Rubens Barrichello

brazil autóversenyző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 7. 7 változtatás vár ellenőrzésre.

Rubens Barrichello (teljes nevén: Rubens Gonçalves Barrichello; São Paulo, 1972. május 23. –) brazil autóversenyző, jelenleg a Stock Car Brasil sorozatban szereplő Full Time Sports versenyzője.

Rubens Barrichello
Rubens Barrichello 1999-ben, a Stewart versenyzőjeként
Rubens Barrichello 1999-ben, a Stewart versenyzőjeként
Életrajzi adatai
Teljes neveRubens Gonçalves Barrichello
BeceneveRubinho
Született1972május 23. (52 éves)
São Paulo
Nemzetiségebrazil brazil
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19932011
CsapataJordan, Stewart, Ferrari, Honda, Brawn, Williams
Nagydíjak száma326 (322 rajt)
Győzelmek11
Dobogós helyezések68
Első rajtkockák14
Leggyorsabb körök17
VB-pontok658
Első nagydíjDél-Afrika 1993-as dél-afrikai nagydíj
Első győzelemnémet 2000-es német nagydíj
Legutolsó győzelemITA 2009-es olasz nagydíj
Legutolsó nagydíjBRA 2011-es brazil nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Rubens Barrichello témájú médiaállományokat.
Rubens Barrichello
Életrajzi adatai
Teljes neveRubens Gonçalves Barrichello
BeceneveRubinho
Született1972. május 23. (52 éves)
São Paulo
NemzetiségeBRA brazil
Pályafutása
KategóriaIndyCar
Aktív évei2012
Rajtszáma8
Korábbi csapataiKV Racing Technology
Nagydíjak száma13
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
VB-pontok289
Első nagydíjUSA 2012-es Honda Grand Prix of St. Petersburg
Első győzelem-
Legutolsó győzelem-
Legutolsó nagydíjUSA 2012-es IZOD IndyCar World Championship Weekend
A Wikimédia Commons tartalmaz Rubens Barrichello témájú médiaállományokat.

Korábban, 2012-ben az IndyCar, előtte pedig 1993-tól 2011-ig a Formula–1 mezőnyének volt a tagja. Itt pályafutása során a 2007-es évet kivéve minden szezonban szerzett pontot. A 2008-as török nagydíjtól számítva több mint egy évtizeden át ő volt minden idők legtapasztaltabb Formula–1-es versenyzője, egészen 2020-ig (ekkor Kimi Räikkönen döntötte meg ezen rekordját). Kétszer végzett az egyéni világbajnokság harmadik, és szintén kétszer a második helyén. Legjobb eredményét 2002-ben és 2004-ben érte el, amikor egyaránt a 2. helyen végzett a szezon végén Michael Schumacher mögött.

Pályafutása

szerkesztés

A Formula–1 előtt

szerkesztés

Barrichello 1981-ben, kilencévesen kezdett el gokartozni. 1988-ig öt brazil bajnoki címet és két Dél-Amerika-bajnoki címet nyert. 1988-ban a kilencedik helyen végzett a gokart világbajnokságban, majd 1989-ben autókra váltott. Ebben a szezonban a negyedik helyen végzett a brazil Forma-Ford 1600 bajnokságban.

1990-ben Európába költözött és a Forma-Vauxhall-Lotus sorozatban (11. hely), valamint a Forma-Opel-Lotus sorozatban versenyzett, amelyet azonnal meg is nyert (futamgyőzelem Zandvoortban, Silverstone-ban, Hockenheimben, Spa-Francorchamps-ban és Jerezben). Ugyanezt tette a következő szezonban a West Surrey Racing Team színeiben a brit Formula–3-ban, ahol David Coulthard volt legnagyobb ellenfele.

1992-ben a Forma-3000-be szerződött az Il Barone Rampante csapathoz és a bajnokság harmadik helyét szerezte meg. Tehetségére ekkor már a Formula–1-es csapatok is felfigyeltek, így 1993-ra leszerződtette a Jordan csapat.

A Formula–1-ben

szerkesztés

1993-96: Jordan

szerkesztés
 
1993-ban a Brit Nagydíjon

Barrichello két pontot szerzett első Formula–1-es szezonjában, 1993-ban és a bajnokság 17. helyén végzett, de ez nem tükrözi híven a nyújtott teljesítményét: mindössze harmadik futamán, az európai nagydíjon például a harmadik helyen autózott, amikor műszaki hiba miatt kiesett.

1994 nagy sokkal kezdődött a Formula–1 számára: a szezon harmadik versenyhétvégéjén, a San Marinó-i nagydíjon életét vesztette Roland Ratzenberger az időmérő edzésen, majd Ayrton Senna a versenyen. Rubens Barrichello még a pénteki szabadedzésen szenvedett súlyos balesetet és kórházba került. Könnyebben sérült (rövid eszméletlenség, orrtörés), de Senna halálhíre nagyon lesújtotta – annál is inkább, mivel a háromszoros világbajnok barátja és pártfogója volt.

Barrichello a szezon során 19 pontot gyűjtött és a világbajnoki pontverseny hatodik helyén végzett. Legemlékezetesebb pillanata az volt, amikor Spa-Francorchamps-ban pole-pozíciót szerzett. Soha előtte még ilyen fiatal versenyzőnek nem sikerült ez a bravúr. (2003-ban Fernando Alonso döntötte meg ezt a rekordot).

A brazil versenyző 1995-ben és 1996-ban is a Jordannél maradt, előbbi szezonban 11 ponttal a 11. helyen végzett a világbajnokságban, utóbbiban 14 ponttal a nyolcadik helyen. Az 1995-ös szezon végén ajánlatot kapott a Ferrari csapattól, hogy legyen Michael Schumacher csapattársa az átszerveződő olasz csapatnál, ám Barrichello olyan sokáig hezitált, hogy végül csapattársa, Eddie Irvine kapta meg a megbízatást.

1997-99: Stewart

szerkesztés
 
Barrichello a Stewarttal 1997-ben

1997-ben Barrichello az újonnan alakuló Stewart csapathoz szerződött, melynek alapítója, tulajdonosa és névadója a háromszoros világbajnok, Jackie Stewart volt. Barrichello remek kapcsolatot alakított ki a skót csapatvezetővel – szinte apa-fiú viszony volt az övék.

1997-ben a brazil versenyző a világbajnokság 13. helyén végzett 6 ponttal, 1998-ban pedig a 12. helyen 4 ponttal. 1999-ben a Stewart jelentősen feljavult és Barrichello azonnal megcsillantotta tudását: szerzett egy pole-pozíciót Magny-Cours-ban, háromszor végzett dobogón és többször vezette a versenyt. Csapattársánál, Johnny Herbertnél a szezon legnagyobb részében jobb teljesítményt nyújtott, így a sors furcsa fintoraként értékelhető, hogy a kaotikus európai nagydíjat Herbert nyerte meg, míg Barrichello „csak” harmadik lett. A szezon végén Barrichello 21 ponttal a 7. helyen végzett, teljesítményével pedig ismét magára irányította a Ferrari figyelmét.

2000-05: Ferrari

szerkesztés
 
Barrichello az új csapatánál
 
2003-ban a Ferrarival

Barrichello ezúttal elfogadta a legendás olasz csapat ajánlatát, így az akkor még kétszeres világbajnok Michael Schumacher csapattársa lett. Barrichello rögtön első Ferrarival futott versenyén – a 2000-es ausztrál nagydíjon – a második helyen végzett Schumacher mögött és a szezon során még további nyolc alkalommal állhatott fel a dobogóra.

Kilenc dobogós helyezéséből négy volt harmadik hely, négy második és egy alkalommal, esős versenyben – Hockenheimben – nyerni is tudott. Az időmérő edzésen a brazil versenyző csak a 18. helyet szerezte meg, mivel elromlott az autója és a csapattársára beállított tartalékautóval csak nehezen bírt. A verseny azonban szerencsésen alakult számára: Schumacher kiesett, a Ferrari legnagyobb riválisának számító McLaren-Mercedes versenyzői, Mika Häkkinen és David Coulthard pedig egy rossz – vagy inkább bátortalan – döntés áldozatai lettek. A futam végén elkezdett esni az eső és a két McLaren-versenyző kiment intermediate gumikért a boxba. Barrichello azonban vállalta a kockázatot, hogy továbbra is száraz gumikon marad kint a vizes pályán, és ez a merészség meghozta számára pályafutása várva-várt első Formula–1-es futamgyőzelmét. Emlékezetes pillanat volt, amikor a futam után Barrichello a dobogón állva egy brazil zászlót szorongatva zokogott örömében. Az 1993-as, Senna győzelmével zárult ausztrál nagydíj óta nem nyert brazil versenyző futamot a Formula–1-ben.

A szezon végén Barrichello 62 ponttal a világbajnokság negyedik helyén végzett és csapattársával, Schumacherrel – aki megnyerte az egyéni világbajnokságot – együtt a konstruktőri világbajnoki címet is megszerezték a Ferrarinak.

 
Rubens Barrichello 2002-ben

2001-ben Schumacher ismét diadalmaskodott a világbajnokságban, ám Barrichellónak ezúttal nem sikerült futamot nyernie. Dobogóra azonban tíz alkalommal állhatott fel – ebből ötször-ötször a második, illetve harmadik helyre. A világbajnokságban 56 ponttal a harmadik lett Schumacher és Coulthard mögött. A Ferrari ismét világbajnok lett a konstruktőrök között.

2002-ben a Ferrari dominált és Schumacher fölényesen – 144 pontot gyűjtve – nyerte meg a világbajnokságot. Barrichello második lett, de „csak” 77 ponttal. A brazil versenyző négy alkalommal nyert: az európai nagydíjon, a magyar nagydíjon, az olasz nagydíjon és az Egyesült Államok Nagydíján. Utóbbi futamon Schumacher átengedte neki a győzelmet – feltehetőleg törlesztésként azért, mert Barrichello a szezon hatodik futamán, az osztrák nagydíj utolsó körében csapatutasításra maga elé engedte a németet. Az eset nagy felháborodást váltott ki és következményeként 2003-tól betiltották a direkt csapatutasítás alkalmazását a Formula–1-ben. Más kérdés, hogy a csapatok számára továbbra is kínálkoznak lehetőségek arra, hogy – bizonyíthatatlanul – beavatkozzanak a két versenyzőjük közötti versenybe.

2003-ban visszaesett a Ferrari, Schumacher azonban ismét megnyerte az egyéni világbajnoki címet, a Ferrari pedig a csapatvilágbajnoki címet – de csak két ponttal Kimi Räikkönen (McLaren-Mercedes) előtt. Barrichello két versenyt nyert (Silverstone, Suzuka) és 65 ponttal a bajnokság negyedik helyén végzett.

2004-ben újabb domináns Ferrari-év következett, ám míg Schumacher 13 futamot nyert, addig Barrichello „csak” kettőt (Monza, Sanghaj). A világbajnoki pontversenyben a brazil 114 pontot gyűjtött és második lett Schumacher mögött. Ez természetesen a Ferrarinak is újabb konstruktőr-világbajnoki címet jelentett.

 
A 2005-ös Amerikai Nagydíjon

2005-ben a Ferrari versenyképessége – feltehetőleg az új szabályok miatt, amelyek egy szett gumi használatát engedélyezték egy versenyre – hatalmasat zuhant. Az előző évi dominanciából semmi sem maradt, versenyt is csak egyet tudtak nyerni: Schumacher révén azt az indianapolisi futamot, amelyen a Michelin gumijait használó csapatok nem álltak rajthoz, mivel abroncsaik veszélyesnek bizonyultak a pályán. Barrichello 38 ponttal a világbajnokság nyolcadik helyén fejezte be a szezont – és ezzel pályafutása Ferrarinál eltöltött szakaszát.

A brazil versenyzőt egy ideje már nyomasztotta, hogy nem tud kilépni Schumacher árnyékából, az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Monacóban Schumacher – a hetedik helyért – agresszíven megelőzte őt az utolsó körben. Barrichello a médiában is hangot adott nemtetszésének, „veszélyesnek” ítélve a manővert.

Barrichello ebben az időszakban már tárgyalásokat folytatott a Hondával, akik Jenson Button mellé kerestek csapattársat 2006-ra. A brazil versenyző csapatváltását az is ösztönözte, hogy a Hondánál honfitársa és régi barátja, Gil de Ferran lett a sportigazgató. Barrichellót ugyan 2006 végéig szerződés kötötte a Ferrarihoz, ám a Ferrari hajlandó volt szankciók nélkül belemenni az idő előtti szerződésbontásba, így a versenyző 2006-tól a Hondánál folytathatta pályafutását.

2006-08: Honda

szerkesztés
 
Barrichello a 2006-os kanadai nagydíjon

Barrichello 2006-ban tehát Jenson Button oldalán a Honda versenyzője lett. A szezon elején Button jobb volt nála, mivel a Honda által megkövetelt vezetési stílus nagyban különbözött mindattól, amihez eddig Barrichello hozzászokott. Barrichello azonban a neki nem fekvő Hondával is javult és a legutóbbi futamokon már leggyakrabban Button előtt kvalifikálta magát.

 
Barrichello a 2007-es brit nagydíjon

2007-ben a Honda gyári csapata drámaian visszaesett, az idény első felében még a fiókcsapatuk, a Super Aguri is jobb volt náluk. Az időmérő edzéseken nagyon ritkán jutottak be a harmadik szakaszba, a pontszerzés pedig rendre elmaradt. A kínai nagydíj után szóba került a menesztése, amikor is Button a gyengécske Hondával megszerezte a versenyen az ötödik helyet, ám Barrichello csak 15. lett. Az évadot végül 0 ponttal fejezte be Barrichello, így eddig ez az egyetlen teljes szezon a karrierjében, amikor nem szerzett pontot.

 
Barrichello a Hondával a 2008-as kanadai nagydíjon

2008-ban a 16. szezonját kezdte meg a Formula–1-ben, amely során megdöntötte a legtöbb versenyen való indulás rekordját. Ezt 1993 óta Riccardo Patrese tartotta, 256 futammal. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon a 6. helyezést érte el, de utólag kizárták, mert a versenyen piros lámpánál hagyta el a boxutcát. A maláj nagydíjon a 13., a Bahreinin a 11. helyen ért célba. A spanyol nagydíj előtt az új fejlesztéseknek köszönhetően optimista volt, de csak a 11. helyről indulhatott. A versenyen az egyik boxkiállásnál megrongálódott több terelőszárny is az autóján, ami a futam feladására kényszerítette. Barrichello és a Honda csapat a török nagydíjon ünnepelte a 257. futamát és Patrese rekordjának a megdöntését.[1] A versenyen a 12. helyről indulva 14.-ként ért célba, körhátrányban. Az esős monacói nagydíjon megszerezte első 2008-as pontjait, 6. lett. Ezzel véget ért a 2006-os brazil nagydíj óta tartó, 23 futamot felölelő pontszerzés nélküli sorozata. Kanadában ismét pontot szerzett, egykiállásos stratégiával a tizedik helyről a hetedikre jött föl. Rövid ideig a versenyt is vezette. A francia nagydíjon váltócsere miatt rajtbüntetést kapott, és csak az utolsó, 20. helyről indulhatott, ahonnan a 14.-re küzdötte fel magát.[2] A brit nagydíjon a 3.-dik helyre repítette a Hondát a zuhogó esőben, a csapat jó taktikájának - amikor nagyon rákezdett az eső, kihívták extrém esőgumiért - köszönhetően. Hockenheim már nem alakult ilyen jól Barrichello és a Honda számára: a versenyző csak a 18. helyről indulhatott, és miután ütküzött az 50. körben, kiesett a versenyből. A magyar nagydíjon megint csak a 18. lett az időmérőn, igaz, most Sébastien Bourdais öthelyes rajtbüntetése (ő a 14. helyre kvalifikálta magát) miatt előrelépett egy helyet. Az első boxkiállásánál a csőből kifolyt és meggyulladt a benzin, el kellett oltani, ettől a kiállás nagyon elhúzódott. Így Barrichello csak a 16. lett. Valenciában már csak a 19. lett az időmérőn, és a futamon a boxból kellett rajtolnia. Végül itt is csak a 16. lett. A belga nagydíjat feladni kényszerült, Olaszországban 17. lett. A szingapúri nagydíjon ismét műszaki hiba hátráltatta, egyike volt a verseny öt kiesőjének. Az idény hátralevő három versenyén célba ért ugyan, de pontot már nem szerzett. A világbajnokságban a 14. helyen zárt, 11 ponttal.

2009 - Brawn GP

szerkesztés
 
Barrichello teszteli új autóját
 
Szingapúrban

2008 decemberében a Honda bejelentette, hogy kiszáll a Formula–1-ből és eladja csapatát. Hosszú várakozás után, 2009 februárjában végül a korábbi csapatfőnök, Ross Brawn vette meg a korábbi Honda csapatot és Brawn GP néven, brit színekben benevezte a 2009-es világbajnokságra.[3] Barrichello helye is ekkor vált véglegessé, Bruno Sennával szemben. Az új szabályoknak megfelelő autó készen volt ugyan, de a versenyzők csak néhány héttel a világbajnokság rajtja előtt tesztelhették.

Az idénynyitó ausztrál nagydíjon a második helyről rajtolhat csapattársa, Button mellől,[4] és a második helyen végzett, Button pedig az első helyet szerezte meg Ausztráliában. A második, Maláj nagydíjon Barrichello ismét kedvező pozícióból indulhatott, de a félbeszakított versenyt végül 5. helyen zárta, csapattársa Jenson Button pedig ismét megszerezte az első helyet. A 2009-es európai nagydíjon 5 év után újra nyerni tudott. A belga nagydíjon, Spában egy gyengébb eredmény következett (7. hely), majd kiváló versenytaktikával, az 5. helyről rajtolva, egy boxkiállással a monzai olasz nagydíjon megszerezte 2009. évi második, pályafutása 11. futamgyőzelmét, életben tartva világbajnoki reményeit.

2010 - Egy régi álom teljesülése: Williams

szerkesztés

2010-től a Williams csapatnál versenyez, ahol egy új rekordot állít fel a bahreini nagydíjon: 18. idényét kezdi el a Formula–1-ben, amit még senkinek sem sikerült elérnie. Csapattársa a csapat előző évi tesztpilótája, a 2009-es GP2-bajnok Nico Hülkenberg.

Az év első futamán, Bahreinben 11. helyről rajtolva 10.-ént ért célba. Ausztráliában a 8. helyen végzett. Malajziában a 7. rajtpozíciót szerezte meg, de sajnos a rajtnál beragadt egy probléma miatt és csak a mezőny után sikerült elindulnia, 12. fejezte be a versenyt. Spanyolországban a 9. helyen ért célba 2 pontot szerezve ezzel. Monacóban baleset miatt a 9. helyről feladni kényszerült a versenyt. A következő két versenyen, Törökországban és Kanadában is csak 14. lett. Valenciára a Williams újításokkal érkezett. Az időmérőn a két Williams EZREDRE azonos kört ment, de Hülkenberg hamarabb megtette mért körét így Barrichello a 9. helyről indulhatott. A rajtnál lerajtolta Hülkenberg majd a hibázó Webber mellett is elment, Barrichello a futamon a 4. lett. Angliában az időmérőn remeklő Barrichello a 8. rajt helyről indulhatott. A futamon 5.-ként ért célba, és meglett a Williams első dupla pontszerzése hisz Hülkenberg is a 10. lett. A német nagydíjon is a 8. helyről indulhatott, de a rajtot elrontotta és a 4. kanyarban még Kobayashi is feltartotta így csak a 12. lett Hülkenberget megelőzve a futamon. A Hungaroringen a gyors körén több apró hibát is vétett így csak a 12. helyről rajtolhatott. A futamon a 10. lett egy hajmeresztő előzést bemutatva Michael Schumacheren. A Belga nagydíjon a kiváló 7. rajthelyet szerezte meg a kemény gumikon. A futamon azonban az első kör utolsó kanyarjában kiesett amikor autója nem állt meg és belecsapódott Fernando Alonso Ferrarijába. Az Olasz GP-n bejutott a Q3-ba és ott a 10. helyet kaparintotta meg. És a futamon is 10.-ként ért célba. Szingapúrban a 6. helyről indulhatott és a futamon is huzamosabb ideig volt Webber előtt és a kiváló 6. helyen ért célba. A japán nagydíjon a 7. helyről indult a futamon azonban az autója meghibásodott, végig csúszkált és a végén csak a 9. helyen ért célba. Koreában a 10. helyről indult és a futamon a 7. helyen ért célba. Brazíliában Hülkenberg az első helyről indulhatott Barrichello pedig a 6.-ról. A futamon elrontották a boxkiállást, később Alguersuari defektet okozott a rutinos brazilnak, aki így még hátrébb esett. Végül csak a 14. lett. Abu Dhabiban a 7. helyről indulhatott. De a futamon itt sem volt szerencséje. Rossz volt a boxtaktika és végül csak a 12. lett. Rubens Barrichello a 2010-es évét az összetett 10. helyen zárta 47 ponttal.

 
Az utolsó F1-es szezonjában, Az Olasz Nagydíjon

A Williams nagy reményekkel indult az évnek, mert a téli teszteken jól működött az autó, Rubens tesztnapot is tudott nyerni, azután az Ausztrál nagydíj időmérője mindenképp csalódás volt, ugyanis mindkét autó elvérzett a Q2-ben, Pastor Maldonado a 15., míg Barrichello csak a 17. lett. A futamon Rubensnek lett volna esélye a pontszerzésre, de összeütközött Nico Rosberggel, amiért később box-utca áthajtásos büntetést kapott és a verseny utolsó fázisában műszaki probléma miatt kiállt. A helyzet ezek után csak rosszabbodott, Malajziában már a Q1-ben meg kellett küzdenie egymással a két pilótának a bejutó helyért, ami végül Rubens Barrichellonak sikerült, de ő sem tudott tovább menni a Q3-ba, csak a 15. lett, Maldonado a másnapi futamon a 18. helyről indulhatott. A futamon ismét mindketten kiestek, Barrichello előbb Sutillal koccant, defektet kapott és idő előtt boxba hajtott új szett gumikért, azonban a futam középső fázisában hidraulikai probléma miatt kiállt, Maldonado eddig sem jutott, mert már a 8. körben kiállt, a motor gyújtásproblémái miatt. Ezután az autó nemhogy javult volna, de még lassabb lett, Rubens mindössze kétszer fért be a pontszerzők közé, mindkétszer 9. helyen végzett, előbb a balesetekkel tarkított Monacói nagydíjon, majd az eső áztatta Kanadai nagydíjon, Barrichello az évet a 17. helyen fejezte be, 4 ponttal míg csapattársa, Maldonado csak 1 pontot szerzett, a 19. lett a végelszámolásnál, a csapat a gyártók pontversenyében 5 ponttal mindössze a 9. helyre volt elég, csak a három kis csapatnál bizonyultak erősebbnek! Rubens helye hosszú ideig kérdéses volt, ám amikor Frank Williams kimondta a végítéletet - azaz, hogy Rubensnek távoznia kell ugyanis Bruno Senna veszi át a helyét - Barrichello sorsa megpecsételődött a 2012-es idényre.

A Formula–1 után

szerkesztés

Barrichello 2012-ben jó barátja, Tony Kanaan invitálására részt vett egy néhány napos teszten a KV Racing Technology csapatánál Sebringben, majd a sonomai Infineon Racewayen ismét tesztelt a csapattal. Ezt követően szerződést kapott a KV Racing Technologytól a 2012-es szezonra, ahol a fent említett Tony Kanaan, valamint a korábbi GP2-es pilóta Ernesto Viso csapattársa lett.

Tengerentúli kitérője azonban nehezen indult be, a szezon második versenyén, Alabamában mégis a 8. helyen végzett, majd a long beach-i viadalon 9. lett, a legendás Indianapolis 500-on pedig 11. lett, amivel az "Év újonca" lett. Szezonbéli legjobb eredménye a Sonomában elért 4. helye volt, majd a rákövetkező futamon, Baltimoreban 5. lett. A szezont végül a 12. helyen zárta, azonban nem maradt a csapatnál 2013-ra, és miután újat sem talált, hazája bajnokságában, a Stock Car Brasilban folytatta pályafutását.

Stock Car Brasil

szerkesztés

Eredményei

szerkesztés

Formula–1-es Futamgyőzelmek

szerkesztés
Év Nagydíj
2000   német nagydíj
2002   európai nagydíj
2002   magyar nagydíj
2002   olasz nagydíj
2002   amerikai nagydíj
2003   brit nagydíj
2003   japán nagydíj
2004   olasz nagydíj
2004   kínai nagydíj
2009   európai nagydíj
2009   olasz nagydíj

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 Helyezés Pont
1993 Jordan RSA
Ki
BRA
Ki
EUR
Ki
SMR
Ki
ESP
12
MON
9
CAN
Ki
FRA
7
GBR
10
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
Ki
POR
13
JPN
5
AUS
Ki
18. 2
1994 Jordan BRA
4
PAC
3
SMR
Sér
MON
Ki
ESP
Ki
CAN
7
FRA
Ki
GBR
4
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
4
POR
4
EUR
12
JPN
Ki
AUS
4
6. 19
1995 Jordan BRA
Ki
ARG
Ki
SMR
Ki
ESP
7
MON
Ki
CAN
2
FRA
6
GBR
11
GER
Ki
HUN
7
BEL
6
ITA
Ki
POR
11
EUR
4
PAC
Ki
JPN
Ki
AUS
Ki
11. 11
1996 Jordan AUS
Ki
BRA
Ki
ARG
4
EUR
5
SMR
5
MON
Ki
ESP
Ki
CAN
Ki
FRA
9
GBR
4
GER
6
HUN
6
BEL
Ki
ITA
5
POR
Ki
JPN
9
8. 14
1997 Stewart AUS
Ki
BRA
Ki
ARG
Ki
SMR
Ki
MON
2
ESP
Ki
CAN
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
Ki
ITA
13
AUT
14
LUX
Ki
JPN
Ki
EUR
Ki
13. 6
1998 Stewart AUS
Ki
BRA
Ki
ARG
10
SMR
Ki
ESP
5
MON
Ki
CAN
5
FRA
10
GBR
Ki
AUT
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
Ni
ITA
10
LUX
11
JPN
Ki
12. 4
1999 Stewart AUS
5
BRA
Ki
SMR
3
MON
9
ESP
Ki
CAN
Ki
FRA
3
GBR
8
AUT
Ki
GER
Ki
HUN
5
BEL
10
ITA
4
EUR
3
MAL
5
JPN
8
7. 21
2000 Ferrari AUS
2
BRA
Ki
SMR
4
GBR
Ki
ESP
3
EUR
4
MON
2
CAN
2
FRA
3
AUT
3
GER
1
HUN
4
BEL
Ki
ITA
Ki
USA
2
JPN
4
MAL
3
4. 62
2001 Ferrari AUS
3
MAL
2
BRA
Ki
SMR
3
ESP
Ki
AUT
3
MON
2
CAN
Ki
EUR
5
FRA
3
GBR
3
GER
2
HUN
2
BEL
5
ITA
2
USA
15
JPN
5
3. 56
2002 Ferrari AUS
Ki
MAL
Ki
BRA
Ki
SMR
2
ESP
Ni
AUT
2
MON
7
CAN
3
EUR
1
GBR
2
FRA
Ni
GER
4
HUN
1
BEL
2
ITA
1
USA
1
JPN
2
2. 77
2003 Ferrari AUS
Ki
MAL
2
BRA
Ki
SMR
3
ESP
3
AUT
3
MON
8
CAN
5
EUR
3
FRA
7
GBR
1
GER
Ki
HUN
Ki
ITA
3
USA
Ki
JPN
1
4. 65
2004 Ferrari AUS
2
MAL
4
BHR
2
SMR
6
ESP
2
MON
3
EUR
2
CAN
2
USA
2
FRA
3
GBR
3
GER
12
HUN
2
BEL
3
ITA
1
CHN
1
JPN
Ki
BRA
3
2. 114
2005 Ferrari AUS
2
MAL
Ki
BHR
9
SMR
Ki
ESP
9
MON
8
EUR
3
CAN
3
USA
2
FRA
9
GBR
7
GER
10
HUN
10
TUR
10
ITA
12
BEL
5
BRA
6
JPN
11
CHN
12
8. 38
2006 Honda BHR
15
MAL
10
AUS
7
SMR
10
EUR
5
ESP
7
MON
4
GBR
10
CAN
Ki
USA
6
FRA
Ki
GER
Ki
HUN
4
TUR
8
ITA
6
CHN
6
JPN
12
BRA
7
7. 30
2007 Honda AUS
11
MAL
11
BHR
13
ESP
10
MON
10
CAN
12
USA
Ki
FRA
11
GBR
9
EUR
11
HUN
18
TUR
17
ITA
10
BEL
13
JPN
10
CHN
15
BRA
Ki
20. 0
2008 Honda AUS
Kiz
MAL
13
BHR
11
ESP
Ki
TUR
14
MON
6
CAN
7
FRA
14
GBR
3
GER
Ki
HUN
16
EUR
16
BEL
Ki
ITA
17
SIN
Ki
JPN
13
CHN
11
BRA
15
14. 11
2009 Brawn AUS
2
MAL
5‡
CHN
4
BHR
5
ESP
2
MON
2
TUR
Ki
GBR
3
GER
6
HUN
10
EUR
1
BEL
7
ITA
1
SIN
6
JPN
7
BRA
8
UAE
4
3. 77
2010 Williams BHR
10
AUS
8
MAL
12
CHN
12
ESP
9
MON
Ki
TUR
14
CAN
14
EUR
4
GBR
5
GER
12
HUN
10
BEL
Ki
ITA
10
SIN
6
JPN
9
KOR
7
BRA
14
UAE
12
10. 47
2011 Williams AUS
Ki
MAL
Ki
CHN
13
TUR
15
ESP
17
MON
9
CAN
9
EUR
12
GBR
13
GER
Ki
HUN
13
BEL
16
ITA
12
SIN
13
JPN
17
KOR
12
IND
15
UAE
12
BRA
14
17. 4
‡ A versenyt félbeszakították, és nem teljesítették a táv 75%-át, így a helyezéséért járó pontoknak csak a felét kapta meg.
Év Csapat Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pont
2012 KV Racing Technology Chevrolet STP
17
ALA
8
LBH
9
SAO
10
INDY
11
DET
25
TXS
Ni
MIL
10
IOW
7
TOR
11
EDM
13
MDO
15
CHN
T
SNM
4
BAL
5
FON
22
12. 289

Teljes Stock Car Brasil eredménysorozata

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Autó 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 Helyezés Pont
2012 Medley Full Time Peugeot 408 INT CUR VEL RBP LON RIO SAL CAS TAR CUR
22
BSB
Ki
INT
22
HN‡ 0‡
2013 Full Time Sports Chevrolet Sonic INT
25
CUR
19
TAR
20
SAL
2
BRA
4
CAS
13
RBP
5
CAS
25
VEL
12
CUR
10
BRA
11
INT
8
8. 120
2014 Full Time Sports Chevrolet Sonic INT
1

9
SCZ
1

16
SCZ
2

Ni
BRA
1

24
BRA
2

4
GOI
1

9
GOI
2

2
GOI
1

1
CAS
1

1
CAS
2

18
CUR
1

7
CUR
2

2
VEL
1

4
VEL
2

6
SCZ
1

19
SCZ
2

11
TAR
1

9
TAR
2

2
SAL
1

4
SAL
2

4
CUR
1

3
1. 234
2015 Full Time Sports Chevrolet Sonic GOI
1

14
RBP
1

6
RBP
2

6
VEL
1

4
VEL
2

5
CUR
1

9
CUR
2

2
SCZ
1

3
SCZ
2

Ki
CUR
1

11
CUR
2

8
GOI
1

20
CAS
1

23
CAS
2

10
MOU
1

5
MOU
2

4
CUR
1

12
CUR
2

6
TAR
1

6
TAR
2

2
INT
1

Ki
4. 188
2016 Full Time Sports Chevrolet Sonic CUR
1

20
2. 295
Chevrolet Cruze VEL
1

6
VEL
2

5
GOI
1

11
GOI
2

3
SCZ
1

21
SCZ
2

2
TAR
1

17†
TAR
2

11
CAS
1

17
CAS
2

1
INT
1

2
LON
1

6
LON
2

1
CUR
1

11
CUR
2

2
GOI
1

1
GOI
2

5
CRI
1

3
CRI
2

22†
INT
1

2
2017 Full Time Sports Chevrolet Cruze GOI
1

Ki
GOI
2

4
VEL
1

7
VEL
2

5
SCZ
1

1
SCZ
2

17
CAS
1

6
CAS
2

5
CUR
1

4
CRI
1

Ki
CRI
2

14
VCA
1

16
VCA
2

Ki
LON
1

3
LON
2

3
ARG
1

21
ARG
2

1
TAR
1

9
TAR
2

18
GOI
1

6
GOI
2

17
INT
1

5
5. 251
2018 Full Time Sports Chevrolet Cruze INT
1

2
CUR
1

13
CUR
2

4
VEL
1

Ki
VEL
2

9
LON
1

4
LON
2

2
SCZ
1

Ki
SCZ
2

6
GOI
1

1
MOU
1

9
MOU
2

7
CAS
1

7
CAS
2

14
VCA
1

11
VCA
2

3
TAR
1

1
TAR
2

10
GOI
1

5
GOI
2

Ki
INT
1

6
4. 242

‡ Nem jogosult pontokra.

† Nem fejezte be a futamot, de helyezését értékelték, mivel teljesítette a versenytáv több, mint 90%-át.

Magánélete

szerkesztés

Rubens Barrichello nős, felesége Silvana Giaffone. Két fiuk van: a 2001-ben született Eduardo és a 2005-ben világra jött Fernando. A család Monte-Carlóban él.

Barrichello gyakran használt beceneve: „Rubinho”, azaz „kicsi Rubens”.

  1. Barrichello a török nagydíjat választotta az ünneplés színhelyéül www.autosport.com
  2. Beer, Matt: Massa vezette kettős győzelem a francia nagydíjon (angol nyelven). www.autosport.com, 2008. június 22. (Hozzáférés: 2008. június 22.)
  3. Teljes a rajtrács: a volt Honda Brawn GP néven indul 2009-ben. www.nso.hu, 2009. március 6. (Hozzáférés: 2009. március 6.)
  4. A Brawn GP egyszerűen verhetetlen volt az időmérő edzésen. www.nso.hu, 2009. március 28. (Hozzáférés: 2009. március 28.)