Kezdetben a [[bórsav]]nyomok [[fotokolorimetriafotometria|fotokolorimetriásfotometriás]] meghatározásával foglalkozott, majd [[polarográfia|polarográfiás]] vizsgálatokkal és [[Termoanalízis|termoanalitika]]i módszerekkel, egyenáramú [[konduktometria|konduktometriával]], [[biamperometria|biamperometriával]], [[coulometria|coulometriával]]. Tanulmányozta a [[bizmut]], [[tórium]] és [[cirkónium]] [[galein]]nel történő fotometriás meghatározását, a galeinnek komplexometriás indikátorként való alkalmazását, kutatta a [[xantogenátok]] újabb alkalmazási lehetőségeit, a [[nikkel]] gravimetriás, a bizmut, [[ólom]] és [[tórium]] [[komlexometria|komplexometriás]], illetve a xantogenátok [[merkurimetria|merkurimetriás]] és komplexometriás meghatározását. Munkatársaival együtt elvégezte a galein [[disszociációs állandó]]inak [[Színképelemzés|spektrofotometriás]] meghatározását.
1964-ben a [[kronopotenciometria]] segítségével vizsgálta az előkezelt [[platina]], illetve a grafitelektródok felületét. Kutatásai során egy új módszert, a zérus áram melletti bipotenciometriás titrálások végpontjelzését vezette be. Az 1970-es években az elektrokémiai szenzorokkal és az analitikai adatok korszerű feldolgozási módszereivel foglalkozott.
