„Igazság és módszer” változatai közötti eltérés

Gadamer ezzel egy másfajta körkörösséget állít szembe, amelynek szerkezetét nem a tér, hanem az idő határozza meg. A kör fogalmában Gadamer a [[Heidegger]] által bevezetett hermeneutikai kör fogalmát fejleszti tovább a szövegek megértésére vonatkoztatva. Heidegger szerint az ember nem szubjektumként áll szemben a tőle elválasztott, objektumként vagy objektumok összességeként elgondolt világgal, ahogyan azt az [[ismeretelmélet]] feltételezte. Az ember alapvető létmódja a megértés, vagyis, ahogyan Heidegger fogalmaz, az ember már eleve a világnál van, már eleve érti valahogy a világot. Az értelmezés során ez az előzetes megértés explicitté válik, vagyis tudatosul. Gadamer ennek az előzetes létmegértésnek a mintájára alkotja meg a szöveggel való találkozás aktusának leírásakor a '''felvázolás''' fogalmát. Amikor olvasunk, mindig felvázolást végzünk, vagyis előfeltételezünk valamilyen értelmet. Az olvasás során persze általában nem egyetlen ilyen előfeltevéssel élünk: mindig rivalizáló felvázolások sokasága működik bennünk. Ez az előfeltételezés azonban nem tetszőleges: előzetes tapasztalataink, tudásunk határozza meg. A szöveg értelmezése során tehát saját előfeltevéseink, előítéleteink tudatosulnak bennünk, így jobban megértjük önamgunkatönmagunkat, saját előítéleteink, előzetes tudásunk válik explicitté, mivel, ahogy Gadamer fogalmaz, az előítéletek csak akkor tudatosulnak, ha "ingereljük" azokat. Ezt a tudatosulást nevezhetjük körkörös jellegű megértésnek. Ugyanakkor pedig ennek a tudatosításának köszönhető, hogy a szöveget a maga másságában tudjuk megérteni.