Főmenü megnyitása

A Maki, teljes nevén Maki Engineering egy már megszűnt Formula–1-es konstruktőr. Érdekesség, hogy bár nyolc versenyen is részt vettek, egyen sem tudtak elindulni.

Maki
Teljes név Maki Engineering
Székhely Japán
Motorok Ford
Gumik Firestone
Goodyear
Formula–1-es szereplése
Első verseny GBR 1974-es brit nagydíj
Utolsó verseny JPN 1976-os japán nagydíj
Versenyek száma 8 (0 rajt)
Konstruktőri világbajnoki címek 0
Versenyzői világbajnoki címek 0
Győzelmek 0
Első rajtkockák 0
Leggyorsabb körök 0

Az istálló versenyzője, Tony Trimmer egyedül egy, a világbajnokság végeredményébe be nem számító versenyen, az 1975-ös svájci nagydíjon tudott elindulni, itt tizenharmadik lett.

HáttérSzerkesztés

Kenji Mimura és Masao Ono huszonéves japán fiatalemberek alapították az 1970-es évek elején azzal a céllal, hogy meghódítsák a Formula–1-et.[1]

A projekt élén álló Kenji Mimura és Masao Ono szerződtette Howden Ganleyt, aki már rendelkezett Formula–1-es tapasztalattal. 33 nagydíjon volt már a háta mögött.[1] A csapat bázisa Ganley londoni műhelyében lett, így a második karosszéria és a két tartalék már Londonban készült el, az F101-re keresztelt autót a projekt két vezére, Mimura és Ono tervezte.[2] Amikor aztán 1974 márciusának közepén az addig teljes titokban tartott projektet leleplezték. Az autó radikális és egyértelműen szabálytalan orrot és egy hatalmas, a fél pilótafülkét lefedő szélvédőt vonultatott fel.

Az első tervek szerint két autót indított volna a csapat 1974-ben, ám nem sikerült az ehhez szükséges anyagi feltételeket biztosítani, így az első tesztet teljesítő Shaw Hayami hamarosan inkább a politika felé fordult.[1] Egyébként a második számú pilóta lett volna. Ganley elől eltitkolták e teszt köridőit, ugyanis már ekkor, március végén világossá vált, hogy autójuk egyszerűen alkalmatlan a királykategóriára.[3] Az egyenesekben lassú volt, a kanyarokban bizonytalan, ráadásul folyamatosan túlmelegedett. Az autó 150 kilogramm túlsúllyal küzdött.[2] Die auffällig gestaltete Karosserie des F101 wurde als sehr klobig empfunden:[4]

TörténeteSzerkesztés

1974Szerkesztés

1974-es szezon 6. futamán Monacóban debütáltak volna, de a Nemzetközi Automobil Szövetség visszautasította őket. Ezután a júliusi Brit Nagydíjra akart benevezni csapat, ám Ganley kijelentette, hogy ezt az autót nem hajlandó vezetni.[1] Az ő útmutatásai szerint alakították át az F101-et, melyen a hátsó szárny kivételével semmi nem maradt változatlan, a túlsúly viszont még mindig 100 kilogramm körül volt. Esélyük sem volt kvalifikálni a futamra, a 35 nevezőből Ganley a 32. helyen zárta az időmérő edzést, miközben csak 25-en állhattak rajthoz.

A következő hétvégén aztán a Maki szezonja és Ganley Formula–1-es karrierje is véget ért. Az új-zélandi első pénteki edzéskörén a felfüggesztés hibájából hatalmasat bukott, autója eleje leszakadt, s bár saját lábán szállt ki a roncsból, pillanatokkal később összeesett a pályán, mint kiderült, súlyos bokasérülést szenvedett.[5] A Maki szeretett volna még a szezon során visszatérni, sőt év végére Ganley is felépült, ám az autót át kellett volna alakítani, hogy versenyképesebb legyen, amire viszont pénz nem volt, így egyetlen sikertelen időmérő, valamint egy balesettel zárult edzéskör után véget kellett vetni az 1974-es projektnek.[1]

1975Szerkesztés

1975-re a Maki megszerezte a Citizen óramárka támogatását, s az innen származó összegből el tudták kezdeni az egyik tartalékkarosszéria átépítését, ismét új koncepció szerint. Az F101C már Goodyear-abroncsokon gurult, a versenyző kiléte viszont eleinte bizonytalan volt, de végül Dave Walkerre esett a választás. Az ausztrál végül még csak egy időmérőn sem szerepelt a Maki színeiben, hiszen hiába érkezett meg Zolderbe, az első futamra, melyre a csapat benevezett, az istálló nem bukkant fel. A Svéd Nagydíjra szintén neveztek, de innen már a versenyző is távol maradt, hogy aztán Hollandiában végre feltűnjön a színen a Maki. A pilótájuk a piacvezető japán kimonógyártó cég tulajdonosának fia, Hiroshio Fushida volt, akinek ráadásul garantált helye lett volna a rajtrácson a 25 nevező miatt, ám a szabadedzésen túlpörgette és tönkretette a Ford-motort és tartalék pedig nem volt.[6]

Mire sikerült újat szerezni, egy futam már el is telt, így Fushida legközelebb a Brit Nagydíjra próbálhatta meg kvalifikálni magát, 26 hely volt és 28 induló, a japán pedig a 28., azaz utolsó helyen zárta az időmérőt. A Maki F101C még annyira se volt versenyképes, mint az elődje, s a helyzet csak rosszabb lett a Nürburgringre a csapat ugyanis az előző évi fiaskó után alaposan megerősítette az autót, hogy egyáltalán kibírja a pályát ez viszont azt eredményezte, hogy még a korábbinál is nehezebb lett. Így aztán a Fushida helyére ültetett Tony Trimmernek esélye sem volt kvalifikálni magát, még annak ellenére sem, hogy mindössze egy riválist kellett volna ehhez megelőzni. Mielőtt az autó végül tönkrement, Trimmer egy a pole-tól röpke 44,5 másodperccel lassabb kört tudott összehozni. Az utolsó bejutó Lombarditól közel 7 másodperccel maradt el. Ausztriában a felfüggesztés ment tönkre az időmérőn, Olaszországban pedig a kuplung. A bajnokságon kívüli Svájci Nagydíjon rajthoz állhatott Trimmer, aki hat kör hátránnyal lett utolsó. A Maki ezt követően eltűnt a királykategóriából, Ono pedig elhagyta Mimurát, hogy a Kojima F1-es projektjén dolgozzon a továbbiakban.

1976Szerkesztés

Az egyedül maradt alapító szerette volna, ha nemcsak volt partnere autója lesz ott az 1976-os első Japán Nagydíjon, hanem az övé is, így papírra vetett egy vadonatúj Makit, az F102A-t, mely még az előzőeknél is rémesebbre sikeredett, s mint kiderült a súly minimalizálása érdekében a biztonságot is feláldozták.[4] Trimmer egyetlen gyorskört tudott megtenni az autóval, mielőtt tönkrement volna, 18 másodperccel volt lassabb a pole-időnél. Az utolsó utáni pillanatban felmerült a lehetősége, hogy Trimmer egy Shadow volánja mögött rajthoz állhatna a futamon, ám a csapat nem engedte, mondván hogy velük áll szerződésben, ezzel megfosztották karrierje egyetlen világbajnoki futamindulásától.[1]

Teljes Formula–1-es eredménylistájaSzerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Kasztni Motor Gumi Versenyző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pont Poz.
1974 Maki F101 Ford V8 F ARG BRA RSA ESP BEL MON SWE NED FRA GBR GER AUT ITA CAN USA 0 -
  Howden Ganley Nk Nk
1975 Maki F101C Ford V8 G ARG BRA RSA ESP MON BEL SWE NED FRA GBR GER AUT ITA USA 0 -
  Fusida Hirosi Ni Nk
  Tony Trimmer Nk Nk Nk
1976 Maki F102A Ford V8 G BRA RSA USW ESP BEL MON SWE FRA GBR GER AUT NED ITA CAN USA JPN 0 -
  Tony Trimmer Nk

ForrásokSzerkesztés

  1. a b c d e f Geschichte von Maki Engineering auf der Internetseite www.f1rejects.com (abgerufen am 8. Mai 2014).
  2. a b David Hodges: Rennwagen von A–Z nach 1945, Motorbuch Verlag Stuttgart 1993, ISBN 3-613-01477-7, S. 158.
  3. Doug Nye: Das große Buch der Formel-1-Rennwagen. Die Dreiliterformel ab 1966. Verlagsgesellschaft Rudolf Müller, Köln 1986, ISBN 3-481-29851-X, S. 204.
  4. a b David Hodges: A–Z of Grand Prix Cars 1906–2001, 2001 (Crowood Press), ISBN 1-86126-339-2, S. 143.
  5. Retro - Az első hamiltoni tehetség, 2015. december 24.
  6. Méltán Elfeledve: Nem viccnek szánták, 2017. március 31.

Külső hivatkozásokSzerkesztés