„McDonnell Douglas DC–8” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
bővítés: Douglas DC-8
formázás, mûszaki jellemzõk táblázatba
28. sor:
A '''Douglas DC–8''' a[[Douglas Aircraft]] Company által kifejlesztett négy hajtóműves, alsószárnyas, utas és teherszállító repülőgép hagyományos vezérsíkkal. A Douglas repülőgépgyár a DC-8-assal lépett be a "jetkorszakba". Első repülésére 1958. május 30-án került sor. A repülőgépből 556 darabot gyártottak 1958. és 1972. között. Legfőbb vetélytársa a [[Boeing 707]]-es volt. A hatvanas években kiéleződött verseny során a DC-8-as többszörösen tovább lett fejlesztve. A legnagyobb DC-8-asok akár 259 utast is szállíthattak és hatótávolságuk is különösen nagy volt. A DC-8-as a Boeing 707-es mellett a hatvanas évek másik legendás repülőgépe.
 
==Története: ==
 
Az ötvenes évek kezdetén a Boeing egy négyhajtóműves sugárhajtású utasszállító repülőgép tervein dolgozott. Ezekből a tervekből született meg a 707-es, a hatvanas évek klasszikusa. Ezekben az időkben a Douglas repülőgépgyár volt a világelső az utasszállító repülőgépek gyártásában, ezért nem engedhette meg, hogy a Boeing monopolhelyzetbe kerüljön. 1952-ben a Douglas is tervezte egy, a 707-eshez hasonló repülőgép forgalomba állítását. A De Havilland Comet bukásával a Boeing kezébe hatalmas lehetőség hullott, mert előrébb jártak a fejlesztésben mint a Douglas. Mivel a fejlesztésben már nem lehetett utólérni a Boeinget, ezért a DC-8-assal megpróbálták minden lehetséges szempontból felülmúlni a 707-est. A Douglas repülőgépénél erősebb hajtóműveket alkalmaztak, megnövelték a hatótávolságot és az utasférőhelyek számát is. A légitársaságok eleinte kedvetlenül tekintettek a DC-8-asra, inkább a Douglas legújabb dugattyús motoros típusát a DC-7-est választották. A Pan Am megpróbálta tovább fokozni a versenyhelyzetet a két cég közöt és ez sikerült is. A Pan American vezetősége azt nyilatkozta, hogy „ a Douglas Elvesztette a páratlan lehetőséget”. Ezt követően a Douglas rendkívül gyors fejlesztésbe kezdett. A Pan Am-nak kedvező volt a verseny, mert ezáltal a repülőgépek ára is csökkent, valamint a gépek is egyre jobbak lettek. Az ötvenes évek végére a légitársaságok véleménye megváltozott a DC-8-assal kapcsolatban és sorra adták le megrendeléseiket, miközben még a DC-8-as prototípusa sem készült el. A Pan Am 20 darab 707-est és 25 darab DC-8-ast vásárolt. Az United Airlines is 30 példányt rendelt a típusból. A DC-8-as végül 1958 május 30.-án hajtotta végre az első repülését. A repülőgépeket 1959 szeptemberében állították forgalomba az United Airlinesnél és a Delta Airlinesnél. A típus nagy sikert aratott, egészen addig, amíg a Boeing ki nem fejlesztette a 707-320-t. Ezzel véglegesen a DC-8-as fölé kerekedett. A 707-esből közel kétszer annyit állítottak forgalomba. Ennek ellenére sok légitársaság a DC-8-ast választotta: a KLM, a SAS, a Swissair, az Alitalia, az United, a Japan Airlines, a Delta, a Trans Canada, az Eastern és a Western Airlines. A repülőgépet a hatvanas években többszörösen továbbfejlesztették, így jöttek létre a híres Super Sixties (Szuper hatvanas) és a Super Seventies (Szuper hetvenes) sorozatok. A DC-8-as volt az első utasszállító repülőgép, amelyel átlépték a hangsebességet süllyedés közben. Pontosan 1,012 Machot teljesítettek. A DC-8-40-es széria volt az első utasszállító típus, amelyet kétáramú gázturbinás sugárhajtóművekkel szereltek fel. Ezáltal a gép csendesebbé, gazdaságosabbá és környezetkímélőbbé vált. A típus gyártását 1972-ben állították le, az 556-odik elkészült repülőgép után. A DC-8-asok ma is repülnek, főként teherszállító feladatokat látnak el. A MALÉV nem üzemeltette a típust. Ferihegyre a mai napig járnak DC-8-asok a Heavylift Arabia és az Air Transport International (ATI) színeiben.
 
Üzemeltetői jelenleg:
 
ABX Air: (3 db)
 
African International Airways: (2 db)
 
Airlift International: (2 db)
 
Air Charter Express: (2 db)
 
Air Transport International (ATI): (16 db)
 
Arrow Cargo: (6 db)
 
Astar Air Cargo: (8 db)
 
Beta Cargo: (4 db)
 
Heavylift Arabia: (3 db)
 
Heva Bora Airways: (2 db)
 
Johnsons Air: (6 db)
 
MK Airlines: (2 db)
 
Murray Aviation: (2 db)
 
Silverback Cargo Freighters: (2 db)
 
Skymaster Airlines: (3 db)
 
Transair Cargo: (3 db)
 
Transportes Charter Do Brasil: (2 db)
 
UPS Airlines: (44 db)
 
Műszaki adatok (Douglas DC-8 32)
 
Személyzet: 3 fő
 
Utasférőhely: 124-176 fő
 
Hossz: 45,87 m
 
Fesztáv: 43,41 m
 
Magasság: 13,21 m
 
Törzsátmérő: 3,73 m
 
Szárnyfelület: 257,4 M^2
 
Üres tömeg: 60800 kg
 
Max felszállótömeg: 140600 kg
 
Hajtómű: 4 db Pratt & Whitney JT3A-9 gázturbinás sugárhajtómű (74,7 kN hajtóművenként)
 
Utazósebesség: 946 km/h
 
Hatótávolság: 7410 km
 
Szárnyfelületi terhelés: 546,2 kg/m^2
 
Tolóerő-tömeg arány: 0,217
 
Műszaki adatok (Douglas DC-8-63CF)
 
Személyzet: 3 fő
 
Utasférőhely: 180-259 fő
 
Hossz: 57,10 m
 
Fesztáv: 45,24 m
 
Magasság: 13,11 m
 
Törzsátmérő: 3,73 m
 
Szárnyfelület: 271,9 m^2
 
Üres tömeg: 66360 kg
 
Max felszállótömeg: 161000 kg
 
Hajtómű: 4 db Pratt & Whitney JT3D-7 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű (84,5 kN hajtóművenként)
 
Utazósebesség: 959 km/h
 
Hatótávolság: 3445 km
 
Szárnyfelületi terhelés: 592,2 km/m^2
 
Tolóerő-tömeg arány: 0,21
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az ötvenes évek kezdetén a [[Boeing]] egy négyhajtóműves sugárhajtású utasszállító repülőgép tervein dolgozott. Ezekből a tervekből született meg a 707-es, a hatvanas évek klasszikusa. Ezekben az időkben a Douglas repülőgépgyár volt a világelső az utasszállító repülőgépek gyártásában, ezért nem engedhette meg, hogy a Boeing monopolhelyzetbe kerüljön. 1952-ben a Douglas is tervezte egy, a 707-eshez hasonló repülőgép forgalomba állítását. A [[de Havilland Comet]] bukásával a Boeing kezébe hatalmas lehetőség hullott, mert előrébb jártak a fejlesztésben mint a Douglas. Mivel a fejlesztésben már nem lehetett utólérni a Boeinget, ezért a DC-8-assal megpróbálták minden lehetséges szempontból felülmúlni a 707-est. A Douglas repülőgépénél erősebb hajtóműveket alkalmaztak, megnövelték a hatótávolságot és az utasférőhelyek számát is. A légitársaságok eleinte kedvetlenül tekintettek a DC-8-asra, inkább a Douglas legújabb dugattyús motoros típusát a [[Dougles DC–7|DC–7]]-est választották. A [[Pan Am]] megpróbálta tovább fokozni a versenyhelyzetet a két cég közöt és ez sikerült is. A Pan American vezetősége azt nyilatkozta, hogy „a Douglas elvesztette a páratlan lehetőséget”. Ezt követően a Douglas rendkívül gyors fejlesztésbe kezdett. A Pan Am-nak kedvező volt a verseny, mert ezáltal a repülőgépek ára is csökkent, valamint a gépek is egyre jobbak lettek. Az ötvenes évek végére a légitársaságok véleménye megváltozott a DC-8-assal kapcsolatban és sorra adták le megrendeléseiket, miközben még a DC-8-as prototípusa sem készült el. A Pan Am 20 darab 707-est és 25 darab DC-8-ast vásárolt. A [[United Airlines]] is 30 példányt rendelt a típusból. A DC-8-as végül 1958. május 30.-án hajtotta végre az első repülését. A repülőgépeket 1959. szeptemberében állították forgalomba az United Airlinesnél és a [[Delta Airlines]]nál. A típus nagy sikert aratott, egészen addig, amíg a Boeing ki nem fejlesztette a 707-320-t. Ezzel véglegesen a DC-8-as fölé kerekedett. A 707-esből közel kétszer annyit állítottak forgalomba. Ennek ellenére sok légitársaság a DC-8-ast választotta: a [[KLM]], a [[SAS]], a [[Swissair]], az [[Alitalia]], az United, a [[Japan Airlines]], a Delta, a [[Trans Canada]], az [[Eastern Airlines|Eastern]] és a [[Western Airlines]]. A repülőgépet a hatvanas években többszörösen továbbfejlesztették, így jöttek létre a Super Sixties (Szuper hatvanas) és a Super Seventies (Szuper hetvenes) sorozatok. A DC-8-as volt az első utasszállító repülőgép, amelyel átlépték a hangsebességet süllyedés közben. Pontosan 1,012 Machot teljesítettek. A DC-8-40-es széria volt az első utasszállító típus, amelyet kétáramú gázturbinás sugárhajtóművekkel szereltek fel. Ezáltal a gép csendesebbé, gazdaságosabbá és környezetkímélőbbé vált. A típus gyártását 1972-ben állították le, az 556-odik elkészült repülőgép után. A DC-8-asok ma is repülnek, főként teherszállító feladatokat látnak el. A [[Malév]] nem üzemeltette a típust. Ferihegyre a mai napig járnak DC-8-asok a [[Heavylift Arabia]] és az [[Air Transport International]] (ATI) színeiben.
 
==Jelenlegi üzemeltetői==
* ABX Air: (3 db)
* African International Airways: (2 db)
* Airlift International: (2 db)
* Air Charter Express: (2 db)
* Air Transport International (ATI): (16 db)
* Arrow Cargo: (6 db)
* Astar Air Cargo: (8 db)
* Beta Cargo: (4 db)
* Heavylift Arabia: (3 db)
* Heva Bora Airways: (2 db)
* Johnsons Air: (6 db)
* MK Airlines: (2 db)
* Murray Aviation: (2 db)
* Silverback Cargo Freighters: (2 db)
* Skymaster Airlines: (3 db)
* Transair Cargo: (3 db)
* Transportes Charter Do Brasil: (2 db)
* UPS Airlines: (44 db)
 
== Műszaki adatok ==
 
{| class="wikitable" style="text-align:center; width:90%" |- !Jellemző !DC–8–32 !DC–8–63CD |- ! Pilóták száma | colspan="4" align="center" | 3 fő |- ! Ülések száma | 124-176 fő | 180-259 fő) |- ! Hossz | 45,87 m | 57,10 m |- ! Szárny fesztávolság | 43,41 m
 
| 45,24 m |- ! Szárnyfelület | 257,4 m<sup>2</sup>
 
| 271,9 m<sup>2</sup>
 
|- ! Magasság | 13,21 m | 13,11 m |- ! Törzs szélesség | colspan="4" | 3,73 m |- ! Üres tömeg | 60&nbsp;800 kg | 66&nbsp;360 kg
 
|- ! Legnagyobb felszállótömeg | 140&nbsp;600 kg | 161&nbsp;000 kg |- ! Utazósebesség | 946 km/h
 
| 959 km/h |- ! Hatótávolság | 7410 km | 3445 km | colspan="2" | 5556 km |- ! Szárnyfelületi terhelés: | 546,2 kg/m<sup>2</sup>
 
| 592,2 kg/m<sup>2</sup>
 
|- ! Hajtóművek (2 db) | 4 db Pratt & Whitney JT3A-9 gázturbinás sugárhajtómű (74,7 kN hajtóművenként)
 
| 4 db Pratt & Whitney JT3D-7 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű (84,5 kN hajtóművenként) |}
{{csonk-rep}}