„Labdarúgó” változatai közötti eltérés

Rossz csere esetén – ha többen vannak, mint tizenegyen az egyik csapatban – kiállítássala sújthatóvétkező csapatból nem állítható ki senki, de a vétkezőfigyelmeztetés csapatután a szabályi előírás alapján a rendet a játékvezetőnek helyre kell állítania. Hét játékosnál kevesebb egyik csapatban sem lehet a pályán. Tehát, ha sérülések, vagy kiállítások miatt az egyik csapatból öt játékos hiányzik, a találkozót le5 perces várakozás után be kell fújniszüntetni. Egy mérkőzés elvileg elkezdhető akkor is, ha valamelyik csapat nem tud játékba küldeni 11 játékost, azonban erre - alacsonyabb osztályok kivételével - nemigen akad példa.

A lecserélt játékosoknak korábban be kellett menniük az öltözőbe, a 90-es évektől azonban már leülhetnek a kispadra, és ott végignézhetik a mérkőzés hátralévő perceit. Csak a kiállítottaknak kell elhagyniuk a pályát és a kispadot is, majd elvileg be kell vonulniuk az öltözőbe. Kapus kiállítása, vagy sérülése esetén – megfelelő csere hiányában – be kell állnia a helyére egy mezőnyjátékosnak, természetesen kapusmezt kell felhúznia.

A játékosokat a kezdőcsapatban általában 1-től 11-ig számozzák. A számokat jól láthatóan kell feltüntetni a mez hátán. Az elmúlt évtizedekben – főleg a nemzetközi bajnokságokon – bevezettéka nadrágon is szerepel a szám. A számozás első sorban a játékvezető, hogyilletve a mellensajtó munkájában, sőta televízió riporter közvetítésénél az azonosító munkában ad nagy segítséget. A hagyományok szerint a nadrágonkapus kapta az 1-es mezt, a védők 2-től 4-ig, a fedezetek az 5-öst és a 6-ost, a csatárok pedig 7-től 11-ig. A klasszikus formációk felbomlása után felborult ez a számozási rendszer is, szerepelígy egy játékos 1-től 99-ig bármely számot viselheti. Nagy nemzetközi tornákon és számos nemzeti bajnokságban bevezették, hogy a számjátékosok a nevüket is viseljék a mezük hátán. A számokat 1 és 22, vagy 23 közé korlátozzák.