„Páfrányfenyő” változatai közötti eltérés

A Ginkgo biloba jól ismert legendás szívósságáról. A városi kén-dioxid, nitrogén-monoxid és egyb szennyeződéseket minden fánál jobban tűri, hasonlóan ellenálló kórokozók támadásával szemben is. Kevésbé ismert, hogy a részecskesugárzással szemben legalább olyan ellenálló, mint a közhelyszerűen emlegetett patkányok vagy a csótányok. Az 1945.VIII.6-án Hiroshimára ledobott atombomba egy bizonyos hatósugáron belül minden élőlényt s épületet elpusztított. Vagy mégsem? Az 1945 szeptemberében kiérkező vizsgálóbiztosok azonban 6 olyan fát találtak, amelyek ugyan súyos sérüléseket szenvedett, de túlélte az eseményt...s ezek mind Ginkgók voltak. Ezek a fák deformálódtak ugyan, de még ma is élnek. A Hosen-Ji templom mindössze 1130 méterre volt az epicentrumtól, maga az épületeggyüttes felrobbanása előtt adott valamennyi védelmet a fának a sugárzásal szemben. Ma 15 m magas éésés már 159 éves. A Shukkeienshukkeien-i kert alapjait 1620-ban rakták le és egy páfrányfenyő, amely 1370 méterre volt mindössze a robbanás központjától ma 17m magas és már 200 éves! A Joseijosei-Jiji-i Ginkgo 1410 méterre volt a robbanástól, egy gyár védelmében, s bár a gyár a levegőbe szállt, az akkrakkor 45 éves fa túlélt és ma nagy tiszteletnek örvendve áll, egy templom részeként. A Senda Általános iskola fája 1650 méterre áll az epicentrumtól. A pusztulás olyan nagy volt, hogy mindössze az auditórium fémvázának roncsa maradt meg. A fa ma is jó egészségnek örvend. A Myojoinmyojoin-Jiji-i fa 1780 méterre élte túl a csapást, szintén él. Az Ankaraku-Ji-i tempom 2160 méterre fekszik az egykori robbanás központjától, a templomot 1948-ban újraépítették, a fa pedig a megmaradt csonkból újra kihajtott.