„Kanászkürt” változatai közötti eltérés

A '''kanászkürt''' a [[Szarvasmarha|marhaszarvbólszarvasmarha]] [[szarv]]ából készült [[Magyar népi hangszerek|magyar népi]] [[Fúvós hangszerek|fúvós hangszer]], a [[tölcséres fúvókájú hangszerek]] családjába tartozik. Kihajtáskor a pásztorok ennek hangjával jelzik a gazdáknak, hogy állataikat engedjék ki az utcára. Díszítése a hagyományos pásztorművészet egyik legjellemzőbb ága.

A kanászkürt természetes anyaga a [[magyar szürke szarvasmarha]] szarva. A jól fejlett [[szarv]] hosszúsága 60-80 cm, a hegyes végén jórészt tömör anyagú. A kívül-belül megtisztított, belül üreges szarv hegyes végéből kb. 8 cm-nyit levágnak, majd vékony fúróval az itt még tömör szaruanyagot átfúrják az üreges részig. Ha az így létrejött felső nyílást kissé tölcséres formájúra faragják, hogy [[Fúvóka (hangszerrész)|fúvókaként]] funkcionáljon, már kész is a kanászkürt legegyszerűbb változata. Ha nem elég hosszú a szarv, az alsó végén bádogból vagy rézlemezből készült toldalékot alkalmaznak. Gyakran a fúvókát külön darabból illesztik a hangszerhez, ilyenkor [[bodza]]-, [[Jávor (faanyag)|juhar]]-, [[Szilva (faanyag)|szilvafából]] vagy szaruból készítik el. A különálló fúvóka neve ''szipka, csap,'' hossza 5-8 cm és a tülökbe csapolással illeszkedik. Ha szaruból készítik, a szarv levágott hegyét használják fel úgy, hogy a vastagabb végéből bicskával alakítják ki a szájhoz illeszkedő tölcsérszerű részt, a vékonyabb végéből pedig a hangszerhez csatlakozó csapot. Gyári [[trombita]] fúvókáját is szívesen használják e célra a pásztorok.