Renault R25
A Renault R25 volt a Renault F1 által a 2005-ös szezonban indított Formula–1-es autó. Az alvázat Bob Bell, James Allison, Tim Densham és Dino Toso tervezte, Pat Symonds felügyelte az autó tervezését és gyártását, mint műszaki igazgató, Bernard Dudot pedig a motortervezést vezette. Az autó 2005-ben megnyerte mind a versenyzői, mind a konstruktőri bajnokságot, ami az első cím, amelyet francia licenccel versenyző autó szerzett a Matra MS80 1969-es diadala óta. Ez volt az első bajnoki cím, amelyet Renault-motorral versenyző Formula–1-es autó szerzett a Williams FW19 1997-es bajnoki címe óta.[1]
| Renault R25 | |
_qualifying_at_USGP_2005.jpg) | |
| Gyártási adatok | |
| Versenysorozat | Formula–1 |
| Gyártó | Renault F1 |
| Tervező | Pat Symonds Bob Bell |
| Előző | R24 |
| Következő | R26 |
| Műszaki adatok | |
| Tömeg | 605 kg |
| Üzemanyag | ELF |
| Gumik | Michelin |
| Versenyeredmények | |
| Csapat(ok) | Renault F1 |
| Pilóták | 5. Fernando Alonso 6. Giancarlo Fisichella |
| Első verseny | 2005-ös ausztrál nagydíj |
| Utolsó verseny | 2005-ös kínai nagydíj |
| Futott versenyek | 19 |
| Győzelmek | 8 |
| Dobogós helyezések | 18 |
| Edzéselsőségek | 7 |
| Leggyorsabb körök | 3 |
A szezon során az autó számos ponton lassabbnak bizonyult a McLaren MP4-20-nál, a győzelmek száma 8–10 volt a McLaren javára. A szezonban Fernando Alonso és Giancarlo Fisichella vezette az autókat. A megbízhatóság és a következetesség végül győzedelmeskedett, Alonso megszerezte az egyéni világbajnoki címet, többségében Fisichellát hátráltatták a műszaki problémák a szezonban, ő a világbajnoki pontverseny ötödik helyén zárt. Napjainkig ez volt az utolsó autó, amely V10-es szívómotorral szerzett világbajnoki címet.[1] Győzelmével Alonso lett akkoriban minden idők legfiatalabb Formula 1-es világbajnoka[2], az ő rekordját Lewis Hamilton döntötte meg 2008-ban.[3]
Ez az autó a Michelin első (és egyben utolsó előtti) bajnoki címét is megszerezte a Formula–1-be való visszatérése óta, mivel a 2006-os szezonban a Renault-val (az R26 2006-os specifikációjú autóval) ismét megnyerte a bajnoki címet, ami az utolsó volt a francia gumigyártó számára ezidáig, mivel 2006-ban kivonultak a Formula–1-ből. Az R25 volt 1991 óta az első konstruktőri bajnokságot megnyerő autó, amelyet nem Adrian Newey vagy Rory Byrne tervezett.
A 19 futam alatt 191 pontot, 8 győzelmet és 15 dobogós helyezést ért el a konstrukció, és 18 futam során mindössze kétszer maradt le teljesen a pontszerző helyekről (nem számítva az Egyesült Államok Nagydíját, ahol mindkét Renault-pilóta - az összes Michelin-abroncsos versenyzőtársukhoz hasonlóan - visszalépett a rajt előtt).
2020. december 11-én Alonso 15 év után először vezette az autót az Abu-Dzabi nagydíj hétvégéjén egy bemutató keretein belül. Az autó az eredeti Michelin barázdált abroncsok helyett Pirelli demo slick gumikat használt.[4]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Alonso győzött, a Renault is világbajnok (magyar nyelven). Autó-Motor, 2005. október 17. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ Fernando Alonso a legfiatalabb világbajnok! - NSO (magyar nyelven). NSO.hu, 2005. szeptember 25. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ Hogyan lett Hamilton a Forma 1 legfiatalabb világbajnoka? (hu-HU nyelven). Formula.hu. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ Zoltán, Rozmán (2020. december 11.). „Videó: Alonso jól odalépett a 15 éves V10-es Renault-jának!” (magyar nyelven).