Circuit Zandvoort

versenypálya Hollandiában
(Circuit Park Zandvoort szócikkből átirányítva)

A Circuit Zandvoort (2017-ig Circuit Park Zandvoort) a közvetlenül az Északi-tenger partján, a holland Zandvoort település mellett található homokos tengerparti dűnék között elhelyezkedő versenypálya, amelyen 1952-től 1985-ig harmincszor rendeztek Formula–1-es versenyt. 2021-től 36 év után újra visszatér ide a mezőny.

Circuit Zandvoort
Adatok
Hely  Hollandia, Zandvoort
Épült 1939
Tervező Jarno Zaffelli
Versenyek DTM, Formula–1, Masters of Formula–3
Hossz4.26 km,
2.6 mérföld
Kanyarok 14
Abszolút pályacsúcs1:08.885
(Max Verstappen, Red Bull Racing Honda, )
Versenyen futott pályacsúcs1:08.885
(Max Verstappen, Red Bull Racing Honda, )
Elhelyezkedése
Circuit Zandvoort (Hollandia)
Circuit Zandvoort
Circuit Zandvoort
Pozíció Hollandia térképén
é. sz. 52° 23′ 18″, k. h. 4° 32′ 35″Koordináták: é. sz. 52° 23′ 18″, k. h. 4° 32′ 35″
A versenypálya weboldala

Története szerkesztés

A pálya 1948-as tervezése nagy részben Johannes Hugenholtz nevéhez fűződik. Az egykori, alig 4,2 km hosszú létesítmény között – kisebb megszakításokkal – harminc alkalommal adott otthont a Formula–1 holland nagydíjnak. A korábbi vonalvezetés főleg gyors kanyarokból, illetve egy hajtűkanyarból állt, ami a célegyenes után következett. A pályát 1971 után már nem találták elég biztonságosnak, mivel az 1970. június 21-én megrendezett futam alatt Piers Courage balesetet szenvedett, és égő autójában meghalt. Annak ellenére, hogy Panorama néven új sikánt építettek, 1973. július 29-én a brit Roger Williamson is halálos égési sérülések következtében hunyt el. 1979-ben egy újabb sikánnal bővült a pálya. 1980. július 20-án a német Formula–2-es versenyző, Hans-Georg Bürger is meghalt a Formula-2 Európa-bajnokság versenyén. 1985-ben a Formula–1 hosszú időre elbúcsúzott a zandvoorti pályától. A létesítményt 1998-ban építették át utoljára, és alakították ki mai, 4,26 km-es hosszát. A pályát jelenleg többek között a DTM-nek, a Túraautó-világbajnokságnak, az A1 GP-nek és néhány nemzeti versenynek szolgál otthonául.

Halálos balesetek a pályán szerkesztés

Piers Courage az 1970-es holland nagydíjon egy csatában elvesztette uralmát az autója felett és felborult, és autója kiégett. A pilóta halálos égési sérüléseket szenvedett. Az 1973-as holland nagydíjon a brit Roger Williamson falnak ment autójával és felborult, majd átcsúszott a pálya másik oldalára és a kocsi égni kezdett. David Purley szemtanúja volt a balesetnek, megállt, megvárta míg a többiek elmentek és átszaladt a pályán. Megkísérelte visszaborítani az autót, de nem sikerült. Segítséget kért a pályamunkásoktól de ők féltek, hogy felrobban. Purley elvett egy poroltót és próbálta eloltani az egyre nagyobb lángokat, majd amikor egy pályamunkás meg akarta őt akadályozni a tűz oltásában, arcon ütötte. Percekig tartó szenvedés után Purley feladta, és búsan elsétált. Hősiességéért később kitüntették. A következő versenyen nem állt rajthoz, sőt el sem utazott, ő vitte Roger Williamson koporsóját a temetésén. Purley 1985. július 2-án lezuhant repülőjével és meghalt.[1]

Különféle vonalvezetések, kanyarok szerkesztés

A pályán a következő kanyarok találhatóak:

  • Tarzan (1)
  • Gerlach (2)
  • Hugenholtz (3)
  • Hunzerug (4)
  • Rob Slotemaker (5)
  • Scheivlak (6)
  • Masters (korábban Marlboro) (7)
  • Renault (8)
  • Vodafone (9)
  • Audi S (10 + 11)
  • Kumho (12)
  • Arie Luyendyk (13)

A legnagyobb szintkülönbség a pályán 15 méter.

 
A célegyenes egy A1GP-verseny alatt.

A pálya vonalvezetése az évek során többször módosult:

  • 1948-1971: 4,193 km (2,605 m)
  • 1972-1979: 4,226 km (2,626 m)
  • 1980-1989: 4,252 km (2,642 m)
  • 1990-1998: 2,526 km (1,57 m)
  • 1999 óta: 4,3 km (2,672 m)

Jegyzetek szerkesztés

  1. Farkas Péter, Gerse József: Úgy kell nekik az adrenalin, mint nekünk az alvás. GP Hírek. Origo, 2014. január 4. (Hozzáférés: 2017. november 12.)

Források szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Circuit Zandvoort témájú médiaállományokat.

További információk szerkesztés