Falk születési és halálozási adatai ismeretlenek. 1775-ben már a külső tanács, vagy más néven a néptribunus szószólója volt. [[1794]] és [[1798|98]] között kapitány volt, [[1802]] és [[1805]] között [[főbíró]] és a város országgyűlési követe, bár [[1807]]-től az országgyűlésben [[Muzsik Ferenc]] helyettesítette.<ref>Borovszky Samu: Esztergom vármegye 394. o.</ref> Ugyanebben az évben lett a belső tanács tagja. 1808-ban jelent meg a [[polgármester]]i tisztség, ekkor Falk mellett, Muzsik Ferenc, és [[Szloboda Ferenc]] tanácsbéliek is jelöltették magukat. A szavazatok többségét Falk szerezte meg a július 7-i választásokon, ami után harangszó mellett a [[Szent Péter és Szent Pál-plébániatemplom (Esztergom)|belvárosi plébániatemplomba]] vonultak, ahol a bíró és az újonnan megválasztott polgármester letették esküjüket. Ezt a gyakorlatot 1818-ig követték, utána felsőbb parancsra a „Tanács-Házban” tették le az esküt a város új vezetői. Falk mindössze két évig volt hivatalban, és ezalatt több vétséget követett el. Tisztázatlan körülmények között adta bérbe a városi kompot és saját házát, sorozatos problémák voltak örökösödési perekkel és azok kamataival. A [[Komárom-Esztergom Megyei Levéltár|városi levéltárból]] több irat is eltűnt, amik csak halála után kerültek elő. 1813-ban a kamarás panasza miatt „a néhai Falk Bálint úrnak a városnál lévő pénzét bírói zár alá vették”.
