Főmenü megnyitása

Williams F1

(WilliamsF1 szócikkből átirányítva)

A Williams Grand Prix Engineering (rövidítve Williams F1) egy brit Formula–1-es versenycsapat, melyet Frank Williams és Patrick Head alapított 1977-ben (történetileg a csapat előzményének tekinthető az 1969-től 1976-ig működő Frank Williams Racing Cars). 7 egyéni és 9 konstruktőri világbajnoki címével a Formula–1 egyik legsikeresebb csapata, utóbbi rangsorban csak a Ferrari előzi meg.[1] A 2000-es években folyamatos visszaesés jellemezi a csapatot. Egyéni és konstruktőri világbajnoki címet utoljára 1997-ben, futamot 2012-ben nyertek. A Williams teljesen magáncsapat, a 2005-ös szezon vége óta nem élvezi egyetlen autógyár támogatását sem. Legnagyobb sikereiket a Renault partnereként érték el. A 2014-es szezontól kezdve Mercedes-motorokat használnak. A 2017-es szezonban a csapat versenyzői a kanadai Lance Stroll és a brazil Felipe Massa voltak, aki 2016 végén ugyan bejelentette visszavonulását, de Valtteri Bottas Mercedeshez távozása miatt végül meghosszabbították a szerződését.

GBR Williams
Williamslogo-2018.png

Teljes név Williams Racing
Székhely Grove, Oxfordshire, GBR Egyesült Királyság
Alapító(k) GBR Frank Williams
GBR Patrick Head
Csapatfőnök GBR Frank Williams
GBR Claire Williams (helyettes)
Technikai igazgató GBR Paddy Lowe (műszaki igazgató)
GBR Rob Smedley (mérnöki vezető)
Versenyzők 63. Egyesült Királyság George Russell
88. Lengyelország Robert Kubica
Tesztpilóták Kanada Nicholas Latifi
Motor Mercedes M09 EQ Power+
Kasztni FW42
Gumik Pirelli
Szín fehér-kék
Jogelőd Frank Williams Racing Cars
Formula–1-es szereplése
Első verseny ARG 1977-es spanyol nagydíj
Utolsó verseny UAE 2018-as abu-dzabi nagydíj
Versenyek száma 693 (rajtok száma: 692)
Konstruktőri VB-címek 9 (1980-1981, 1986-1987, 1992-1994, 1996-1997)
Versenyzői VB-címek 7 (1980, 1982, 1987, 1992-1993, 1996-1997)
Első győzelem GBR 1979-es brit nagydíj
(Clay Regazzoni)
Legutóbbi győzelem ESP 2012-es spanyol nagydíj (Pastor Maldonado)
Győzelmek 114
Első rajtkockák 128
Leggyorsabb körök 133
Legutóbbi VB-helyezés 5. (83 pont)
A(z) GBR Williams weboldala
2018-as abu-dzabi nagydíj után frissítve

A Williams a Williams Advanced Engineering és korábban a Williams Hybrid Power útján a fejlesztések terén is jelen van: Formula–1-es technológiákat alakítanak át a mindennapi használatra. 2017-ben "Williams" címmel egy filmet is bemutattak, mely a csapat alapítójának életútjába enged mélyebb betekintést.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A kezdetekSzerkesztés

Frank Williams fiatal kora óta szenvedélyes rajongója volt a motorsportoknak, a hatvanas években ő maga is versenyzett egy rövid ideig, ezt követően pedig inkább más versenyzőket próbált versenyüléshez juttatni. 1968-ban akkori szobatársát, Piers Courage-t indította a Formula-2-es sorozatban, melyben ebben és a rákövetkező évben szép sikereket értek el. Ezzel felhívták magukra az olasz sportautó-tervező, De Tomaso figyelmét aki az 1970-es szezonra a rendelkezésére bocsátott egy Forma-1-es kasztnit, amit a Dallara tervezett. Az autó versenyképtelen és meghibásodásra hajlamos volt, ráadásul a szezon ötödik versenyén, a Holland Nagydíjon kigyulladt, Courage pedig az autóban lelte halálát. Ez rendkívül megviselte Williams-t, de a csapat tovább folytatta az idényt. Miután eredmények nem születtek, De Tomaso szerződést bontott. 1971-ben már az akkor egy éves March 701-es kasztnival nevezett be Frank Williams Racing Cars nevű csapatával. Szerény eredményeket értek el, és a pénzhiány miatt máról a holnapra működtek.

1972-ben is maradtak a March kasztninál, a szponzorok megjelenésével pedig már egy jobb autóra futotta, mint eddig. 1973-ban aztán az olasz Iso sportautógyár és a Marlboro támogatásával immár konstruktőrként neveztek be a bajnokságba az előző évi saját fejlesztésű FX3 javított változatával. Az 1975-ös szezon előtt az Iso és a Marlboro támogatása nélkül kezdhették meg a szezont, amelyben a csapat összesen tíz pilótát indított összesen a futamok valamelyikén. Az állandó pénzzavarral küzdő Williamsnek az elkövetkező években számtalan üzleti partnere volt, és bizony nem mindegyik társulás bizonyult sikeresnek. 1976-ban aztán új partner bukkant fel a kanadai olajmilliárdos, Walter Wolf személyében, aki többségi tulajdonos lett a csapatban, és bár Williamst meghagyta vezető pozíciójában, a saját építésű autó mellé szerzett egy előző évi Hesketh 308C-t, melyet FW05 néven versenyeztettek. Az eredmények azonban egyik autóval sem voltak valami fényesek, a csapat nyolc versenyzője egyetlen pontszerzésig sem jutott, a fénypontot a korábban szebb napokat látott Jacky Ickx spanyolországi hetedik helye jelentette.

Ford-éra (1976-1983)Szerkesztés

 
A Williams 1981-es autója, az FW07C

Az 1976-os szezon végén Frank Williams tulajdonostársa, Walter Wolf úgy döntött, hogy átalakítja a csapatot, melyet saját neve alatt futtatott tovább Walter Wolf Racing néven. A vezető pozícióból leváltott Williams a távozás mellett döntött, s vitte magával Patrick Headet is, akivel még abban az évben megalapították a Williams Grand Prix Engineeringet. Az új csapat 1977-ben még March 761 karosszériájú autókkal versenyzett, egyetlen versenyzőjük, Patrick Néve a spanyol nagydíjon ült először a Williams volánja mögé, összesen 11 versenyen keresztül. Pontot nem értek el, legjobb eredményük egy hetedik hely volt. Saját konstrukciójuk, az FW06-os 1978-ban állt először rajthoz, az ausztrál Alan Jones-szal, 1979-től a Clay Regazzoni-Alan Jones párossal. Már az első évben vezetett Jones versenyt, sőt dobogóra is állhatott. 1979-re pedig az élcsapatok közé emelkedett a Williams, 59 pontos világbajnoki eredményével második lett. Ekkori autójuk már kihasználta a leszorítóerőt, a FOCA-tagsággal együtt pedig az állandó kétversenyzős felállást is sikerült elérniük. A csapat első győzelmét a Brit Nagydíjon érte el, ahol Clay Regazzoni majdnem 25 másodperces előnnyel nyert.

1980-ban Alan Jones világbajnok lett az FW07B-vel. Az FW07B emellett igen jó és megbízható autó volt, Jones négyszer, csapattársa, Carlos Reutemann háromszor esett csak ki versenyből. A Williams csapat ebben az évben hat futamgyőzelmet aratott, s megszerezte első konstruktőri bajnoki címét is. Az 1981-es szezon szintén egy igen sikeres évad volt a Williams számára. A német nagydíjon már megnyerték a konstruktőri vb-t. Az egyéni világbajnokságot azonban Nelson Piquet nyerte meg egy Brabhammel. 1982-ben aztán Keke Rosberg ült a visszavonuló Alan Jones megüresedő ülésébe, s világbajnok lett annak ellenére, hogy mindössze egyetlen futamgyőzelmet aratott, és az előző évben még csak pontot sem szerzett.

Honda és Judd-éra (1983-1988)Szerkesztés

A 80-as évek elején, amikor a szívómotorok kezdtek kiszorulni a Formula–1-ből, a sikerek megtartása érdekében a csapat üzletet kötött a japán motorbeszállító Hondával egy turbómotor beépítésével kapcsolatban. 1983-ban az idény nagy részében még Ford-motorokat használtak ugyan, de az utolsó versenyen már V6-os Honda turbómotor volt az erőforrás. Ugyanebben az évben öltötte fel a csapat az 1993-ig viselt jellegzetes kék-sárga "Canon" színezést.

 
Nelson Piquet 1987-es világbajnok Williams FW11B autója

1985-ben Keke Rosberg új csapattársa Nigel Mansell lett. Autójuk új, szénszálas szerkezetű karosszériával készült. A kezdeti nehézségek és néhány technikai probléma után ismét visszatértek a dobogóra, 1985-ben a két Williams-versenyző összesen négyszer győzött.

1986-ban a csapat tovább erősödött, ez évben Mansell 6, Nelson Piquet 3 első helyet ért el. A konstruktőrök világbajnokságát sikerült megnyerni, az egyéni cím azonban, mely a szezonzáró futamig megszerezhető lett volna Mansell számára, a két pilóta rivalizálásának esett áldozatul. Ugyanebben az évben a csapattulajdonos Frank Williams egy autóbaleset következtében megbénult, közel egy évig nem volt a bokszutcában. 1987-ben a csapatnak ismét jól ment: Piquet lett a világbajnok Mansell előtt, a csapat pedig negyedik konstruktőr-világbajnoki címét gyűjtötte be. Ám a Honda a McLaren és Lotus csapatok kedvéért elhagyta a Williamset, amelynek így más motor után kellett néznie. Piquet pedig a Lotushoz vitte magával az 1-es rajtszámot.

1988-ban nem sikerült egyetlen jelentős motorgyártóval sem megállapodniuk, s így a Judd szívómotorjait használták, amely érezhető hátrányt okozott számukra a turbómotoros vetélytársakkal szemben. Az idényben egyetlen versenyt sem nyertek, s mindössze 20 pontot gyűjtöttek.

Renault-Mecachrome-Supertec-éra (1989-1999)Szerkesztés

 
Nigel Mansell 1992-es világbajnok autója, az FW14B

A csapat 1989-ben Renault motorokra váltott, Mansell utódja pedig Thierry Boutsen lett, aki 1989-ben két versenyt is megnyert. A Renault és az autók formatervezéséért felelős Adrian Newey együttműködése gyümölcsöző volt, a kilencvenes években a Williams autói rendkívül jók voltak.

Az 1990-es szezon jól kezdődött. Az első futamon, Phoenixben Boutsen a harmadik helyen végzett. A harmadik futamon, Imolában Patrese megnyerte a versenyt és ezzel megszerezte harmadik győzelmét. Magyarországon Boutsen az első helyről rajtolhatott és meg is nyerte a futamot. Ezekkel a sikerekkel és további pontszerző helyezésekkel fejezték be az idényt a konstruktőr-világbajnokság negyedik helyén. A következő évben a csapat az új fejlesztésű FW14-essel, új aerodinamikai elemekkel, Renault RS3-as motorral és egy félelmetes Mansell-Patrese versenyzőpárossal állt rajthoz. Az idényben ez a csapat volt az egyetlen, amely a McLarent nyomás alatt tudta tartani. A konstruktőrök között második helyen végeztek, egyéni világbajnokságban Mansell második, Patrese harmadik helyen végzett.

A nagy változás 1992-ben következett be. Az év biztatóan kezdődött, Dél-Afrikában Mansell első, míg Patrese második helyen végzett. A további négy versenyen (Mexikóban, Brazíliában, Spanyolországban és San Marinóban) is a dobogó legfelső fokára állhatott, ezzel ő lett az első versenyző a Formula–1-ben, aki egy szezon első öt futamán győzni tudott. Az idényben még 4 versenyt nyert meg (Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Portugália). Ezzel ő lett az első, aki egy szezonban kilenc futamot is megnyert. Patrese kiválóan versenyzett, végig Mansell mögött haladt, beletanult a másodpilóta szerepbe. Mansell Magyarországon egy második hellyel biztosította be egyéni világbajnoki címét, míg a Williams csapat a belga nagydíj után ünnepelhetett. Patrese az összetettben második helyen végzett. Az év végén Mansell visszavonult a Forma-1-től.

1993-ban a Williams csapatfelállása teljesen megváltozott. A Mansell-Patrese világbajnok duót az egy év kihagyás után visszatérő háromszoros világbajnok Alain Prost, illetve az addigi tesztpilóta, Damon Hill váltotta. A csapat ismét konstruktőr-világbajnok lett, Prost megszerezte negyedik világbajnoki címét, míg Hill első futamgyőzelmét. Prost befejezte a pályafutását, helyére Ayrton Senna érkezett.

 
Williams FW16

1994-ben a Canon, mint főszponzor visszavonult, helyette a Rothmans International dohánygyár kezdte el szponzorálni a csapatot, melynek színe így a kék-fehér lett. Az idénynek egy nagyon erős versenyzőpárossal vágtak neki, amelyet nagyon esélyesnek tartottak a végső győzelemre, annak ellenére, hogy számos gond adódott az autók stabilitásával, különösen az aktív felfüggesztés és a kipörgésgátlók betiltása miatt. A harmadik futamon, Imolában Senna a Tamburello-kanyarban elvesztette uralmát az autó fölött és a betonfalba rohant. A halálhír az egész világot sokkolta. Az olasz bíróságok a csapatot és Williamset mészárosként bélyegezték meg, s egészen 2005-ig tartó pereskedés kezdődött. A következő versenyen, Monacóban Hill egyedül állt rajthoz, de az első körben ki is állt. Azóta minden Williams-autóra felkerül valahová egy elrejtett S betű, Senna emlékére. A spanyol nagydíjon Hill mellé David Coulthardot szerződtették. A futamot Hill nyerte. Coulthard ezen kívül még hét nagydíjon vezette a Williams-Renault 2-es számú autóját. További négy versenyen azonban Damon Hill csapattársa Nigel Mansell volt. Hill összesen hat futamgyőzelmet aratott, míg Mansell az évadzáró ausztrál nagydíjon állhatott a dobogó legfelső fokára. Bár Hill egyetlen ponttal Michael Schumacher mögött végzett az egyéni pontversenyben, a Williams ismét konstruktőr-világbajnok lett, s ezzel megmutatta a világnak, hogy milyen erővel, kitartással és csapatszellemmel rendelkezik.

 
Damon Hill 1995-ben

Az 1995-ös szezonban a csapat végig a Hill-Coulthard versenyzőpáros által vezetett FW17-essel állt rajthoz. Ketten együtt öt versenyt nyertek, ebből négyet Hill (Argentína, San Marino, Magyarország, Ausztrália), Coulthard pedig egyet (Portugália). Hill csalódott volt, hiszen úgy lett második, hogy a pontkülönbség közte és Schumacher közt több, mint 30 pont volt. 1996-ban Coulthard távozott a csapattól, helyére az IndyCar 1995-ös szériájának győztese, a korábbi remek versenyző, Gilles Villeneuve fia, Jacques Villeneuve került. Az első hétvégén, Ausztráliában megmutatták, mire is képes az új fejlesztésű FW18-as. Az időmérőt az újonc nyerte, mögötte csapattársa, Hill végzett a második helyen. A két Williams több, mint fél másodpercet vert a többiekre. A versenyen le is szakadtak az üldözőktől. Villeneuve autója azonban az utolsó körökben meghibásodott, emiatt a csapattársa, Hill lett az első. Hill folytatta győzelmi sorozatát Brazíliában és Argentínában. Ezután az európai nagydíjon Villeneuve diadalmaskodott. Az évben tehát a Williams fölényesen uralta a mezőnyt. 16 futamból 12-t nyertek meg. Ebből nyolcat Hill, négyet Villeneuve. A konstruktőr-világbajnoki címet a magyar nagydíjon biztosították be. Hill és Villeneuve között a verseny az utolsó futamon is nyitott maradt, de Hillnek csak egyetlen pontot kellett szereznie. A versenyt Hill megnyerte, Villeneuve kiesett, így Damon Hill megszerezte élete első Formula–1-es világbajnoki címét. Sajnos ezután el is hagyta a csapatot, akárcsak Adrian Newey, a tervező.

1997-ben Villeneuve lett a csapat első számú pilótája, csapattársa Heinz-Harald Frentzen lett. A pilóták az FW19-essel versenyeztek. A küzdelem nagyon kiélezett volt Frentzen, Villeneuve és Schumacher között. A szezon felénél a konstruktőri pontlista élén a Ferrari állt. Silverstone-ban Villeneuve futamgyőzelme volt a 100. Williams-győzelem. A szezon 14. futamán Ausztriában a Williams átvette a vezetést és meg is tartotta, így megszerezte 9. világbajnoki címét. Az egyéni világbajnoki címet végül Villeneuve szerezte meg, továbbá az utolsó versenyen Michael Schumachert egy sportszerűtlen előzési manővere miatt kizárták a bajnokságból.

A Renault az év végén kivonult a Forma-1-ből, így 1998-ban Mecachrome (a Renault cége, amely az F1-es erőforrások gyártását végzi), 1999-ben Supertec (Flavio Briatore cége, amely megvásárolta a Renault-tól a gyártási jogot) motorokat használtak, melyek megegyeztek a korábbi győztes Renault motorokkal, viszont érdemi fejlesztést a Renault kivonulása óta nem kaptak. 1998-ban a harmadik helyen végeztek a konstruktőri versenyben, győzelem nélkül. Ebben az évben gyakorlatilag az 1997-es autóikat használták újra, hiszen a kasztni ugyanaz volt, és lényegében a motor is. 1999-ben a korábbi versenyzők helyére Alessandro Zanardi és Ralf Schumacher érkezett. Zanardi egy pontot sem, míg Schumacher 35 pontot szerzett. A konstruktőrök versenyében az ötödik helyre estek vissza. Az autók színe az új reklám miatt a korábbi jellegzetes kék-fehérről pirosra változott.

BMW és Cosworth-éra (2000-2006)Szerkesztés

Az új évezred elején a csapat ötéves szerződést kötött a BMW-vel, aminek első eredménye a 2000-ben a Ferrari és a McLaren mögött megszerzett harmadik hely volt a konstruktőr-világbajnokságban. A csapat versenyzői Ralf Schumacher és Jenson Button voltak. Utóbbi jó teljesítményének köszönhetően elnyerte az év újonca-díjat. 2001-ben Juan Pablo Montoya átvette Jenson Button helyét, aki a Benetton csapathoz igazolt. A 2001-es évad sikeresnek mondható a csapat történetében, hiszen ismét harmadikak lettek a konstruktőr-világbajnokságban és összesen 4 futamgyőzelmet tudhattak magukénak, ebből hármat Ralf Schumacher, egyet Montoya szerzett. A BMW motorok igen erősek voltak, a Williams autói ezért elsősorban a gyors pályákon domináltak, mint a régi Hockenheimring vagy a monzai pálya. Emellett azonban eléggé megbízhatatlannak bizonyultak, a két versenyző összesen 11 alkalommal esett ki, ebből ötször a motor hibája miatt.

A 2002-es szezon nem úgy alakult, ahogy Frank Williams és Patrick Head elgondolta. A szezonnyitó ausztrál nagydíjon Schumacher kiesett egy rajtbaleset miatt. Malajziában a csapat kettős győzelmet aratott. A brazil nagydíjon Montoya az első helyen haladt, de egy nem tervezett boxkiállás miatt csak az ötödik helyre tudott visszajönni. Az osztrák nagydíjat követően elkezdődött Montoya pole-sorozata, Monacóban, Montréalban, a Nürburgringen, Silverstoneban és Magny Coursban az élről indulhatott, de első pozícióját egyik versenyen sem tudta győzelemre váltani. A szezont Montoya a harmadik helyen zárta 50 ponttal, míg Ralf Schumacher negyedik lett 42 ponttal. A Williams-BMW 92 pontjával második lett, amely elsősorban a McLaren visszaesésével magyarázható.

 
Montoya 2003-ban

A 2003-as évad volt a Williams-BMW számára a 2000-es évek legjobb szezonja. Az ausztrál nagydíjon Montoya a 21. körig vezette a futamot, amikor megpördült, és ez a győzelmébe került. A maláj és az osztrák nagydíj között a csapat nem dominált igazán, ekkor építették ugyanis a radikális változtatásokkal felszerelt B-modellt. A felavatása után a csapathoz ismét visszatért a szerencse. Montoya megnyerte a monacói nagydíjat, Kanadában második lett, a következő két versenyen két Williamses kettős győzelem született. A csapat ekkor már nem volt messze a konstruktőr-világbajnoki címtől. A német nagydíjon Ralf összeütközött Kimi Räikkönennel és Rubens Barrichellóval. A győztes Montoya lett, Coulthard előtt. Három versennyel az év vége előtt a csapat és Montoya is elveszítette világbajnoki esélyeit az amerikai nagydíjon. A csapat a szezont ismét a második helyen zárta, 144 ponttal a 158 pontos Ferrari mögött. Montoya Michael Schumacher és Kimi Räikkönen mögött a harmadik lett. Ralf, Rubens Barrichello mögött, az ötödik helyen fejezte be a 2003-as évet.

 
Montoya 2004-ben a különleges orrkúppal

A 2004-es évad a Ferrari fölényes győzelmével zárult. A csapat 88 pontjával visszaesett a negyedik helyre a Ferrari, a BAR-Honda és a Renault mögé. A Williams 2004-es modelljén szokatlan aerodinamikai megoldást alkalmazott: Az orrkúp hátrébb került, az első légterelő szárnyat pedig két, előre nyúló, "rozmáragyar-szerű" elem tartotta. A konstrukció nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és az évad közepén visszatértek a hagyományos elrendezésű orr-kialakításhoz.

 
Heidfeld a botrányos, 2005-ös amerikai nagydíj időmérő edzésén

2005-ben a csapat visszaesett az ötödik helyre, mivel a Toyota megelőzte. Montoya és Ralf is elhagyta a csapatot, előbbi a McLarenhez, utóbbi a Toyotához szerződött. Helyükre Nick Heidfeld és Mark Webber érkezett. A konstruktőri versenyben az ötödik helyet szerezték meg, Webber tizedik, Heidfeld tizenegyedik lett az egyéni bajnokságban. Legjobb helyezésük két második hely volt Nick Heidfeld jóvoltából a monacói és az európai nagydíjon.

2006-ban a BMW és a Williams útjai különváltak, a német cég saját Formula–1-es csapatot hozott létre a Sauber felvásárlásával, BMW Sauber néven. A csapat ezután a Cosworth V8-as motorjaira tért át. Emellett elveszítette fontos szponzorát is, a Hewlett-Packardot. Két versenyzője a fiatal német GP2-es bajnok, Nico Rosberg és az ausztrál Mark Webber voltak. A pénteki szabadedzéseken Alex Wurz vezette a harmadik autót. A csapat gumibeszállítót is váltott, amely a Bridgestone lett. A szezon igen nagy csalódás volt a csapat számára, hiszen 11 pontjával elért 8. helyezése a legrosszabb eredménye volt 1978 óta. A 18 versenyen összesen 20 alkalommal esett ki valamelyik autó. Bár Webber az ausztrál és a monacói nagydíjon is dobogós helyen autózott, a verseny vége felé technikai hiba miatt kiesett. Az évadzáró, brazil nagydíjon a két versenyző az első körben egymásnak ütközött és mindketten kiestek.

Toyota-éra (2007-2009)Szerkesztés

2007-ben ismét másik motorra váltottak, ezúttal a Toyotára. Webber helyére, aki a Red Bull csapathoz igazolt, az előző évi tesztpilóta, Alexander Wurz érkezett. Az utolsó előtti, kínai nagydíjon derült ki, hogy Wurz a brazil nagydíjon már nem vesz részt, az utolsó versenyre Nakadzsima Kadzukit ültették a helyére. A csapat ez évben a negyedik helyen zárt a konstruktőri versenyben a McLaren kizárását követően. Legjobb helyezésük Alex Wurz harmadik helye volt a kanadai nagydíjon.

 
Nakadzsima Malajziában

A 2008-as évben teljesítményük visszaesett, a Rosberg-Nakadzsima versenyzőpáros jellemzően csak az utolsó pontszerzők között volt, bár a szezonnyitó ausztrál nagydíjon Rosberg a 3. helyen zárt. Az évet a Williams a 8. helyen zárta 26 ponttal, megelőzve a Hondát, a Force Indiát és az évközben visszalépő Super Agurit.

 
Nakadzsima Sanghajban

A gazdasági világválság miatt a csapat sok szponzort vesztett, 2009-es indulását csak a költségcsökkentések és a Bernie Ecclestonetól kapott 20 millió dolláros gyorssegély tette lehetővé – Frank Williams pedig cserébe vállalta, hogy 2012-ig biztosan szerepelteti a csapatot a sorozatban.[2] A Williams változatlan versenyzőpárossal indult 2009-ben: továbbra is Nico Rosberg és Nakadzsima Kadzuki vezették a csapat autóit. A teljesítményük hullámzó volt: Nakadzsima egyetlen pontot sem szerzett, Rosberg legjobb eredménye pedig két negyedik hely volt.

Újabb Cosworth-éra (2010-2011)Szerkesztés

2010-ben nagy változások léptek fel a csapatnál, hiszen a csapat ismét visszatért a Cosworth motorokhoz, míg egy teljesen új pilótapárossal állt rajthoz: az ex-brawnos Rubens Barrichellóval és a GP2-es bajnoki címvédővel Nico Hülkenberggel. Legjobb eredményük ebben az évben is csak egy 4. hely volt, Barrichello által, viszont a megváltozott pontszerzési szabályoknak köszönhetően (már az első tíz versenyző kapott pontot) a 6. helyen zárták az évet. A brazil nagydíjon Hülkenberg a pole-pozícióból indulhatott, ám autója gyenge teljesítménye miatt csak a 8. helyen végzett. 2011-ben a csapat Rubens Barrichellóval és a 2010-es GP2-es bajnok Pastor Maldonadóval kezdte meg az idényt, aki a venezuelai állami PDVSA olajvállalat jelentős támogatását élvezte, Hülkenberget pedig pénzügyi okokra hivatkozva elbocsátották. Az autó abszolút versenyképtelen volt ebben az évben, Barrichello csak a monacói és a kanadai nagydíjon szerzett pontot (mindkétszer 9. helyen ért a célba), míg csapattársa, Maldonado csak a belga nagydíjon tudott pontot szerezni, miután tizedikként intették le. A csapat 5 ponttal a csalódást keltő 9. helyen végzett a konstruktőri versenyben, utoljára 1978-ban végeztek ebben a pozícióban. (akkor 11 pont volt a nevük mellett)

Második Renault-éra (2012-2013)Szerkesztés

2011. július 4-én bejelentette a csapat, hogy újra a Renault fogja szállítani nekik a motorokat, amely 1989 és 1997 között már szállított a csapatnak a motorokat, és jelentős sikereket értek el velük akkoriban (4 egyéni, 5 konstruktőri bajnoki cím). Pastor Maldonado maradt a csapatnál, Barrichello helyére pedig Bruno Sennát, Ayrton Senna unokaöccsét szerződtették, aki mögött szintén jelentős támogatók álltak. Az idény kezdetén biztató volt a csapat formája, Spanyolországban Maldonado nagy meglepetésre a 2. rajthelyet szerezte meg, de az élről indulhatott, miután Lewis Hamiltont kizárták az időmérő edzésről. A versenyt Maldonado megnyerte, ezzel a 2004-es brazil nagydíj után, 8 év után ismét futamot nyert a csapatnak, melynek örömét egy sajnálatos garázstűz árnyékolta be. A teljesítmény azonban ezt követően visszaesett, s bár gyűjtöttek még pontokat, 76 ponttal a 8. helyen zártak. A következő évben Pastor Maldonadóval, valamint a 2011-ben a GP3-as bajnokságot megnyerő Valtteri Bottassal indultak a rajtrácson, aki már az előző évben sok lehetőséget kapott a csapattól a szabadedzéseken. Ez az év azonban nem a várakozásoknak megfelelően indult a csapatnál. Nemhogy az előző évi teljesítménytől maradt el jócskán a gárda, hanem még a 2011-es évi teljesítményt is jóformán alulmúlta. Mindössze két alkalommal tudtak pontszerző helyen célba érni, Maldonado a magyar nagydíjon a 10. helyet szerezte meg, míg Bottas az amerikai nagydíjon a 8. helyen ért célba. A csapat a csalódást keltő 9. helyen végzett a konstruktőri pontversenyben mindössze 5 ponttal, ami az eredmények miatt még a 2011-es helyezésüknél is rosszabb idényt jelentett.

A Mercedes-éra (2014-)Szerkesztés

2013. május 30-án hivatalosan is bejelentették, hogy a 2014-től kezdődő turbómotoros korszakot a Renault helyett a Mercedesszel fogják elkezdeni. A csapat pilótapárosa Valtteri Bottas és Felipe Massa lettek, az új főszponzor pedig a Martini, aminek köszönhetően a legendás festés is visszatért a Forma-1-be: az autók fehér alapon piros-kék csíkokat kaptak. Az autó az egész idény folytán versenyképesnek bizonyult, versenyzőik a különösen erős gyári Mercedes-csapat mellett folyamatosan esélyesek voltak a dobogóra, néhány rosszul sikerült versenytől eltekintve. Az Osztrák Nagydíjon az első sorból indultak (Felipe Massáé lett a pole-pozíció), bár végül csak Bottas jutott fel a dobogóra, 3. helyével. A szezon végén kettős dobogó is összejött Massa 2. míg Bottas 3. helyen zárta az Abu-Dzabi nagydíjat. Így a 2005-ös monacói nagydíj óta most először volt két Willams versenyző az első 3 között. A csapat a 3. helyen zárta a 2014-es F1 szezont.

Formájukat 2015-ben is megtartották, igaz, ekkor új vetélytársat kaptak a Ferrari személyében, de a konstruktőri harmadik hely ezúttal is összejött. 2016-ban a csapat teljesítményében visszaesés mutatkozott, műszaki és egyéb hibák hátráltatták őket, így mindössze az 5. helyet szerezték meg, miután a nagy rivális Force India is megelőzte őket.

 
Massa egy 2017-es teszten

2017-ben a csapat 40. születésnapját ünnepelte, ennek megfelelően az autó elnevezése egy számot ugrott, és FW39 helyett FW40-nek nevezték el a következőt. A pilótafelállás eredetileg annyiban változott volna, hogy az idény végén visszavonult Felipe Massa helyére a fiatal Lance Stroll ült volna be, miután azonban Nico Rosberg, a regnáló világbajnok is visszavonult, és helyette leszerződtették Valtteri Bottast, kellett egy rutinosabb versenyző is a fiatal mellé. Massa visszavonulása így alig pár hétig tartott, miután visszahívták. Az évet végül ismét az 5. helyen fejezték be, miután idén sem nem tudták megverni a Force Indiát.

2018-ban Stroll mellé az újonc Szergej Szirotkin került, miután Massa 2017 végén véglegesen visszavonult. A csapat sok kritikát kapott a fiatal, tapasztalatlan párossal kapcsolatban, és mint kiderült, teljesen jogosan. Az új autó, a Williams FW41 kicsit sem bizonyult megbízhatónak, és az év fele után mindössze 4 ponttal a nevük mellett a bajnokságban jelenleg sereghajtóként szerepelnek.

Eredmények a Formula–1-benSzerkesztés

ÖsszefoglalóSzerkesztés

Szezon Név Modell Gumi Motor Üzemanyag Versenyzõk Helyezés
1977   Williams Grand Prix Engineering March 761 G Ford-Cosworth V8   Patrick Nève – (0 pont)
1978   Williams Grand Prix Engineering Williams FW06 G Ford-Cosworth V8 Mobil   Alan Jones 9. (11 pont)
1979   Albilad-Saudia Racing Team Williams FW06
Williams FW07
G Ford-Cosworth V8 Mobil   Alan Jones
  Clay Regazzoni
2. (120 pont)
1980   Albilad Williams Racing Team Williams FW07
Williams FW07B
G Ford-Cosworth V8 Mobil   Alan Jones
  Carlos Reutemann
Világbajnok (120 pont)
1981   Albilad Williams Racing Team
  TAG Williams Racing Team
Williams FW07C G Ford-Cosworth V8 Mobil   Alan Jones
  Carlos Reutemann
Világbajnok (95 pont)
1982   TAG Williams Racing Team Williams FW07C
Williams FW08
G Ford-Cosworth V8 Mobil   Carlos Reutemann
  Keke Rosberg
  Mario Andretti
  Derek Daly
4. (58 pont)
1983   TAG Williams Racing Team Williams FW08C
Williams FW09
G Ford-Cosworth V8
Honda V6 turbó
Mobil   Keke Rosberg
  Jacques Laffite
  Jonathan Palmer
4. (36 pont)
1984   Williams Grand Prix Engineering Williams FW09
Williams FW09B
G Honda V6 turbó Mobil   Keke Rosberg
  Jacques Laffite
6. (25.5 pont)
1985   Canon Williams Honda Team Williams FW10
Williams FW10B
G Honda V6 turbó Mobil   Nigel Mansell
  Keke Rosberg
3. (71 pont)
1986   Canon Williams Honda Team Williams FW11 G Honda V6 turbó Mobil   Nigel Mansell
  Nelson Piquet
Világbajnok (141 pont)
1987   Canon Williams Honda Team Williams FW11B G Honda V6 turbó Mobil   Nigel Mansell
  Nelson Piquet
  Riccardo Patrese
Világbajnok (137 pont)
1988   Canon Williams Team Williams FW12 G Judd V8 Mobil   Nigel Mansell
  Riccardo Patrese
  Martin Brundle
  Jean-Louis Schlesser
7. (20 pont)
1989   Canon Williams Team Williams FW12C
Williams FW13
G Renault V10 Elf   Thierry Boutsen
  Riccardo Patrese
2. (77 pont)
1990   Canon Williams Team Williams FW13B G Renault V10 Elf   Thierry Boutsen
  Riccardo Patrese
4. (57 pont)
1991   Canon Williams Team Williams FW14 G Renault V10 Elf   Nigel Mansell
  Riccardo Patrese
2. (125 pont)
1992   Canon Williams Team Williams FW14B G Renault V10 Elf   Nigel Mansell
  Riccardo Patrese
Világbajnok (164 pont)
1993   Canon Williams Team Williams FW15C G Renault V10 Elf   Damon Hill
  Alain Prost
Világbajnok (168 pont)
1994   Rothmans Williams Renault Williams FW16
Williams FW16B
G Renault V10 Elf   Damon Hill
  Ayrton Senna
  David Coulthard
  Nigel Mansell
Világbajnok (118 pont)
1995   Rothmans Williams Renault Williams FW17
Williams FW17B
G Renault V10 Elf   Damon Hill
  David Coulthard
2. (118 pont)
1996   Rothmans Williams Renault Williams FW18 G Renault V10 Elf   Damon Hill
  Jacques Villeneuve
Világbajnok (175 pont)
1997   Rothmans Williams Renault Williams FW19 G Renault V10 Elf   Jacques Villeneuve
  Heinz-Harald Frentzen
Világbajnok (123 pont)
1998   Winfield Williams Williams FW20 G Mecachrome V10 Petrobras   Jacques Villeneuve
  Heinz-Harald Frentzen
3. (38 pont)
1999   Winfield Williams Williams FW21 B Supertec V10 Petrobras   Ralf Schumacher
  Alex Zanardi
5. (35 pont)
2000   BMW WilliamsF1 Team Williams FW22 B BMW V10 Petrobras   Ralf Schumacher
  Jenson Button
3. (36 pont)
2001   BMW WilliamsF1 Team Williams FW23 M BMW V10 Petrobras   Ralf Schumacher
  Juan Pablo Montoya
3. (80 pont)
2002   BMW WilliamsF1 Team Williams FW24 M BMW V10 Petrobras   Ralf Schumacher
  Juan Pablo Montoya
2. (92 pont)
2003   BMW WilliamsF1 Team Williams FW25 M BMW V10 Petrobras   Ralf Schumacher
  Juan Pablo Montoya
  Marc Gené
2. (144 pont)
2004   BMW WilliamsF1 Team Williams FW26 M BMW V10 Petrobras   Ralf Schumacher
  Juan Pablo Montoya
  Marc Gené
  Antônio Pizzonia
4. (88 pont)
2005   BMW WilliamsF1 Team Williams FW27 M BMW V10 Petrobras   Mark Webber
  Nick Heidfeld
  Antônio Pizzonia
5. (66 pont)
2006   WilliamsF1 Team Williams FW28 B Cosworth V8 Petrobras   Mark Webber
  Nico Rosberg
8. (11 pont)
2007   AT&T Williams Williams FW29 B Toyota V8 Petrobras   Nico Rosberg
  Alexander Wurz
  Nakadzsima Kazuki
4. (33 pont)
2008   AT&T Williams Williams FW30 B Toyota V8 Petrobras   Nico Rosberg
  Nakadzsima Kazuki
8. (26 pont)
2009   AT&T Williams Williams FW31 B Toyota V8 ExxonMobil   Nico Rosberg
  Nakadzsima Kazuki
7. (34.5 pont)
2010   AT&T Williams Williams FW32 B Cosworth V8 BP   Rubens Barrichello
  Nico Hülkenberg
6. (69 pont)
2011   AT&T Williams Williams FW33 P Cosworth V8 BP   Rubens Barrichello
  Pastor Maldonado
9. (5 pont)
2012   Williams F1 Team Williams FW34 P Renault V8 Total   Pastor Maldonado
  Bruno Senna
8. (76 pont)
2013   Williams F1 Team Williams FW35 P Renault V8 Total   Pastor Maldonado
  Valtteri Bottas
9. (5 pont)
2014   Williams Martini Racing Williams FW36 P Mercedes V6 turbó Petrobras   Felipe Massa
  Valtteri Bottas
3. (320 pont)
2015   Williams Martini Racing Williams FW37 P Mercedes V6 turbó Petrobras   Felipe Massa
  Valtteri Bottas
3. (257 pont)
2016   Williams Martini Racing Williams FW38 P Mercedes V6 turbó Petrobras   Felipe Massa
  Valtteri Bottas
5. (138 pont)
2017   Williams Martini Racing Williams FW40 P Mercedes V6 turbó Petronas   Felipe Massa
  Lance Stroll
  Paul di Resta
5. (83 pont)
2018*   Williams Martini Racing Williams FW41 P Mercedes V6 turbó Petronas   Lance Stroll
  Szergej Szirotkin
10.* (7 pont*)

Teljes Formula–1-es eredménysorozataSzerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

A Williams teljes Formula–1-es eredménysorozata
Év Modell Motor Gumi Versenyzők 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 Pont Helyezés
1977 March 761 Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G   ARG   BRA   RSA   USW   ESP   MON   BEL   SWE   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   USA   CAN   JPN 0 -
  Patrick Nève 12 10 15 NK 10 NK 9 NK 7 18 Ki
1978 FW06 Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G   ARG   BRA   RSA   USW   MON   BEL   ESP   SWE   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   USA   CAN 11 9.
  Alan Jones Ki 14 4 7 Ki 10 8 Ki 5 Ki Ki Ki Ki 13 2 9
1979 FW06
FW07
Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G   ARG   BRA   RSA   USW   ESP   BEL   MON   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   USA 75 2.
  Alan Jones 9 Ki Ki 3 Ki Ki Ki 4 Ki 1 1 1 9 1 Ki
  Clay Regazzoni 10 15 9 Ki Ki Ki 2 6 1 2 5 Ki 3 3 Ki
1980 FW07
FW07B
Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G   ARG   BRA   RSA   USW   BEL   MON   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   USA 120 1.
  Alan Jones 1 3 Ki Ki 2 Ki 1 1 3 2 11 2 1 1
  Carlos Reutemann Ki Ki 5 Ki 3 1 6 3 2 3 4 3 2 2
1981 FW07C Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 M
G
  USW   BRA   ARG   SMR   BEL   MON   ESP   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   CAN   LVS 95 1.
  Alan Jones 1 2 4 12 Ki 2 7 17 Ki 11 4 3 2 Ki 1
  Carlos Reutemann 2 1 2 3 1 Ki 4 10 2 Ki 5 Ki 3 10 8
1982 FW07D
FW08
Ford-Cosworth DFV 3.0 V8 G   RSA   BRA   USW   SMR   BEL   MON   DET   CAN   NED   GBR   FRA   GER   AUT   SUI   ITA   LVS 58 4.
  Carlos Reutemann 2 Ki
  Keke Rosberg 5 Kiz 2 2 Ki 4 Ki 3 Ki 5 3 2 1 8 5
  Mario Andretti Ki
  Derek Daly Ki 6 5 7 5 5 7 Ki Ki 9 Ki 6
1983 FW08C
FW09
Ford-Cosworth DFV 3.0 V8
Honda RA163E 1.5 V6 turbó
G   BRA   USW   FRA   SMR   MON   BEL   DET   CAN   GBR   GER   AUT   NED   ITA   EUR   RSA 36 4.
  Keke Rosberg Ki Ki 5 4 1 5 2 4 11 10 8 Ki 11 Ki 5
  Jacques Laffite 4 4 6 7 Ki 6 5 Ki 12 6 Ki Ki Nk Nk Ki
  Jonathan Palmer 13
1984 FW09
FW09B
Honda RA163E 1.5 V6 turbó
Honda RA164E 1.5 V6 turbó
G   BRA   RSA   BEL   SMR   FRA   MON   CAN   DET   USA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   EUR   POR 25.5 6.
  Keke Rosberg 2 Ki 4 Ki 6 4 Ki Ki 1 Ki Ki Ki 7 Ki Ki Ki
  Jacques Laffite Ki Ki Ki Ki 8 8 Ki 5 4 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14
1985 FW10
FW10B
Honda RA164E 1.5 V6 turbó G   BRA   POR   SMR   MON   CAN   DET   FRA   GBR   GER   AUT   NED   ITA   BEL   EUR   RSA   AUS 71 3.
  Nigel Mansell Ki 5 5 7 4 Ki Ni Ki 6 Ki 6 11 2 1 1 Ki
  Keke Rosberg Ki Ki Ki 8 6 1 2 Ki 12 Ki Ki Ki 4 3 2 1
1986 FW11 Honda RA166E 1.5 V6 turbó G   BRA   ESP   SMR   MON   BEL   CAN   DET   FRA   GBR   GER   HUN   AUT   ITA   POR   MEX   AUS 141 1.
  Nigel Mansell Ki 2 Ki 4 1 1 5 1 1 3 3 Ki 2 1 5 Ki
  Nelson Piquet 1 Ki 2 7 Ki 3 Ki 3 2 1 1 Ki 1 3 4 2
1987 FW11B Honda RA167E 1.5 V6 turbó G   BRA   SMR   BEL   MON   DET   FRA   GBR   GER   HUN   AUT   ITA   POR   ESP   MEX   JPN   AUS 137 1.
  Nigel Mansell 6 1 Ki Ki 5 1 1 Ki 14 1 3 Ki 1 1 Ni Sér
  Nelson Piquet 2 Ni Ki 2 2 2 2 1 1 2 1 3 4 2 15 Ki
  Riccardo Patrese 9
1988 FW12 Judd CV 3.5 V8 G   BRA   SMR   MON   MEX   CAN   DET   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   ESP   JPN   AUS 20 7.
  Nigel Mansell Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 2 Ki Ki Ki 2 Ki Ki
  Riccardo Patrese Ki 13 6 Ki Ki Ki Ki 8 Ki 6 Ki 7 Ki 5 6 4
  Martin Brundle 8
  Jean-Louis Schlesser 11
1989 FW12C
FW13
Renault RS1 3.5 V10 G   BRA   SMR   MON   MEX   USA   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   ESP   JPN   AUS 77 2.
  Thierry Boutsen Ki 4 10 Ki 6 1 Ki 10 Ki 3 4 3 Ki Ki 3 1
  Riccardo Patrese Ki Ki 15 2 2 2 3 Ki 4 Ki Ki 4 Ki 5 2 3
1990 FW13B Renault RS2 3.5 V10 G   USA   BRA   SMR   MON   CAN   MEX   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   ESP   JPN   AUS 57 4.
  Thierry Boutsen 3 5 Ki 4 Ki 5 Ki 2 6 1 Ki Ki Ki 4 5 5
  Riccardo Patrese 15 13 1 Ki Ki 9 6 Ki 5 4 Ki 5 7 5 4 6
1991 FW14 Renault RS3 3.5 V10 G   USA   BRA   SMR   MON   CAN   MEX   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   ESP   JPN   AUS 125 2.
  Nigel Mansell Ki Ki Ki 2 6 2 1 1 1 2 Ki 1 Kiz 1 Ki 2
  Riccardo Patrese Ki 2 Ki Ki 3 1 5 Ki 2 3 5 Ki 1 3 3 5
1992 FW14B Renault RS3C 3.5 V10
Renault RS4 3.5 V10
G   RSA   MEX   BRA   ESP   SMR   MON   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   JPN   AUS 164 1.
  Nigel Mansell 1 1 1 1 1 2 Ki 1 1 1 2 2 Ki 1 Ki Ki
  Riccardo Patrese 2 2 2 Ki 2 3 Ki 2 2 8 Ki 3 5 Ki 1 Ki
1993 FW15C Renault RS5 3.5 V10 G   RSA   BRA   EUR   SMR   ESP   MON   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   JPN   AUS 168 1.
  Damon Hill Ki 2 2 Ki Ki 2 3 2 Ki Ki 1 1 1 3 4 3
  Alain Prost 1 Ki 3 1 1 4 1 1 1 1 12 3 12 2 2 2
1994 FW16 Renault RS6 3.5 V10 G   BRA   PAC   SMR   MON   ESP   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   EUR   JPN   AUS 118 1.
  Damon Hill 2 Ki 6 Ki 1 2 2 1 8 2 1 1 1 2 1 Ki
  Ayrton Senna Ki Ki Ki
  David Coulthard Ki 5 5 Ki Ki 4 6 2
  Nigel Mansell Ki Ki 4 1
1995 FW17 Renault RS7 3.0 V10 G   BRA   ARG   SMR   ESP   MON   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   EUR   PAC   JPN   AUS 118 2.
  Damon Hill Ki 1 1 4 2 Ki 2 Ki Ki 1 2 Ki 3 Ki 3 Ki 1
  David Coulthard 2 Ki 4 Ki Ki Ki 3 3 2 2 Ki Ki 1 3 2 Ki Ki
1996 FW18 Renault RS8 3.0 V10 G   AUS   BRA   ARG   EUR   SMR   MON   ESP   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   POR   JPN 175 1.
  Damon Hill 1 1 1 4 1 Ki Ki 1 1 Ki 1 2 5 Ki 2 1
  Jacques Villeneuve 2 Ki 2 1 11 Ki 3 2 2 1 3 1 2 7 1 Ki
1997 FW19 Renault RS9 3.0 V10 G   AUS   BRA   ARG   SMR   MON   ESP   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   AUT   LUX   JPN   EUR 123 1.
  Jacques Villeneuve Ki 1 1 Ki Ki 1 Ki 4 1 Ki 1 5 5 1 1 Kiz 3
  Heinz-Harald Frentzen 8 9 Ki 1 Ki 8 4 2 Ki Ki Ki 3 3 3 3 2 6
1998 FW20 Mecachrome GC37-01 3.0 V10 G   AUS   BRA   ARG   SMR   ESP   MON   CAN   FRA   GBR   AUT   GER   HUN   BEL   ITA   LUX   JPN 38 3.
  Jacques Villeneuve 5 7 Ki 4 6 5 10 4 7 6 3 3 Ki Ki 8 6
  Heinz-Harald Frentzen 3 5 9 5 8 Ki Ki 15 Ki Ki 9 5 4 7 5 5
1999 FW21 Supertec FB01 3.0 V10 B   AUS   BRA   SMR   MON   ESP   CAN   FRA   GBR   AUT   GER   HUN   BEL   ITA   EUR   MAL   JPN 35 5.
  Ralf Schumacher 3 4 Ki Ki 5 4 4 3 Ki 4 9 5 2 4 Ki 5
  Alex Zanardi Ki Ki 11 8 Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 8 7 Ki 10 Ki
2000 FW22 BMW E41 3.0 V10 B   AUS   BRA   SMR   GBR   ESP   EUR   MON   CAN   FRA   AUT   GER   HUN   BEL   ITA   USA   JPN   MAL 36 3.
  Ralf Schumacher 3 5 Ki 4 4 Ki Ki 14 5 Ki 7 5 3 3 Ki Ki Ki
  Jenson Button Ki 6 Ki 5 17 10 Ki 11 8 5 4 9 5 Ki Ki 5 Ki
2001 FW23 BMW P80 3.0 V10 M   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   USA   JPN 80 3.
  Ralf Schumacher Ki 5 Ki 1 Ki Ki Ki 1 4 2 Ki 1 4 7 3 Ki 6
  Juan Pablo Montoya Ki Ki Ki Ki 2 Ki Ki Ki 2 Ki 4 Ki 8 Ki 1 Ki 2
2002 FW24 BMW P82 3.0 V10 M   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   GBR   FRA   GER   HUN   BEL   ITA   USA   JPN 92 2.
  Ralf Schumacher Ki 1 2 3 11 4 3 7 4 8 5 3 3 5 Ki 16 11
  Juan Pablo Montoya 2 2 5 4 2 3 Ki Ki Ki 3 4 2 11 3 Ki 4 4
2003 FW25 BMW P83 3.0 V10 M   AUS   MAL   BRA   SMR   ESP   AUT   MON   CAN   EUR   FRA   GBR   GER   HUN   ITA   USA   JPN 144 2.
  Juan Pablo Montoya 2 11 Ki 7 4 Ki 1 3 2 2 2 1 3 2 6 Ki
  Ralf Schumacher 8 4 7 4 5 6 4 2 1 1 9 Ki 4 Ki 12
  Marc Gené 5
2004 FW26 BMW P84 3.0 V10 M   AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   CHN   JPN   BRA 88 4.
  Juan Pablo Montoya 5 2 13 3 Ki 4 8 Kiz Kiz 8 5 5 4 Ki 5 5 7 1
  Ralf Schumacher 4 Ki 7 7 6 10 Ki Kiz Ki Sér Sér Sér Sér Sér Sér Ki 2 5
  Marc Gené 10 12
  Antônio Pizzonia 7 7 Ki 7
2005 FW27 BMW P84/5 3.0 V10 M   AUS   MAL   BHR   SMR   ESP   MON   EUR   CAN   USA   FRA   GBR   GER   HUN   TUR   ITA   BEL   BRA   JPN   CHN 66 5.
  Mark Webber 5 Ki 6 7 6 3 Ki 5 Ni Ki 11 Hn 7 Ki 14 4 Ki 4 7
  Nick Heidfeld Ki 3 Ki 6 10 2 2 Ki Ni Ki 12 11 6 Ki
  Antônio Pizzonia 7 15 Ki Ki 13
2006 FW28 Cosworth CA2006 2.4 V8 B   BHR   MAL   AUS   SMR   EUR   ESP   MON   GBR   CAN   USA   FRA   GER   HUN   TUR   ITA   CHN   JPN   BRA 11 8.
  Mark Webber 6 Ki Ki 6 Ki 9 Ki Ki 12 Ki Ki Ki Ki 10 10 8 Ki Ki
  Nico Rosberg 7 Ki Ki Ki 7 11 Ki 9 Ki 9 14 Ki Ki Ki Ki 11 10 Ki
2007 FW29 Toyota RVX-07 2.4 V8 B   AUS   MAL   BHR   ESP   MON   CAN   USA   FRA   GBR   EUR   HUN   TUR   ITA   BEL   JPN   CHN   BRA 33 4.
  Nico Rosberg 7 Ki 10 6 12 10 Ki 9 12 Ki 7 7 6 6 Ki 16 4
  Alexander Wurz Ki 9 11 Ki 7 3 10 14 13 4 14 11 13 Ki Ki 12
  Nakadzsima Kazuki Tp Tp Tp Tp Tp 10
2008 FW30 Toyota RVX-08 2.4 V8 B   AUS   MAL   BHR   ESP   TUR   MON   CAN   FRA   GBR   GER   HUN   EUR   BEL   ITA   SIN   JPN   CHN   BRA 26 8.
  Nico Rosberg 3 14 8 Ki 8 Ki 10 16 9 10 14 8 12 14 2 11 15 12
  Nakadzsima Kazuki 6 17 14 7 Ki 7 Ki 15 8 14 13 15 14 12 8 15 12 17
2009 FW31 Toyota RVX-09 2.4 V8 B   AUS   MAL   CHN   BHR   ESP   MON   TUR   GBR   GER   HUN   EUR   BEL   ITA   SIN   JPN   BRA   UAE 34.5 7.
  Nico Rosberg 6 8 15 9 8 6 5 5 4 4 5 8 16 11 5 Ki 9
  Nakadzsima Kazuki Ki 12 Ki Ki 13 15 12 11 12 9 18 13 10 9 15 Ki 13
2010 FW32 Cosworth CA2010 2.4 V8 B   BHR   AUS   MAL   CHN   ESP   MON   TUR   CAN   EUR   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   KOR   BRA   UAE 69 6.
  Rubens Barrichello 10 8 12 12 9 Ki 14 14 4 5 12 10 Ki 10 6 9 7 14 12
  Nico Hülkenberg 14 Ki 10 15 16 Ki 17 13 Ki 10 13 6 14 7 10 Ki 10 8 16
2011 FW33 Cosworth CA2011K 2.4 V8 P   AUS   MAL   CHN   TUR   ESP   MON   CAN   EUR   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   KOR   IND   UAE   BRA 5 9.
  Rubens Barrichello Ki Ki 13 15 17 9 9 12 13 Ki 13 16 12 13 17 12 15 12 14
  Pastor Maldonado Ki Ki 18 17 15 18 Ki 18 14 14 16 10 11 11 14 Ki Ki 14 Ki
2012 FW34 Renault RS27-2012 2.4 V8 P   AUS   MAL   CHN   BHR   ESP   MON   CAN   EUR   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   KOR   IND   UAE   USA   BRA 76 8.
  Pastor Maldonado 13 19 8 Ki 1 Ki 13 12 16 15 13 Ki 11 Ki 8 14 16 5 9 Ki
  Bruno Senna 16 6 7 22 Ki 10 17 10 9 17 7 12 10 18 14 15 10 8 10 Ki
2013 FW35 Renault RS27-2013 2.4 V8 P   AUS   MAL   CHN   BHR   ESP   MON   CAN   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   KOR   JPN   IND   UAE   USA   BRA 5 9.
  Pastor Maldonado Ki Ki 14 11 14 Ki 16 11 15 10 17 14 11 13 16 12 11 17 16
  Valtteri Bottas 14 11 13 14 16 12 14 12 16 Ki 15 15 13 12 17 16 15 8 Ki
2014 FW36 Mercedes PU106A Hybrid 1.6 V6 turbó P   AUS   MAL   BHR   CHN   ESP   MON   CAN   AUT   GBR   GER   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   RUS   USA   BRA   ABU 320 3.
  Felipe Massa Ki 7 7 15 13 7 12 4 Ki Ki 5 13 3 5 6 11 4 3 2
  Valtteri Bottas 5 8 8 7 5 Ki 7 3 2 2 8 3 4 11 7 3 5 10 3
2015 FW37 Mercedes PU106B Hybrid 1.6 V6 turbó P   AUS   MAL   CHN   BHR   ESP   MON   CAN   AUT   GBR   HUN   BEL   ITA   SIN   JPN   RUS   USA   MEX   BRA   ABU 257 3.
  Felipe Massa 4 6 5 10 6 15 6 3 4 12 6 3 Ki 17 4 Ki 6 DSQ 8
  Valtteri Bottas NI 5 6 4 4 14 3 5 5 13 9 4 5 5 12 Ki 3 5 13
2016 FW38 Mercedes PU106C Hybrid 1.6 V6 turbó P   AUS   BHR   CHN   RUS   ESP   MON   CAN   EUR   AUT   GBR   HUN   GER   BEL   ITA