Adrián Campos

spanyol autóversenyző
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 3.

Adrián Campos Suñer (Alzira, Valencia, 1960. június 17.2021. január 27.) spanyol Formula–1-es autóversenyző. A Minardi csapatnál az 1987-1988-as idények során összesen 21 Nagydíjon vett részt, 17 alkalommal állhatott rajthoz, de mindössze kétszer ért célba, pontot nem szerzett. 1998-ban megalapította a Campos Racinget, ami különböző alsóbb kategóriájú formulaautós bajnokságokban összesen négy egyéni és öt konstruktőri bajnoki címet gyűjtött be. 2010-től csapatvezetőként is szerepet vállal a királykategóriában.[4] Fia, Adrián Campos Jr. szintén autóversenyző, a Formula–3-ban szerepel.

Adrián Campos
Életrajzi adatai
Született1960. június 17.
Alzira
Elhunyt2021. január 27. (60 évesen)[1][2][3]
Valencia
Nemzetiségespanyol spanyol
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19871988
CsapataMinardi
Nagydíjak száma21 (17)
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
Első nagydíjbrazil 1987 brazil nagydíj
Legutolsó nagydíjKanada 1988 kanadai nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Adrián Campos témájú médiaállományokat.

Versenyzői pályafutása

szerkesztés

Kezdeti évek

szerkesztés

Campos első sikerét 1980-ban aratta, amikor a rádióvezérelt autók versenyében megnyerte a spanyol bajnokságot. A következő esztendőben már a volán mögött bizonyított. 1983 és 1985 közt a Formula–3-ban versenyzett, nem sok sikerrel. Első évében nem szerzett pontot, 1984-ben 5 egységgel a tabella 13. helyén zárt. 1985-ben viszont 6 dobogójának is köszönhetően a német bajnokság harmadik helyét csípte meg a Volkswagen Motorsport pilótája (128 pont). Ugyanabba a szezonban a 8. helyen intették le az F3 Európa Kupa éves seregszemléjén. A makaói futamon nem ért a célba. 1986-ban a Formula–3000-esek közt igyekezett bizonyítani, előbb a Lolánál, utóbb Peter Gethin csapatánál versenyzett összesen 5 futamon, de pontot nem szerzett.

A Formula–1-ben

szerkesztés

1986-ban a Tyrrellnél tesztelt, majd a következő idényben – Alessandro Nannini oldalán – bemutatkozott a királykategóriában. Első idénye borzalmasra sikeredett, ez egyszersmind köszönhető a gyakori technikai meghibásodásoknak és vezetési hibáinak. A 16 versenyből mindössze hazai versenyén haladt át a célvonalon, a győztes Nigel Manselltől négy kör hátrányban az utolsó, 14. helyen intették le. A szezonnyitó brazil versenyen szabálytalan rajt miatt kizárták, Monacóban nem kvalifikálta magát az időmérőre, az összes többi versenyen pedig kiesett. 1988-as szezonja öt versenyt követően véget ért. Előbb a kocsiszekrény sérülése miatt kénytelen volt feladni a futamot, majd – 3 kör hátrányban – a 16. helyen intették le a San Marinó-i nagydíjon (a Larrousse-t vezető Philippe Alliot-t viszont megelőzte), utolsó három versenyén pedig már az időmérőt megelőző selejtezőn kiesett. Honfitársa, Luis Perez-Sala sokkal jobban teljesített nála, a szponzorok sem támogatták a továbbiakban, így a csapat elköszönt tőle.[5] Helyét az olasz Pierluigi Martini foglalta el.

A Formula–1 után

szerkesztés

Hosszú, 5 éves kihagyás után a túraautózásban próbált szerencsét. 1993-ban 46 ponttal még csak a 6. helyen zárt, a következő évben azonban megnyerte a spanyol bajnokságot (132 pont, 3 futamgyőzelem, 5 dobogó, 4 pole-pozíció, 4 leggyorsabb kör) az Alfa Romeo 155 TS volánja mögött. A FIA Túraautó Világkupán a 17. helyen végzett. 1995-ben nem tudta megismételni sikerét, a 7. helyet (142 pont, 2 futamgyőzelem, 3 dobogó, 1 leggyorsabb kör) szerezte meg, bár hozzá kell tenni, hogy ő még az előző évi modellel rótta a köröket. Utoljára az 1997-es Le Mans-i 24 óráson állt rajthoz, a Ferrari 333 SP prototípusát vezette a Pilot Racing csapatában (a francia Michel Ferté és az egyesült államokbeli Charlie Nearburg oldalán). A viadal számukra mindössze 18 körig tartott, a technika megadta magát, így a 45. helyen zártak.

Csapatvezetőként

szerkesztés

Miután szögre akasztotta sisakját, s véget vetett nem túl eredményes pályafutásának, 1998-ban megalapította az Adrian Campos Motorsportot, későbbi nevén a Campos Racinget. Két cél vezérelte ezt a jelentős befektetéssel járó vállalkozást: egyrészt szisztematikus építkezéssel széles körben elismert spanyol istállót kívánt létrehozni, másrészt jelentős tehetséggondozó központ létrejöttén fáradozott, aminek eredményeként a motorsport mellett az autósport is elismertségre tesz szert Spanyolországban.

Rögtön az első évében megnyerték az Open Fortuna by Nissan sorozatot, ami a mai World Series by Renault széria jogelődje volt. A konstruktőri trófea mellé Marc Gené is szállította a bajnoki címet, aminek eredményeképpen szerződést kapott a Formula–1-es Minardi istállónál, utóbb pedig a Ferrari tesztpilótaként és a Le Mans-i 24 órás autóverseny 2009-es győzteseként tett szert hírnévre.

A következő évben sem maradtak tehetséges pilóta nélkül, Fernando Alonso hat győzelmével újra elhódították mindkét bajnoki címet. Az utóbb kétszer F–1-ben is diadalmaskodó Alonso továbblépett a Formula–3000-be, a mellette csupán epizódszerephez jutó Antonio García közreműködésével pedig összejött a triplázás. Ezután két év erejéig a Formula–3000-be nevezte csapatát, ám ott nem jártak sok sikerrel, így visszatért hazájába, a spanyol Formula–3-as ligában indultak, ahol 2005 és 2007 között két konstruktőri második helyezést szereztek. Náluk versenyzett a Formula–1-es tesztelésig jutó Roldán Rodríguez (2006: egyéni 2. helyezés), valamint a négyszeres F–1-es világbajnok, Alain Prost fia, Nicolas is (2007: egyéni 3. helyezés).

2005-ben a frissen létrehozott GP2-ben is indultak. Első két évükben folytatták az F3000-es hagyományokat, jelentős eredményeket nem tudtak elérni. Adrián Vallés révén egyetlen dobogós helyezést tudtak felmutatni ez idő alatt.

2007 volt az áttörés éve, ami nem meglepő, hiszen a F1-ben is kipróbált Giorgio Pantano személyében igazi nagynevet sikerült szerződtetniük. Szárnysegédje az orosz tehetség, Vitalij Petrov volt. Három futamot nyertek (hazai földön, Valenciában sikerült a duplázás is), emellett még háromszor állhattak fel a dobogóra. Pantano és a csapat is a 3. helyen végzett a szezon végén. Év végén távozott a csapattól Pantano, hogy aztán a Racing Engineering színeiben bajnok legyen 2008-ban, Petrov mellé a hibás döntésnek bizonyuló Ben Hanley helyére Lucas di Grassit szerződtették. A brazil három versenyhétvégés hátránnyal is végsőkig harcban tudott lenni a vb-címért, három győzelmével és ezen felül három dobogójával a tabella 3. helyén végzett. A Campos Racing ellenben megnyerte a konstruktőrök versengését. A GP2 Ázsiai Sorozatában szintén ezt a pozíciót szerezte meg a futamgyőzelmet is jegyző Petrov és a csapat egyaránt. Ezen felül még ugyanebben az évben az Euro F3 Open nevű sorozatot is. Germán Sánchez révén egyéniben sem találtak legyőzőre, továbbá az összetettben 3. helyen záró Natacha Gachnang a Nemzeti Kupában bajnoki címet szerzett.

A sikerek után Campos kiszállt a GP2-ből, csapatát eladta Alejandro Agagnak, ami így Barwa Addax néven folytatta 2009-ben.[6] A csapatvezető az Formula–3-as szereplés mellett egy új projekten dolgozott, mint hamarosan kiderült, ez bizony az autósportok királykategóriája.[7] A felkészülés első lépcsőjeként megvásárolták a megszűnt Super Aguri istálló karosszériás fejlesztéseit..[8] 2009 májusában benevezte csapatát a 2010-es Formula–1-es világbajnoki sorozatba,[9] pályázatát négy másik újonc kandidálóval együtt elfogadta a grémium, így az Forma1 történetének első spanyol csapataként rajthoz állhatnak a 2010 márciusi szezonnyitón.[10]

Eredményei

szerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménylistája

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pont
1987 Minardi BRA
Kiz
SMR
Ki
BEL
Ki
MON
Ni
USA
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
HUN
Ki
AUT
Ki
ITA
Ki
POR
Ki
ESP
14
MEX
Ki
JPN
Ki
AUS
Ki
HN 0
1988 Minardi BRA
Ki
SMR
16
MON
NK
MEX
NK
CAN
NK
USA
FRA
GBR
GER
HUN
BEL
ITA
POR
ESP
JPN
AUS
HN 0
  1. Muere Adrián Campos, expiloto español de Fórmula 1 e histórico del motor, a los 60 años
  2. Muere el expiloto de Fórmula 1 e histórico del motor español Adrián Campos (spanyol nyelven). RTVE, 2021. január 28. (Hozzáférés: 2024. február 25.)
  3. El món del motor, consternat per la mort d'Adrián Campos (katalán nyelven). Corporació Catalana de Mitjans Audiovisuals, 2021. január 28. (Hozzáférés: 2024. február 25.)
  4. Campos's team lodges F1 entry”, autosport.com, 2009. május 22. (Hozzáférés: 2010. január 6.) 
  5. Campos: we're aiming to finish inside the top ten”, formula1.com, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2010. január 6.) 
  6. Renamed Addax team sign Grosjean”, autosport.com, 2009. február 26. (Hozzáférés: 2010. január 6.) 
  7. Campos steps down from GP2 team”, autosport.com, 2008. október 13. (Hozzáférés: 2010. január 6.) 
  8. F1: Adrian Campos interested in buying Super Aguri Formula 1 assets”, f1sa.com.com, 2008. július 7.. [2010. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2010. január 6.) 
  9. Campos's team lodges F1 entry”, autosport.com, 2009. május 22. (Hozzáférés: 2010. január 6.) 
  10. FIA announces 2010 F1 entry list”, autosport.com, 2009. június 12. (Hozzáférés: 2010. január 6.)