„Oklevél” változatai közötti eltérés

* [[papirusz]] -– [[Nílus]]-parti papiruszsás;

* [[pergamen]] vagy íróhártya -– juh- vagy borjúbőrből készült;

* rongypapír - az anyaga -– kender-vagy lenszövet.

* téglalap -– álló vagy fekvő formátum;

* nagysága -– változó, a szöveg terjedelme határozza meg.

* betűk -– ált.általában azonos betűtípus;

* grafikus szimbólumok -– pl. [[Krisztus]]-jelképek;

* díszítő elemek -– pl. [[iniciálé]];

* ''invocatio'' (fohász) -– a szerző segítségül hívja [[Isten]]t, [[Jézus]]t vagy a [[Szentháromság]]ot;

* ''intitulatio'' (megnevezés) -– az oklevéladó nevének és címének közlése;

* ''inscriptio'' (címzés) -– kihez szól az oklevél, ez lehet általános, kollektív vagy személyes;

* ''salutatio'' (üdvözlés) -– az oklevél olvasójának üdvözlése, pl. ''salutem in omnium Salvatore''.

* [[arenga]] -– lényege az írásba foglalás, illetve az oklevélben szereplő jogi tény elvi megalapozása. Oklevéltől függ az arenga típusa: szolga felszabadításakor szól az emberi szabadság eredetéről; a végrendeletkor a földi élet és a túlvilági boldogság összefüggéseiről; az írásbeliség funkciója a véges emlékezettel szemben stb.;

* ''promulgatio'' (közzététel) -– akinek a tudomására kívánják hozni az oklevél tartalmát;

* ''narratio'' (elbeszélés) -– azokat az előzményeket, körülményeket foglalja magában, amelyek a jogi tény létrejöttéhez vezettek; a királyi adománylevelek összefoglalják azokat a tetteket, szolgálatokat, erényeket, amelyek a királyi jutalmazást kiváltották; kiegészítik a szegényes magyarországi krónikairodalmat, a középkori krónikások is forrásként használták;

* ''dispositio'' (rendelkezés) -– rögzíti a jogi tényt (pl. adománylevél, nemesítő oklevél stb.);

* ''sanctio'' (büntetés) -– azt fogalmazza meg, mi vár arra, aki az oklevél rendelkezéseit nem tartja be;

* ''corroboratio'' (megerősítés) -– a hitelezés eszközéről, módjáról tájékoztat.

* ''subscriptio'' (aláírás) -– az oklevéladó személy, tanúk, kancelláriai személy aláírása;

* ''datatio'' (keltezés) -– néha az oklevélben szereplő cselekmény idejét közli; [[pápa]]i mintára, a 13. század elejétől állandósul az uralkodói év is (''annus regni'').

Primer források, amelyek az eseményekkel szinte egyidőben, szinkronban keletkeztek, torzító szempontokkal nem kell számolni velük kapcsolatban, a valóság viszonyai tükröződnek rajtuk, és a hétköznapi ismeretek viszonyaiba nyújt bepillantást, mivel céljuk a jogtisztaság elérése volt. Általuk a hétköznapi élet rendkívül sok vetülete bekerülhet az oklevelekbe (pl.: kortörténeti események, jogtörténet, gazdaságtörténet). Magyarországon a fennmaradt forrásokon belül képviselt aránya óriási: [[Szent István]] (1001-10381001–1038) korában 10  db, [[III. Béla]] (1172-11961172–1196) koráig 200  db, Mohácsig (1526) kb. 200 000  db. Az első magyarországi oklevél tudomásunk szerint a Pannonhalmi alapítólevél (1001), az első eredetiben ránk maradt oklevél a Tihanyi alapítólevél (1055). Az oklevelek jogi és történeti értelmezésben is különböznek az okiratoktól.

* Czinár-FejérCzinár–Fejér: Magyarország okmánytára betűrendes tárgymutatóval. Budapest, 1866.