„Elagabal” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
'''Elagabal''' [[ókor]]i [[istenség]] volt, [[kultusz]]a Emesa város és környezetére terjedt ki.(ma Homs, [[Szíria]]). Rövid időre, 219 és 222 között kultuszát a császár Rómában is praktizálta, de nem honosult meg. ▼
A Kr. e. I. században arab királyai voltak Emesának, ahol Elegabal tiszteletének már hagyománya volt. A legrégebbi előkerült lelet, amely az istenség és a kultusz létezéséről bizonysággal szolgál, egy, az Kr. u. I. századból származó [[
▲Elagabal [[ókor]]i [[istenség]] volt, [[kultusz]]a Emesa város és környezetére terjedt ki.(ma Homs, [[Szíria]]). Rövid időre, 219 és 222 között kultuszát a császár Rómában is praktizálta, de nem honosult meg.
▲Kr.e. I. században arab királyai voltak Emesának, ahol Elegabal tiszteletének már hagyománya volt. A legrégebbi előkerült lelet, amely az istenség és a kultusz létezéséről bizonysággal szolgál, egy az Kr. u. I. századból származó [[sztéle]]. Bár Elegabal csak helyi istenség volt, és máshol nem tisztelték, követői ettől függetlenül mint napistent minden fölött uralkodónak tartották. Mint legfelsőbb istenség a [[görög]] [[Zeusz]]nak ill. a [[római]] [[Jupiter]]nek felelne meg (s mint őneki úgy Elegabalnak is a [[sas]] volt a szent madara), másrészt mint napistenség a görög Héliosszal is volt azonossága, így a népi etimológia nevüket Héligabalosz formában félreértelmezte és összemosta.
Az Elegabal-kultusz középpontjában egy körülbelül méhkas nagyságú púpos kő, esetleg meteorit állt, amelyet a templomban őriztek. Ilyen köveket a [[Földközi-tenger]] különböző népei is tiszteltek, különösen a [[föníciai]]ak, pontosabban a [[pun]]ok. Ezeket betilának nevezik (vagy görögösen baitýlia ill. baítyloi), amely elnevezés az arámi bet el („Isten háza“, v.ö. héber bethel)szóval hozható összefüggésbe. Hasonló kőkultusz uralkodott Carrhae-ban (Harran), ahol a betila "Szin" holdistennek felelt meg.
A Kr. u. III. században az
[[Elagabalus]] császár meggyilkolása után (222) a követ visszaszállították Emesába, ahol a kultusz tovább élt. [[Aurelianus]] császár a [[palmíra]]i királynő fölötti győzelme után 272-ben ellátogatot az Elegabal-templomba, hogy beváltsa fogadalmát. Aurelianus a napkultusz híve volt ([[Sol invictus]],
A témával foglalkozó kutatók korábban azt a nézetet vallották, hogy Elagabal és Sol invictus alakjai megegyeznek, ezért minden talált leletet úgy értelmeztek, hogy egy keleti napvallás a birodalom nyugati felében is hódított. Igaz, hogy találtak Invictus Sol Elagabalus feliratot, de a legújabb kutatás szerint (H. Seyrig, S. E. Hijmans) a Sol invictus kultuszának akkorra már nyugaton hagyománya volt, az Elagabal-kultusz azonban szerintük szíriai néphagyomány volt és csak a császáron keresztül jutott el Rómába.
== Források ==
23 ⟶ 22 sor:
[[de:Elagabal (Gottheit)]]
[[Kategória:
[[Kategória:Római istenek]]
|