„Secessio plebis” változatai közötti eltérés

A '''secessio plebis''' (''(nép kivonulása)'') az ókori Rómában a [[plebeius|plebs]] hatalomgyakorlásának, illetve a [[patricius]]ok hatalomkorlátozásának egyik eszköze volt. Módját és hatását tekintve ''sztrájknak'' is tekinthető, hiszen valamennyi, a plebeiusok által üzemeltetett műhely, üzem, üzlet és bármilyen más gazdasági tevékenység leállt. A korai Róma naturális gazdaságában az élelmiszerek előállítói, szállítói, forgalmazói pusztán tevékenységük beszüntetésével nyomást tudtak gyakorolni az előkelőségre. Nem kis súllyal esett latba a plebeius származású katonák sztrájkja, hiszen a haderő nélkül maradt város a latin háborúk előtt minden oldalról sebezhetővé vált. A ''secessio'' több alkalommal ismétlődött meg, minden esetben eredményesen, újabb és újabb elemekkel bővítve a plebs hatalmi lehetőségeit. ''Secessio''nak tekinthető esemény legalább három volt (i. e. 494, i. e. 449, i. e. 287), egyes szerzők ehhez még két, bizonytalan lefolyású eseményt is csatolnak (i. e. 445, i. e. 342).

I. e. 494-ben a plebs az adósságokkal kapcsolatos igen szigorú rendelkezések ([[Appius Claudius Sabinus Inregillensis]] nevéhez kapcsolva) elől a Szent Hegyre (''(Mons Sacre)'') menekült, és azzal fenyegetőzött, hogy új helyen új várost alapítanak, a patriciusok pedig éljenek magukban Rómában. Csatlakozott a kivonuláshoz a hadsereg is.