„Pagoda” változatai közötti eltérés

A '''pagoda''' toronyszerű, többszintes, kőből, téglából vagy fából készült építmény, főként [[Kelet-Ázsia|Kelet]]- és [[Délkelet-Ázsia|Délkelet-Ázsiában]]; általában [[buddhista]] [[templom]]együttes része. A pagoda az ősi [[india]]i sztúpából alakult ki, amely rendszerint egy [[szent|szent ember]] vagy [[király]] földi maradványai, ill. [[ereklye|ereklyéi]] fölé emelt, [[kupola]] alakú emlékmű. A hagyományos indiai félgömb boltozatú sztúpából Délkelet- és Kelet-Ázsiában az adott helyre jellemző meghatározott formák alakultak ki. A tetődísz, a sztúpát megkoronázó dekoratív ornamens megnyújtottabb, [[henger]]esebb alakot öltött, míg a sztúpa felső része elvékonyodott, [[torony]]szerű formát kapott. Ezt a típust mint szent relikviák őrzésére megfelelő emlékművet átvette a buddhizmus, s ezzel ismerkedtek meg pagoda néven a nyugatiak. A tibeti és nepáli buddhista pagodák palack formájúak; [[Mianmar]]ban, [[Thaiföld]]ön, [[Kambodzsa|Kambodzsában]] és [[Laosz]]ban viszont a gúla vagy kúp alak a jellemző; a legismertebb pagodatípus [[Kína|Kínában]], [[Korea (történelmi)|Koreában]] és [[Japán]]ban jött létre. Ez magas torony, melyen az alsó szint formája lépcsőzetesen ismétlődik, felfelé egyenletesen csökkenő arányban. Az emeletek lehetnek [[kör]] alakúak, [[négyzet]]esek vagy [[sokszög]]űek. A kelet-ázsiai pagodánál minden egyes szintet kifelé hajló tető fed, az egész épület pedig korongokkal díszített hegyben végződik. Minthogy a pagodát eredetileg emlékműként emelték, nagyon kevés kihasználható belső tere van.▼