„Kresznerics Ferenc” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Irodalom: Magyar katolikus lexikon
SamatBot (vitalap | szerkesztései)
a →‎Nyelvészet: kurzív és fett tartalmú zárójelek javítása,
13. sor:
Már fiatal korában élénken érdeklődött az idegen nyelvek iránt. Tudott [[német nyelv|németül]], [[latin]]ul, [[olasz nyelv|olaszul]], [[francia nyelv|franciául]], [[görög nyelv|görögül]] és [[héber nyelv|héberül]].
 
Már kispap korában görögből fordított, olasz nyelvtant írt, 1790-ben pedig kéziratban maradt magyar nyelvtant állított össze (''(Magyar-Nyelv-Könyv)''). Kresznerics ebben a művében a korábbi és kortárs [[nyelvészet]]i munkák többségéről bírálóan nyilatkozik. Leginkább azt kifogásolja, hogy többségük a [[magyar nyelv]]hez természetének leírása helyett idegen nyelvekre jellemző szabályok alapján közelít.
 
Másik, németből fordított munkájának (''(Emberismerő)'') kinyomtatását a királyi [[cenzúra]] megtiltotta. A keleti nyelvekkel is komolyan foglalkozott: a héber mellett a [[perzsa nyelv|perzsa]] és [[török nyelv]]et is ismerte, hogy azok nyelvtani szabályait a magyarral összehasonlítsa.
 
Két évtizedes gyűjtés után 1808-ban kezdte el rendezni gyökérrendű szótárának anyagát. Ez a munka vezetett fő művének; ''A magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal'' című szótárának megírásához, amelyben mintegy 80.000 szó szerepel. Művének 50 oldalas bevezetőjében részletesen kifejti véleményét a magyar nyelv [[alaktan]]i rendszeréről. Kritikusan szól a korábban kiadott „Bötü-rendbe vett” szótárakról, melyeket célszerűtlennek tartott. Saját szótárában a „gyökerek” azaz [[szótő|szótövek]] alapján csoportosítja a kifejezéseket. A kiemelt szótő után bokorba gyűjti a [[szóképzés|képzéssel]] és [[szóösszetétel|összetétellel]] létrehozott szavakat. Közli a [[tájnyelv]]i vagy [[nyelvtörténet]]i [[alakváltozat]]okat, továbbá a kifejezéshez tartozó [[szólás]]okat, [[közmondás]]okat is. Első kötete [[1831]]-ben, a második kötet 1832-ben jelent meg.