„Jak–17” változatai közötti eltérés

Az együléses és a kétüléses Jak–17-es sorozatgyártása 1948–1949 között folyt [[Tbiliszi]]ben, a [[Tbilaviamseni|31. sz. repülőgépgyárban]]. Ez idő alatt 430 darabot építettek. A nyilvánosság előtt először az 1949-es [[tusinói légiparádé]]n mutatták be. A NATO-kódrendszerben nem kapott külön elnevezést, akárcsak a Jak–15-öst, a Jak–17-est is ''Feather'' néven ismerték Nyugaton. A kétüléses kiképző változat azonban külön NATO-kódot, a ''Magnet'' nevet kapta. A sorozatgyártás során a típuson kisebb módosításokat is végrehajtottak. Így 3,25 m-ről 3,6 m-re növelték a vízszintes vezérsík fesztávját és az [[NSZ–23]] gépágyúk helyett később a hosszabb csövű NSZ–23K típust alkalmaztak, a PAU–22 fotogéppuskát pedig SZ–13 típusúra cserélték. Egyes példányokba már a korszerűbb ASZP-3M célzóberendezéseket szerelték be. A sorozatgyártás során a hajtómű gyártástechnológiáján is sikerült javítani, ennek eredményeként az üzemidő-tartaléka 50 órára növekedett.

 

 

Felmerült a repülőgép és a hajtómű [[lengyelország]]i licenc-gyártásának ötlete. A gépet ''G–1,'' hajtóművet ''G–2'' jelzéssel gyártották volna. A [[mielec]]i [[PZL|WSK PZL-Mielec]] 1949–950-ben felkészült a sorozatgyártásra, de az elképzelést elvetették. Ugyancsak tervezték az együléses és a kétüléses típusnak [[csehszlovákia]]i gyártását ''S–100'' jelzéssel, de ez sem valósult meg.