„Szeminol háborúk” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VolkovBot (vitalap | szerkesztései)
a Bot: következő hozzáadása: es:Guerras Seminolas
83. sor:
Az egyezmény gyakorlati kivitelezése azonban megrekedt. A [[1824]]-ben a Brooke erődnél négy gyalogos brigád sorakozott fel, mely tisztán jelezte, hogy a kormány szándékai komolyak a rezervátumba való kitelepítést illetően. Júniusban James Gadsden, aki az egyezmény fő alkotója volt, s az áttelepítések kivitelezéssel volt megbízva, jelentette, hogy a szeminolok nem örülnek a szerződésnek, s remélik az egyezmény változtatását. A félelem egy újabb háborútól borzongással töltötte el az embereket.
 
Júniusban DuVal kormányzó mozgósította a katonaságot s parancsot adott ki a Tallahassee és Mikaszuki főnököknek egy találkozóra a St. Marks erődnél. A találkozón [[1824]]. október 1-énjén utasította az indiánokat a rezervátumokba költözésre.<ref>Missall. Pp. 69-71.</ref>
Októberben a szeminolok még mindig nem mozdultak. DuVal kormányzó jóvátételt kezdett fizetni az indiánoknak az új területek feljavítására. Élelmiszer adagokat is küldött a Brook erődhöz szétosztásra. A szeminolok végül elindultak a rezervátumokba, de egy éven belül sokuk visszatért korábbi otthonukba a Suwannee és Apalachicola folyók közé.
[[1826]]-ban a legtöbb indián már a rezervátumban volt, de meglehetősen rossz körülmények között. A földeket ki kellett tisztítani, hogy termőfölddé tehessék, és a már elültetett terményeket a szárazság elpusztította. Sokan közülük éhen haltak. George M. Brooke ezredes, a Brooke erőd parancsnoka irt DuVal kormányzónak, hogy kérjen segítséget az éhező szeminoloknak, de a segítségkérést feltartotta a vita, hogy a szeminolokat kitelepítsék-e a Mississippitől nyugatra, így semmi sem tettek öt hónapig értük.<ref>Missall. Pp. 71-73. </ref>
89. sor:
A szeminolok nehezen kezdtek beleszokni a rezervátumi életbe. A King erőd közel volt a rezervátumhoz, és a katonaság jelentette, hogy a szeminolok békésen élnek. A béke öt évig tartott, ami alatt többször felszólították őket, hogy települjenek át a Mississippitől nyugatra lévő területekre. A szeminolok ellenálltak, s kialakult közöttük egy szövetséges kapcsolat. A legtöbb fehér telepes a szeminolokra úgy tekintett, mint újonnan érkezett krík indiánokra, azonban a szeminolok Floridát tartották otthonuknak, s megtagadtak minden kapcsolatot a krík indiánokkal.<ref>Missall. Pp. 75-76.</ref>
 
A szökött rabszolga-kérdés továbbra is komoly ellentétet szított a fehérek és az indiánok között. Szeminolok és rabszolgvadászokrabszolgavadászok vitatkoztak a rabszolgák feletti tulajdonjogokon. Az új ültetvényeknél több rabszolgára volt szükség, s a szökött rabszolgák száma erősen megnövekedett.
 
DuVal kormányzó afölötti aggodalmában, hogy egy szeminol felkelésre vagy esetleg rabszolga lázadásra számíthat, katonai megerősítést kért. [[1828]]-ban a King erődöt bezárták, a szeminoloknak nem volt élelmük, ezért mind gyakrabban mentek vadászni gazdagabb területekre. 1828-ban Andrew Jacksont, a szeminolok régi ellenségét választották meg az Egyesült Államok elnökévé. [[1830]]-ban a kongresszus jóváhagyta az [[Indián-kitelepítési Határozat]]ot, hogy a Mississippitől nyugatra való kitelepítéssel mindennemű szeminol problémát megoldjanak.<ref>Missall. Pp. 78-80.</ref>