'''Nehbet''' ókori egyiptomi istennő, akit keselyű formában őrizekőriztek meg a hieroglifák. Az egyiptomiak az egészség és az élet megtestesítőjeként tartották számon. Az istenek erejének és számon tartójának is nevezték. Szent állata a keselyű. Nő alakjában ábrázolták, keselyűbóbitával és Felső-Egyiptom fehér koronájával a fején. Felső-Egyiptom szimbólumának tartották, neve bekerült az egyesített Egyiptom fáraóinak titulusai közé. Néha azonosult Utó kígyóistennővel, s ilyenkor kígyófejű keselyűnek ábrázolták. Jelzője: „neheni fehér”. A Piramisszövegek Hórusz szemének mondják, a későbbi szövegek „Napszemnek” említik. A fáraók hatalmának megszemélyesítőjeként azt tartották róla, hogy ő biztosítja a győzelmet az ellenség felett. A sivatag úrnőjeként a bányamunka (az arany- és ezüsttermelés) oltalmazójának is tartották, de anyaistennő funkciója is volt (ilyen minőségben azonosult Muttal), segédkezett a szüléseknél (ezért rokonították Hekettel). A fáraók trónra lépésének harmincéves jubileumán, a ''Heb-szed'' ünnepen Nehbet figuráját a fáraó csónakjának az orrára helyezték.
