Gerhard Berger
Gerhard Berger (Wörgl, 1959. augusztus 27. –) volt Formula–1-es versenyző. Korábban a Scuderia Toro Rosso Formula–1-es csapat vezetője.
Gerhard Berger | |
![]() | |
Berger az 1991-es amerikai nagydíjon | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1959. augusztus 27. (61 éves) Wörgl |
Nemzetisége |
![]() |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1984-1997 |
Csapata | ATS, Arrows, Benetton, Ferrari McLaren |
Nagydíjak száma | 210 |
Világbajnoki címek | 0 |
Győzelmek | 10 |
Dobogós helyezések | 48 |
Első rajtkockák | 12 |
Leggyorsabb körök | 21 |
Első nagydíj |
![]() |
Első győzelem |
![]() |
Legutolsó győzelem |
![]() |
Legutolsó nagydíj |
![]() |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Gerhard Berger témájú médiaállományokat. |
Gerhard Berger 14 Formula–1-es szezont teljesített, legjobb világbajnoki eredménye két harmadik helyezés. Ez idő alatt 10 nagydíjat nyert, 48-szor végzett dobogón, 12-szer indult az első rajtkockából és 21 alkalommal futotta a verseny leggyorsabb körét, kettővel többször, mint barátja, Ayrton Senna. Pályafutása során 210 versenyen indult, amellyel a Formula–1 legtapasztaltabb versenyzői közé tartozik. Magáénak mondhatja azt különleges címet, hogy ő érte el a Benetton csapat első futamgyőzelmét és az utolsót is, 11 évvel később.
PályafutásaSzerkesztés
A Formula–1 előttSzerkesztés
Gerhard Berger egy szállítási vállalkozó fiaként született egy tiroli kisvárosban, Wörglben. Már korán érdeklődést mutatott a motorok és az autók iránt. Az iskola befejezése után, apja sürgetésére, beiratkozott egy kereskedelmi iskolába, de hamar abbahagyta a tanulást, hogy beálljon apja mellé autószerelő-tanulónak. Berger célja az autóversenyzés volt, de előtte részt kellett vennie a sorkatonai kiképzésen.
A Formula–1-benSzerkesztés
Az ATS, Arrows és Benetton csapatoknálSzerkesztés
Miután Berger számos versenyt nyert az Európai Formula–3 sorozatban, 1984-ben, idény közben leszerződtette az ATS csapat, és hazája nagydíján debütálhatott. Már élete második versenyén, az olasz nagydíjon pontszerző helyen ért célba, de nem kapott pontot, mivel csapata csak egy autót indított a sorozatban, és a szabályok értelmében csak az a versenyző volt jogosult pontszerzésre, aki elkezdte az évet. A következő szezont már végigversenyezte az Arrows istállónál. Az igazi áttörést az 1986-os év jelentette, amikor a kimagaslóan erős BMW turbómotorokkal és Pirelli abroncsokkal szerelt Benetton autójával a San Marinói Nagydíjon dobogóra állhatott, majd első futamgyőzelmét is megszerezte a mexikói nagydíjon.
Az első Ferraris korszakSzerkesztés
1987-ben már a Ferrari csapat színeiben indulhatott, de a sorozatos technikai problémák megfosztották a jó szereplés lehetőségétől. Az autó az idény végére följavult, Portugáliában megszerezte első pole-pozícióját, majd az évad utolsó két versenyét megnyerte. Így 1988-ra már a vb-cím esélyesei közé lépett, de ez volt az az év, amikor Prost és Senna által vezetett McLarenek verhetetlenek voltak, 16 futamból 15-ön győztek. Egyedül Bergernek sikerült rajtuk kívül futamot nyerni, az olasz nagydíjon. A Michele Alboretóval aratott kettős győzelem némi gyógyírt jelentett az olasz csapatnak az Enzo Ferrari két héttel korábban bekövetkezett halála miatt érzett fájdalomra.
1989-ben a Willamstől átszerződő Nigel Mansell lett Berger csapattársa. Ám az autó ismét nem volt versenyképes, ráadásul Imolában, a hírhedt Tamburello-kanyarban komoly balesetet szenvedett, nagy szerencsével tudott csak élve kimenekülni a kigyulladó járművéből. Nem szenvedett komoly sérüléseket, így hamar visszatért, és meg is nyerte a portugál nagydíjat. Ezen kívül azonban csak két második helyet tudott szerezni, ami mindössze a 7. helyre volt elég az összetettben.
A McLarennélSzerkesztés
Senna és Prost viszonyának megromlása miatt utóbbi a Ferrarihoz szerződött, így Bergernek lehetősége nyílt az akkori mezőny legjobb csapatához, a McLarenhez igazolni. Bemutatkozása meglehetősen viharosra sikeredett, amikor a szezon első nagydíján jobb rajthelyre kvalifikálta magát, mint Senna. Ezután ritkán fordult elő, hogy Berger a brazil előtt végzett, 1990 és 1992 között csak háromszor nyert futamot. 1991-ben Senna engedte maga elé Japánban, a következő évben, Kanadában és Ausztráliában pedig az összes jelentős rivális kiesése kellett a győzelemhez.
Újra a FerrariSzerkesztés
1993-ban a Ferrari visszahívta Bergert, hogy segítsen helyreállítani a csapat régi fényét. Nagy szerepe volt Jean Todt csapatfőnök szerződtetésében, lerakva a későbbi sikerek alapjait. Az autó ismét messze volt a tökéletestől, egy dobogós hely és 12 pont csak a 8. helyre volt elég a pilóták között, ez volt Berger legrosszabb év végi eredménye, amióta 1986-ban a Benettonhoz szerződött. 1994-ben súlyosan megviselte barátja, Ayrton Senna, és honfitársa, Roland Ratzenberger halála, de a német nagydíjon győzni tudott, ami óriási eredmény volt a csapatnak, tekintve, hogy 1990 óta nem nyertek futamot. Az év végén Berger a 3. helyen zárt Schumacher és Hill mögött. Utoljára 1995-ben versenyzett a Ferrarinál, számos dobogós helyezést elérve. A kanadai nagydíjon a világbajnoki címért küzdő Hill megelőzésével bizonyságát adta, hogy még mindig remek versenyző.
Utolsó évek a BenettonnálSzerkesztés
Michael Schumacher érkezésével Berger nem látta biztosítottnak a kellő támogatást a Ferrarinál, így 1996-ban a Benettonhoz igazolt, ahol első győzelmét szerezte. A csapat sajnos árnyéka volt korábbi önmagának, csak két dobogós helyre futotta az évben. 1997-ben, a német nagydíjon Berger megszerezte élete és a Benetton eddigi utolsó futamgyőzelmét, ami azért különösen értékes, mert betegsége és édesapja halála miatt a három megelőző versenyt kihagyta. Utolsó nagydíján, a Jerezben megrendezett európai nagydíjon épphogy lemaradt a dobogóról, csak pár másodperccel végezve a Schumacher és Villeneuve ominózus ütközése után élete első győzelmét arató Mika Häkkinen mögött. Az évad végén bejelentette visszavonulását. A pletykák, miszerint 1998-ra visszatér a Ferrarihoz, hamisnak bizonyultak.
Visszavonulása utánSzerkesztés
A Formula–1 népszerű figurájaként 2000 és 2003 között gyakran volt látható a bokszutcában, mint a BMW versenyigazgatója, felügyelve a gyár 2000-es visszatérését a sportágba. 2004. április 25-én, tíz évvel Ayrton Senna halála után háromkörös bemutatót tartott Imolában egy JPS Lotus 97T-vel, azzal az autóval, amivel Senna versenyzett az 1985-ös évben.
2006 februárjában megvásárolta a Scuderia Toro Rosso 50%-os tulajdonrészét Dietrich Mateschitztől, aki ugyanekkora részt vásárolt a Berger apja által 1961-ben alapított közúti fuvarozó cégből, a Berger Logistikből.
Teljes Formula–1-es eredménysorozataSzerkesztés
(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
ForrásokSzerkesztés
- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
- Profilja a driverdatabase.com honlapon (angolul)