1983-as Formula–1 világbajnokság
Az 1983-as Formula–1-es szezon volt a 34. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1983. március 13-ától október 15-éig tartott, összesen tizenöt futamon keresztül.
1983-as FIA Formula–1 világbajnokság | |||
![]() | |||
Renault RE40 | |||
Egyéni világbajnok | |||
![]() | 59 | ||
Konstruktőri világbajnok | |||
![]() | 89 | ||
Az elmúlt évek botrányai és tragédiái után ez végre egy nyugodtnak nevezhető év volt, halálos baleset és technikai disputák nélkül. Ebben az idényben kezdtek el széles körben elterjedni a turbómotorok. Nelson Piquet másodszor is világbajnok lett (az első egyéni világbajnok turbómotoros autóval), alig megelőzve az utolsó futamon kieső Alain Prostot, aki a bajnokságot túlnyomórészt vezette. Ez volt az első egyéni bajnoki cím a sportágban, amelyet turbómotoros autóval arattak.
A Ferrari ismét csapatvilágbajnok lett Patrick Tambay-jal és René Arnoux-val, ám ezt a teljesítményét 1999-ig nem tudta megismételni. Mindez egyedülálló volt annak fényében is, hogy a jobban teljesítő ferraris pilóta, Arnoux is mindössze harmadik lett az egyéni összetettben.
Egy futamot rendeztek, amelyet nem számítottak be a bajnoki küzdelmekbe, a Brands Hatch-ben megrendezett Race of Champions versenyt. A mai napig ez volt az utolsó olyan alkalom, hogy az idényen belül annak eredményébe be nem számító külön versenyt rendeztek a pilótáknak[1].
Csapatok és pilóták
szerkesztésCsapat | Konstruktőr | Kasztni | Motor | Gumik | Rajtszám | Pilóta | Versenyek |
---|---|---|---|---|---|---|---|
TAG Williams Team | Williams-Ford | FW08C | Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó | G | 1 | Keke Rosberg | 1–14 |
2 | Jacques Laffite | 1–14 | |||||
42 | Jonathan Palmer | 14 | |||||
Williams-Honda | FW09 | Honda RA163E 1,5L V6 turbó | 1 | Keke Rosberg | 15 | ||
2 | Jacques Laffite | 15 | |||||
Benetton Tyrrell Team | Tyrrell-Ford | 011B | Ford-Cosworth DFV/DFY
3L V8 szívó |
G | 3 | Michele Alboreto | Mind |
4 | Danny Sullivan | Mind | |||||
Fila Sport Brabham | Brabham-BMW | BT52
BT52B |
BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó | M | 5 | Nelson Piquet | Mind |
6 | Riccardo Patrese | Mind | |||||
Marlboro McLaren International Team | McLaren-Ford | MP4/1C | Ford-Cosworth DFV/DFY
3L V8 szívó |
M | 7 | John Watson | 1–12 |
8 | Niki Lauda | 1–11 | |||||
McLaren-TAG | MP4/1E | TAG-Porsche TTE PO1 1,5L V6 turbó | 7 | John Watson | 13–15 | ||
8 | Niki Lauda | 12–15 | |||||
Team ATS | ATS-BMW | D6 | BMW M12/13 1,5L soros négyhengeres turbó | G | 9 | Manfred Winkelhock | Mind |
John Player Special Team Lotus | Lotus-Ford | 92 | Ford-Cosworth DFV/DFY
3L V8 szívó |
P | 11 | Elio de Angelis | 1 |
12 | Nigel Mansell | 1–8 | |||||
Lotus-Renault | 93T | Renault-Gordini EF1 1,5L V6 turbó | 11 | Elio de Angelis | 2–15 | ||
12 | Nigel Mansell | 9–15 | |||||
Équipe Renault Elf | Renault | RE30C | Renault-Gordini EF1 1,5L V6 turbó | M | 15 | Alain Prost | Mind |
16 | Eddie Cheever | Mind | |||||
RAM Racing Team March | RAM-Ford | 01 | Ford-Cosworth DFV/DFY
3L V8 szívó |
P | 17 | Eliseo Salazar | 1–6 |
Jacques Villeneuve Sr. | 8 | ||||||
Kenny Acheson | 9–15 | ||||||
18 | Jean-Louis Schlesser | 3 | |||||
Marlboro Team Alfa Romeo | Alfa Romeo | 183T | Alfa Romeo 890T 1,5L V8 turbó | M | 22 | Andrea de Cesaris | Mind |
23 | Mauro Baldi | Mind | |||||
Équipe Ligier Gitanes | Ligier-Ford | JS21 | Ford-Cosworth DFV/DFY
3L V8 szívó |
M | 25 | Jean-Pierre Jarier | Mind |
26 | Raul Boesel | Mind | |||||
Scuderia Ferrari | Ferrari | 126C2B
126C3 |
Ferrari 021 1,5L V6 turbó | G | 27 | Patrick Tambay | Mind |
28 | René Arnoux | Mind | |||||
Arrows Racing Team | Arrows-Ford | A6 | Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó | G | 29 | Marc Surer | Mind |
30 | Chico Serra | 1, 3–5 | |||||
Alan Jones | 2 | ||||||
Thierry Boutsen | 6–15 | ||||||
Kelémata Osella | Osella-Ford | FA1D | Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó | M | 31 | Corrado Fabi | 1–8 |
32 | Piercarlo Ghinzani | 1–3 | |||||
Osella-Alfa Romeo | FA1E | Alfa Romeo 1260 3L V12 szívó | 31 | Corrado Fabi | 9–15 | ||
32 | Piercarlo Ghinzani | 4–15 | |||||
Theodore Racing Team | Theodore-Ford | N183 | Ford-Cosworth DFV 3L V8 szívó | G | 33 | Roberto Guerrero | 1–14 |
34 | Johnny Cecotto | 1–13 | |||||
Candy Toleman Motorsport | Toleman-Hart | TG183B | Hart 415T 1,5L soros négyhengeres turbó | P | 35 | Derek Warwick | Mind |
36 | Bruno Giacomelli | Mind | |||||
Spirit Racing | Spirit-Honda | 201
201C |
Honda RA163E 1,5L V6 turbó | G | 40 | Stefan Johansson | 9–14 |
Csapatváltozások
szerkesztés- A Team Lotus csapatfőnöke, Colin Chapman 1982 decemberében elhunyt. A feladatait Peter Warr vette át.
- A Fittipaldi csapat pénzhiány miatt megszűnt.
- Az Ensign csapat beolvadt a Theodore Racingbe.
- A March Engineering ebben az idényben nem indult önálló csapatként. A RAM Racing részére készítettek kasztnikat, de konstruktőrként nem vettek részt.
- Az ATS csapat a Ford-Cosworth DFV szívómotorokról a BMW M12/13 másfél literes soros négyhengeres turbómotorjaira váltott.
- Az Alfa Romeo a saját gyártású 1260-as szívómotorját az ugyancsak házon belül készített 890T megjelölésű V8-as turbóra cserélte.
- A Ligier elvesztette a Talbot szponzorációját, és vele együtt a Matra V12-es motorokat is. Ennek köszönhetően ők is Ford-Cosworth szívómotorkra váltottak.
- Az Avon mint gumiszállító kiszállt a sportágból.
Szezon közbeni változások
szerkesztés- Az idény során több csapat is úgy vélte, hogy megéri turbómotorokra váltani. A legtöbben elég óvatosak voltak és egyszerre párhuzamosan is szerepeltettek szívós és turbós autókat. A Lotus az idénynyitó után Ford-Cosworth motorokról Renault turbókra váltott,ugyanazokra, mint amiket a gyári Renault csapat is használt. A holland nagydíjtól a McLaren volt az, amely szintén a Ford-Cosworth motorokat cserélte le a Porsche által épített, TAG névre átcímkézett V6-os turbókra. A szezonzárón pedig a Williams volt az, amely ugyancsak a Ford-Cosworth motort cserélte le a Honda turbómotorjára. Mivel kizárólagossági szerződést kötöttek, ezért a Spirit csapat elvesztette ezeket a motorokat.
- Az Osella csapat is motort cserélt, de ők nem úgy, mint a többiek: a Ford-Cosworth egységeket az Alfa Romeo V12-es motorjára cserélték.
- A Spirit csapat, amely a Honda gyári támogatásával lépett be a sportágba, idény közben csatlakozott.
Pilótaváltozások
szerkesztés- René Arnoux otthagyta a Renault csapatát, és helyette a konstruktőri címvédő Ferrarihoz igazolt, ahol Patrick Tambay lett a csapattársa. A Renault a helyére leigazolta Eddie Cheevert.
- Jacques Laffite a Ligier csapattól a Williamshez igazolt. A Ligier új pilótafelállással kezdte meg az évet: Jean-Pierre Jarier és Raul Boesel érkezett hozzájuk.
- További nyolc pilótacsere zajlott le a kisebb csapatoknál.
- Az idény közben a RAM Racing sűrűn cserélgette a pilótáit, összesen négyet.
- A nem sokkal korábban visszavonult Alan Jones egy verseny erejére visszatért az Arrows csapat színeiben. Chico Serrát helyettesítette, akinek egyébként sem volt sokáig maradása, mert a több szponzori pénzt hozó Thierry Boutsen került a helyére pár futam után.
- Stefan Johansson a Spriit csapat színeiben bukkant fel a rajtrácson.
- Brands Hatch-ben a Williams egy harmadik autót is indított, amelyet Jonathan Palmer vezethetett.
Nagydíjak
szerkesztésAz eredeti naptár még 18 versennyel számolt, ebből végül csak 15 lett, eggyel kevesebb, mint az előző évben.
- Dél-Afrika, amely eddig az idénynyitó verseny volt, most a legutolsó futam lett.
- A francia nagydíj júliusról áprilisba került át.
- A belga nagydíjat nem Zolderben, hanem Spa-Francorchamps-ban rendezték meg a rotációs elv alapján, időben pedig májusba került, Monaco után. Hasonlóképpen a brit nagydíjat Silverstone-ban rendezték, Brands Hatch pedig mint európai nagydíj került be a naptárba.
- A holland nagydíj július elejéről augusztus végére került.
- A svájci nagydíj és a Las Vegas-i nagydíj kikerültek a naptárból[2].
- Április 10-én rendezték meg a Race of Champions versenyt, amely nem számított bele a bajnoki küzdelmekbe.
- Az eredeti tervek szerint január 30-án argentin nagydíjat rendeztek volna, de törölték.
- Bürokratikus akadályok miatt ugyancsak törölték az augusztus 21-ére tervezett szovjet nagydíjat, amit Moszkvában rendeztek volna meg.
- A tervek szerint New York is rendezett volna egy futamot, méghozzá Flushing Meadows-ban, Queens-ben, szeptember 25-én[3]. Mivel erre nem került sor, ezért ugrott be helyette Brands Hatch.
Szabályváltozások
szerkesztés- Komoly változtatás volt az előző évekhez képest, hogy előírták: az autók padlólemezének teljesen síknak kell lenniük. Ezzel gyakorlatilag be is tiltották a szívóhatás (ground effect) használatát[4]. A cél a kanyarsebességek és az ezzel járó balesetveszély csökkentése volt, miután 1982-ben két halálos áldozatot és több súlyos sérültet is követelt a sportág[5].
- Betiltották a négykerékmeghajtást és azt is rögzítették, hogy az autóknak csak négy kereke lehet[6].
- A minimumtömeget 540 kg-ban határozták meg[7].
- Az autók hátulján található vörös jelzőfény minimális teljesítményét 21 wattban szabták meg[8].
Az idény
szerkesztésAz első futamok
szerkesztésHat héttel az idény kezdete előtt (ami a szezon második versenye lett volna egészen odáig) a FISA betiltotta a szívóhatás kihasználását, az autók oldalán a szoknyákat, továbbá előírta a teljesen lapos padlólemezt. Hogy legyen idő a csapatoknak felkészülni az új szabályokra, a dél-afrikai nagydíjat, amivel kezdődött volna az év, áttették az idény végére. Így az első verseny az évben a brazil volt. A címvédő Rosberg szerzett pole pozíciót, amely 1989-ig az utolsó alkalom volt, hogy egy szívómotoros autó egyáltalán az első sorba kvalifikáljon. Hat körig vezette is a versenyt, de ezután nem tudta már feltartani a mögötte jövő, sokkal erősebb turbómotoros Brabhamet vezető Piquet-t. Ráadásul Rosberg autója ki is gyulladt a boxkiállás során, és mire eloltották a tüzet és vissza tudott menni a versenybe, már kilencedik volt. Ugyan vissza tudott kapaszkodni egészen a második helyig, de Piquet győzelmét senki nem veszélyeztette. Rosberget utóbb ki is zárták, mert a boxutcában betolták az autóját, ami tilos. Ez egy nagyon furcsa helyzetet eredményezett, ugyanis Laudát nem sorolták előre másodiknak, hanem maradt harmadik, a második helyet pedig egyszerűen nem érte el senki. Összesen öt pilóta szerzett így pontot, köztük Rosberg csapattársa, Laffite, aki meglepetésszerűen került előre a mezőny hátsó traktusaiból. A Ferrarinak nem volt jó napja, csak két pontot szereztek, ahogy a Renault-nak sem, amely még mindig a régi autója átdolgozott változatát használta, és pont nélkül távoztak.
A következő futam Long Beach-en volt, ahol Tambay került pole pozícióba. A 25. körig vezetett is, de ekkor összeakadt Rosberggel. Mindketten kipördültek, Tambay feladta a versenyt, Rosberg azonban tovább folytatta. Egészen addig, amíg meg nem érkezett Laffite, és egy ugyanilyen balesetben most ő húzta a rövidebbet. A McLaren párosa, John Watson és Niki Lauda a 22. és 23. helyről rajtoltak és jöttek egyre feljebb. Az élen Laffite és Patrese egyre inkább csak küszködtek a használt gumikon, a két McLaren pedig simán megelőzte őket. Innentől a csapat kettős győzelmét semmi nem veszélyeztette, és elértek egy rekordot is, miután a 22. helyről rajtolva még senki nem nyert versenyt. Mivel Patrese autója a végén lerobbant, a dobogóra még Arnoux fért oda. Ezen a versenyen Chico Serrát a visszatérő Alan Jones helyettesítette az Arrows csapatnál, de a kudarcos szereplés miatt az együttműködés nem folytatódott. Ez volt az utolsó Formula–1-es futam Long Beach-en, miután a szervezők szerint túl drága volt a megrendezése.
Európai futamok
szerkesztésEkkor Lauda vezette a bajnokságot úgy, hogy egyébként egyik versenyt sem nyerte meg. Mögötte a két futamgyőztes állt egy-egy pont lemaradással. A McLaren már nagyobb, tízpontos előnnyel állt a Brabham előtt a konstruktőri bajnokságban.
A francia nagydíj következett, ahol a RAM csapat két autóval próbált nevezni, de Jean-Louis Schlessernek nem jött össze a kvalifikáció. A versenyt azért tették át áprilisra, hogy elkerüljék a nyárközepi hőséget. A futamon Alain Prost dominált: pole pozícióból indult, ő nyert, övé lett a leggyorsabb kör, és három kört leszámítva ő is vezette a versenyt. A maradék három körben a második helyen álló Piquet állt az élen. Cheever a másik Renault-val harmadikként futott be. Ez változtatott a bajnokság állásán is, mert Piquet átvette a vezetést, Watson és Prost pedig egy ponttal lemaradva másodikok voltak. Mivel a McLaren egyetlen pontot sem szerzett, az előnyük elolvadt, és a Brabham mellett már a Renault is feljött rájuk.
Imolában Arnoux került pole-ba, a rajtot követően pedig csapattársa, Tambay is felzárkózott mellé. Patrese azonban váratlanul mindkettejüket megelőzte és az élre állt. A Ferrari egyik pilótája se tudott mit kezdeni vele, hiába próbálkoztak. A 34. körben aztán Tambay sikerrel járt és átvette a vezetést, Hat körrel a vége előtt aztán egy megtorpanás miatt Patrese visszavette azt. Nem sokáig tartott ez, ugyanis az Aqua Minerale kanyarban megcsúszott és beleállt a gumifalba. Tambay lett a győztes, mögötte a második helyre felkapaszkodó Prost, valamint Arnoux végzett. Piquet motorhiba miatt nem tudott pontot szerezni, ami azt eredményezte, hogy a bajnokság állása megint változott: most Piquet és Prost álltak pontegyenlőséggel az élen, mögöttük egy ponttal lemaradva pedig Tambay. A Ferrari átvette a vezetést a konstruktőri összetettben, mögöttük a McLaren és a Renault állt.
Monacóban Prost indulhatott az élről, mellőle pedig Arnoux. A rajtnál mindkettejüket megelőzte Rosberg, aki a nedves pályán slick gumikat tett fel a többiekkel szemben, akik átmeneti esőgumival próbálkoztak. Az érkező eső és a több baleset ellenére Rosberg végig megtartotta a vezető helyet és győzött. Mögötte Piquet és Prost végeztek, így az előbbi újra átvette a vezetést az összetettben.
Ezt követően a mezőny Belgiumba látogatott. Spa-Francorchampsban akkor már tizenhárom éve nem rendeztek nagydíjat, és a pálya is alaposan átépült. A korábbi 14 km-es hosszt a felére csökkentették és a biztonságot is jelentősen növelték, de ettől még maradt ugyanaz a gyors, lendületes versenypálya. Prost megint pole pozíciót szerzett, a rajtnál azonban átvette a vezetést Andrea de Cesaris, aki sokáig meg is tartotta azt. Győzelmi esélyeit egy elrontott boxkiállás, majd az Alfa Romeo-motor meghibásodása nullázták le. Prost így könnyűszerrel nyert, Tambay lett a második, Cheever pedig a harmadik. Most már Prost vezette a világbajnokságot, Piquet és Tambay előtt, a konstruktőri összetettben pedig a Renault állt az élre. A futamon debütált a helyi Thierry Boutsen is, miután az Arrows ezúttal végleg kitette Chico Serrát.
Észak-Amerikában
szerkesztésDetroitban némiképp változtattak a pályán, kivettek belőle egy hajtűkanyart. Itt Arnoux került a pole-ba, de Piquet lerajtolta. Pár körrel később visszavette a vezetést, de a Ferrari megadta magát. Miután Piquet ezt követően defekt miatt visszaesett Michele Alboreto állt az élre a Tyrrell-lel és meg is nyerte a versenyt. Rosberg második lett, Watson pedig harmadik. A Lotus ezen a versenyen szerezte Mansell hatodik helyével idénybeli első pontját. Mivel Prost nem szerzett pontot, ugyan továbbra is az élen állt, de Piquet, Tambay, és most már Rosberg is zárkóztak fel rá. A Renault vezette ugyan a konstruktőrit, de a második helyet átvevő Williams jött fel rájuk.
Kanadában rendezték a következő versenyt, az immár Gilles Villeneuve-ről elnevezett pályán. Testvére, Jacques Villeneuve Sr. ezen a versenyen részt vett volna a RAM csapattal, de nem tudott kvalifikálni. Arnoux került pole pozícióba és vezette is a versenyt, a boxkiállásokat leszámítva. Futamgyőzelmével ő lett az addigi nyolc verseny alatt a hetedik futamgyőztes, a Ferrarival pedig először nyert. Patrese sokáig esélyes volt a második helyre, de kiesett, így az idényben még mindig nem szerzett egyetlen pontot sem. Így Cheever és Tambay örökölték meg a dobogó két másik helyét. Az egyéniben továbbra is Prost vezetett, a konstruktőriben viszont a Renault és a Ferrari holtversenyben álltak az élen.
Az európai nyár
szerkesztésA brit nagydíjat Silverstone-ban rendezték. Habár úgy volt, hogy Villeneuve helyére visszatér a RAM csapathoz Eliseo Salazar, ők inkább Kenny Achesont választották, aki aztán maradt is állandóra. Ezen a futamon debütált a Honda gyári támogatását élvező Spirit csapat is, akiknek egyetlen versenyzője Stefan Johansson volt, és leginkább a következő idényre készültek. Arnoux került pole pozícióba az új, 126C3-as Ferrarival, akit lerajtolt a csapattársa, Tambay. Hiába voltak azonban a Ferrarik gyorsak, Prost autója nemcsak az egyenesekben volt jó, így hamar megelőzte mindkettejüket. Meg is nyerte a versenyt, mögötte Piquet lett a második, Tambay pedig harmadik. Az immár Renault-turbómotoros Lotust vezető Mansell negyedik lett. A bajnokságban Prost és a Renault is vezettek, és Piquet is jött fel. Míg az egyéni bajnokság többesélyes volt, az már körvonalazódott, hogy a konstruktőri címre csak a Renault és a Ferrari esélyesek.
A német nagydíjon Tambay megszerezte a Ferrari sorozatban negyedik pole-ját. Arnoux azonban lerajtolta és motorhiba miatt egyébként is kiesett. Ugyan Piquet is harcban volt a győzelemért, végül Arnoux mégis megszerezte azt. Piquet autója ráadásul három körrel a vége előtt megadta magát, így de Cesaris lett a második, a harmadik pedig az az évi első pontjait megszerző Patrese. Prost már kilenc ponttal vezette a bajnokságot Piquet előtt, a két Ferrari-pilóta pedig közelített rájuk. A Ferrari visszavette a konstruktőriben a vezetést.
Ausztriában Tambay újabb pole-t szerzett és vezetett is, de a boxkiállások után elment az olajnyomás, ezért feladni kényszerült a futamot. Ekkor Arnoux vette át a vezetést, őt viszont a végén Prost megelőzte. A harmadik helyre Piquet ért oda. Prost most már 14 ponttal vezette a bajnokságot, a Renault pedig újra az élre állt a konstruktőriben.
A holland nagydíjon Piquet indulhatott az élről (ezzel megszakítva az év tendenciáját, hogy kizárólag francia versenyzők szerezték meg a pole pozíciót) és sokáig vezetett is. A 41. körben Prost megpróbálta megelőzni, erre összeütköztek és mindketten kiestek. Arnoux örökölte meg a vezető helyet és nyert, ami kettős győzelem lett, mert a sokáig második helyen autózó Patrese technikai problémák miatt visszaesett. A harmadik helyezett Watson lett. A futam egyébként is sok kiesőt hozott, így a Tolemanes Derek Warwick, az Alfa Romeós Mauro Baldi és Mivhele Alboreto a Tyrrell-lel is pontot szereztek. Prost mögé felzárkózott az egyéni összetettben Arnoux, de még mindig 8 pont lemaradással. Ezen a versenyen debütált a TAG-Posche turbómotoros McLaren is, amit most még csak Lauda vezetett.
Az utolsó versenyek
szerkesztésMár csak három verseny volt hátra az idényből, a következőt Monzában rendezték. Meglepetésre Patrese került pole pozícióba, mögötte a két Ferrari indulhatott. Piquet gyorsan lerajtolta őket, majd a harmadik körben a vezetést is átvette, miután csapattársa ismét kiállni kényszerült műszaki hiba miatt. Győzelmét innentől senki nem veszélyeztette, és végül a szezonnyitó után újra diadalmaskodni tudott. Arnoux második lett, Cheever pedig harmadik. Prost nem szerzett pontot, amely az egyéni bajnokságot újra nyitottá tette: előnye már csak két pont volt Arnoux előtt és öt pont Piquet előtt.
Mivel New Yorkban nem tudták megrendezni a futamot, a mezőny visszalátogatott Brands Hatch-be, ahol az európai nagydíj névre keresztelt versenyt futották. A Theodore csapat csak egy autóval vett részt, mert Johnny Cecottónak nem volt elég pénze - és tulajdonképpen a csapatnak sem, mert ez volt az utolsó versenyük. A Spririt csapat is bejelentette, hogy nem jönnek el, mert már 1984-re koncentrálnak. A Williams három autót is indított, a harmadikat Jonathan Palmer vezette. Ő volt egyébként az egyetlen, aki befejezte a futamot, habár csak a tizenharmadik helyen,mert Rosberg kiesett, Laffite pedig még kvalifikálni sem tudott. Pole pozícióba de Angelis került a Lotusszal, akit Patrese megelőzött a rajtnál. Az első boxkiállásoknál aztán hátracsúszott, és mivel de Angelis autója is rakoncátlankodni kezdett, Piquet átvette a vezetést. Ő meg is nyerte a versenyt, így ő lett az első pilóta, aki zsinórban két versenyt is meg tudott nyerni. A második a keményen küzdő Prost lett, Mansell pedig a Lotus azévi első dobogóját szerezve harmadik.
Az idény utolsó futamát megelőzően a bajnokság állása kiélezett volt. Prost még mindig az élen állt, de Piquet már csak két ponttal volt mögötte, és még Arnoux-nak is volt matematikai esélye a cím megszerzésére, feltéve ha Prost nem szerez pontot, Piquet pedig legfeljebb csak ötödik lesz.
Az utolsó versenyt Dél-Afrikában rendezték meg. Tambay szerezte meg a pole-t, mögüle Piquet rajtolhatott. Prost csak az ötödik helyre kvalifikált, ami azt jelentette, hogy ha így futnak be, Piquet a világbajnok. Ő gyorsan át is vette a vezetést a rajtnál, de Prost nem hagyta magát, és feljött a harmadik helyre. Csakhogy a 44. körben a turbója megadta magát és kiesett. Ez azt jelentette, hogy Piquet-nek már elég volt a legjobb négyben végeznie. Végül úgy döntött, hogy nem kockáztat, és inkább elengedte Patresét, aki megszerezte a győzelmet. A második helyre sem ő futott be, hanem Andrea de Cesaris, miután az eredetileg második Lauda autója meghibásodott. Piquet a dobogó harmadik fokával megszerezte második világbajnoki címét, mindössze két pont előnnyel. A Ferrari megvédte címét a konstruktőri bajnokságban.
A bajnokság végeredménye
szerkesztésVersenyzők
szerkesztésPontozás:
Helyezés | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7.-20. |
---|---|---|---|---|---|---|---|
Pont | 9 | 6 | 4 | 3 | 2 | 1 | 0 |
Az egyéni bajnokságban csak a legjobb tizenegy eredményt vették figyelembe. Mivel egyetlen versenyző sem volt, aki tizenegynél többször szerzett pontot, így ezt a szabályt nem kellett alkalmazni.
Helyezés | Versenyző | BRA |
USW |
FRA |
SMR |
MON |
BEL |
USE |
CAN |
GBR |
GER |
AUT |
NED |
ITA |
EUR |
RSA |
Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | Nelson Piquet | 1 | Ki | 2 | Ki | 2 | 4 | 4 | Ki | 2 | 13 | 3 | Ki | 1 | 1 | 3 | 59 |
2 | Alain Prost | 7 | 11 | 1 | 2 | 3 | 1 | 8 | 5 | 1 | 4 | 1 | Ki | Ki | 2 | Ki | 57 |
3 | René Arnoux | 10 | 3 | 7 | 3 | Ki | Ki | Ki | 1 | 5 | 1 | 2 | 1 | 2 | 9 | Ki | 49 |
4 | Patrick Tambay | 5 | Ki | 4 | 1 | 4 | 2 | Ki | 3 | 3 | Ki | Ki | 2 | 4 | Ki | Ki | 40 |
5 | Keke Rosberg | KIZ | Ki | 5 | 4 | 1 | 5 | 2 | 4 | 11 | 10 | 8 | Ki | 11 | Ki | 5 | 27 |
6 | John Watson | Ki | 1 | Ki | 5 | NK | Ki | 3 | 6 | 9 | 5 | 9 | 3 | Ki | Ki | KIZ | 22 |
7 | Eddie Cheever | Ki | 13 | 3 | Ki | Ki | 3 | Ki | 2 | Ki | Ki | 4 | Ki | 3 | 10 | 6 | 22 |
8 | Andrea de Cesaris | NK | Ki | 12 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 8 | 2 | Ki | Ki | Ki | 4 | 2 | 15 |
9 | Riccardo Patrese | Ki | 10 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 3 | Ki | 9 | Ki | 7 | 1 | 13 |
10 | Niki Lauda | 3 | 2 | Ki | Ki | NK | Ki | 13 | Ki | 6 | KIZ | 6 | Ki | Ki | Ki | 11 | 12 |
11 | Jacques Laffite | 4 | 4 | 6 | 7 | Ki | 6 | 5 | Ki | 12 | 6 | Ki | Ki | NK | NK | Ki | 11 |
12 | Michele Alboreto | Ki | 9 | 8 | Ki | Ki | 14 | 1 | 8 | 13 | Ki | Ki | 6 | Ki | Ki | Ki | 10 |
13 | Nigel Mansell | 12 | 12 | Ki | 12 | Ki | Ki | 6 | Ki | 4 | Ki | 5 | Ki | 8 | 3 | HN | 10 |
14 | Derek Warwick | 8 | Ki | Ki | Ki | Ki | 7 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 4 | 6 | 5 | 4 | 9 |
15 | Marc Surer | 6 | 5 | 10 | 6 | Ki | 11 | 11 | Ki | 17 | 7 | Ki | 8 | 10 | Ki | 8 | 4 |
16 | Mauro Baldi | Ki | Ki | Ki | 10 | 6 | Ki | 12 | 10 | 7 | Ki | Ki | 5 | Ki | Ki | Ki | 3 |
17 | Danny Sullivan | 11 | 8 | Ki | Ki | 5 | 12 | Ki | KIZ | 14 | 12 | Ki | Ki | Ki | Ki | 7 | 2 |
18 | Elio de Angelis | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 9 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 5 | Ki | Ki | 2 |
19 | Bruno Giacomelli | Ki | Ki | 13 | Ki | NK | 8 | 9 | Ki | Ki | Ki | Ki | 13 | 7 | 6 | Ki | 1 |
20 | Johnny Cecotto | 13 | 6 | 11 | Ki | NeK | 10 | Ki | Ki | NK | 11 | NK | NK | 12 | 1 | ||
21 | Thierry Boutsen | Ki | 7 | 7 | 15 | 9 | 13 | 14 | Ki | 11 | 9 | 0 | |||||
22 | Jean-Pierre Jarier | Ki | Ki | 9 | Ki | Ki | Ki | Ki | Ki | 10 | 8 | 7 | Ki | 9 | Ki | 10 | 0 |
23 | Chico Serra | 9 | Ki | 8 | 7 | 0 | |||||||||||
24 | Raul Boesel | Ki | 7 | Ki | 9 | Ki | 13 | 10 | Ki | Ki | Ki | NK | 10 | NK | 15 | HN | 0 |
25 | Stefan Johansson | Ki | Ki | 12 | 7 | Ki | 14 | 0 | |||||||||
26 | Manfred Winkelhock | 15 | Ki | Ki | 11 | Ki | Ki | Ki | 9 | Ki | NK | Ki | Ki | Ki | 8 | Ki | 0 |
27 | Corrado Fabi | Ki | NK | Ki | Ki | NK | Ki | Ki | Ki | NK | NK | 10 | 11 | Ki | NK | Ki | 0 |
28 | Piercarlo Ghinzani | NK | NK | NK | NK | NK | NK | Ki | NK | Ki | Ki | 11 | NK | Ki | Ki | Ki | 0 |
29 | Roberto Guerrero | HN | Ki | Ki | Ki | NeK | Ki | HN | Ki | 16 | Ki | Ki | 12 | 13 | 12 | 0 | |
30 | Kenny Acheson | NK | NK | NK | NK | NK | NK | 12 | 0 | ||||||||
31 | Jonathan Palmer | 13 | 0 | ||||||||||||||
32 | Eliseo Salazar | 14 | Ki | NK | NK | NK | NK | 0 | |||||||||
— | Alan Jones | Ki | 0 | ||||||||||||||
— | Jean-Louis Schlesser | NK | 0 | ||||||||||||||
— | Jacques Villeneuve (idősebb) | NK | 0 | ||||||||||||||
Helyezés | Versenyző | BRA |
USW |
FRA |
SMR |
MON |
BEL |
USE |
CAN |
GBR |
GER |
AUT |
NED |
ITA |
EUR |
RSA |
Pont |
Konstruktőrök
szerkesztésEgyes csapatok kétszer is szerepelnek a bajnoki kiírásban, mert idény közben motort váltottak.
Helyezés | Konstruktőr | Model | Motor | Gumi | Győzelem | Dobogó | Pole | Leggy. kör | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | Ferrari | 126C2B 126C3 |
Ferrari 021 | G | 4 | 12 | 8 | 3 | 89 |
2 | Renault | RE30C RE40 |
Renault-Gordini EF1 | M | 4 | 11 | 3 | 3 | 79 |
3 | Brabham-BMW | BT52 BT52B |
BMW M12/13 | M | 4 | 10 | 2 | 5 | 72 |
4 | Williams-Ford | FW08C | Ford Cosworth DFV | G | 1 | 2 | 1 | 36 | |
5 | McLaren-Ford | MP4/1C | Ford Cosworth DFV | M | 1 | 5 | 2 | 34 | |
6 | Alfa Romeo | 183T | Alfa Romeo 890T | M | 2 | 1 | 18 | ||
7 | Tyrrell-Ford | 011 012 |
Ford Cosworth DFY | G | 1 | 1 | 12 | ||
8 | Lotus-Renault | 93T 94T |
Renault-Gordini EF1 | P | 1 | 1 | 1 | 11 | |
9 | Toleman-Hart | TG183B | Hart 415T | P | 10 | ||||
10 | Arrows-Ford | A6 | Ford Cosworth DFV | G | 4 | ||||
11 | Williams-Honda | FW09 | Honda RA163E | G | 2 | ||||
12 | Lotus-Ford | 92 | Ford Cosworth DFV | P | 1 | ||||
13 | Theodore-Ford | N183 | Ford Cosworth DFV | G | 1 | ||||
14 | Osella-Ford | FA1D | Ford Cosworth DFV | M | |||||
15 | McLaren-TAG | MP4/1E | TAG Porsche P01 | M | |||||
16 | Spirit-Honda | 201C | Honda RA163E | G | |||||
17 | Osella-Alfa Romeo | FA1E | Alfa Romeo 1260 | M | |||||
18 | RAM-March-Ford | 01 | Ford Cosworth DFV | P | |||||
19 | Ligier-Ford | JS21 | Ford Cosworth DFV | M | |||||
20 | ATS-BMW | D6 | BMW M12/13 | G |
Forráshivatkozások
szerkesztés- ↑ 8W - When? - 1983 Race of Champions. 8w.forix.com. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
- ↑ Keilloh, Graham: Looking back: F1's Phantom Races. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
- ↑ „NEW YORK MAY GET '83 AUTO GRAND PRIX”, The New York Times, 1982. október 28. (Hozzáférés: 2025. május 14.) (amerikai angol nyelvű)
- ↑ Collantine, Keith: Banned: Ground effect (brit angol nyelven). RaceFans, 2007. június 7. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
- ↑ https://www.auto123.com/en/racing-news/f1-technique-a-new-breed-of-formula-1-cars-appeared-in-1983-photos?artid=151947
- ↑ Collantine, Keith: Banned: Six-wheelers (brit angol nyelven). RaceFans, 2007. március 1. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
- ↑ F1 rules and stats 1980-1989 (brit angol nyelven). www.f1technical.net, 2009. január 1. (Hozzáférés: 2025. május 14.)
- ↑ Safety Improvements in F1 Since 1963. www.atlasf1.com. (Hozzáférés: 2025. május 14.)