1987-es Formula–1 világbajnokság

38. Formula–1-es szezon
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 18.

Az 1987-es Formula–1-es szezon volt a 38. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1987. április 12-étől november 15-éig tartott.

1987-es FIA
Formula–1 világbajnokság
Az 1987-es világbajnok, Nelson Piquet Williams FW11B-je
Az 1987-es világbajnok, Nelson Piquet Williams FW11B-je
Egyéni világbajnok
Brazil Nelson Piquet76
Konstruktőri világbajnok
UK Williams F1137

 ← 1986
1988 → 

A turbómotorok által leadott teljesítmény kezdett ellenőrizhetetlenné válni, egyes erőforrások már 1500 lóerőre is képesek voltak, de ez a megbízhatóság kárára ment. A versenyeken az edzéseken használthoz képest kisebb teljesítményű motorral álltak rajthoz a csapatok. Döntés született, hogy 1989-től betiltják a turbómotorokat, és 3.5 literes lökettérfogat-korlátozást vezetnek be. (1966 óta, amikor bevezették a 3 literes szabványt, ez volt a legjelentősebb formula-módosítás.) Akkora volt a különbség a hagyományos, atmoszferikus nyomáson működő motorokat használó csapatok hátránya, hogy a két átmeneti évre létrehozták számukra az „Atmo” kategóriát, a Jim-Clark-kupáért.

Az évet a Williams két versenyzője, Nelson Piquet és Nigel Mansell uralta. Utóbbi állt jobban az idény nagy részében, de sorozatos kiesések nehezítették a dolgát, és csapattársa átvette a vezetést az összetettben. Még behozható volt a hátránya, amikor a japán nagydíjon balesetet szenvedett, és nem tudott rajthoz állni az utolsó két versenyen. Piquetnek így az is belefért, hogy mindkét hátralevő viadalon kiessen, így is világbajnok lett. A vb harmadik helyét az utolsó Lotusos évében addigi legjobb eredményét elérő Ayrton Senna szerezte meg. A legjobb csapat a Williams lett, megelőzve a McLarent. A szívómotoros autók Colin Chapman-kupáját a Tyrrell nyerte meg, a legjobb nem turbós versenyzőnek járó Jim Clark-kupa győztese Jonathan Palmer lett. (Jellemző, hogy a Tyrrell 11 pontja csak a 6. helyre volt elég, míg Palmer az első tízbe sem fért be.) Ez volt a Formula–1 történetének eddigi egyetlen olyan szezonja, amelyben az abszolút sorrend mellett külön kategóriát is értékeltek.

A szezon menete

szerkesztés

Bár a Williams-Honda elveszítette az 1986-os egyéni bajnokságot, továbbra is ők maradtak a legdominánsabbak a mezőnyben. Nelson Piquet és Nigel Mansell maradt a csapat két versenyzője. John Barnard mérnök elhagyta a McLarent (a Ferrarihoz szerződött), a címvédő Alain Prost azonban maradt a csapatnál. Csapattársa a visszavonult Keke Rosberg helyére érkező Stefan Johansson lett. A Ferrari Michele Alboreto mellé Gerhard Bergert szerződtette Johansson helyére. A Benettonhoz Thierry Boutsen érkezett Berger helyére, aki Teo Fabi csapattársa lett. A csapat a Ford turbómotorjaira váltott a korábbi BMW-ről. A Team Lotus új főszponzora a Camel lett, emellett a csapat a Honda turbómotorjaira váltott. Ayrton Senna mellé a japán Nakadzsima Szatorut igazolták le. A Tyrrell Jonathan Palmert szerződtette Philippe Streiff mellé, a csapat a Cosworth DFZ motorokhoz tért vissza. A mezőnyből egyedül a Brabham használt gyári BMW motorokat, a BT56-os modellben. Derek Warwick elhagyta a csapatot, hogy a visszatérő Eddie Cheever mellett az Arrows versenyzője legyen. A csapat BMW motorokat használt, amelyeket Megatronra neveztek át. Új technikai igazgatójuk Ross Brawn lett, aki a Haas Lola csapattól érkezett. A Ligier az Alfa Romeóval kötött szerződést a motorokat illetően, de az olasz cég a szezon kezdete előtt visszalépett. René Arnoux és Piercarlo Ghinzani kénytelen volt kihagyni a szezonnyitó brazil nagydíjat, amíg átalakították az autókat a Megatron motorok számára.

 
Ferrari F1-87

Ahogy a szabályok egyre korlátozták a turbómotorokat, valamint egyre kevesebb volt ezekből elérhető, számos csapat kezdett visszatérni a Cosworth-hoz. Az FIA úgy döntött, külön bajnokságot ír ki a szívómotoros autóknak: a Jim Clark-kupát a versenyzőknek, a Colin Chapman-kupát a csapatoknak. Négy csapat felelt meg ezeknek az előírásoknak: a Tyrrell, az AGS, a March és az új Larrousse csapat (az évnyitó versenyen még nem vettek részt), amelynek autóit a Lola készítette. Összesen 23 autót neveztek a bajnokságra, a Pirelli visszavonulásával egy gumigyártó maradt a sorozatban, a Goodyear.

A brazil nagydíj időmérő edzésén Mansell és Piquet az első két helyen, utánuk Senna, Fabi és Prost következett a rajtrácson. A rajt után Piquet szerezte meg a vezetést a jól induló Senna előtt. Mansell rossz rajtja után visszazárkózott a harmadik helyre. A 7. körben Piquet kiállt a boxba, hogy kitisztítsák a hűtőjét, majd Mansell is hasonló okkal állt ki. Sennáé lett így a vezetés, de autója nehéz kezelhetősége miatt kiállt szerelőihez, így Prost vette át az első helyet. Míg a francia csak kétszer állt ki boxba, addig riválisai háromszor. Mansell versenyét egy defekt tette tönkre, míg Senna motorhibával állt ki, így Prost győzött Piquet, Johansson és Berger, Boutsen és Mansell előtt.

A San Marinó-i nagydíjon már a Ligier és a Larrousse csapat is részt vett. Az időmérő edzésen Piquet nagy balesetet szenvedett a Tamburello-kanyarban, amikor defekt miatt a falnak ütközött, emiatt nem vehetett részt a vasárnapi versenyen. Senna Lotus-Hondája indult az első helyről, Mansell, Fabi és Prost előtt. Senna vezetett a rajt után, azonban a 2. körben Mansell a Tosa-kanyarban megelőzte, majd egyre nagyobb előnnyel vezetett. A 6. körben Prost megelőzte Sennát, de a 15. körben generátora meghibásodása miatt kiesett. Sennát megelőzte Alboreto, majd Riccardo Patrese mindkettőjüket megelőzte a Brabhammel. Az utolsó körökben az olasz visszaesett, mivel túl sok üzemanyagot használt el, így Alboreto visszavette a második helyet. Senna őt is megelőzte, így a brazil végzett a második helyen a győztes Mansell mögött. Alboreto harmadik, Johansson negyedik lett.

A belga nagydíjon ismét Mansell Williams-Hondája indult az első helyről, a brit közel másfél másodperc előnnyel győzött Piquet, Senna, Berger és Alboreto előtt. A rajtnál Mansell megtartotta a vezetést Senna, Piquet, Alboreto és Prost előtt. A második körben Philippe Streiff elveszítette uralmát Tyrrellje felett a Raidillon-kanyarban, és a korlátnak csapódott. Az ütközéstől a motor kiszakadt az autóból, ezután Jonathan Palmer érkezett a másik Tyrrell-lel, és csapattársa autójának roncsába ütközött. A versenyt megszakították, bár egyik versenyző sem sérült meg. Az újraindításnál Senna került az élre, azonban a kör felénél Mansell megpróbálta megelőzni. A két autó összeütközött, mindketten kicsúsztak. Sennával ellentétben Mansell tovább tudott haladni. Ennek következményeként Piquet vezetett, Mansell a mezőny végén a 17. körig versenyben maradt, ekkor autójának sérülése miatt kiállt. Miután Piquet motorhiba miatt, Alboreto az erőátvitel meghibásodása miatt esett ki, Prost került az élre. A második helyen ekkor Boutsen haladt, Johansson azonban megelőzte a 17. körben. Boutsent később megelőzte Andrea de Cesaris (Brabham-BMW), majd a belga technikai hiba kiesett. A negyedik helyen így Eddie Cheever végzett Arrows-zal. Prost a 28. futamgyőzelmével megdöntötte Jackie Stewart korábbi 27 győzelmes rekordját, Johansson második helyének köszönhetően a McLaren kettős győzelmet aratott. De Cesaris végzett a harmadik helyen, de az utolsó körben a célegyenesben leállt az üzemanyag kifogyása miatt, azonban mögötte már mindenki körhátrányban volt, így megtarthatta a pozícióját.

Monacóban Mansell indult a pole-ból, majd a rajt után megtartotta első helyét a második Senna és a harmadik Piquet előtt. A 29. körig változatlan volt az élen autózók sorrendje, amikor Mansell lelassult, majd kiesett a turbófeltöltő meghibásodása miatt. Senna így az élre állt és győzött, Piquet a második, Prost a harmadik helyre jött fel. Alain Prost a 75. körben motorhiba miatt feladni kényszerült a versenyt, így végül Alboreto lett a harmadik. Senna az aktív felfüggesztésű autók első győzelmét szerezte.

Detroitban is Mansell győzött az időmérő edzésen Senna és Piquet előtt. A rajtnál az angol megtartotta a vezetést, majd fokozatosan elszakadt Sennától, míg a középmezőnyben Johansson, Warwick, Nakadzsima, Capelli is baleset ütközés részese volt. A harmadik helyen haladó Piquet nehezen tudta védeni pozícióját Cheever elől, a brazil egyik kereke nekikoccant a falnak, ezért ki kellett állnia a boxba új gumikért. Cheevert ezután Fabi támadta, majd a 7. körben összeütköztek. Fabival ellentétben Cheever folytatni tudta a versenyt a mezőny végén. Prost megelőzte az előtte haladó Boutsent, Alboreto váltóhiba miatti kiesése után pedig a harmadik helyre jött fel. Mansell boxkiállásánál probléma lépett fel, aki így 10 másodpercet veszített, ezzel Senna megelőzte. Piquet folyamatosan zárkózott fel a mezőnyben, Prost megelőzése után a lábgörcsben szenvedő Mansell mögé érkezett. Mansellt végül Piquet, Prost és Berger is megelőzte. Senna győzött Piquet és Prost előtt. Mögöttük Berger, Mansell és a felzárkózó Cheever szerzett pontot.

 
Lotus 99T

A francia nagydíjon Mansell és Prost indult az első sorból, Senna és Piquet előtt. Mansell jól rajtolt, így megtartotta a vezetést, míg Piquet a hátsó egyenesben megelőzte Prost McLarenjét, így a két Williams haladt az élen. A 19. körben Piquet elveszítette a második helyezést Prost. A boxkiállások során azonban Piquet Prost és Mansell elé tért vissza. Nigel visszavette a második helyet, majd Piquet mögé érkezett. A 46. körben a vezető brazil hibázott, és túl szélesen vett egy kanyart, így Mansell állt az élre. A brit megnyerte a versenyt Piquet, Prost és Senna előtt.

Silverstone-ban ezúttal Piquet szerezte meg az első rajthelyet Mansell, Senna és Prost előtt. Prost jobban rajtolt, mint a két Williams, így az élre állt. Piquet azonban már a második kanyarban visszaelőzte, majd Mansell is lehagyta. Mindkét Williams kerékcsere nélkül tervezte a futam teljesítését, azonban Mansell erős vibrációval küzdött, ezért kiállt a boxba új gumikért. 28 körrel a leintés előtt 29 másodperces hátránnyal tért vissza a pályára Piquet mögé. Ettől kezdve Mansell az új gumikon gyorsan zárkózott fel csapattársára, összesen 11-szer döntötte meg a pályacsúcsot. Az utolsó körökben utolérte, majd a 63. körben megelőzte csapattársát a Stowe-kanyarban, egy különleges előzési manőverrel. Mansell győzött hazai versenyén Piquet, Senna és Nakadzsima előtt, így az első négy helyen mind Honda-motoros autó ért célba.

A német nagydíj időmérő edzésén Mansell nyert Senna, Prost és Piquet előtt. A rajt elrontotta a brit, így a vezetést Senna vette át. A brazil nem sokáig tudott az élen maradni, Mansell és Prost a második, Piquet a harmadik körben előzte meg. Prost utolérte Mansell, a 7. körben pedig az élre állt. Mansell motorja a 25. körben tönkrement, így Piquet a második helyre jött fel. Senna kétszer állt ki a boxba autója nehéz irányíthatósága miatt, emiatt visszaesett a mezőnyben. Úgy tűnt Prost megnyeri a versenyt, de 4 körrel a leintés előtt elektromos hiba miatt kiesett. Ennek köszönhetően Piquet győzött Johansson és a körhátrányban célbaérő Senna előtt. A negyedik és ötödik helyen Streiff és Palmer Tyrrellje végzett.

A magyar nagydíj hétvégéjén Senna közölte csapatával, hogy a következő évtől a McLarenhez igazol, Prost mellé. A Lotusnál gyorsan léptek, és leszerződtették Piquet-t. Az időmérőn Mansellé lett az első rajtkocka, Berger a második lett, Piquet a harmadik, Prost a negyedik, míg a másik ferraris, Alboreto az ötödik helyet szerezte meg. A rajtot követően Mansell az élen maradt, Berger viszont nem startolt jól, így Piquet elment az osztrák mellett, aki azonban az első kanyarban, a külső íven visszavette pozícióját. A brazil ezután Alboretónak köszönhetően elvesztette harmadik helyét, s a két Ferrari elkezdte üldözni Mansellt. A negyedik Sennát Prost, Boutsen és Johansson követte. Berger rövidreszabott versenye a 14. körben a differenciálmű meghibásodása miatt végetért. Ezáltal Alboreto feljött a második helyre, míg Piquet a harmadikra, aki a 29. körben megelőzte az olaszt. Ekkor Senna a negyedik, Boutsen az ötödik, Prost pedig a hatodik helyen autózott. A sorrend a 44. körig nem változott, ekkor Alboretónak motorhiba miatt fel kellett adnia a versenyt. Ezt követően Prost megelőzte Boutsent, majd a 71. körben, öt körrel a leintés előtt az élen álló Mansell elvesztette autója jobb hátsó kerekét rögzítő csavarját, így kiállni kényszerült. A győzelem így Piquet-é lett, akit Senna, Prost, Boutsen, Patrese és Warwick követett.

Az osztrák nagydíjon Piquet indult a pole-ból, Mansell, Berger és Boutsen előtt. Johansson az edzésen nagy sebességnél elütött egy szarvast, de a versenyen el tudott indulni a svéd. A rajtnál több versenyző Brundle autójának ütközött. A második rajtnál Mansell technikai probléma miatt lassan indult el, emiatt mögötte a mezőnyben többen összeütköztek. A harmadik rajtnál összesen hat versenyző indult a boxutcából. Senna a rajtnál nehezen indult el, de mindenki ki tudta kerülni, Piquet megtartotta a vezetést Boutsen, Berger, Mansell és Fabi előtt. A mezőny végén Senna, Prost és Alboreto elkezdett felzárkózni. Berger turbója meghibásodott, majd Boutsen állt ki váltóhiba miatt. Ezután a két Williams haladt az élen a harmadik Fabi előtt. A 21. körben Mansell a lekörözésekkor az élre állt, majd győzött csapattársa előtt. Az egymással harcoló Senna és Alboreto ütközött, Sennának emiatt vezetőszárnyat kellett cserélnie. Mivel kipufogócsövének problémája miatt Alboreto kiesett, Senna ötödikként végzett a harmadik Fabi és negyedik Boutsen mögött.

 
McLaren MP4/3

Az olasz nagydíjon a Honda bejelentette, hogy a jövő évtől kezdve a Williams helyett a McLarent fogja motorokkal ellátni. A Williams Monzában alkalmazta először az aktív felfüggesztést, egyelőre csak Piquet autójában. A brazil megszerezte a pole-t Mansell és Senna előtt. Mansell jobban rajtolt, de az egyik sebességváltást elrontotta, így Piquet fordult elsőként az első kanyarban. A második kör elején Berger megpróbálta megelőzni Mansellt, de összeütköztek, így a második hely Boutsené lett. Mansell a 17. körben megelőzte Bergert, majd Boutsent is. A boxkiállásáok után Senna került az élre, Monacóhoz és Detroithoz hasonlóan itt is kerékcsere nélkül próbálta teljesíteni a futamot. A 43. körben Piercarlo Ghinzani Ligier-jének lekörözésekor a Parabolicában a kavicságyba csúszott, Piquet pedig megelőzte. Senna megpróbálta visszavenni a vezetést, de elhasználódott gumijai ezt nem tették lehetővé, így Piquet mögött végzett 2 másodperccel. Mansell harmadik, Berger negyedik, Boutsen ötödik lett.

Portugáliában Berger szerezte meg a pole-t a feljavult Ferrarival Mansell, Prost és Piquet előtt. A rajtnál Mansellé lett a vezetés, mögötte Alboreto Piquet Williamsével ütközött, majd még több versenyző is belebonyolódott az ütközésbe. A versenyt piros zászlóval megszakították, az új rajt után is Mansell vezetett, de Berger az első kör végén visszavette az első helyet. Piquet megelőzte a harmadik helyért Sennát, Mansell pedig a 14. motorhiba miatt kiállt. Senna lelassult, majd a boxba hajtott elektronikus probléma miatt. A boxkiállások után Prost jött fel a második helyre Piquet és Fabi elé. Prost a verseny végéig utolérte Bergert, és nyomás alatt tartotta. Az osztrák hibázott és kicsúszott a 68. körben, így csak második lett a győztes Prost mögött. Piquet harmadik, Fabi negyedik lett.

Jerezben Piquet szerezte meg a pole-t csapattársa, és a két Ferrari: Berger és Alboreto előtt. Bár a rajtnál Piquet megtartotta a vezetést, Mansell már az első kör végén megelőzte, majd a brit egyre nagyobb előnnyel vezetett. A harmadik helyen Senna haladt, aki úgy döntött, nem áll ki kereket cserélni. A boxkiállások után Mansell elegendő előnyének köszönhetően Senna elé tért vissza, Piquet viszont csak a negyedik helyen haladt Senna és Prost mögött. Megpróbálta megelőzni a franciát, de ez nem sikerült, és a hatodik helyre esett vissza. Senna kiállás nélküli taktikája nem volt kifizetődő, elhasználódott gumijai miatt Piquet, Boutsen, Prost, majd Johansson is megelőzte. Piquet és Boutsen (megcsúszás) is hibázott a verseny hátralévő részében, így a győztes Mansell mögött Prost végzett a második, Johansson pedig a harmadik helyen.

A mexikói nagydíj előtt Piquet 18 ponttal vezette a bajnokságot Mansell előtt, a harmadik Senna már elveszítette esélyét a bajnoki címre. Az időmérő edzés során, az egyenetlen felületű pálya miatt Mansell és Senna is balesetet szenvedett. A pole-ból Mansell indult Berger, Piquet és Boutsen előtt. Mansell a rajtot elrontotta, így Berger, Boutsen, Piquet és Prost is megelőzte. Az első kanyarban Piquet és Prost összeakadt, mindketten megcsúsztak. Míg Prost kiesett, Piquet folytatni tudta a versenyt. Az élen Boutsen megelőzte Bergert, de gyújtáskihagyás miatt lelassult, végül elektronikai hiba miatt kiesett. 6 körrel később Berger motorja is tönkrement. Ezt követően Mansell haladt az élen Senna, Patrese és Piquet előtt. Dereck Warwick nagy balesetet szenvedett az utolsó kanyarban, ezért a versenyt félbeszakították. A futam végeredményét a két részidő összegéből alakították ki. Az új rajt után Piquet állt az élre, de Mansell nem szakadt le tőle, így a brazilnak nem volt esélye a győzelemre. Az utolsó körökben Senna kicsúszott, így Piquet a második helyen végzett a győztes Mansell mögött. Patrese harmadik, Cheever negyedik lett.

1977 után a Formula–1 visszatért Japánba (Szuzukába), Piquet 12 ponttal vezette a bajnokságot Mansell előtt. A brit az egyik edzésen a gumifalnak csapódott és gerincsérülést szenvedett, emiatt az évad hátralévő részében már nem versenyezhetett. A pénteki napot kórházban töltötte, majd szombaton este visszarepült Európába. Nelson Piquet ezzel bebiztosította a harmadik világbajnoki címét is. Mivel Piquet már nem kockáztatott, Berger indult az első helyről Prost, Boutsen és Alboreto előtt. Az osztrák jól rajtolt, majd dominálva megnyerte a versenyt. Bár Boutsen a verseny elején támadta Bergert, később visszaesett Senna, Piquet és Johansson mögé. Piquet motorhiba miatt kiesett a verseny végén, így Berger, Senna és Johansson mögött a negyedik helyen Alboreto ért célba.

Mansell sérülése miatt a Williams leigazolta Patresét az utolsó nagydíjra, valamint a következő évre. A Brabhamnél Stefano Modena kapta meg Patrese helyét. Az előző futamot megnyerő Berger ismét a pole-ból indult az ausztrál nagydíjon Prost, Piquet és Senna előtt. Akárcsak Japánban, az osztrák itt is a rajttól a célig vezetve győzött. A boxkiállások után Senna a második, Alboreto a harmadik helyre jött fel. Prost és Piquet is fékhiba miatt volt kénytelen feladni a futamot. A verseny után a bíróság úgy ítélte meg, hogy a Senna Lotus-Hondájának fékvezetékei szélesebbek a szabályok által megengedettnél, így a brazilt kizárták. Ennek köszönhetően Boutsen a harmadik, Palmer a negyedik helyen végzett. A Ferrari az 1985-ös kanadai nagydíj óta először aratott kettős győzelmet.

Az egyéni világbajnokságot Piquet nyerte 76 ponttal a 61 pontos Mansell és az 57 pontot szerző Senna előtt. A konstruktőrök között a Williams-Honda győzött 137 ponttal a McLaren (76 pont) és a Lotus (64 pont) előtt.

Csapatok és versenyzők

szerkesztés
Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi # Pilóta
  Marlboro McLaren International McLaren MP4/3 TAG Porsche G 1   Alain Prost
2   Stefan Johansson
  Tyrrell Racing Organisation Tyrrell DG016 Ford Cosworth G 3   Jonathan Palmer
4   Philippe Streiff
  Williams Grand Prix Engineering Williams FW11B Honda G 5   Nigel Mansell
6   Nelson Piquet
  Motor Racing Developments Brabham BT56 BMW G 7   Riccardo Patrese
  Stefano Modena
8   Andrea de Cesaris
  Mauro Baldi
  West Zakspeed Racing Zakspeed 861 Zakspeed G 9   Martin Brundle
10   Christian Danner
  Camel Team Lotus Lotus 99T Honda G 11   Nakadzsima Szatoru
12   Ayrton Senna
  Team AGS AGS JH22 Ford Cosworth G 14   Pascal Fabre
  Roberto Moreno
  Leyton House March Racing Team March 87P

871

Ford Cosworth G 16   Ivan Capelli
  Arrows Racing Team Arrows A10 Megatron G 17   Derek Warwick
18   Eddie Cheever
  Benetton Formula Benetton B187 Ford Cosworth G 19   Teo Fabi
20   Thierry Boutsen
  Osella Squadra Corse Osella FA1I Alfa Romeo G 21   Alex Caffi
22   Gabriele Tarquini
  Franco Forini
  Minardi Team Minardi M187 Motori Moderni G 23   Adrián Campos
24   Alessandro Nannini
  Equipe Ligier Ligier JS29
JS29B
JS29C
Alfa Romeo
Megatron
G 25   René Arnoux
26   Piercarlo Ghinzani
  Scuderia Ferrari Ferrari F187 Ferrari G 27   Michele Alboreto
28   Gerhard Berger
  Larrousse & Calmels F1 Lola LC87 Ford Cosworth G 29   Yannick Dalmas
30   Philippe Alliot
  Coloni Racing Coloni FC187 Ford Cosworth G 32   Nicola Larini

Nagydíjak

szerkesztés
# Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
437   brazil nagydíj Április 12. Jacarepaguá   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
438   San Marinó-i nagydíj Május 3. Imola   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
439   belga nagydíj Május 17. Spa-Francorchamps   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
440   monacói nagydíj Május 31. Monaco   Ayrton Senna   Lotus-Honda Összefoglaló
441   kelet-amerikai nagydíj Június 21. Detroit   Ayrton Senna   Lotus-Honda Összefoglaló
442   francia nagydíj Július 5. Paul Ricard   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
443   brit nagydíj Július 12. Silverstone   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
444   német nagydíj Július 26. Hockenheimring   Nelson Piquet   Williams-Honda Összefoglaló
445   magyar nagydíj Augusztus 9. Hungaroring   Nelson Piquet   Williams-Honda Összefoglaló
446   osztrák nagydíj Augusztus 16. Österreichring   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
447   olasz nagydíj Szeptember 6. Monza   Nelson Piquet   Williams-Honda Összefoglaló
448   portugál nagydíj Szeptember 20. Estoril   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
449   spanyol nagydíj Szeptember 27. Jerez   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
450   mexikói nagydíj Október 18. Hermanos Rodríguez   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
451   japán nagydíj November 1. Suzuka   Gerhard Berger   Ferrari Összefoglaló
452   ausztrál nagydíj November 15. Adelaide   Gerhard Berger   Ferrari Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

szerkesztés

Versenyzők

szerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA
 
SMR
 
BEL
 
MON
 
USE
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
HUN
 
AUT
 
ITA
 
POR
 
ESP
 
MEX
 
JPN
 
AUS
 
Pont
1   Nelson Piquet 2 NI Ki 2 2 2 2 1 1 2 1 3 4 2 15 Ki 76
2   Nigel Mansell 6 1 Ki Ki 5 1 1 Ki 14 1 3 Ki 1 1 NI 61
3   Ayrton Senna Ki 2 Ki 1 1 4 3 3 2 5 2 7 5 Ki 2 Kiz 57
4   Alain Prost 1 Ki 1 9 3 3 Ki 7 3 6 15 1 2 Ki 7 Ki 46
5   Gerhard Berger 4 Ki Ki 4 4 Ki Ki Ki Ki Ki 4 2 Ki Ki 1 1 36
6   Stefan Johansson 3 4 2 Ki 7 8 Ki 2 Ki 7 6 5 3 Ki 3 Ki 30
7   Michele Alboreto 8 3 Ki 3 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 15 Ki 4 2 17
8   Thierry Boutsen 5 Ki Ki Ki Ki Ki 7 Ki 4 4 5 14 16 Ki 5 3 16
9   Teo Fabi Ki Ki Ki 8 Ki 5 6 Ki Ki 3 7 4 Ki 5 Ki Ki 12
10   Eddie Cheever Ki Ki 4 Ki 6 Ki Ki Ki 8 Ki Ki 6 8 4 9 Ki 8
11   Jonathan Palmer 10 Ki Ki 5 11 7 8 5 7 14 14 10 Ki 7 8 4 7
12   Nakadzsima Szatoru 7 6 5 10 Ki HN 4 Ki Ki 13 11 8 9 Ki 6 Ki 7
13   Riccardo Patrese Ki 9 Ki Ki 9 Ki Ki Ki 5 Ki Ki Ki 13 3 11 9 6
14   Andrea de Cesaris Ki Ki 3 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 4
15   Philippe Streiff 11 8 9 Ki Ki 6 Ki 4 9 Ki 12 12 7 8 12 Ki 4
16   Derek Warwick Ki 11 Ki Ki Ki Ki 5 Ki 6 Ki Ki 13 10 Ki 10 Ki 3
17   Philippe Alliot 10 8 Ki Ki Ki Ki 6 Ki 12 Ki Ki 6 6 Ki Ki 3
18   Martin Brundle Ki 5 Ki 7 Ki Ki HN HN Ki Kiz Ki Ki 11 Ki Ki Ki 2
19   Ivan Capelli NI Ki Ki 6 Ki Ki Ki Ki 10 11 13 9 12 Ki Ki Ki 1
20   René Arnoux NI 6 11 10 Ki Ki Ki Ki 10 10 Ki Ki Ki Ki Ki 1
21   Roberto Moreno Ki 6 1
22   Yannick Dalmas 9 14 5 0*
23   Christian Danner 9 7 Ki Kiz 8 Ki Ki Ki Ki 9 9 Ki Ki Ki Ki 7 0
24   Piercarlo Ghinzani Ki 7 12 Ki Ki Kiz Ki 12 8 8 Ki Ki Ki 13 Ki 0
25   Pascal Fabre 12 13 10 13 12 9 9 Ki 13 HN Ki 0
26   Alessandro Nannini Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki 16 11 Ki Ki Ki Ki 0
27   Alex Caffi Vi 12 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki NK Ki Ki NK 0
28   Adrián Campos Kiz Ki Ki NI Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 14 Ki Ki Ki 0
  Franco Forini Ki Ki 0
  Nicola Larini NK Ki 0
  Gabriele Tarquini Ki 0
  Stefano Modena Ki 0
Helyezés Versenyző BRA
 
SMR
 
BEL
 
MON
 
USE
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
HUN
 
AUT
 
ITA
 
POR
 
ESP
 
MEX
 
JPN
 
AUS
 
Pont

Konstruktőrök

szerkesztés
Helyezés Konstruktőr Modell Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1   Williams-Honda FW11B Honda RA167E G 9 18 12 7 137
2   McLaren-TAG MP4/3 TAG Porsche P01 G 3 12 2 76
3   Lotus-Honda 99T Honda RA166E G 2 8 1 3 64
4   Ferrari F1-87 Ferrari 033D G 2 6 3 3 53
5   Benetton-Ford B187 Ford GBA G 2 1 28
6   Tyrrell-Ford DG016 Ford Cosworth DFZ G 11
7   Arrows-Megatron A10 (BMW) Megatron M12/13 G 11
8   Brabham-BMW BT56 BMW M12/13 G 2 10
9   Lola-Ford LC87 Ford Cosworth DFZ G 5
10   Zakspeed 861B
871
Zakspeed 1500/4 G 2
11   AGS-Ford JH22 Ford Cosworth DFZ G 1
12   Ligier-Alfa Romeo
Ligier-Megatron
JS29B
JS29C
Alfa Romeo 415T
(BMW) Megatron M12/13
G 1
13   March-Ford 87P
871
Ford Cosworth DFZ G 1
14   Osella-Alfa Romeo FA1I
FA1G
Alfa Romeo 890T G
15   Minardi-Motori Moderni M86 Motori Moderni Tipo 615-90 G
16   Coloni-Ford FC187 Ford Cosworth DFZ G

Colin Chapman kupa (az atmoszferikus nyomásos motorú autóknak)

szerkesztés
Helyezés Konstruktőr Pont
1   Tyrrell-Ford 169
2   Lola-Ford 50
3   AGS-Ford 41
4   March-Ford 38
5   Coloni-Ford 0

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz 1987-es Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.