Adrián Campos
Adrián Campos Suñer (Alzira, Valencia, 1960. június 17. – 2021. január 27.) spanyol Formula–1-es autóversenyző. A Minardi csapatnál az 1987-1988-as idények során összesen 21 Nagydíjon vett részt, 17 alkalommal állhatott rajthoz, de mindössze kétszer ért célba, pontot nem szerzett. 1998-ban megalapította a Campos Racinget, ami különböző alsóbb kategóriájú formulaautós bajnokságokban összesen négy egyéni és öt konstruktőri bajnoki címet gyűjtött be. 2010-től csapatvezetőként is szerepet vállal a királykategóriában.[4] Fia, Adrián Campos Jr. szintén autóversenyző, a Formula–3-ban szerepel.
Adrián Campos | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1960. június 17. Alzira |
Elhunyt | 2021. január 27. (60 évesen)[1][2][3] Valencia |
Nemzetisége | spanyol |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1987 – 1988 |
Csapata | Minardi |
Nagydíjak száma | 21 (17) |
Világbajnoki címek | 0 |
Győzelmek | 0 |
Dobogós helyezések | 0 |
Első rajtkockák | 0 |
Leggyorsabb körök | 0 |
Első nagydíj | 1987 brazil nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1988 kanadai nagydíj |
A Wikimédia Commons tartalmaz Adrián Campos témájú médiaállományokat. |
Versenyzői pályafutása
szerkesztésKezdeti évek
szerkesztésCampos első sikerét 1980-ban aratta, amikor a rádióvezérelt autók versenyében megnyerte a spanyol bajnokságot. A következő esztendőben már a volán mögött bizonyított. 1983 és 1985 közt a Formula–3-ban versenyzett, nem sok sikerrel. Első évében nem szerzett pontot, 1984-ben 5 egységgel a tabella 13. helyén zárt. 1985-ben viszont 6 dobogójának is köszönhetően a német bajnokság harmadik helyét csípte meg a Volkswagen Motorsport pilótája (128 pont). Ugyanabba a szezonban a 8. helyen intették le az F3 Európa Kupa éves seregszemléjén. A makaói futamon nem ért a célba. 1986-ban a Formula–3000-esek közt igyekezett bizonyítani, előbb a Lolánál, utóbb Peter Gethin csapatánál versenyzett összesen 5 futamon, de pontot nem szerzett.
A Formula–1-ben
szerkesztés1986-ban a Tyrrellnél tesztelt, majd a következő idényben – Alessandro Nannini oldalán – bemutatkozott a királykategóriában. Első idénye borzalmasra sikeredett, ez egyszersmind köszönhető a gyakori technikai meghibásodásoknak és vezetési hibáinak. A 16 versenyből mindössze hazai versenyén haladt át a célvonalon, a győztes Nigel Manselltől négy kör hátrányban az utolsó, 14. helyen intették le. A szezonnyitó brazil versenyen szabálytalan rajt miatt kizárták, Monacóban nem kvalifikálta magát az időmérőre, az összes többi versenyen pedig kiesett. 1988-as szezonja öt versenyt követően véget ért. Előbb a kocsiszekrény sérülése miatt kénytelen volt feladni a futamot, majd – 3 kör hátrányban – a 16. helyen intették le a San Marinó-i nagydíjon (a Larrousse-t vezető Philippe Alliot-t viszont megelőzte), utolsó három versenyén pedig már az időmérőt megelőző selejtezőn kiesett. Honfitársa, Luis Perez-Sala sokkal jobban teljesített nála, a szponzorok sem támogatták a továbbiakban, így a csapat elköszönt tőle.[5] Helyét az olasz Pierluigi Martini foglalta el.
A Formula–1 után
szerkesztésHosszú, 5 éves kihagyás után a túraautózásban próbált szerencsét. 1993-ban 46 ponttal még csak a 6. helyen zárt, a következő évben azonban megnyerte a spanyol bajnokságot (132 pont, 3 futamgyőzelem, 5 dobogó, 4 pole-pozíció, 4 leggyorsabb kör) az Alfa Romeo 155 TS volánja mögött. A FIA Túraautó Világkupán a 17. helyen végzett. 1995-ben nem tudta megismételni sikerét, a 7. helyet (142 pont, 2 futamgyőzelem, 3 dobogó, 1 leggyorsabb kör) szerezte meg, bár hozzá kell tenni, hogy ő még az előző évi modellel rótta a köröket. Utoljára az 1997-es Le Mans-i 24 óráson állt rajthoz, a Ferrari 333 SP prototípusát vezette a Pilot Racing csapatában (a francia Michel Ferté és az egyesült államokbeli Charlie Nearburg oldalán). A viadal számukra mindössze 18 körig tartott, a technika megadta magát, így a 45. helyen zártak.
Csapatvezetőként
szerkesztésMiután szögre akasztotta sisakját, s véget vetett nem túl eredményes pályafutásának, 1998-ban megalapította az Adrian Campos Motorsportot, későbbi nevén a Campos Racinget. Két cél vezérelte ezt a jelentős befektetéssel járó vállalkozást: egyrészt szisztematikus építkezéssel széles körben elismert spanyol istállót kívánt létrehozni, másrészt jelentős tehetséggondozó központ létrejöttén fáradozott, aminek eredményeként a motorsport mellett az autósport is elismertségre tesz szert Spanyolországban.
Rögtön az első évében megnyerték az Open Fortuna by Nissan sorozatot, ami a mai World Series by Renault széria jogelődje volt. A konstruktőri trófea mellé Marc Gené is szállította a bajnoki címet, aminek eredményeképpen szerződést kapott a Formula–1-es Minardi istállónál, utóbb pedig a Ferrari tesztpilótaként és a Le Mans-i 24 órás autóverseny 2009-es győzteseként tett szert hírnévre.
A következő évben sem maradtak tehetséges pilóta nélkül, Fernando Alonso hat győzelmével újra elhódították mindkét bajnoki címet. Az utóbb kétszer F–1-ben is diadalmaskodó Alonso továbblépett a Formula–3000-be, a mellette csupán epizódszerephez jutó Antonio García közreműködésével pedig összejött a triplázás. Ezután két év erejéig a Formula–3000-be nevezte csapatát, ám ott nem jártak sok sikerrel, így visszatért hazájába, a spanyol Formula–3-as ligában indultak, ahol 2005 és 2007 között két konstruktőri második helyezést szereztek. Náluk versenyzett a Formula–1-es tesztelésig jutó Roldán Rodríguez (2006: egyéni 2. helyezés), valamint a négyszeres F–1-es világbajnok, Alain Prost fia, Nicolas is (2007: egyéni 3. helyezés).
2005-ben a frissen létrehozott GP2-ben is indultak. Első két évükben folytatták az F3000-es hagyományokat, jelentős eredményeket nem tudtak elérni. Adrián Vallés révén egyetlen dobogós helyezést tudtak felmutatni ez idő alatt.
2007 volt az áttörés éve, ami nem meglepő, hiszen a F1-ben is kipróbált Giorgio Pantano személyében igazi nagynevet sikerült szerződtetniük. Szárnysegédje az orosz tehetség, Vitalij Petrov volt. Három futamot nyertek (hazai földön, Valenciában sikerült a duplázás is), emellett még háromszor állhattak fel a dobogóra. Pantano és a csapat is a 3. helyen végzett a szezon végén. Év végén távozott a csapattól Pantano, hogy aztán a Racing Engineering színeiben bajnok legyen 2008-ban, Petrov mellé a hibás döntésnek bizonyuló Ben Hanley helyére Lucas di Grassit szerződtették. A brazil három versenyhétvégés hátránnyal is végsőkig harcban tudott lenni a vb-címért, három győzelmével és ezen felül három dobogójával a tabella 3. helyén végzett. A Campos Racing ellenben megnyerte a konstruktőrök versengését. A GP2 Ázsiai Sorozatában szintén ezt a pozíciót szerezte meg a futamgyőzelmet is jegyző Petrov és a csapat egyaránt. Ezen felül még ugyanebben az évben az Euro F3 Open nevű sorozatot is. Germán Sánchez révén egyéniben sem találtak legyőzőre, továbbá az összetettben 3. helyen záró Natacha Gachnang a Nemzeti Kupában bajnoki címet szerzett.
A sikerek után Campos kiszállt a GP2-ből, csapatát eladta Alejandro Agagnak, ami így Barwa Addax néven folytatta 2009-ben.[6] A csapatvezető az Formula–3-as szereplés mellett egy új projekten dolgozott, mint hamarosan kiderült, ez bizony az autósportok királykategóriája.[7] A felkészülés első lépcsőjeként megvásárolták a megszűnt Super Aguri istálló karosszériás fejlesztéseit..[8] 2009 májusában benevezte csapatát a 2010-es Formula–1-es világbajnoki sorozatba,[9] pályázatát négy másik újonc kandidálóval együtt elfogadta a grémium, így az Forma1 történetének első spanyol csapataként rajthoz állhatnak a 2010 márciusi szezonnyitón.[10]
Eredményei
szerkesztésTeljes Formula–1-es eredménylistája
szerkesztés(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | Helyezés | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
1987 | Minardi | BRA Kiz |
SMR Ki |
BEL Ki |
MON Ni |
USA Ki |
FRA Ki |
GBR Ki |
GER Ki |
HUN Ki |
AUT Ki |
ITA Ki |
POR Ki |
ESP 14 |
MEX Ki |
JPN Ki |
AUS Ki |
HN | 0 |
1988 | Minardi | BRA Ki |
SMR 16 |
MON NK |
MEX NK |
CAN NK |
USA |
FRA |
GBR |
GER |
HUN |
BEL |
ITA |
POR |
ESP |
JPN |
AUS |
HN | 0 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Muere Adrián Campos, expiloto español de Fórmula 1 e histórico del motor, a los 60 años
- ↑ Muere el expiloto de Fórmula 1 e histórico del motor español Adrián Campos (spanyol nyelven). RTVE, 2021. január 28. (Hozzáférés: 2024. február 25.)
- ↑ El món del motor, consternat per la mort d'Adrián Campos (katalán nyelven). Corporació Catalana de Mitjans Audiovisuals, 2021. január 28. (Hozzáférés: 2024. február 25.)
- ↑ „Campos's team lodges F1 entry”, autosport.com, 2009. május 22. (Hozzáférés: 2010. január 6.)
- ↑ „Campos: we're aiming to finish inside the top ten”, formula1.com, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2010. január 6.)
- ↑ „Renamed Addax team sign Grosjean”, autosport.com, 2009. február 26. (Hozzáférés: 2010. január 6.)
- ↑ „Campos steps down from GP2 team”, autosport.com, 2008. október 13. (Hozzáférés: 2010. január 6.)
- ↑ „F1: Adrian Campos interested in buying Super Aguri Formula 1 assets”, f1sa.com.com, 2008. július 7.. [2010. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. január 6.)
- ↑ „Campos's team lodges F1 entry”, autosport.com, 2009. május 22. (Hozzáférés: 2010. január 6.)
- ↑ „FIA announces 2010 F1 entry list”, autosport.com, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2010. január 6.)