„Alsócsernáton” változatai közötti eltérés

A templomot kerítő ovális alaprajzú várfalnak mintegy 35 m hosszú szakasza az É-i és a D-i oldalon meglehetős épségben fennmaradt. Bejárata egykor a fal K-i görbületébe illesztett kaputorony alatt nyílott, a D-i és az É-i oldal védelmét egy-egy négyzet alaprajzú védőtorony biztosította. Egyházi források szerint a várfal építése 1600 – 1609 közé tehető, ez az időpont azonban vitatott. A templom DNy-i sarkával átellenben az eredeti fal alig egy m magasságig visszabontott maradványa látható. Szemben az épület ÉNy-i sarkával, a várfal már ennél is magasabb; az egykori védőfolyosó szintjéig emelkedik. Az ÉNy-i saroktámmal egyvonalban a védőfal csaknem eredeti magasságig nő és ezzel a magasságig húzódik közel 25 méteren keresztül, ezután megszakad s a harangtoronyig csupán az itt-ott felbukkanó alapkövek jelzik a fal egykori vonalát. A meglehetősen épségben megmaradt É-i falszakasz jól szemlélteti az egykori védőfal fölépítését, méreteit és védműveit. A folyami görgeteg kövekből rakott várfal vastagsága az alapnál 1,80  cm. A fal udvar felőli oldalainak kétharmad magasságán párkány fut körbe; erre támaszkodott az egykori védőfolyosó. A 90  cm vastag mellvéd falát fordított kulcslyuk alakú lőrések törik át, amelyeknek befelé szélesedő fülkéjét szemöldökkövek zárják le. A lőrés külső oldalát téglából rakták, ebből alakították ki a kulcslyuk alakú nyílást. A várfal magassága kívülről 7-87–8 m, a feltöltődött udvar felől nézve valamivel alacsonyabb. A falakat egykor kívül és belül egyaránt vakolat borította.