McLaren

Formula–1-es versenycsapat

A McLaren Formula–1-es csapatot az új-zélandi Bruce McLaren alapította Bruce McLaren Motor Racing néven, saját maga versenyeztetésére. A csapat 1966-ban, a monacói nagydíjon debütált. Az alapító halála (1970) után Teddy Mayer vitte tovább az istállót, majd 1980 végén Ron Dennis vezetésével létrejött a McLaren International. A Formula–1 második legsikeresebb csapata 12 egyéni és 8 konstruktőr-világbajnoki címével a Ferrari mögött. Legsikeresebb versenyzői Alain Prost és Ayrton Senna, akik három-három világbajnokságot nyertek a csapat színeiben.

GBR McLaren

Teljes név McLaren F1 Team
Székhely GBR Woking
Alapító Új-Zéland Bruce McLaren
Csapatfőnök GBR Zak Brown
(Ügyvezető igazgató)
ITA Andrea Stella (Csapatfőnök)
Műszaki igazgató GBR James Key
Weboldal Hivatalos weboldal
2023-as Formula–1-es szereplése
Versenyzők 04. GBR Lando Norris
81. AUS Oscar Piastri
Tartalékpilóták ESP Álex Palou
Németország Mick Schumacher
Kasztni MCL60
Motor Mercedes
Gumik Pirelli
Szín narancs-kék-fekete
Formula–1 szereplése
Első verseny MON 1966-os monacói nagydíj
Utolsó verseny UAE 2023-as abu-dzabi nagydíj
Versenyek száma 946 (rajtok száma: 941)
Konstruktőri vb-címek 8 (1974, 1984, 1985, 1988, 1989, 1990, 1991, 1998)
Versenyzői vb-címek 12 (1974, 1976, 1984, 1985, 1986, 1988, 1989, 1990, 1991, 1998, 1999, 2008)
Első győzelem BEL 1968-as belga nagydíj (Bruce McLaren)
Legutóbbi győzelem ITA 2021-es olasz nagydíj (Daniel Ricciardo)
Győzelmek 183
Első rajtkockák 156
Leggyorsabb körök 165[1]
Legutóbbi vb-helyezés 4. hely (302 pont)

A csapat a Formula–1 mellett részt vett már az indianapolisi 500-ban és a Le Mans-i 24 órás autóversenyen is. 2009-ben az addig vezető pozíciót betöltő Ron Dennis visszavonult, helyét Martin Whitmarsh vette át. A 2013-as pocsék évet követően azonban Whitmarsht elbocsátották, helyére pedig ismét Ron Dennis került. 2015-től 2017-ig a csapat Honda-motorokat használt egy kizárólagos megállapodás keretein belül, 2016-ban pedig új tulajdonosi kör kezébe került a csapat, akik eltávolították Ron Dennist, a helyére pedig a csapatfőnöki tisztet betöltő Éric Boullier mellé igazgatóként Zak Brown érkezett.

Jelenleg a McLaren motorpartnere a Mercedes. A pilótapárosukat Lando Norris és Oscar Piastri alkotja.

A csapat története szerkesztés

1966–1969 szerkesztés

Az első McLaren versenyautó a McLaren M1A volt 1964-ből. A Bruce McLaren Motor Racinget 1963-ban alapította az új-Zélandi Bruce McLaren, aki eredetileg sportautókat épített. A csapat 1966-ban debütált a Formula–1-ben, a monacói nagydíjon. A kezdeti motorbeszállító a Ford volt. A csapatnak első két szezonjában csak egy versenyzője volt, maga az alapító Bruce McLaren, aki az első versenyen olajszivárgás miatt kiesett. Legközelebb csak az amerikai nagydíjon vett részt, ahol azonban új motorral, a Serenissimával indult. A versenyen ötödik helyével a McLaren első pontjait szerezte. Az első szezonban a csapat két ponttal a kilencedik lett.

 
Bruce McLaren 1969-ben a Nürburgringen

1967-re a csapat új motorbeszállítója a BRM lett. McLaren az évben egyszer lett negyedik a monacói nagydíjon, és egyszer hetedik. A többi nagydíjon kiesett. A McLaren csapat három ponttal a tizedik lett a konstruktőri bajnokságban.

1968-ra Bruce McLaren csapattársa az előző évi világbajnok Denny Hulme lett, aki 1974-ig a csapat versenyzője maradt. A csapat ebben az évben visszatért a Ford-Cosworth motorokhoz, melyeket egészen 1983-ig használt. Hulme megnyerte az Olasz és a kanadai nagydíjat, míg McLaren a belga nagydíjat nyerte meg, amely a csapat első futamgyőzelme volt. Bruce emellett megnyerte az az évi Race of Champions-t, melyet Brands Hatchban rendeztek. A csapat 1968-tól több kiscsapatnak adott kasztnit.

1969-ben Bruce három dobogós helyével és 26 pontjával a harmadik helyen zárt az egyéni világbajnokságban. A csapat ötödik győzelmét azonban Hulme szerezte a mexikói nagydíjon. A csapat a negyedik helyen zárt a konstruktőri bajnokságban.

1970–1979 szerkesztés

 
Bruce McLaren, a csapat alapítója

Az 1970-es év nagyon szerencsétlenül kezdődött a csapat számára. Az az évi indianapolisi 500-on, egy gyakorláson megégtek Denny Hulme kezei az autójából kifolyt és meggyulladt metanol miatt. Peter Revson helyettesítette a futamon. 1970. június 2-án Bruce McLaren meghalt Goodwoodban, mikor az új M8D Can-Am kategóriájú autót tesztelte. A McLaren 1970-ben és 1971-ben nem nyert versenyt, az években Jochen Rindt és Jackie Stewart dominált. McLaren halála után a csapat első győzelmét Hulme 1972-ben szerezte, a dél-afrikai nagydíjon, az M19C-vel. Hulme harmadik lett az év végén a versenyzők között, csapattársa Peter Revson volt.

 
Emerson Fittipaldi 1974-ben a McLarennel

A McLaren M23, melyet Gordon Coppuck tervezett alapvetően az 1973-as, M16 elejét, és az M19 hátulját tartalmazta. A modell már szintén ék alakú volt, hasonlóan a Lotus 72-höz. A modellel Revson a Brit és a Kanadai, Hulme a svéd nagydíjon tudott győzelmet aratni. 1974-re Emerson Fittipaldi csatlakozott a csapathoz, aki korábban a Lotusnál versenyzett. A csapat ez évben megnyerte a konstruktőri-és az egyéni címet (Fittipaldi) is. A McLaren ez évben szerezte első indianapolisi 500-as győzelmét is, Johnny Rutherforddal. Az évben a Yardley helyére új főszponzor érkezett a Marlboro személyében, mely egészen 1996-ig maradt a csapat főszponzora. Ennek következtében az addig használt narancssárga szín helyett piros-fehér lett az autók festése (az első néhány futamon Új-Zéland hivatalos színével, a zölddel indultak). 1975 is sikeres év volt a McLaren számára, Emerson Fittipaldi a második lett Niki Lauda mögött a bajnokságban. Jochen Mass első győzelmét szerezte Spanyolországban, Rutherford második lett Indianapolisban.

Fittipaldi az év végén elhagyta a csapatot, és testvére csapatához, a Fittipaldi Automotive-hez igazolt át. Helyére James Hunt érkezett, aki 1976 végén egyetlen ponttal nyert Niki Lauda előtt. Eközben Rutherford a McLaren második indianapolisi 500-as győzelmét szerezte. Hunt 1977-ben még három futamgyőzelmet aratott, ám ezek sokáig a csapat utolsó győzelmei voltak. A sikeres M23 után az M26 modell már nem tudta felvenni a harcot az erősebb csapatok autóival. 1979-ben a rossz eredmények miatt kivonult a CART sorozatból.

1980–1989 szerkesztés

 
Prost 1985-ben a McLarennel

1980-ban a McLarennél debütált Alain Prost a Formula–1-ben, csapattársa John Watson volt. Prost hamar elhagyta a csapatot, 1981-ben már a Renaultnál versenyzett. A hosszantaró sikertelenségek miatt Ron Dennist, aki előtte a Formula–2-ben dolgozott, leszerződtették csapatfőnöknek. Dennis hozott magával egy mérnököt is, John Barnardot. Ők John Hogannal és Teddy Mayerrel Négyes Projekt néven kidolgoztak egy új koncepciót (innen származik a McLaren autók nevében az MP4 jelzés - Marlboro (a dohányreklámok tiltása óta McLaren) Project 4). 1983-tól turbófeltöltős motorokat kapott a csapat a TAG/Porsche-től. A John Barnard által készített McLaren MP4/2 autó volt az első a Formula–1-ben, amely szénszálas karosszériával épült. 1984-re visszatért Alain Prost, Niki Lauda mellé, aki 1982 óta volt a csapatnál és megnyerte 1984-ben a világbajnokságot. Prost mindössze fél ponttal végzett mögötte. 1985-ben viszont a francia végzett az élen. 1986-ban Lauda visszavonult a Formula–1-ből, helyére a finn Keke Rosberg érkezett a csapathoz, ez évben Prost ismét az egyéni világbajnoki tabella élén végzett. 1987-ben a svéd Stefan Johansson érkezett a McLarenhez. Az évadban a Williamsek domináltak, az egyéni világbajnokságot Nelson Piquet nyerte, Prost csak a negyedik, Johannson a hatodik lett. 1988-ra a korábban Lotusnál versenyző brazil Ayrton Senna lett Prost csapattársa, aki első McLarenes évét meg is nyerte. Ez évtől váltott a csapat a Honda motorokra, melyek azokban az időkben a legerősebbek voltak. 1988-ban a tizenhat versenyből tizenötöt a McLaren autó nyerték meg. Senna 90 ponttal az első, Prost 87-el a második helyen végzett. 1989 hasonlóan sikeres év volt a McLaren számára. A bajnokság Senna és Prost között ismét szoros volt, a világbajnoki cím eldőlése az utolsó japán nagydíjra maradt. Az első rajtkockát Senna szerezte meg, Prost azonban lerajtolta a brazilt. Senna a célegyenes előtti sikánban próbálta megelőzni, de a francia nem engedte el, és összeütköztek. Prost kiesett, Senna azonban tovább tudott menni, de utólag diszkvalifikálták, és a világbajnoki cím így Prosté lett.

1990–1999 szerkesztés

 
Senna az 1991-es monacói nagydíjon a McLarennel

Alain Prost a Sennával való botrányos párharca után a Ferrarihoz szerződött. A következő két évben Senna és a McLaren nyerte az egyéni-és a csapatvilágbajnoki címet. Senna csapattársa Prost távozása után Gerhard Berger volt. Az 1992-re a McLaren dominancia véget ért, az évet fölényesen Nigel Mansell és a Williams-Renault nyerte. Az év végén a Honda visszavonult a Formula–1-es motorgyártástól. A McLaren motorszállítója 1993-ra a Ford lett. Senna csapattársa ez évben Michael Andretti volt, aki összesen hét pontot szerzett. A szezon vége felé helyére a finn Mika Häkkinent ültették. 1994-re Senna a Williamshez igazolt át, helyére Martin Brundle érkezett, az évben a Peugeot szállított motorokat a csapat számára. Egy évvel rá, 1995-ben a McLaren szerződést kötött a Mercedesszel. A német gyár a 2014-es szezon végéig a csapat motorszállítója lett. 1995-ben két nagydíj erejéig Nigel Mansell is versenyzett a csapat színeiben. 1996-ban a korábban Williamses David Coulthard szerződött a csapathoz. 1997-re a csapathoz West cigarettamárka, mint főszponzor érkezett a Marlboro helyére. A korábbi piros-fehér színt ez évben ezüstre cserélték. 1997-ben a McLaren egyre erősebb lett. Coulthard a szezonnyitó Ausztrál és az Olasz, Häkkinen az utolsó európai nagydíjat nyerte meg. 1998-ra a McLaren leszerződtette az akkori egyik legsikeresebb mérnököt, Adrian Neweyt. Häkkinen a szezon során nyolc futamot nyert meg, az Ausztrál, a Brazil, a Spanyol, a Monacói, az Osztrák, a Német, az Luxemburgi és a japán nagydíjat. Az év végén kerek 100 ponttal végzett a egyéni világbajnokság élén. Legnagyobb ellenfele Michael Schumacher volt, aki 89 pontot szerzett. A McLaren ez évben megszerezte a konstruktőr-világbajnoki címet. 1999-ben folytatódott a Schumacher–Häkkinen csata, de csak a brit nagydíjig, amikor a német balesetet szenvedett és csak az évad vége előtt három versennyel tudott visszatérni. Häkkinen ismét világbajnok lett, két ponttal Eddie Irvine előtt. A konstruktőri címet ebben az évben a Ferrari nyerte.

2000–2009 szerkesztés

 
Räikkönen a 2002-ben a McLarennel

A 2000-es évet Michael Schumacher nyerte a Ferrarival, Häkkinen 89 ponttal a második lett. 2001-ben Mika az egyéni bajnokságban a második Coulthard mögött végzett, ötödikként. Häkkinen 2002-re visszavonult a Formula–1-ből, helyére a korábban Sauberes Kimi Räikkönen érkezett. A csapat 2002-ben mindössze egy futamgyőzelmet könyvelhetett el magának, a monacói nagydíjon, ahol Coulthard nyert. A csapat harmadik lett a konstruktőrök versenyében a Ferrari és a Williams mögött. A 2003-as évben Kimi Räikkönen mindössze két ponttal maradt el Schumachertől, aki hat, míg Kimi csak egy futamgyőzelmet szerzett. 2004-re a csapat teljesítménye ismét visszaesett. Räikkönen egy futamgyőzelmet szerzett, a belga nagydíjon. A csapat az ötödik helyen végzett a konstruktőri bajnokságban a Ferrari, a BAR, a Renault, és a Williams mögött. Schumacher a szezon 18 futamából 13-at nyert meg.

 
Montoya a 2005-ös amerikai nagydíj időmérő edzésén

2005-ben Coulthard a Red Bull Racinghez szerződött, helyére a kolumbiai Juan Pablo Montoya került, aki két versenyen nem vett részt, helyette a bahreini nagydíjon Pedro de la Rosa, a San Marinó-i nagydíjon Alexander Wurz versenyzett. A nehézkes kezdés után Räikkönen hét, Montoya három futamgyőzelmet aratott. San Marinóban Räikkönen megszerezte a pole-pozíciót, és a 9. körig vezette is a futamot, amikor technikai probléma miatt kiesett. Hasonlóan vezette az európai nagydíjat is, mikor az utolsó körökben jobb első kereke leszakadt, és kiesett. A német nagydíjon szintén az első rajtkockából indult, motorhiba miatt kiesett. Fernando Alonso 133 ponttal megnyerte a 2005-ös egyéni bajnoki címet, míg Räikkönen 112 ponttal a második lett. Montoya a negyedik helyen végzett. Az év közepén a West, mint főszponzor, elhagyta a csapatot, az ezüst színezést, krómhatásúra módosítva, azonban megtartották, a Mercedes-motorok miatt. Az új szponzorok miatt a piros szín ismét hangsúlyosabb lett az autókon.

 
Kimi Räikkönen, egyik 2006-os szezon előtti tesztjén

2006-ban a csapat ismét abban reménykedett, hogy a bajnoki címért fognak harcolni, ám a téli tesztek során kiderült, hogy az új Mercedes V8-as motor nem volt túl erős, sem megbízható. Miután Montoya az amerikai nagydíj rajtjánál kiütötte csapattársát, és mindketten kiestek. A verseny után elbocsátották a csapattól. Montoya a McLarennel együtt a Formula–1-et is elhagyta, helyére a csapat tesztversenyzőjét, Pedro de la Rosát ültették be, aki a magyar nagydíjon második lett.

A 2007-es évet teljesen új felállással kezdték, 2006 novemberében a McLaren-Mercedes Lewis Hamiltont szerződtette le a világbajnok Fernando Alonso mellett. 2007-ben a csapat főszponzora a Vodafone lett. A csapat legnagyobb ellenfele ez évben a Renault visszaesését követően a Ferrari volt. A csapat nagyon erősen kezdte az évet, Ausztráliában Alonso második, az újonc Hamilton harmadik lett Kimi Räikkönen mögött. Hamilton első nyolc versenyén dobogós lett, Alonso négy versenyt nyert, és egy kivétellel mindegyiken pontot szerzett.

 
Fernando Alonso, a 2007-es olasz nagydíj győztese

A szezon előrehaladtával egyre inkább romlott a két versenyző kapcsolata. A konfliktusok csúcsa a magyar nagydíj volt, ahol Alonso megakadályozta Hamiltont, hogy mért időt fusson az időmérő edzésen, bár előtte Hamilton is megszegte azt a megállapodást, miszerint Alonsót előre kellett volna engednie az etap alatt. Alonsót ezért azzal büntette a versenybíróság, hogy öt rajthellyel hátrébb sorolták. A versenyt Hamilton nyerte, de az FIA elvette a csapat a nagydíjon szerzett konstruktőri pontjait. A McLaren a világbajnoki cím legnagyobb esélyese volt szinte az egész szezon során, miután az utolsó, brazil nagydíjon Alonso a harmadik lett a két Ferrari mögött, Hamilton pedig technikai problémák miatt csak a hetedik lett, így a 2007-es egyéni világbajnoki címet Kimi Räikkönen szerezte meg.

A 2007-es belga nagydíj előtt kizárták a McLarent az az évi konstruktőri bajnokságból, pedig a csapat megnyerte volna a konstruktőri világbajnoki címet (a McLaren pilótái 218 pontot gyűjtöttek a Ferrarisok 204-et az év során). Emellett 100 millió dollárra büntették meg, miután kiderült, hogy a Ferraris Nigel Stepney a McLarenes Mike Coughlan számára adott át a Ferrari tulajdonát képező dokumentumokat, amiket fel sem használtak az év során. Lewis Hamilton és Fernando Alonso viszont – mivel együttműködtek a hatóságokkal a vizsgálat során – megtarthatták pontjaikat de a világbajnoki címről lecsúsztak 1-1 ponttal. A csapat két versenyzőjének 2008-as rajtszáma emiatt a 22-es és a 23-as lett. A bokszutcában is eredetileg az utolsó garázs lett volna az övék 2008-ban, de végül az ötödiket kapták meg, mert a személyzet és a felszerelések nem fértek volna el az utolsó garázsban. A két versenyző elmérgesedett viszonya miatt Alonso visszament a Renault-hoz, helyére a finn Heikki Kovalainent ültették be. A bajnokság végig kiélezett volt a McLaren és a Ferrari között, a versenyzők közt pedig Felipe Massa és Lewis Hamilton küzdöttek egymás ellen. A brazil nagydíj, a szezon legutolsó futama döntött el mindent: kezdetben az eleredő eső miatt Hamilton az 5. helyre esett vissza. A verseny végén Sebastian Vettel is megelőzte, ezért a mclarenes visszacsúszott a bajnoki címhez nem elegendő 6. helyre. Hamilton végül az utolsó körben előzte meg Timo Glockot (aki nem váltott esőgumira) megelőzésével az ötödik helyet, megnyerve a világbajnokságot. A McLaren második lett a konstruktőri bajnokságban.

A 2009-es szezon előtti teszteken bebizonyosodott, hogy óriási lemaradással küzd a világbajnok gárda. Tesztről tesztre fejlődtek, ám Ausztráliába így is óriási lemaradással érkeztek. Kovalainen a 12. míg csapattársa váltócsere miatt az utolsó rajtkockáról kezdhette meg az idény első futamát. Kovalainen balesetet szenvedve már az első körben kiesett, míg a regnáló világbajnok a harmadik helyen ért be, ám a futam után kizárták őket a versenybírák megtévesztése miatt.

 
Kovalainen Silverstone-ban

A következő versenyeken a csapat végig meglehetősen versenyképtelen volt, Hamilton több alkalommal sem tudta magát az időmérő utolsó szakaszába juttatni. Ennek ellenére tisztességgel helytálltak, és a konstruktőri bajnokságban legalább egy harmadik helyet meg tudtak csípni.

2010–2019 szerkesztés

2010-ben az előző évi világbajnok Jenson Button igazolt a McLarenhez, aki aztán tőlük is vonult vissza hat évvel később. A csapat formája változó volt, a bajnokságban Lewis Hamilton a 4. , Jenson Button pedig 5. lett. Lewis Hamilton megnyerte a török, a kanadai és a belga futamot, míg csapattársa az ausztrál és a kínai nagydíjon diadalmaskodott.

2011-ben változatlan felállással kezdték meg az évet. Hat győzelmet arattak, a csapat konstruktőri második lett, sőt Jenson Button nem sokkal lemaradva világbajnoki ezüstérmes lett. 2012-ben az egymással viaskodó Red Bull és Ferrari mellett nem rúghattak labdába, és emellett megbízhatósági problémák is hátráltatták őket. Miután kiderült, hogy 2013-ban Hamilton a Mercedeshez igazol, helyére leszerződtették a 2012-es év tehetségét, Sergio Pérezt. 2013 tavaszán bejelentették, hogy a Honda 2015-ben a McLaren partnereként tér majd vissza a sportban. Sajnos Pérez egyáltalán nem hozta azt, amit vártak tőle, és az autó is a csapat egyik leggyengébbje lett, amellyel a szezonban még csak egy dobogós helyezést sem tudtak elérni az idényben, ami 1980-tól egészen addig nem fordult elő velük. A rossz évet követően Ron Dennis ismét a csapat élére lépett, Pérezt kirúgták, a helyére pedig Kevin Magnussent ültették. A csapat 2014-ben még a Mercedes turbómotorját használta. Ez az év sem sikerült túl jól számukra: főszponzor nélkül indultak egyenkróm színű autókkal, és az évadnyitó Ausztrál Nagydíjon elért dobogós helyezéseiket leszámítva a legjobb eredményük egy negyedik hely volt.

 
Jenson Button a 2015-ös McLaren-Hondával

2015-ben két évtizedes közös munka után a McLaren és a Mercedes útjai különváltak, a csapat új motorszállítója pedig a sportba visszatérő Honda lett. Az új érának két világbajnokkal vágtak neki, a csapathoz 2007 után visszatérő Fernando Alonsóval és Jenson Buttonnal. Már a szezont megelőző teszteken körvonalazódott, hogy a Honda erőforrásának teljesítménye és megbízhatósága is messze elmarad a vetélytársakéhoz képest. A felkészülési időszakban rengeteg műszaki probléma hátráltatta a csapatot a felkészülésben. Fernando Alonsót pedig egy rejtélyes baleset érte az egyik szezon előtti teszten amely miatt a szezonnyitó futamot is ki kellett hagynia. A szezon kezdetével kiderült, a McLaren-Hondának nem igazán sikerült megoldania a téli felkészülés alkalmával felmerült gondokat, és bár rengeteget fejlesztettek, a szezont végig a technikai problémák jellemezték, a lassú kanyarokkal tűzdelt, és motorikusan kevésbé igényes pályákat leszámítva pedig általában a középmezőnnyel sem tudták felvenni a harcot. A csapat így minden idők leggyengébb eredményét produkálta. A 2016-os évet már sokkal ígéretesebben kezdték: kevesebb volt a műszaki hiba, az autó meghibásodásainak száma lecsökkent, a motor teljesítménye azonban továbbra is nagyon gyenge volt. Ezek ellenére rendszereseké váltak a pontszerzések, és a konstruktőrök közt a 6. helyet is sikerült megszerezniük.

 
Vandoorne a 2018-as szezon előtti teszten, Barcelonában

2017-ben elbocsátották a csapat éléről Ron Dennist az új tulajdonosok, helyette Zak Brown, mint igazgató vezette azt. A régi időkkel való leszámolás jegyében először megváltoztatták az autók kódnevét az addig használt MP4-ről MCL-re, majd a színvilágot cserélték le az első időszakra jellemző narancs-feketére. Alonso maradt az egyik versenyzőjük, míg a (hivatalosan) egyéves szünetet töltő Button helyére Stoffel Vandoorne ült be, aki 2016-ban egy versenyen már bizonyított. A Honda erre az évre teljesen áttervezte a motort, ami katasztrofális lépésnek bizonyult: az sokkal gyengébb és meghibásodásra hajlamos volt, mint eddig bármikor. A viszony annyira megromlott a csapat és a motorszállító között, hogy az év vége előtt szerződést bontottak, és 2018-ra aláírtak a Renault-val.

A 2018-as szezonnak az új motorpartnernek köszönhetően nagy reményekkel és az előző évi Alonso-Vandoorne versenyzőpárossal vágtak neki. A nagy előrelépés azonban elmaradt. A megbízhatóság sokat javult, a versenytempó is némileg jobb lett az előző évhez képest, viszont korántsem olyan mértékben, mint ahogy azt a csapat és a szurkolók remélték. Emiatt sok kritika is érte a csapatot a szurkolók és a közvélemény részéről. Emellett vagy inkább ennek következtében évközben nagy átszervezésbe kezdett a csapat, távozott többek között az addigi csapatvezető, Eric Boullier. Augusztus közepén pedig Fernando Alonso is bejelentette távozását a csapattól és a Forma-1-ből egyaránt. Alonso bejelentése után néhány nappal pedig bejelentették Carlos Sainz érkezését a csapathoz.

2019-ben a Renaulttól érkező Carlos Sainz mellé az újonc Lando Norris érkezett. Az elmúlt évek szenvedései után az év eredményesnek volt mondható, 5 év után újra dobogós eredményt ünnepelhetett a csapat ( Sainz 3. lett Brazíliában) és év végén 4. helyen zárták a konstruktőri világbajnokságot. A csapatnál munkába állt James Key technikai igazgató és Andreas Seidl csapatfőnök is.

2020– szerkesztés

2020-nak változatlan pilótapárossal vágtak neki, azonban már elég korán bejelentették, hogy az év végén Sainz a Ferrarihoz távozik, helyére Daniel Ricciardo érkezik majd 2021-ben. Továbbá az is hivatalossá vált, hogy 2021-től újra összeáll a legendás McLaren-Mercedes páros, miután lecserélik a Renault motorjait a Stuttgartiakéra. 2020 álomszerűen kezdődött a csapat számára, Norris 3. hellyel kezdett Ausztriában és Monzában Sainz is felért a dobogóra, méghozzá a 2. fokára. A kiegyensúlyozott teljesítménynek köszönhetően a csapat év végén megszerezte a konstruktőri 3. helyet, 2012 óta először végeztek a legjobb háromban. Sainz 6., Norris 9. lett az egyéni pontversenyben.

2021-ben a McLaren aláírt egy szerződést az amerikai gokartversenyzővel, Ugo Ugochukwuval. Ugo ekkor csak 13 éves volt.

2021-ben a McLaren bejelentette, hogy csatlakozik az Extreme E-hez.

2023-tól Daniel Ricciardo helyén Oscar Piastri fog ülni.

Formula–1-es eredménysorozata szerkesztés

Szezon Név Modell Gumi Motor Üzemanyag Versenyzők Helyezés
2023 McLaren F1 Team MCL60 P Mercedes Gulf   Lando Norris
  Oscar Piastri
10. (0 pont)*
2022 McLaren F1 Team MCL36 P Mercedes Gulf   Daniel Ricciardo
  Lando Norris
5. (159 pont)
2021 McLaren F1 Team MCL35M P Mercedes Gulf   Daniel Ricciardo
  Lando Norris
4. (275 pont)
2020 McLaren F1 Team MCL35 P Renault BP   Carlos Sainz Jr.
  Lando Norris
3. (202 pont)
2019 McLaren F1 Team MCL34 P Renault BP   Carlos Sainz Jr.
  Lando Norris
4. (145 pont)
2018 McLaren F1 Team MCL33 P Renault BP   Fernando Alonso
  Stoffel Vandoorne
6. (62 pont)
2017 McLaren Honda MCL32 P Honda BP   Fernando Alonso
  Stoffel Vandoorne
9. (30 pont)
2016 McLaren Honda MP4-31 P Honda Mobil   Jenson Button
  Fernando Alonso
  Stoffel Vandoorne
6. (76 pont)
2015 McLaren Honda MP4-30 P Honda Mobil   Jenson Button
  Fernando Alonso
  Kevin Magnussen
9. (27 pont)
2014 McLaren Mercedes MP4-29 P Mercedes-Benz Mobil   Jenson Button
  Kevin Magnussen
5. (181 pont)
2013 Vodafone McLaren Mercedes MP4-28 P Mercedes-Benz Mobil   Jenson Button
  Sergio Pérez
5. (122 pont)
2012 Vodafone McLaren Mercedes MP4-27 P Mercedes-Benz Mobil   Jenson Button
  Lewis Hamilton
3. (378 pont)
2011 Vodafone McLaren Mercedes MP4-26 P Mercedes-Benz Mobil   Jenson Button
  Lewis Hamilton
2. (497 pont)
2010 Vodafone McLaren Mercedes MP4-25 B Mercedes-Benz Mobil   Jenson Button
  Lewis Hamilton
2. (454 pont)
2009 Vodafone McLaren Mercedes MP4-24 B Mercedes-Benz Mobil   Lewis Hamilton
  Heikki Kovalainen
3. (71 pont)
2008 Vodafone McLaren Mercedes MP4-23 B Mercedes-Benz Mobil   Lewis Hamilton
  Heikki Kovalainen
2. (151 pont)
2007 Vodafone McLaren Mercedes MP4-22 B Mercedes-Benz Mobil   Fernando Alonso
  Lewis Hamilton
Kizárva
(203/218 pont)
2006 Team McLaren Mercedes MP4-21 M Mercedes-Benz Mobil   Kimi Räikkönen
  Juan Pablo Montoya
  Pedro de la Rosa
3. (110 pont)
2005 Team McLaren Mercedes /
West McLaren Mercedes
MP4-20 M Mercedes-Benz Mobil   Kimi Räikkönen
  Juan Pablo Montoya
  Pedro de la Rosa
  Alexander Wurz
2. (182 pont)
2004 West McLaren Mercedes MP4-19
MP4-19B
M Mercedes-Benz Mobil   David Coulthard
  Kimi Räikkönen
5. (69 pont)
2003 West McLaren Mercedes MP4-17D M Mercedes-Benz Mobil   David Coulthard
  Kimi Räikkönen
3. (142 pont)
2002 West McLaren Mercedes MP4-17 M Mercedes-Benz Mobil   David Coulthard
  Kimi Räikkönen
3. (65 pont)
2001 West McLaren Mercedes MP4-16 B Mercedes-Benz Mobil   Mika Häkkinen
  David Coulthard
2. (102 pont)
2000 West McLaren Mercedes MP4/15 B Mercedes-Benz Mobil   Mika Häkkinen
  David Coulthard
2. (152 pont)
1999 West McLaren Mercedes MP4/14 B Mercedes-Benz Mobil   Mika Häkkinen
  David Coulthard
2. (124 pont)
1998 West McLaren Mercedes MP4/13 B Mercedes-Benz Mobil   Mika Häkkinen
  David Coulthard
Világbajnok (156 pont)
1997 West McLaren Mercedes MP4/12 G Mercedes-Benz Mobil   Mika Häkkinen
  David Coulthard
4. (63 pont)
1996 Marlboro McLaren Mercedes MP4/11 G Mercedes-Benz Mobil   Mika Häkkinen
  David Coulthard
4. (49 pont)
1995 Marlboro McLaren Mercedes MP4/10
MP4/10B
MP4/10C
G Mercedes-Benz Mobil   Mika Häkkinen
  Nigel Mansell
  Mark Blundell
  Jan Magnussen
4. (30 pont)
1994 Marlboro McLaren Peugeot MP4/9 G Peugeot Shell   Mika Häkkinen
  Martin Brundle
  Philippe Alliot
4. (42 pont)
1993 Marlboro McLaren Ford MP4/8 G Ford Shell   Ayrton Senna
  Michael Andretti
  Mika Häkkinen
2. (84 pont)
1992 Honda Marlboro McLaren MP4/6B
MP4/7A
G Honda Shell   Ayrton Senna
  Gerhard Berger
2. (99 pont)
1991 Honda Marlboro McLaren MP4/6 G Honda Shell   Ayrton Senna
  Gerhard Berger
Világbajnok (139 pont)
1990 Honda Marlboro McLaren MP4/5B G Honda Shell   Ayrton Senna
  Gerhard Berger
Világbajnok (121 pont)
1989 Honda Marlboro McLaren MP4/5 G Honda Shell   Ayrton Senna
  Alain Prost
Világbajnok (141 pont)
1988 Honda Marlboro McLaren MP4/4 G Honda Shell   Alain Prost
  Ayrton Senna
Világbajnok (199 pont)
1987 Marlboro McLaren International MP4/3 G TAG (Porsche) Shell   Alain Prost
  Stefan Johansson
2. (76 pont)
1986 Marlboro McLaren International MP4/2C G TAG (Porsche) Shell   Alain Prost
  Keke Rosberg
2. (96 pont)
1985 Marlboro McLaren International MP4/2B G TAG (Porsche) Shell   Niki Lauda
  Alain Prost
  John Watson
Világbajnok (90 pont)
1984 Marlboro McLaren International MP4/2 M TAG (Porsche) Shell   Niki Lauda
  Alain Prost
Világbajnok (143.5 pont)
1983 Marlboro McLaren International MP4/1C
MP4/1E
M Ford
TAG (Porsche)
Unipart   Niki Lauda
  John Watson
5. (43 pont)
1982 Marlboro McLaren International MP4/1B M Ford Unipart   Niki Lauda
  John Watson
2. (69 pont)
1981 Marlboro McLaren International M29C
M29F
MP4/1
M Ford Unipart   John Watson
  Andrea de Cesaris
6. (28 pont)
1980 Marlboro Team McLaren M29B
M29C
M30
G Ford Castrol   John Watson
  Alain Prost
  Stephen South
8. (11 pont)
1979 Marlboro Team McLaren
Löwenbräu Team McLaren
M26
M28
M28B
M28C
M29
G Ford Castrol   John Watson
  Patrick Tambay
7. (15 pont)
1978 Marlboro Team McLaren
Liggett Group/BS Fabrications
Centro Asegurador F1
Melchester Racing
M23
M26
G Ford Texaco   James Hunt
  Patrick Tambay
  Bruno Giacomelli
  Brett Lunger
  Nelson Piquet
  Emilio de Villota
  Tony Trimmer
8. (15 pont)
1977 Marlboro Team McLaren
Chesterfield Racing
Iberia Airlines
M23
M26
G Ford Texaco   James Hunt
  Jochen Mass
  Gilles Villeneuve
  Bruno Giacomelli
  Brett Lunger
  Emilio de Villota
3. (60 pont)
1976 Marlboro Team McLaren M23 G Ford Texaco   James Hunt
  Jochen Mass
2. (75 pont)
1975 Marlboro Team Texaco
Lucky Strike Racing
M23 G Ford Texaco   Emerson Fittipaldi
  Jochen Mass
  Dave Charlton
3. (63 pont)
1974 Marlboro Team Texaco
Yardley Team McLaren
Scribante Lucky Strike Racing
M23 G Ford Texaco
Sasol
  Emerson Fittipaldi
  Denny Hulme
  Mike Hailwood
  Jochen Mass
  David Hobbs
  Dave Charlton
Világbajnok (73 pont)
1973 Yardley Team McLaren M19A
M19C
M23
G Ford Gulf   Denny Hulme
  Peter Revson
  Jody Scheckter
  Jacky Ickx
3. (58 pont)
1972 Yardley Team McLaren M19A
M19C
G Ford Gulf   Denny Hulme
  Peter Revson
  Jody Scheckter
  Brian Redman
3. (47 pont)
1971 Bruce McLaren Motor Racing
Ecurie Bonnier
Penske-White Racing
M7C
M14A
M19A
G Ford Gulf   Denny Hulme
  Peter Gethin
  Jackie Oliver
  Jo Bonnier
  Helmut Marko
  Mark Donohue
6. (10 pont)
1970 Bruce McLaren Motor Racing
Team Surtees
Ecurie Bonnier
M7C
M14A
M7D
M14D
G
F
Ford
Alfa Romeo
Gulf   Denny Hulme
  Bruce McLaren
  Peter Gethin
  Dan Gurney
  Andrea de Adamich
  Nanni Galli
  John Surtees
  Jo Bonnier
4. (34 pont)
1969 Bruce McLaren Motor Racing
Team Lawson
Antique Automobiles / Colin Crabbe Racing
M7A
M7B
M7C
M9A
G
D
Ford Shell
Gulf
  Denny Hulme
  Bruce McLaren
  Derek Bell
  Basil van Rooyen
 Vic Elford
4. (38 pont)
1968 Bruce McLaren Motor Racing
Joakim Bonnier Racing Team
Anglo American Racers
M5A
M7A
G Ford
BRM
Shell   Denny Hulme
  Bruce McLaren
  Jo Bonnier
  Dan Gurney
2. (51 pont)
1967 Bruce McLaren Motor Racing M4B
M5A
M7A
G BRM Shell   Bruce McLaren 8. (3 pont)
1966 Bruce McLaren Motor Racing M2B F Ford
Serenissima
Europa   Bruce McLaren 8. (3 pont)

* A szezon jelenleg is tart.

Szponzorok szerkesztés

A csapat négy legjelentősebb főszponzora a Yardley (1971–1973), a Marlboro (1974–1996), a West (1997–2005) és a Vodafone (2007–2013). A leghosszabb ideig a Marlboro volt a csapat főszponzora, mely 1996 után a Ferrarihoz ment. A West cigarettamárka 1997-től 2005. július 29-ig volt a McLaren főszponzora, amikor a McLarent arra kötelezték, hogy keressen új főszponzort, mivel az Európai Unió útmutatása szerint nem lehet dohányt reklámozni. A csapat 2006 végéig Team McLaren-Mercedes néven szerepelt. Ezt követően a Vodafone vált a csapat főszponzorává 2007-től 2013-ig. Korábban jelentős szponzora volt a csapatnak az Aigo (Beijing Huaqi Information Digital Technology Co Ltd.), a Hugo Boss a TAG Heuer, a Siemens, a CNN, a Diageo (Johnnie Walker, Smirnoff, Baileys stb.), a Warsteiner, a Michael Kors, a Möet et Chandon (Chandon habzóbor), a Kimoa (Fernando Alonso divatmárkája) ,a Santander Bank és a Petrobras.

A csapat jelenleg főszponzor nélkül versenyez. Jelenlegi partnerei: Hilton Hotels, SAP AG, Logitech és a Richard Mille. 2017-től az ExxonMobil 21 év után csapatot váltott, a Red Bull Racing és a Toro Rosso partnere lett. A csapat új üzem- és kenőanyagpartnere a BP (Castrol) lett. 2018-ban új támogatók csatlakoztak: a CNBC a Saubertől jött át (a konkurens CNN helyére), technikai partner lett az Airgain és a korábban már több F1-es csapatot (Team Lotus/Caterham F1 Team, BMW Sauber) támogató Dell, az Arrow Electronics, a Petrobras és a Coca-Cola is. 2019-ben új szponzorokként csatlakoztak az Estrella Galicia (Carlos Sainz személyes támogatója) , a Huski Chocolate, és a British American Tobacco. Utóbbi nem egy dohánymárkáját, hanem a Phillip Morrishoz hasonlóan, egy dohányfüstmentes kezdeményezését, A Better Tomorrow-t, és elektromos cigarettáit (Vype, Vuse, Velo) népszerűsíti a csapaton keresztül. 2019 őszén, még a szezon vége előtt, a Petrobras azonnali hatállyal felbontotta az együttműködést. 2020-tól a British American Tobaccoval való kapcsolat tovább mélyül, új partnerként pedig az Unilever, a Splunk, és a Dark Trace csatlakozik. 2020 nyarától újra a csapat partnere lett a Gulf Oil, amely a Petrobras helyét lett volna hivatott betölteni a csapat üzem- és kenőanyag-beszállítójaként. Ez azonban nem történt meg, csak pénzügyi támogatás volt, a felek 2022 végén szakítottak egymással, a cég a Williams partnere lett. 2022-től az OKX kriptovaluta-váltó lett a csapat első számú partnere, és csatlakozott a Google is. 2023-ra a korábban a Renault (ma Alpine) főszponzoraként tevékenykedő DP World-del erősített a csapat.

Jegyzetek szerkesztés

  1. Beleszámítva John Surtees leggyorsabb körét az 1970-es dél-afrikai nagydíjon, privát nevezésű McLarennel.

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz McLaren témájú médiaállományokat.


Előző világbajnok:
Williams
Formula–1-es világbajnok
1974, 1984–1985, 1988–1991, 1998
  Következő világbajnok:
Ferrari
Előző nagydíj:
2023-as abu-dzabi nagydíj
FIA 2023-as Formula–1 világbajnokság Következő nagydíj:
2024-es bahreini nagydíj