen pontot sem szerzett, az előnyük elolvadt, és a Brabham mellett már a Renault is feljött rájuk.

Imolában Arnoux került pole-ba, a rajtot követően pedig csapattársa, Tambay is felzárkózott mellé. Patrese azonban váratlanul mindkettejüket megelőzte és az élre állt. A Ferrari egyik pilótája se tudott mit kezdeni vele, hiába próbálkoztak. A 34. körben aztán Tambay sikerrel járt és átvette a vezetést, Hat körrel a vége előtt aztán egy megtorpanás miatt Patrese visszavette azt. Nem sokáig tartott ez, ugyanis az Aqua Minerale kanyarban megcsúszott és beleállt a gumifalba. Tambay lett a győztes, mögötte a második helyre felkapaszkodó Prost, valamint Arnoux végzett. Piquet motorhiba miatt nem tudott pontot szerezni, ami azt eredményezte, hogy a bajnokság állása megint változott: most Piquet és Prost álltak pontegyenlőséggel az élen, mögöttük egy ponttal lemaradva pedig Tambay. A Ferrari átvette a vezetést a konstruktőri összetettben, mögöttük a McLaren és a Renault állt.

Monacóban Prost indulhatott az élről, mellőle pedig Arnoux. A rajtnál mindkettejüket megelőzte Rosberg, aki a nedves pályán slick gumikat tett fel a többiekkel szemben, akik átmeneti esőgumival próbálkoztak. Az érkező eső és a több baleset ellenére Rosberg végig megtartotta a vezető helyet és győzött. Mögötte Piquet és Prost végeztek, így az előbbi újra átvette a vezetést az összetettben.

Ezt követően a mezőny Belgiumba látogatott. Spa-Francorchampsban akkor már tizenhárom éve nem rendeztek nagydíjat, és a pálya is alaposan átépült. A korábbi 14 km-es hosszt a felére csökkentették és a biztonságot is jelentősen növelték, de ettől még maradt ugyanaz a gyors, lendületes versenypálya. Prost megint pole pozíciót szerzett, a rajtnál azonban átvette a vezetést Andrea de Cesaris, aki sokáig meg is tartotta azt. Győzelmi esélyeit egy elrontott boxkiállás, majd az Alfa Romeo-motor meghibásodása nullázták le. Prost így könnyűszerrel nyert, Tambay lett a második, Cheever pedig a harmadik. Most már Prost vezette a világbajnokságot, Piquet és Tambay előtt, a konstruktőri összetettben pedig a Renault állt az élre. A futamon debütált a helyi Thierry Boutsen is, miután az Arrows ezúttal végleg kitette Chico Serrát.

Észak-Amerikában

szerkesztés

Detroitban némiképp változtattak a pályán, kivettek belőle egy hajtűkanyart. Itt Arnoux került a pole-ba, de Piquet lerajtolta. Pár körrel később visszavette a vezetést, de a Ferrari megadta magát. Miután Piquet ezt követően defekt miatt visszaesett Michele Alboreto állt az élre a Tyrrell-lel és meg is nyerte a versenyt. Rosberg második lett, Watson pedig harmadik. A Lotus ezen a versenyen szerezte Mansell hatodik helyével idénybeli első pontját. Mivel Prost nem szerzett pontot, ugyan továbbra is az élen állt, de Piquet, Tambay, és most már Rosberg is zárkóztak fel rá. A Renault vezette ugyan a konstruktőrit, de a második helyet átvevő Williams jött fel rájuk.

Kanadában rendezték a következő versenyt, az immár Gilles Villeneuve-ről elnevezett pályán. Testvére, Jacques Villeneuve Sr. ezen a versenyen részt vett volna a RAM csapattal, de nem tudott kvalifikálni. Arnoux került pole pozícióba és vezette is a versenyt, a boxkiállásokat leszámítva. Futamgyőzelmével ő lett az addigi nyolc verseny alatt a hetedik futamgyőztes, a Ferrarival pedig először nyert. Patrese sokáig esélyes volt a második helyre, de kiesett, így az idényben még mindig nem szerzett egyetlen pontot sem. Így Cheever és Tambay örökölték meg a dobogó két másik helyét. Az egyéniben továbbra is Prost vezetett, a konstruktőriben viszont a Renault és a Ferrari holtversenyben álltak az élen.

Az európai nyár

szerkesztés

A brit nagydíjat Silverstone-ban rendezték. Habár úgy volt, hogy Villeneuve helyére visszatér a RAM csapathoz Eliseo Salazar, ők inkább Kenny Achesont választották, aki aztán maradt is állandóra. Ezen a futamon debütált a Honda gyári támogatását élvező Spirit csapat is, akiknek egyetlen versenyzője Stefan Johansson volt, és leginkább a következő idényre készültek. Arnoux került pole pozícióba az új, 126C3-as Ferrarival, akit lerajtolt a csapattársa, Tambay. Hiába voltak azonban a Ferrarik gyorsak, Prost autója nemcsak az egyenesekben volt jó, így hamar megelőzte mindkettejüket. Meg is nyerte a versenyt, mögötte Piquet lett a második, Tambay pedig harmadik. Az immár Renault-turbómotoros Lotust vezető Mansell negyedik lett. A bajnokságban Prost és a Renault is vezettek, és Piquet is jött fel. Míg az egyéni bajnokság többesélyes volt, az már körvonalazódott, hogy a konstruktőri címre csak a Renault és a Ferrari esélyesek.

A német nagydíjon Tambay megszerezte a Ferrari sorozatban negyedik pole-ját. Arnoux azonban lerajtolta és motorhiba miatt egyébként is kiesett. Ugyan Piquet is harcban volt a győzelemért, végül Arnoux mégis megszerezte azt. Piquet autója ráadásul három körrel a vége előtt megadta magát, így de Cesaris lett a második, a harmadik pedig az az évi első pontjait megszerző Patrese. Prost már kilenc ponttal vezette a bajnokságot Piquet előtt, a két Ferrari-pilóta pedig közelített rájuk. A Ferrari visszavette a konstruktőriben a vezetést.

Ausztriában Tambay újabb pole-t szerzett és vezetett is, de a boxkiállások után elment az olajnyomás, ezért feladni kényszerült a futamot. Ekkor Arnoux vette át a vezetést, őt viszont a végén Prost megelőzte. A harmadik helyre Piquet ért oda. Prost most már 14 ponttal vezette a bajnokságot, a Renault pedig újra az élre állt a konstruktőriben.

A holland nagydíjon Piquet indulhatott az élről (ezzel megszakítva az év tendenciáját, hogy kizárólag francia versenyzők szerezték meg a pole pozíciót) és sokáig vezetett is. A 41. körben Prost megpróbálta megelőzni, erre összeütköztek és mindketten kiestek. Arnoux örökölte meg a vezető helyet és nyert, ami kettős győzelem lett, mert a sokáig második helyen autózó Patrese technikai problémák miatt visszaesett. A harmadik helyezett Watson lett. A futam egyébként is sok kiesőt hozott, így a Tolemanes Derek Warwick, az Alfa Romeós Mauro Baldi és Mivhele Alboreto a Tyrrell-lel is pontot szereztek. Prost mögé felzárkózott az egyéni összetettben Arnoux, de még mindig 8 pont lemaradással. Ezen a versenyen debütált a TAG-Posche turbómotoros McLaren is, amit most még csak Lauda vezetett.

Az utolsó versenyek

szerkesztés

Már csak három verseny volt hátra az idényből, a következőt Monzában rendezték. Meglepetésre Patrese került pole pozícióba, mögötte a két Ferrari indulhatott. Piquet gyorsan lerajtolta őket, majd a harmadik körben a vezetést is átvette, miután csapattársa ismét kiállni kényszerült műszaki hiba miatt. Győzelmét innentől senki nem veszélyeztette, és végül a szezonnyitó után újra diadalmaskodni tudott. Arnoux második lett, Cheever pedig harmadik. Prost nem szerzett pontot, amely az egyéni bajnokságot újra nyitottá tette: előnye már csak két pont volt Arnoux előtt és öt pont Piquet előtt.

Mivel New Yorkban nem tudták megrendezni a futamot, a mezőny visszalátogatott Brands Hatch-be, ahol az európai nagydíj névre keresztelt versenyt futották. A Theodore csapat csak egy autóval vett részt, mert Johnny Cecottónak nem volt elég pénze - és tulajdonképpen a csapatnak sem, mert ez volt az utolsó versenyük. A Spririt csapat is bejelentette, hogy nem jönnek el, mert már 1984-re koncentrálnak. A Williams három autót is indított, a harmadikat Jonathan Palmer vezette. Ő volt egyébként az egyetlen, aki befejezte a futamot, habár csak a tizenharmadik helyen,mert Rosberg kiesett, Laffite pedig még kvalifikálni sem tudott. Pole pozícióba de Angelis került a Lotusszal, akit Patrese megelőzött a rajtnál. Az első boxkiállásoknál aztán hátracsúszott, és mivel de Angelis autója is rakoncátlankodni kezdett, Piquet átvette a vezetést. Ő meg is nyerte a versenyt, így ő lett az első pilóta, aki zsinórban két versenyt is meg tudott nyerni. A második a keményen küzdő Prost lett, Mansell pedig a Lotus azévi első dobogóját szerezve harmadik.

Az idény utolsó futamát megelőzően a bajnokság állása kiélezett volt. Prost még mindig az élen állt, de Piquet már csak két ponttal volt mögötte, és még Arnoux-nak is volt matematikai esélye a cím megszerzésére, feltéve ha Prost nem szerez pontot, Piquet pedig legfeljebb csak ötödik lesz.

Az utolsó versenyt Dél-Afrikában rendezték meg. Tambay szerezte meg a pole-t, mögüle Piquet rajtolhatott. Prost csak az ötödik helyre kvalifikált, ami azt jelentette, hogy ha így futnak be, Piquet a világbajnok. Ő gyorsan át is vette a vezetést a rajtnál, de Prost nem hagyta magát, és feljött a harmadik helyre. Csakhogy a 44. körben a turbója megadta magát és kiesett. Ez azt jelentette, hogy Piquet-nek már elég volt a legjobb négyben végeznie. Végül úgy döntött, hogy nem kockáztat, és inkább elengedte Patresét, aki megszerezte a győzelmet. A második helyre sem ő futott be, hanem Andrea de Cesaris, miután az eredetileg második Lauda autója meghibásodott. Piquet a dobogó harmadik fokával megszerezte második világbajnoki címét, mindössze két pont előnnyel. A Ferrari megvédte címét a konstruktőri bajnokságban.

A bajnokság végeredménye

szerkesztés

Versenyzők

szerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0

Az egyéni bajnokságban csak a legjobb tizenegy eredményt vették figyelembe. Mivel egyetlen versenyző sem volt, aki tizenegynél többször szerzett pontot, így ezt a szabályt nem kellett alkalmazni.

Helyezés Versenyző BRA
 
USW
 
FRA
 
SMR
 
MON
 
BEL
 
USE
 
CAN
 
GBR
 
GER
 
AUT
 
NED
 
ITA
 
EUR
 
RSA
 
Pont
1   Nelson Piquet 1 Ki 2 Ki 2 4 4 Ki 2 13 3 Ki 1 1 3 59
2   Alain Prost 7 11 1 2 3 1 8 5 1 4 1 Ki Ki 2 Ki 57
3   René Arnoux 10 3 7 3 Ki Ki Ki 1 5 1 2 1 2 9 Ki 49
4   Patrick Tambay 5 Ki 4 1 4 2 Ki 3 3 Ki Ki 2 4 Ki Ki 40
5   Keke Rosberg KIZ Ki 5 4 1 5 2 4 11 10 8 Ki 11 Ki 5 27
6   John Watson Ki 1 Ki 5 NK Ki 3 6 9 5 9 3 Ki Ki KIZ 22
7   Eddie Cheever Ki 13 3 Ki Ki 3 Ki 2 Ki Ki 4 Ki 3 10 6 22
8   Andrea de Cesaris NK Ki 12 Ki Ki Ki Ki Ki 8 2 Ki Ki Ki 4 2 15
9   Riccardo Patrese Ki 10 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 3 Ki 9 Ki 7 1 13
10   Niki Lauda 3 2 Ki Ki NK Ki 13 Ki 6 KIZ 6 Ki Ki Ki 11 12
11   Jacques Laffite 4 4 6 7 Ki 6 5 Ki 12 6 Ki Ki NK NK Ki 11
12   Michele Alboreto Ki 9 8 Ki Ki 14 1 8 13 Ki Ki 6 Ki Ki Ki 10
13   Nigel Mansell 12 12 Ki 12 Ki Ki 6 Ki 4 Ki 5 Ki 8 3 HN 10
14   Derek Warwick 8 Ki Ki Ki Ki 7 Ki Ki Ki Ki Ki 4 6 5 4 9
15   Marc Surer 6 5 10 6 Ki 11 11 Ki 17 7 Ki 8 10 Ki 8 4
16   Mauro Baldi Ki Ki Ki 10 6 Ki 12 10 7 Ki Ki 5 Ki Ki Ki 3
17   Danny Sullivan 11 8 Ki Ki 5 12 Ki KIZ 14 12 Ki Ki Ki Ki 7 2
18   Elio de Angelis Ki Ki Ki Ki Ki 9 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 5 Ki Ki 2
19   Bruno Giacomelli Ki Ki 13 Ki NK 8 9 Ki Ki Ki Ki 13 7 6 Ki 1
20   Johnny Cecotto 13 6 11 Ki NeK 10 Ki Ki NK 11 NK NK 12 1
21   Thierry Boutsen Ki 7 7 15 9 13 14 Ki 11 9 0
22   Jean-Pierre Jarier Ki Ki 9 Ki Ki Ki Ki Ki 10 8 7 Ki 9 Ki 10 0
23   Chico Serra 9 Ki 8 7 0
24   Raul Boesel Ki 7 Ki 9 Ki 13 10 Ki Ki Ki NK 10 NK 15 HN 0
25   Stefan Johansson Ki Ki 12 7 Ki 14 0
26   Manfred Winkelhock 15 Ki Ki 11 Ki Ki Ki 9 Ki NK Ki Ki Ki 8 Ki 0
27   Corrado Fabi Ki NK Ki Ki NK Ki Ki Ki NK NK 10 11 Ki NK Ki 0
28   Piercarlo Ghinzani NK NK NK NK NK NK Ki NK Ki Ki 11 NK Ki Ki Ki 0
29   Roberto Guerrero HN Ki Ki Ki NeK Ki HN Ki 16 Ki Ki 12 13 12 0
30   Kenny Acheson NK NK NK NK NK NK 12 0
31   Jonathan Palmer 13 0
32   Eliseo Salazar 14 Ki NK NK NK NK 0
  Alan Jones Ki 0
  Jean-Louis Schlesser NK 0
  Jacques Villeneuve (idősebb) NK 0
Helyezés Versenyző BRA
 
USW
 
FRA
 
SMR
 
MON
 
BEL
 
USE
 
CAN
 
GBR
 
GER
 
AUT
 
NED
 
ITA
 
EUR
 
RSA
 
Pont

Konstruktőrök

szerkesztés

Egyes csapatok kétszer is szerepelnek a bajnoki kiírásban, mert idény közben motort váltottak.

Helyezés Konstruktőr Model Motor Gumi Győzelem Dobogó Pole Leggy. kör Pont
1   Ferrari 126C2B
126C3
Ferrari 021 G 4 12 8 3 89
2   Renault RE30C
RE40
Renault-Gordini EF1 M 4 11 3 3 79
3   Brabham-BMW BT52
BT52B
BMW M12/13 M 4 10 2 5 72
4   Williams-Ford FW08C Ford Cosworth DFV G 1 2 1 36
5   McLaren-Ford MP4/1C Ford Cosworth DFV M 1 5 2 34
6   Alfa Romeo 183T Alfa Romeo 890T M 2 1 18
7   Tyrrell-Ford 011
012
Ford Cosworth DFY G 1 1 12
8   Lotus-Renault 93T
94T
Renault-Gordini EF1 P 1 1 1 11
9   Toleman-Hart TG183B Hart 415T P 10
10   Arrows-Ford A6 Ford Cosworth DFV G 4
11   Williams-Honda FW09 Honda RA163E G 2
12   Lotus-Ford 92 Ford Cosworth DFV P 1
13   Theodore-Ford N183 Ford Cosworth DFV G 1
14   Osella-Ford FA1D Ford Cosworth DFV M
15   McLaren-TAG MP4/1E TAG Porsche P01 M
16   Spirit-Honda 201C Honda RA163E G
17   Osella-Alfa Romeo FA1E Alfa Romeo 1260 M
18   RAM-March-Ford 01 Ford Cosworth DFV P
19   Ligier-Ford JS21 Ford Cosworth DFV M
20   ATS-BMW D6 BMW M12/13 G

Forráshivatkozások

szerkesztés
  1. 8W - When? - 1983 Race of Champions. 8w.forix.com. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
  2. Keilloh, Graham: Looking back: F1's Phantom Races. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
  3. NEW YORK MAY GET '83 AUTO GRAND PRIX”, The New York Times, 1982. október 28. (Hozzáférés: 2025. május 14.) (amerikai angol nyelvű) 
  4. Collantine, Keith: Banned: Ground effect (brit angol nyelven). RaceFans, 2007. június 7. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
  5. https://www.auto123.com/en/racing-news/f1-technique-a-new-breed-of-formula-1-cars-appeared-in-1983-photos?artid=151947
  6. Collantine, Keith: Banned: Six-wheelers (brit angol nyelven). RaceFans, 2007. március 1. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
  7. F1 rules and stats 1980-1989 (brit angol nyelven). www.f1technical.net, 2009. január 1. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
  8. Safety Improvements in F1 Since 1963. www.atlasf1.com. (Hozzáférés: 2025. május 14.)

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz 1983-as Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.