Jackie Stewart

skót autóversenyző, Formula–1-es pilóta
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 16.

Sir John Young Stewart (Milton, West Dunbartonshire, 1939. június 11. –) skót autóversenyző, háromszoros Formula–1-es világbajnok, tévékommentátor, Ford-szaktanácsadó. John Surtees 2017. március 10-én bekövetkezett halála óta a legidősebb élő Formula 1-es világbajnok.

Jackie Stewart
Stewart 2005-ben
Stewart 2005-ben
Életrajzi adatai
Született1939június 11. (85 éves)
Milton, West Dunbartonshire, Skócia, Egyesült Királyság
Nemzetiségebrit
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19651973
CsapataBRM, Matra, Tyrrell
Nagydíjak száma100 (99 rajt)
Világbajnoki címek3 (1969, 1971, 1973)
Győzelmek27
Dobogós helyezések43
Első rajtkockák17
Leggyorsabb körök15
Első nagydíj 1965 dél-afrikai nagydíj
Első győzelemolasz 1965 olasz nagydíj
Legutolsó győzelemnémet 1973 német nagydíj
Legutolsó nagydíjUSA 1973 amerikai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Jackie Stewart témájú médiaállományokat.

Fiatalkora

szerkesztés

Az autóversenyzés kedvelt foglalkozás volt a Stewart háznál. Bátyja, Jimmy és unokatestvére Jan, sikeres versenyzők voltak az ötvenes években. Mindig nagy rajongója volt az autóversenyeknek de érdeklődését leginkább a sportlövészet kötötte le. Nagy sikereket ért el céllövő versenyeken, öt Brit Nemzeti Bajnokságot nyert. Stewart tehetségét hamar felfedezte Ken Tyrrell is, aki beszervezte ezután a Formula–2-be.

Saját bevallása szerint tizenhárom éves korában már nyert agyaggalamb-lövészet-versenyt, s tizenöt évesen otthagyta az iskolát, így rengeteg ideje jutott a sportág űzésére. Részt vett a skót és walesi koronglövészet-bajnokságon. 1960-ban a három brit esélyes között pályázott az abban az évben megrendezett római olimpiára, de végül két kollégája mögött szerepelve lemaradt a játékokról.[1]

Formula–1

szerkesztés
 
Stewart 1973-as világbajnok autója, a Tyrrell 003

1965-ben debütált a Formula–1-be. Olyan versenyzők voltak ellenfelei a szezonban, mint Jack Brabham, Graham Hill, Jim Clark és Bruce McLaren. Második versenyén, Monacóban harmadik lett, emellett három második helyet is szerzett, az olasz nagydíjat pedig megnyerte. BRM-es csapattársa Graham Hill volt. Első szezonjában harmadik lett a világbajnokságban. A következő évre a motorok hengerűrtartalmának 3 liternek kellett lennie, a BRM csapat pedig jelentősen visszaesett, és ezentúl a Ford-Cosworth motorok domináltak. 1968-ra átszerződött a Ken Tyrrell és Jean-Luc Lagardère által alapított Matra csapathoz, melyet már Ford motor hajtott. Itt első évében második lett a Lotusos Hill mögött. A következő évben, óriási előnnyel már világbajnok lett. 1970-ben Tyrrell Racing szakított a Matrával. Az első év nem volt annyira sikeres, Stewart csak a spanyol nagydíjat tudta megnyerni. Az évad első felében March karosszériával versenyeztek, majd az év vége felé elkészült a Tyrrell csapat első saját tervezésű autója, a Tyrrell 001. Ez azonban még túlságosan megbízhatatlan volt. Stewart csapattársa szinte pályafutása végéig François Cevert volt. 1971 ismét sikeres év volt számára. Hat futamgyőzelmet aratott, és megszerezte második világbajnoki címét 29 pont előnnyel. 1972-ben a fiatal Emerson Fittipaldi lett világbajnok, Stewart mögötte a második lett. Utolsó Formula–1-es évében ismét világbajnok lett, már két a versennyel a szezon vége előtt bebiztosította világbajnoki címét. Az 1973-as évad utolsó versenye kereken a 100. versenye lett volna Stewartnak, de a verseny előtt François Cevert halálos balesetet szenvedett. A Tyrrell versenyzői a gyász jeléül nem indultak el a futamon.

Stewart pályafutása során 99 Nagydíjon vett részt, ebből 27-et megnyert, és három világbajnoki címet szerzett meg. Futamgyőzelmeinek rekordját csak 1987-ben tudta megdönteni Alain Prost.

A Formula–1 után

szerkesztés
 
Barrichello az 1997-es kanadai nagydíjon

Formula–1-es pályafutásának befejezése után tévékommentátorként dolgozott, emellett a Fordnál tanácsadó volt. 1997-ben csapatot alapított fiával, Paul Stewarttal Stewart Grand Prix néven. A csapat 1997-től 1999-ig volt jelen a Formula–1-ben. Az első szezonban a két versenyző Rubens Barrichello és Jan Magnussen volt. A csapat egy versenyen szerzett pontot, a monacói nagydíjon, melyen Barrichello a második lett. 1998-ban a csapat összesen öt pontot szerzett. Az év közepén Magnussen helyére Jos Verstappen került. 1999-ben Barrichello csapattársa Johnny Herbert lett, aki az európai nagydíjon megszerezte a csapat egyetlen futamgyőzelmét. Barrichello a harmadik lett. A csapat utolsó évében 36 pontot szerzett, amivel a negyedik helyet szerezte meg a konstruktőrök versenyében. A csapatot 2000-ben megvette a Ford, és 2000-től 2004-ig Jaguar Racing néven versenyzett.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 Csapat Helyezés Pontok
1965 BRM RSA
6
MON
3
BEL
2
FRA
2
GBR
5
NED
2
GER
Ret
ITA
1
USA
Ret
MEX
Ret
BRM 3. 33 (34)
1966 BRM MON
1
BEL
Ret
FRA
GBR
Ret
NED
4
GER
5
ITA
Ret
USA
Ret
MEX
Ret
BRM 7. 14
1967 BRM RSA
Ret
MON
Ret
NED
Ret
BEL
2
FRA
3
GBR
Ret
GER
Ret
CAN
Ret
ITA
Ret
USA
Ret
MEX
Ret
BRM 9. 10
1968 Matra RSA
Ret
ESP
MON
BEL
4
NED
1
FRA
3
GBR
6
GER
1
ITA
Ret
CAN
6
USA
1
MEX
7
Matra 2. 36
1969 Matra RSA
1
ESP
1
MON
Ret
NED
1
FRA
1
GBR
1
GER
2
ITA
1
CAN
Ret
USA
Ret
MEX
4
Matra 1. 63
1970 Tyrrell RSA
3
ESP
1
MON
Ret
BEL
Ret
NED
2
FRA
9
GBR
Ret
GER
Ret
AUT
Ret
ITA
2
CAN
Ret
USA
Ret
MEX
Ret
Tyrrell 6. 25
1971 Tyrrell RSA
2
ESP
1
MON
1
NED
11
FRA
1
GBR
1
GER
1
AUT
Ret
ITA
Ret
CAN
1
USA
5
Tyrrell 1. 62
1972 Tyrrell ARG
1
RSA
Ret
ESP
Ret
MON
4
BEL
FRA
1
GBR
2
GER
11
AUT
7
ITA
Ret
CAN
1
USA
1
Tyrrell 2. 45
1973 Tyrrell ARG
3
BRA
2
RSA
1
ESP
Ret
BEL
1
MON
1
SWE
5
FRA
4
GBR
10
NED
1
GER
1
AUT
2
ITA
4
CAN
5
USA
WD
Tyrrell 1. 71
  1. Stewart legnagyobb csalódása”, motorsportal.hu. [2016. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2012. július 17.) 

További információk

szerkesztés