„Johann Ludwig Burckhardt” változatai közötti eltérés

A Közel-Keletet kutatta, [[1809]] és [[1802]] közt beutazta [[Szíria|Szíriát]] és [[Palesztina|Palesztinát]], tanulmányozta annak történetét, földrajzát, az [[arab nyelv]]et és az [[iszlám]]ot. [[1813]]-ban a [[Nílus]] völgyét kutatta, később az [[Arab-félsziget]]en és a [[Sinai-félsziget]]en járt. ▼

Kíválóan ismerte az arab kultúrát, a [[Arab nyelv|nyelvet]] és a [[Korán]]t. Hogy zavar nélkül utazhasson a térségben, áttért az iszlám hitre, felvette a ''Sejh Ibráhím'' nevet; így jutott el [[Baalbek]]be, Palmürába, Damaszkuszba. Ő volt az első európai, aki – szigorú vallási vizsgát követően, muszlim öltözetben – beléphetett [[Mekka|Mekkába]] és [[Medina|Medinába]]. Utazásai közben hallott a sivatag sziklái között rejtőző, megközelíthetetlen, titokzatos városról, amely Áron sírja közelében terül el. Ekkor azzal az ürüggyel, hogy kecskét akar áldozni Izrael első papjának oltárán, megkért két beduint, hogy kísérjék el a sírhoz. Így jutott el [[1812]]-ben Petrába, ahol arab öltözékét kihasználva titokban rajzokat és feljegyzéseket készített. Vezetőit hiába faggatta, mindössze annyit voltak hajlandók elárulni az ősi településről, hogy a fáraók városa volt - mivel féltek, hogy Burckhardt rátalál a beduin szájhagyomány szerint itt elrejtett kincsre. A kecskeáldozat után sietősen visszakísérték a Szik-szurdok közelében álló Elji faluba. Amint elterjedtek a rajzok és a felfedező által összegyűjtött információk, a sziklából faragott várost megrohanták a nyugati látogatók.▼