„Pálfy-Vízügyi Szakgimnázium” változatai közötti eltérés

Visszavontam Hkoala (vita) szerkesztését (oldid: 6214106) lásd vitalap
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Jogsértő sablon
Visszavontam Hkoala (vita) szerkesztését (oldid: 6214106) lásd vitalap
1. sor:
{{Iskola infobox
{{jogsértő|url=http://209.85.129.132/search?q=cache:65AdeZ03ghEJ:www.pjszki.sulinet.hu/bemutatkozas.shtml+"Most,+amikor+az+iskola+történetének+vázlatos+összefoglalására+készülünk"&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu}}
|iskola neve = Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola
|címere =
|kép mérete = 85
|alapítás ideje = 1971
|cím = Szolnok, Tiszaparti sétány 2-3.
|telefonszám = 56/424-955
|igazgató = Pókász Endre dr.
|létszám = - fő
|honlap = [http://www.pjszki.sulinet.hu/ www.pjszki.sulinet.hu/]
|e-mail cím = palfy@pjszki.sulinet.hu
|fotó =
}}
 
== A Pálfy János Műszeripari és Vegyipari Szakközépiskola története ==
 
 
Most, amikor az iskola történetének vázlatos összefoglalására készülünk, kénytelenek vagyunk a természeti környezettel kezdeni. Ez a csodálatos helyszín, a szőke Tisza mentén egyszerre áldás és egyszerre átok. Immár harmadik éve látjuk, hogy tavaszonként, időnként ősszel is, ez a békés folyó többszörösére duzzad, fenyegeti a várost, benne az iskolánkat is. Mióta pálfys diákok vagyunk, minden évben szinte menetrendszerű az, hogy jön a felhívás,: szükség van a diákokra. Már az 1999-es árvíz is félelemmel töltött el bennünket, és önként jelentkeztünk a homokzsákok töltésére. No persze a praktikus diákagy számára nem volt közömbös az sem, hogy a délelőtti munka következtében elmaradtak az óráink, illetve azok egy része. Aztán a tavalyi tényleg rémisztő volt. Egyszerűen nem akartuk elhinni azt, hogy az előző évnél is magasabbra tud duzzadni a mi Tiszánk. Szörnyű volt látni, hogy az iskola előtti sétány korlátját is bőven meghaladó víz hömpölyög előttünk, a főbejáratunk lezárva, és mindenféle munkagépek dolgoznak az ablakok alatt. 25-en jelentkeztünk az osztályból a gátra, s becsülettel dolgoztunk. Jóleső érzés arra gondolni, hogy a mi munkánk is benne van abban, hogy a város megmenekült. Azt idén ismét itt az áradás, de talán már nem annyira veszélyes a helyzet, hiszen pl. a mi munkánkra - természetesen ismét jelentkeztünk - már nem
nem is volt szükség. Persze még nincs vége, hiszen a tetőzés csak későbbre várható. Idősebb tanárainktól hallottuk, hogy az iskolánk építését 1970-ben nagy mértékben hátráltatta az akkori árvíz, de mi volt az a mostaniakhoz képest! Talán némi szerencséje az iskolánknak éppen ez lehetett, szinte biztos, hogy nagyon jól alapoztak, mert különben szinte érthetetlen, hogy az iskolaépület alagsorát a tőlünk pár méterre tornyosuló, és méterekkel meghaladó víz érdemben nem károsította. Ettől függetlenül szép ez a Tisza-part, jó helyre építették az iskolánkat, A Galéria felé eső terület fái és bokrai szinte botanikai ritkaságokat is tartalmaznak, kár, hogy ezt a részt nem tudjuk jobban kihasználni, mivel érthetetlen okból - bár az iskola területéhez tartozik - nem szabad bekeríteni. Sajnos az udvarunk is kicsi, hiszen a velünk egybeépült Tiszaparti Gimnáziumnak előjoga van erre a területre. Nem is kell nagy fantázia ahhoz, hogy ez milyen nehézségeket okoz a testnevelés órák szabadban megtartandó foglalkozásain. Így aztán marad a Tisza-part a futásra, amelyet persze a többi iskola is használ, s néha bizony előfordul, hogy összekavarodnak a mi iskolánk, A Tiszaparti és Belvárosi Általános Iskola diákjai a futás közben.
 
 
== Az iskola alapítása ==
 
 
Itt rögtön találkoztunk egy nehezen kibogozható problémával, ti. hogy hány éves is a Pálfy? Ahány ember, annyiféle választ adott. Az iskolát hivatalosan 1972. június 9-én adták át, de az épületet magát már jó egy évvel korábban /1971. augusztus 1-jén/ S ha visszafelé megyünk az időben továbbra is, előtte egy évvel jött létre az iskola igazgatósága és tantestülete, mintegy szervezetileg is kiszakadva az eddig helyet és termeket biztosító Tiszaparti Gimnáziumból. Mert ez a két intézmény sok szállal kapcsolódik egymáshoz, nem csak az épületek hasonlósága okán, hanem azért is, mert a mi iskolánk elődjének is tekinthető első szakközépiskolai osztályok /szervetlen vegyipari, szabályozástechnikai és géplakatos/ képzése már az 1964/65-ös tanévben/!/ megindult - egyelőre még a Gimnázium épületében. A megyeszékhely népessége ebben az időben rohamosan növekedett, egymás után épültek illetve bővültek a különböző ipari üzemek, s ezért mindenképpen szükség volt a város szakoktatásának fejlesztésére abból a szempontból, hogy jól képzett, középvezetői feladatokat is ellátni képes diákokat adjon az iparnak.
 
 
== Az épület ==
 
 
A Magyar Géza nevű építészmérnök tervei alapján megépült iskola nem csak a már többször említett Tiszapartihoz hasonlít, hanem a Fiumei úti Általános iskolához is, hiszen nem sok évnyi eltéréssel épültek. Az "A" szárny a Tiszára néz, sajnos erőteljesen déli irányba néző ablakokkal, aminek a hátránya a meleg nyári hónapokban a szinte elviselhetetlen meleg. A "B" szárny a konyhát, a tornatermet és a műhelyeket foglalja magában. Ennek a szárnynak a gerincét az aula adja a fölötte lévő galériával, amely így alkalmas a különböző iskolai rendezvények megtartására. Az iskola mai arculata véglegesen a 70-es évek közepére alakult ki, a műhelyek és szaktantermek berendezéseinek helyére kerülésével.
 
 
== A szakmai profil kialakulása ==
 
 
Az iskola első évtizedének története elválaszthatatlan Szűcs Gyulának, az alapító igazgatónak egyéniségétől. Az ő tevékeny, a társadalmi kapcsolatokat az iskola érdekében hasznosítani képes, következetes de humánus személyisége minden szempontból érezhető volt az iskola első éveiben. A képzés szerkezetét jelzi az iskola "hivatalos" neve, amely először Vegyipari, Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola volt. Ezt úgy kell értelmezni, hogy az évfolyamonkénti 4 évfolyamból először 2 vegyész volt, 2 pedig finommechanikai műszerész. Az utóbbiak közül néhány év múlva az egyik osztály a mechanikai műszerész képzésre tért át, s egy ideig ez volt az iskolánk állandó képzési profilja. Érdekes, hogy a városban akkor csak vegyipariként nevezték, sőt ez az elnevezés szinte máig él annak ellenére, hogy napjainkban már erőteljesen lecsökkent a vegyész képzésünk Az általános vegyész képzés is változott némileg, a Papírgyár szükségleteinek megfelelően papíripari vegyész képzésünk is volt néhány évig a 70/80-as évek fordulóján. Nagyjából az első évtizedre az un. szakmunkásképzési célú szakközépiskolai oktatás volt a jellemző, tehát az érettségi bizonyítvánnyal együtt szakmai képesítést is kaptak a nálunk végző diákok. A tanműhelyi gyakorlatokon kívül abban az időben a város üzemeiben is végeztek termelési gyakorlatokat, annál is inkább, mivel a nyáron még kötelező volt a négy hetes összefüggő termelési gyakorlat. A vegyészek könnyebb helyzetben voltak, hiszen akkor még létezett a Vegyiművek és később a Papírgyár. A műszerészek helyzete ebből a szempontból végig nehezebb volt, mivel a megyeszékhelyen egyszerűen nem volt olyan jelentősebb üzem, ahol a szakmai gyakorlatot koncentráltabban meg lehetett volna oldani. Persze ezek a nyári gyakorlatok sem voltak minden szempontból hasznosak, a rossznyelvek szerint a szakik sokszor csak a reggeli "muníció" beszerzésében számítottak a diákra, szakmai tanácsokat már kevésbé adtak. Természetesen mindig voltak pozitív kivételek is. Két legyet egy csapásra! Ez arra vonatkozik, hogy ekkor még létezett a bérmunka, amely során bizonyos vállalatok megrendelésére készítettek az akkori tanulók bizonyos eszközöket, amelyek gyártása beilleszthető volt a képzési anyagba, s még pénzt is hoztak a konyhára. Így készítettek pl. éveken keresztül a TANÉRT számára fizikai és elektrotechnikai kísérleti eszközöket, vagy ceruzahegyezőt, hurkatöltőt/!/. Lassan stabilizálódott a jól képzett, felkészült tanári karunk, a műszaki oktatásban ez természetesen olyan mérnököket jelentett, akik élethivatásuknak tekintették a jövő szakembereinek képzését. Érdekes színfolt, hogy közöttük egyre gyarapodott azoknak a száma, akik maguk is a "Vegyipariban" végeztek, így az iskolához való kötődésük az átlagosnál is erősebb. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy közülük jónéhányan ma is itt vannak az iskolában. Nyugodtan elmondható, hogy az iskola a 70-es évek végére rangot vívott ki magának a városon belül.
Sőt, már nem csak a városon belül, hiszen egyre-másra jöttek azok az eredmények, amelyeket tanulóink az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen /OSZTV/, az OKTV-n elértek, főleg a vegyészek, valamint a kémia tárgyból.
 
 
== Közismereti tárgyak, kultúra ==
 
A szakközépiskolai oktatásban elvileg másodrendű is lehetett volna a magyar, matematika és társai, de szerencsére ez nálunk nem így volt. Szigorú, következetes és a közismereti tárgyakat megszerettetni is képes tanárok tanítottak, részben ma is tanítanak az iskolában, s ennek meg is volt az eredménye. Példaként emlegették intézményünket abból a szempontból, hogy az érettségi vizsgákon nyújtott teljesítményükkel a diákok a gimnáziumban sem vallottak volna szégyent. A színházlátogatás szinte általános volt, rendhagyó irodalmi órák keretében számtalan neves író, költő is /Fekete Sándor, Iluh István, Szeberényi Lehel, stb./ megfordult iskolánkban. A hetvenes években - igaz politikai színezettel-, de csak volt valami kerete a középiskolás diákok művészeti tevékenységének /FIN/. Az ennek a jegyében megrendezett megyei vers- és prózamondó versenyek számos aranyérmet hoztak iskolánknak, sőt - nehéz elhinni - még sikeres énekkarunk is volt. Pezsgő klubélet keretében zenei előadások, és az egyre jobban felszerelt könyvtár zenei részlege is segítették a diákokat abban, hogy hasznosan töltsék el szabad idejüket. Ebben a tevékenységben az akkori tanárok közül kiemelendő Mile Imréné, Sárközi Jánosné, dr. Bedey Endre és Sinka Gyula neve és szerepe.
 
 
== Vegyipariból Pálfy ==
 
 
A névválasztás érdekes kérdés. Az, hogy az iskolának legyen neve, s ne csak "színtelen-szagtalan" profil-megjelölést tartalmazzon, teljesen elfogadható. Az iskolában a 70-es évek végén kezdtek el ezzel foglalkozni, de aztán kiderült, hogy ez nem is olyan egyszerű dolog. Szolnok egyetlen igazán híres szülötte, Verseghy nevét patinás gimnázium viselte, s a kor szelleme nem is igen ismert más lehetőséget, mint egy helyi kötődésű munkásmozgalmi személyiséget. Így döntöttek aztán a Szegedről idekerült nyomdász, a szociáldemokrata Pálfy János mellett, aki 1919-ben a város és a megye egyik vezetője volt, s bár semmi rendkívüli dolgot sem tett - ez később az előnyére is írható - a proletárdiktatúra bukása után a fehérkülönítményesek áldozata lett az abonyi internáló táborban. A név felvétele közben kapcsolat létesült a rokonokkal, akik többször is ellátogattak az iskolába. Márványtábla került a bejáraton belülre, szobor is készült az iskola elé /Somogyi Árpád alkotása/, amely a március 21-e a városi ünnepségek közé is beiktatta az iskolát, az iskola tanulói és a fiatalabb tanárok emlékfutást rendeztek Abonyba, sőt a ballagás napján még koszorúzás is volt. Aztán a rendszerváltás idejétől kezdve az ilyen típusú nevek sorra kezdtek eltűnni az országban, így a városban is /Szamuelyből Jendrassik/. Kétségtelen, hogy az iskolánkban is felvetődött ennek a gondolata, sőt volt némi politikai nyomás is a 90-es évek elején, de mivel a tantestület nem tudott közös nevezőre jutni egy új névben, felerősödött az a szempont, hogy egyre többen már csak a Pálfy néven ismerik az iskolát, így a névváltoztatás lekerült a napirendről. Maradt a márványtábla, viszont nem maradt a szobor, de ennek egészen más oka volt. Pontosan az, amiért országszerte fogynak, tünedeznek a bronzból, alumíniumból, rézből készült műtárgyak, köztéri szobrok. Egyszerűen ellopták. Azóta a talapzat békésen megvan szobor nélkül is, hogy hiányzik-e valakinek, nem tudjuk. Nekünk, mivel nem is láttuk, biztosan nem.
 
 
 
== A technikusképzés bevezetése ==
 
 
A 80-as évtized több szempontból is átmenetet jelent. Elsősorban azért, mert iskolánkban bevezették a technikus képzést, ami szerint a négy év után lehetőség nyílott az ötödik évben a technikusi oklevél megszerzésére is, először a mechanikai és vegyész, majd a többi szakmában is. Az első években ez nagy sikernek örvendett, olyannyira, hogy a tanulói létszám 600 fölé is emelkedett. Aztán jöttek az árnyoldalak is, például az, hogy az iskolának egyszerűen nem volt elég terme, rengeteg volt a lyukas óra, aminek csak egy darabig örül a diák. Vagy például az, hogy az ötödéves, tehát érettségizett tanulókra ugyanúgy vonatkozzon-e a házirend, mint a többiekre? Különben ez a probléma még napjainkban is gondokat okoz, és itt persze eltér egymástól a diákok és a tanárok véleménye. A másik lényeges újdonság természetesen a számítástechnika megjelenése volt. Csodájára jártak az akkori tanulók a Commodore 64-eseknek, amelyek ma már megmosolyogni való matuzsálemek. A számítástechnikai képzés 1985-ben indult meg, és egyre nagyobb népszerűségnek kezdett örvendeni. Az első kis terem után újabb és újabb számítástechnikai termek berendezésére került sor, s természetesen a gépállomány is egyre korszerűsödött, jöttek a 368-as, 468-as gépek, majd a Pentiumok.
 
== Hagyományőrzés, szórakozás ==
 
 
Elég régóta szokás nálunk, hogy az elsősöket október táján felavatjuk egy jó hangulatú buli keretében, amit mi csibebálnak neveztünk el. Ennek három biztos eseménye, pontja volt ill. van. Az egyik az elsősök fogadalomtétele, amit fél lábon, un, csibepózban tesznek meg. Még ennél is nagyobb a sikere annak, amikor az új tanárok is leteszik az esküt a diákok előtt. Aztán a vetélkedő, amelynek jutalmául régen tényleg élő csibét is kaptak az elsősök. No és a végén a diszkó. Karácsony és Mikulás között szoktak az elsősök bemutatkozni, a teaház is jól szokott sikerülni. A szalagavató ünnepély szinte változatlan az elmúlt két évtizedben. Mindig van nyitótánc, majd a harmadévesek vendégül látják a végzősöket egy kis műsorral és mindenféle finomságokkal. Az utóbbi években történt ugyan kísérlet arra, hogy kivigyük az egészet az iskola falai közül, de úgy látszik megmaradunk a hagyományoknál. Szokott lenni farsangi bál is, bár egyre inkább túlzás annak nevezni, mert nagyon kevesen vállalják a beöltözést. Ezeken az iskolai bálokon korábban mindig felléptek iskolai zenekarok, volt amikor kettő is volt, sőt a tanárok is alakítottak együttest, de az utóbbi években ez valahogy visszaszorult. A hagyományok közé tartozik a ballagás, amely két napos, sőt. Az utolsó héten a végző tanulók minden nap búcsúztatnak valakit a tanárok közül, így szinte állandóan énekszó hallatszik a szünetekben az iskolában. Pénteken búcsúznak az iskolától a végzősök. Ezen a napon minden alsóbbéves feldíszíti a termét, így köszönve el a ballagóktól. A szombati nap a városi ballagásé. Néhány éve mi is csatlakoztunk a Tiszaparti-Varga-Verseghy hármashoz, és együtt ballagunk, váltott sorrendben.
 
 
== Sport, testnevelés ==
 
 
A tornatermünk lehetne nagyobb is, ráadásul időnként ütköznek is az órák, így előfordul, hogy a folyosón is van tornaóra. Szerencsére itt van a Tisza-part, amely kitűnően alkalmas a bemelegítő futásokra és a tiszapartis lányok mustrálására. Rendszeresen vannak házibajnokságok délutánonként /foci, póklabda, kosárlabda/, a tömegsport foglalkozásokon sokan részt vesznek. A 80-as években nagyon népszerűek voltak az ODK-túrák Veresné tanárnő vezetésével. 1991-ben a megyében elsőként épült mászófal a tornateremben. A téli sítáborok keretében Szlovákiában és Romániában szoktak megfordulni tanulóink. Nagyon jó, hogy van 9 kenunk és egy motorcsónakunk, így minden évben indulhat a nyári vízitúra a Tiszán, Tokajtól Szolnokig, testnevelő tanáraink, Székely Eszter és Dajka József vezetésével. Az őszi Tiszaligeti Sportnapokról sohasem hiányzunk, és a tavaszi iskolanap is a sport jegyében szerveződik minden évben. A versenysportok tekintetében igazán nem specializálódott az iskolánk, igyekszünk minden versenyen elindulni. Persze a csapatsportok a legnépszerűbbek. A legnagyobb hagyománya a kosárlabdának van, a 70-80-as években sorozatban nyertük a megyei bajnokságokat, a 90-es években a röplabdában vannak országosan is értékelhető eredményeink, kézilabdában és fociban is ki-kicsúszik egy-egy jó eredmény. Az utóbbi időszak nagy szerelme a floor-ball, sokan próbálkoznak vele. A legmesszebbre az atlétikában jutottak iskolánk tanulói. Többször szerepeltek az Országos Diákolimpia döntőjében, 1995-ben pl. a 4x100-as váltó első lett, a távolugró csapat pedig 2.
 
 
== Megújulás a világbanki képzés jegyében ==
 
 
Az iskolai oktatás utolsó jelentős átalakítása a világbanki képzésbe való bekapcsolódás jegyében történt. Az európai szakképzéshez való igazodás szellemében 1993-tól fokozatosan vezették be a Pálfyban a világbanki modellt. Ezt a jelenként mi is tapasztaljuk, a legtöbbet erről tudunk. A 9-12. évfolyamokon csak szakmai alapozás folyik, az érdemi szakképzés csak a 13-14. évfolyamon van. A megyénkben az 5 iskola egyikeként vágtunk ebbe a programba bele, ami tanáraink szerint azért is jó, mert az újabb változás az összes szakközépiskolát ebbe az irányba fogja átalakítani. Ezekben az években alakult ki az iskolánk véglegesnek tekinthető képzési jellege, miszerint 4 szakmacsoportban folyik oktatás, a vegyész, az elektronika, a mechatronika és az informatika területén.
 
 
== Tanulmányi versenyek ==
 
 
Két részre kell bontani azokat a versenyeket, amelyen el szoktak indulni tanulóink. A szakmai versenyek országos jellegűek, az iskolai forduló után elődöntő, esetleg már a döntő következhet. Nagyon érdekes az eredménylista böngészése pl. abból a szempontból, hogy a 70-80-as években figyelemre méltó eredményeink elsősorban vegyész területen illetve az Irinyi kémia versenyen születtek. Szinte menetrendszerűen bejutottak a vegyész tanulók az OSZTV döntőjébe, bizonyítva a tanulók tudását és a tanárok felkészítői eredményességét.
A 80-as évek végétől kezdenek megjelenni a műszerész eredmények is, igaz ezek egyelőre még csak a megyei elektrotechnika verseny 1. helyének kibérelését jelentik. A 90-es évek közepétől a PLC és pneumatika OSZTV-ken tarolnak a pálfysok, nem véletlen, hogy többször megkapja az intézmény az országos döntő rendezésének a jogát is. S az évtized végén már magától értetődő, hogy minden szakmacsoportunkban van rendszeresen országos döntősünk, s így az sem véletlen, hogy megkapjuk - a szakmai versenyek alapján - az ország legjobban fejlődött szakközépiskolája címet /1999/. Az utóbbi két évtized azonban azt is bizonyítja, hogy a Pálfy a közismereti tárgyakban is nagyon erős. A matematika és fizika versenyeken szinte előre ki lehetne adni az előkelő helyezéseket diákjainknak, s az sem mindennapi, hogy 2000-ben a matematika OKTV döntőjében 3 pálfys diák is volt. De nyertünk megyei versenyt oroszból, németből, angolból is. Azt is nehéz elképzelni jó ideje, hogy az irodalom és történelem versenyeken ne születne legalább egy 1. helyezés, bizonyságául annak, hogy diákjaink nem beszűkültek, hanem érdeklődnek más tárgyak iránt is. A sok név közül igazságtalanság lenne kiemelni bárkit is, Gyurcsek Ferenccel /2000-ben végzett/ mégis kivételt teszünk, hiszen ő az iskola legsikeresebb diákja. Legalább 4-5 jogcímen, versenyeredmény alapján lett egyetemi hallgató, s megkapta "A versenyképes tudásért alapítvány" díját, mint a megye legsikeresebb középiskolás diákja 2000-ben.
 
 
== Továbbtanulás ==
 
 
Hosszú évek óta a legjobb szakközépiskola a Pálfy a megyében a továbbtanulási mutatók tekintetében, s ez remélhetőleg nem a véletlennek köszönhető. Az iskola vezetése kiemelt fontosságúnak tartja, hogy a tőlünk kikerülő tanulók többsége folytassa valamilyen szinten a tanulmányait, akár rögtön az érettségi után, avagy a technikusi képesítés birtokában. A vegyészeknél magától értetődő a Veszprémi Egyetem, vagy a Könnyűipari Főiskola, esetleg a Szegedi Egyetem Természettudományi Kara. A műszerészeknél a legkedveltebb és megcélzott intézmények a főiskolák közül a győri, a budapesti, s főleg a kecskeméti. A legjobbak a Műszaki Egyetemet választják. Az utóbbi néhány évben egyértelműen favorit a műszaki informatika ill. műszaki menedzser szak. A Pálfy oktatásának sokoldalúságát jelzi, hogy mindig akadnak humán pályára tévedők, sorolhatnánk a közgazdásszá, jogásszá, szociológussá, művészettörténésszé, tanárrá stb. válók neveit.
 
 
== Külföldi testvériskolai kacsolataink ==
 
 
Először 1974-ben létesített iskolánk kapcsolatot egy lengyel iskolával, a Tarnowkiw Góry-ban levő Technikum Chemniczne-vel, főlg a vegyészek együttműködésére alapozva. A kölcsönös látogatások, szakmai tapasztalatcserék aztán néhány év múlva megszakadtak, majd a világbanki képzés beindulásával szinte magától adódott a nyugati országok iskoláival való kapcsolat lehetősége. Először a Technish lyceum Eindhoven /Hollandia/ majd két német iskola következett, a Kilian-von-Szeiner-Schule Berufliche Schule Laupheim és a Technische Berufliche Schule Bochum. Mindhárom iskolával bonyolítottunk el cserekapcsolatokat, kölcsönösen jól érezték magukat a tanulók, gyakorolták az angolt/németet, ismerkedtek egymás országainak nevezetességeivel, kultúrájával. A leggyümölcsözőbb együttműködés a bochumi iskolával alakult ki, három egymást követő évben a Tisza és Ruhr vizének vizsgálata, talajtani vizsgálatok és a sörfőzés technológiájának tanulmányozása terén. S hogy az együttműködés mennyire sikeres volt, mi sem bizonyítja, hogy a tavalyi és idei tanévben egyaránt Berlinbe utazhattak tanulóink a Robert Bosch Stiftung díjkiosztójára. Jó lenne az ilyen jellegű kapcsolatokat tovább ápolni, s újabbakat is szerezni.