1999-es Formula–1 világbajnokság

50. Formula–1-es szezon

Az 1999-es Formula–1 világbajnokság volt az 50. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1999. március 7-étől október 31-éig tartott. Ebben az évben mutatkozott be a maláj nagydíj a versenynaptár utolsó előtti versenyeként. Az egyéni bajnokságot Mika Häkkinen nyerte, bár Eddie Irvine, David Coulthard és Heinz-Harald Frentzen is hosszú ideig esélyes volt a címre. A konstruktőri bajnokságot a Ferrari nyerte, amellyel megkezdődött Michael Schumacher és az olasz csapat dominanciája a következő évtizedben. Schumacher lábtörést szenvedett Silverstone-ban, de még a szezon vége előtt visszatért a mezőnybe.

1999-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Mika Häkkinen a kanadai nagydíjon
Mika Häkkinen a kanadai nagydíjon
Egyéni világbajnok
Finn Mika Häkkinen76
Konstruktőri világbajnok
Olasz Ferrari128

 ← 1998
2000 → 

A szezon menete szerkesztés

A bajnokság kezdete előtt a McLaren (Häkkinen és Coulthard) és a Ferrari (Michael Schumacher, Irvine) is megtartotta tavalyi versenyzőit. Frentzen a Williamstől a Jordanhez szerződött, míg Ralf Schumacher a Williams versenyzője lett. Villeneuve a Tyrrellből alapított British American Racinghez szerződött.

Az első versenyt Ausztráliában rendezték, ahol Häkkinen és Coulthard McLaren-Mercedese indult az első sorból, a két Ferrari előtt. Schumacher az előző év végi versenyhez hasonlóan ismét megállt a felvezető körön, emiatt a mezőny végéről kellett rajtolnia. A McLaren elsőként és másodikként fordultak el az első kanyarban, majd lehagyták a mezőnyt, de végül mindketten kiestek. Coulthard váltóhiba, Häkkinen elektronikai hiba miatt adta fel a futamot. Ennek eredményeképp Eddie Irvine szerezte meg a győzelmet (pályafutása során először). Frentzen a második helyen végzett a Jordannel, a harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba a Williamsszel.

 
Villeneuve Kanadában

Häkkinen és Coulthard Brazíliában is az első sorból indult. Rubens Barrichello a harmadik helyről indult a Stewart-Forddal hazai versenyén. Coulthard technikai hiba miatt a boxba hajtott, később pedig kiesett. Häkkinen rövid ideig a harmadik sebességi fokozatban ragadt, így Barrichello és Schumacher is megelőzte, de a finn a boxkiállások során visszaállt az élre és győzött. Schumacher második lett, míg Frentzené lett a harmadik hely, miután Barrichello motorja tönkrement.

A San Marinó-i nagydíjon a McLaren sorozatban harmadszorra szerezte meg az első rajtsort Schumacher és Irvine előtt. Häkkinen, aki kétkiállásos stratégián volt, hamar lehagyta a többi versenyzőt, de a 18. körben elveszítette kontrollját autója felett és balesetet szenvedett. Ezt követően Schumacher és Coulthard harcolt a győzelemért. A németnek sikerült megelőznie Coulthardot a boxkiállások során, így győzött a tifosik nagy örömére Coulthard és Barrichello előtt (Irvine motorhiba miatt kiesett).

A monacói időmérőn Häkkinen az első, Michael Schumacher a második rajtkockát szerezte meg, a német a rajtnál megelőzte vetélytársát, és fölényes győzelmet aratott. A negyedik helyről induló Eddie Irvine is a finn előtt tudott célba érni, mivel Häkkinen megcsúszott egy olajfolton. Coulthard mechanikai hiba miatt esett ki. Ez volt az első kettős Ferrari győzelem a monacói nagydíjon. A pontversenyt ekkor Schumacher vezette Irvine és Häkkinen előtt.

 
Fisichella Kanadában

A következő spanyol nagydíj Häkkinen ötödszörre is megszerezte a pole-t, ezúttal Irvine és Coulthard előtt. A rajtnál Coulthard megelőzte Irvine-t, emellett mindkét Ferrari beragadt a jól rajtoló Jacques Villeneuve BAR-je mögé. McLarenek hamar nagy előnyre tettek szert, Häkkinen győzött, míg Coulthard második helyével a McLaren kettős győzelmet szerzett. A boxkiállásoknál mindkét Ferrari visszaelőzte Villeneuve-öt, Schumacher lett a harmadik.

Schumacher Kanadában megszakította Häkkinen pole-pozíciós sorozatát, a finn ezúttal második helyről indult, Irvine előtt. A rajtnál mindketten megtartották helyezésüket és leszakították magukról a mezőnyt. Schumacher vezetett, amikor az utolsó kanyar után a falnak, a hírhedt ’Wall of Champions’’-nak csapódott. A német mellett a szintén világbajnok Villeneuve és Damon Hill, valamint Ricardo Zonta is összetörte autóját ezen a szakaszon. A versenyen Irvine összeütközött Coultharddal, amiért a skótot később stop-go büntetéssel sújtották. Ezután Frentzen haladt másodikként, de 4 körrel a leintés előtt fékhiba miatt balesetet szenvedett. Emiatt a futam végén bejött a biztonsági autó, Häkkinen pedig mögötte haladva nyerte meg a versenyt. Meglepetésre Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) lett a második, Irvine pedig harmadik lett.

 
Prost AP02

A franciaországi esős időmérőt Barrichello nyerte Jean Alesi Sauberje és Olivier Panis Prostja előtt. Coulthard a 4., Schumacher a 6., Häkkinen a 14. helyet szerezte meg. A verseny sem volt szárazabb, végig esett az eső. Barrichello vezetett az első néhány körben, ezután Coulthard megelőzte, de a skót kiesett váltóhiba miatt. Häkkinen a második helyig zárkózott fel, de ekkor egy megcsúszás miatt visszaesett a mezőnyben. Schumacher megelőzte Barrichellót az első helyért, de később elektronikai hiba miatt lelassult. Häkkinen időközben újra felzárkózott, majd Barrichello megelőzésével az élre állt. Az élen haladók közül sokaknak ki kellett állnia még további üzemanyagért, míg a harmadik helyezett Frentzennek nem, így a német megszerezte pályafutása és a Jordan második futamgyőzelmét Häkkinen és Barrichello előtt.

A brit nagydíjon újra Häkkinen indult a pole-ból, Schumacher és Coulthard előtt. Schumacher rosszul rajtolt, így Coulthard és Irvine is megelőzte. A német a Stowe kanyarban megpróbálta visszaelőzni csapattársát, de fékhiba miatt nagy sebességgel a gumifalnak csapódott. Bár autója elnyelte az ütközési energia nagy részét, Schumacher lábtörést szenvedett. Alex Zanardi autója a rajtrácson ragadt, így a versenyt újraindították, Häkkinen ismét az élre állt. Úgy tűnt, a finn megnyeri a versenyt, de egyik kereke leesett az autójáról. Boxkiállása után visszatért a pályára, de kiállt, mivel túl veszélyes lett volna folytatni a versenyt. Ennek köszönhetően Coulthard győzött Irvine előtt, akit a skót a boxkiállások során megelőzött. A harmadik helyen Ralf Schumacher ért célba.

 
Frentzen Kanadában

A versenynaptár felénél Häkkinen vezette a pontversenyt Schumacher előtt, de a németnek ki kellett hagynia a elkövetkezendő versenyeket lábtörése miatt. Irvine vált ezután a Ferrari elsőszámú versenyzőjévé, a csapat a finn Mika Salót szerződtette Schumacher helyettesítésére.

Az osztrák nagydíjon is domináltak a McLarenek az edzésen, Häkkinené lett a pole Coulthard és Irvine előtt. A finn jól rajtolt, de az első kanyarban csapattársával koccant, majd megcsúszott, ezzel a mezőny végére került. Egyik autó sem sérült meg, Coulthard került az élre, és a verseny nagy részében vezetett, de Irvine a második boxkiállásnál megelőzte. Häkkinen a harmadik helyig zárkózott fel, a győztes Irvine és Coulthard mögött ért célba.

A német nagydíjon nyolcadszorra indult a finn a pole-ból az évben, Frentzen és Coulthard előtt. Häkkinen megtartotta a vezetést, míg Coulthard megelőzte Frentzent, de Salo a negyedik helyről indulva mindkettejük mellett elment. Coulthard megpróbálta visszaelőzni a Salót, de első szárnya a Ferrari hátsó kerekéhez ért, ezért a skótnak ki kellett állnia szerelőihez. Häkkinen boxkiállásakor probléma történt az üzemanyagtöltésnél, a finn sok időt veszített és negyediknek esett vissza. Frentzen megelőzése után azonban defektet kapott és a gumifalnak csapódott. Az első két helyen a Ferrarik haladtak, Salo elengedte Irvine-t, aki így sorozatban másodszor győzött, míg a Ferrari kettős győzelmet ünnepelt. Frentzen a harmadik helyen ért célba.

 
Zanardi Monzában

A magyar nagydíjon is a finn indult a pole-ból, Irvine és Coulthard előtt. A skót rossz rajtot vett, Fisichella és Frentzen is megelőzte. Häkkinen előnyét egyre növelte, Coulthardnak sikerült visszatérnie a harmadik helyre első boxkiállása után. A verseny végéhez közeledve utolérte Irvine-t, aki a nagy nyomás alatt hibázott, és a 62. körben kicsúszott. A futamot Häkkinen nyerte Coulthard és Irvine előtt.

Belgiumban Häkkinené lett a pole Coulthard és Frentzen előtt. Coulthard a rajt után Häkkinen mellé ért, és miután az első kanyarban kissé összeértek, a skót átvette a vezetést, majd győzött. Häkkinen második helyének köszönhetően a McLaren kettős győzelmet szerzett, Frentzen harmadik, Irvine negyedik lett.

A szezon háromnegyedénél Häkkinen vezetett 60 ponttal az 59 pontos Irvine előtt.

Häkkinen tizenegyedik alkalommal szerezte meg a pole-t Monzában, Frentzen és Coulthard előtt. A finn elsőként fordult el az első kanyarban, míg második helyre feljött Zanardi feltartotta a mögötte haladókat. Häkkinen vezette a versenyt, amikor a 30. kör első kanyarjában kicsúszott. Ezután Frentzen vette át a vezetést és győzött Ralf Schumacher, valamint Salo előtt. Coulthard és Irvine az ötödik és hatodik helyen végzett.

 
Johnny Herbert Monzában

A Nürburgringen rendezett európai nagydíjon Frentzené lett a pole Coulthard és Häkkinen előtt. A rajt után az első három sorrendje változatlan maradt. 15 kör után enyhén szemerkélni kezdett, Häkkinen pedig a többiekkel ellentétben kiállt gumit cserélni. Ez a döntés túl korainak bizonyult, a finn sok időt veszített és ismét kiállt szerelőihez szárazpályás gumikért, egy kör hátrányban tért vissza. Irvine fél percig állt három kerékkel a boxban, mivel csapata nem találta meg számára a negyedik kereket. A verseny felénél Frentzen vezetett Coulthard és Ralf előtt, de elektronikai hiba miatt kiesett, első boxkiállása után. Ekkor újra esni kezdett, a vezető Coulthard kicsúszott és kiesett. Ezt követően Ralf Schumacher vezetett, de defektet kapott és az ötödik helyre esett vissza. A nedves pályán Fisichelláé lett a vezetés, de kicsúszása után ő is kiesett. Ezzel Johnny Herbert került az élre a Stewarttal, majd a pálya felszáradását követően győzött Jarno Trulli Prostja és a csapattárs Barrichello előtt. Irvine a verseny végén hibázott, hatodik helyezése Häkkinené lett, aki Marc Gené (Minardi) megelőzése után az ötödik helyen végzett.

 
Eddie Irvine Monzában

Az évad utolsó előtti versenye a maláj nagydíj volt, ahol Schumacher visszatért a mezőnybe. A német megszerezte a pole-t Irvine, Coulthard és Häkkinen előtt. A rajt után Irvine állt az élre, Schumacher feladata pedig a McLarenek feltartása volt. Coulthardnak sikerült megelőznie a németet, de később technikai hiba miatt kiesett. Schumachernek sikerült maga mögött tartania Häkkinent, így a Ferrari Irvine-nal kettős győzelmet szerzett. A verseny után a Ferrari autóit szabályellenesnek találták, és kizárták őket. A Ferrari ezt követően fellebbezett, az FIA visszavonta döntését, a Ferrari eredményét meghagyták.

Irvine 4 pontos előnnyel érkezett Japánba Häkkinen előtt, így a futamgyőzelem mindegyikük számára a bajnoki címet jelentette. Schumacher szerezte meg a pole-t Häkkinen előtt, míg Irvine balesetet szenvedett az időmérőn, csak az ötödik helyről indult. Irvine a boxkiállásoknál megelőzte Panist, majd Coulthard kicsúszása után harmadiknak jött fel. Häkkinen megelőzte Schumachert a rajtnál, majd megnyerte a futamot is, így megszerezte második bajnoki címét.

Häkkinen 76 ponttal lett az 1999-es év egyéni világbajnoka. Irvine 74 ponttal második, Frentzen 54-gyel harmadik lett. A konstruktőri bajnokságot a Ferrari nyerte (1983 után először) 128 ponttal. A McLaren 4 pont hátránnyal második, míg a Jordan 61 ponttal harmadik lett.

Csapatok és versenyzők szerkesztés

A következő csapatok és versenyzők vettek rész az 1999-es világbajnokságban:

Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi Rajtszám Pilóták Teszt pilóták
  West McLaren Mercedes McLaren MP4/14 Mercedes FO110H 3.0 V10 B 1   Mika Häkkinen   Nick Heidfeld
2   David Coulthard
  Scuderia Ferrari Marlboro Ferrari F399 Ferrari 048 3.0 V10 B 3   Michael Schumacher nincs
  Mika Salo
4   Eddie Irvine
  Winfield Williams Williams FW21 Supertec FB01 3.0 V10 B 5   Alessandro Zanardi   Bruno Junqueira
6   Ralf Schumacher
  Benson and Hedges Jordan Jordan 199 Mugen-Honda MF-301 HD 3.0 V10 B 7   Damon Hill   Tomáš Enge
8   Heinz-Harald Frentzen
  Mild Seven Benetton Playlife Benetton B199 Playlife FB01 3.0 V10 B 9   Giancarlo Fisichella   Laurent Rédon
10   Alexander Wurz
  Red Bull Sauber Petronas Sauber C18 Petronas SPE-03A 3.0 V10 B 11   Jean Alesi nincs
12   Pedro Diniz
  Arrows Arrows A20 Arrows T2-F1 3.0 V10 B 14   Pedro de la Rosa   Stephen Watson
15   Takagi Toranoszuke
  Stewart Ford Stewart SF-3 Ford CR-1 3.0 V10 B 16   Rubens Barrichello   Luciano Burti
17   Johnny Herbert
  Gauloises Prost Peugeot Prost AP02 Peugeot A18 3.0 V10 B 18   Olivier Panis   Stéphane Sarrazin
19   Jarno Trulli
  Fondmetal Minardi Ford Minardi M01 Ford VJM1 Zetec-R 3.0 V10
Ford VJM2 Zetec-R 3.0 V10
B 20   Luca Badoer   Gastón Mazzacane
  Stéphane Sarrazin
21   Marc Gené
  British American Racing BAR 001 Supertec FB01 3.0 V10 B 22   Jacques Villeneuve   Patrick Lemarié
23   Ricardo Zonta
  Mika Salo

Futamok szerkesztés

# Futam Időpont Helyszín Győztes versenyző Konstruktőr Összefoglaló
631   ausztrál nagydíj Március 7. Melbourne   Eddie Irvine   Ferrari Összefoglaló
632   brazil nagydíj Április 11. São Paulo   Mika Häkkinen   McLaren-Mercedes Összefoglaló
633   San Marinó-i nagydíj Május 2. Imola   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
634   monacói nagydíj Május 16. Monaco   Michael Schumacher   Ferrari Összefoglaló
635   spanyol nagydíj Május 30. Barcelona   Mika Häkkinen   McLaren-Mercedes Összefoglaló
636   kanadai nagydíj Június 13. Montreal   Mika Häkkinen   McLaren-Mercedes Összefoglaló
637   francia nagydíj Június 27. Magny-Cours   Heinz-Harald Frentzen   Jordan-Mugen-Honda Összefoglaló
638   brit nagydíj Július 11. Silverstone   David Coulthard   McLaren-Mercedes Összefoglaló
639   osztrák nagydíj Július 25. Spielberg   Eddie Irvine   Ferrari Összefoglaló
640   német nagydíj Augusztus 1. Hockenheim   Eddie Irvine   Ferrari Összefoglaló
641   magyar nagydíj Augusztus 15. Mogyoród   Mika Häkkinen   McLaren-Mercedes Összefoglaló
642   belga nagydíj Augusztus 29. Spa   David Coulthard   McLaren-Mercedes Összefoglaló
643   olasz nagydíj Szeptember 12. Monza   Heinz-Harald Frentzen   Jordan-Mugen-Honda Összefoglaló
644   európai nagydíj Szeptember 26. Nürburg   Johnny Herbert   Stewart-Ford Összefoglaló
645   maláj nagydíj Október 17. Kuala Lumpur   Eddie Irvine   Ferrari Összefoglaló
646   japán nagydíj Október 31. Suzuka   Mika Häkkinen   McLaren-Mercedes Összefoglaló

Bajnokság végeredménye szerkesztés

Versenyzők szerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 10 6 4 3 2 1 0

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

# Versenyző AUS
 
BRA
 
SMR
 
MON
 
ESP
 
CAN
 
FRA
 
GBR
 
AUT
 
GER
 
HUN
 
BEL
 
ITA
 
EUR
 
MAL
 
JPN
 
Pont
1   Mika Häkkinen Ki 1 Ki 3 1 1 2 Ki 3 Ki 1 2 Ki 5 3 1 76
2   Eddie Irvine 1 5 Ki 2 4 3 6 2 1 1 3 4 6 7 1 3 74
3   Heinz-Harald Frentzen 2 3 Ki 4 Ki 11 1 4 4 3 4 3 1 Ki 6 4 54
4   David Coulthard Ki Ki 2 Ki 2 7 Ki 1 2 5 2 1 5 Ki Ki Ki 48
5   Michael Schumacher 8 2 1 1 3 Ki 5 NI 2 2 44
6   Ralf Schumacher 3 4 Ki Ki 5 4 4 3 Ki 4 9 5 2 4 Ki 5 35
7   Rubens Barrichello 5 Ki 3 9 KIZ Ki 3 8 Ki Ki 5 10 4 3 5 8 21
8   Johnny Herbert NI Ki 10 Ki Ki 5 Ki 12 14 11 11 Ki Ki 1 4 7 15
9   Giancarlo Fisichella 4 Ki 5 5 9 2 Ki 7 12 Ki Ki 11 Ki Ki 11 14 13
10   Mika Salo 7 Ki 8 9 2 12 7 3 Ki 10
11   Jarno Trulli Ki Ki Ki 7 6 Ki 7 9 7 Ki 8 12 Ki 2 Ki Ki 7
12   Damon Hill Ki Ki 4 Ki 7 Ki Ki 5 8 Ki 6 6 10 Ki Ki Ki 7
13   Alexander Wurz Ki 7 Ki 6 10 Ki Ki 10 5 7 7 14 Ki Ki 8 10 3
14   Pedro Diniz Ki Ki Ki Ki Ki 6 Ki 6 6 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 3
15   Olivier Panis Ki 6 Ki Ki Ki 9 8 13 10 6 10 13 11 9 Ki Ki 2
16   Jean Alesi Ki Ki 6 Ki Ki Ki Ki 14 Ki 8 16 9 9 Ki 7 6 2
17   Pedro de la Rosa 6 Ki Ki Ki 11 Ki 11 Ki Ki Ki 15 Ki Ki Ki Ki 13 1
18   Marc Gené Ki 9 9 Ki Ki 8 Ki 15 11 9 17 16 Ki 6 9 Ki 1
19   Alex Zanardi Ki Ki 11 8 Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 8 7 Ki 10 Ki 0
20   Takagi Toranoszuke 7 8 Ki Ki 12 Ki KIZ 16 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 0
21   Jacques Villeneuve Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 15 8 10 Ki 9 0
22   Luca Badoer Ki 8 Ki Ki 10 10 Ki 13 10 14 Ki Ki Ki Ki Ki 0
23   Ricardo Zonta Ki NI Ki 9 Ki 15 Ki 13 Ki Ki 8 Ki 12 0
  Stéphane Sarrazin Ki 0
# Versenyző AUS
 
BRA
 
SMR
 
MON
 
ESP
 
CAN
 
FRA
 
GBR
 
AUT
 
GER
 
HUN
 
BEL
 
ITA
 
EUR
 
MAL
 
JPN
 
Pont

Konstruktőr szerkesztés

Helyezés +/- Gyártó Modell Motor Abroncs Győzelmek Dobogó Első rajthelyek Leggy. kör Pont
1 +1   Ferrari F399 B 6 17 3 6 128
2 -1   McLaren-Mercedes MP4/14 B 7 16 11 9 124
3 +1   Jordan-Mugen-Honda 199 B 2 6 1 61
4 +4   Stewart-Ford SF3 B 1 4 1 36
5 -2   Williams-Supertec FW21 B 3 1 35
6 -1   Benetton-Playlife B199 B 1 16
7 +2   Prost-Peugeot AP02 B 1 9
8 -2   Sauber-Petronas C18 B 5
9 -2   Arrows A20 B 1
10 0   Minardi-Ford M01 B 1
11 0   BAR-Supertec 001 B 0
  • +/- Helyezés változás 1998-hoz képest.

Közvetítések szerkesztés

Az 1999-es szezonban továbbra is az MTV rendelkezett a magyarországi közvetítési jogokkal. A kommentátor Knézy Jenő lett, társkommentátora a nyitófutamon Frankl András volt, a későbbiekben Bertalan Zsolt közreműködött szakkommentátorként, majd az utolsó öt futam kommentálásában felváltva vett részt Simon István és Szabó Gergő is. Valamennyi futam az MTV1 csatornán került képernyőre, többnyire élőben, kivéve a felvételről sugárzott ausztrál nagydíjat. A san marinó-i, a spanyol, a kanadai, a francia, a brit, a német és a magyar nagydíjat helyszínről kommentálták, a többit a budapesti stúdióból.

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 1999-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.
Csapatok és versenyzőik az 1999-es Formula–1 világbajnokságon
McLaren Ferrari Williams Jordan Benetton Sauber Arrows Stewart Prost Minardi BAR
1 Häkkinen
2 Coulthard
3 M. Schumacher
4 Irvine
5 Zanardi
6 R. Schumacher
7 Hill
8 Frentzen
9 Fisichella
10 Wurz
11 Alesi
12 Diniz
14 de la Rosa
15 Takagi
16 Barrichello
17 Herbert
18 Panis
19 Trulli
20 Badoer
21 Gené
22 Villeneuve
23 Zonta
Egyéb versenyzők az 1999-es évadban: Salo · Sarrazin