„Belga törzsek” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
HunyadymBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: Portál:Ókori Róma hozzáadása
38. sor:
 
==A Belgae meghódítása==
Caesar i. e. 57-ben kezdte meg a Belgae területek meghódítását. A [[De Bello Gallico]] szerint a Belgae már korábban nekiláttak, hogy magukat megszervezzék és felfegyverezzék Caesar korábbi hódításai miatt. Erre válaszul Caesarkét új római légiót szerelt fel, illetve utasította gall szövetségeseit, az [[Aedui]] törzset, hogy támadják meg a Bellovaci-tBellovacit. Ellenfelei jelentős száma és legendás bátorsága miatt Caesar óvatosan kezdett neki a támadásnak, és kezdetben csak lovasságát használta arra, hogy a Belgae erőket felmérje, gyengeségeiket kitapasztalja. Miután meggyőzte magát arról, hogy katonáinak van esélye a Belgae ellen, Bibrax (a mai [[Laon]] és [[Reims]] közelében, a Remi törzs szállásterületén, tábort épített. A tábort az egyik oldalról egy mocsár, a másik oldalról az [[Aisne folyó]] védelmezte.
 
A Belgae sereg a folyón átkelve támadott és csak heves csata után tudták őket a rómaiak visszaszorítani. Mivel a rómaiakat nem tudták elűzni és az Aedui egyre közelebb kerültek a Bellovaci szállásterületéhez, a Belgae sereg feloszlott és minden törzs visszatért a saját területét védelmezni. Miután megegyeztek, hogy bármelyik törzset támadja meg Caesar, a többi a segítségére fog sietni, a Belgae éjfél körül tábort bontottak és elvonultaelvonultak. Napkelte után Caesar meggyőződött arról, hogy a visszavonulás nem csak csapda és a római lovasságot küldte a visszavonulók üldözésére, maga pedig három légióval utánuk indult.
 
Caesar ekkor a Suessiones területére vonult be és ostrom alá vette Noviodunum ([[Soissons]]) városát. A rómaiak előkészületeit, különösen az ostromgépeket látva a Suessiones megadták magukat és Caesar ekkor figyelmét a Bellovaci felé fordíthatta, akik eddigre visszavonultak Bratuspantium erődjébe (a mai [[Amiens]] és [[Beauvais]] között feküdt). A római támadást követően hamar megadták magukat, csakúgy, mint az Ambiani.
 
A [[Nervii]], az Atrebates és a Viromandui törzsek viszont a fegyveres ellenállás mellett döntöttek (az Atuatuci szintén velük tartottak, de a csatára nem érkeztek meg). A fegyveresek ekkor az erdőbe vetették magukat és a [[Sabis]] folyó mentén megtámadták a rómaiak menetoszlopát. A támadás annyira váratlan volt, hogy a római katonáknak arra se volt ideje, hogy sisakjukat felvegyék vagy pajzsukról a borítást levegyék. Caesar nem kis személyes bátorságról tanúságot téve megragadott egy pajzsot, az élvonalba verekedte magát és megszervezte katonáit, időközben megérkezett a két légió, amely a poggyászokat és a felszerelést kísérte és beavatkozásuk eldöntötte a csatát. Caesar szerint Nervii szinte teljesen megsemmisültek a csatában, de ennek ellenére hősöknek nevezi őket.