„Lusignan Bertalan örményországi régens” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Peadar (vitalap | szerkesztései)
VI. Kelemen
Peadar (vitalap | szerkesztései)
pontosítás
17. sor:
 
==Élete==
A francia eredetű Lusignan(-Poitiers)-család [[Ciprus]]on uralkodó dinasztiájának örmény ágából származott. Házasságon kívüli kapcsolatból született. Édesapja Lusignan Bohemond ([[1307]]/[[1309|09]]–[[1344]]) ciprusi királyi herceg és a [[Kilikia|kis-örményországi]] Korikosz ura. Anyja ismeretlen, de apja feleségének, Neghiri Eufémiának ([[1325]]–[[1381]] után), a Szaven-Pahlavuni-dinasztia neghiri ágából származó Baldvin örményországi marsall (megh. [[1336]]) leányának volt az unokatestvére. Apai nagyapja [[Türoszi Amalrik ciprusi régens|Türoszi Amalrik]] ([[1270]]/[[1272|72]]-[[1310]]) ciprusi királyi herceg, [[Türosz]] ura, [[Ciprus uralkodóinak listája|Ciprus kormányzója]] révén a ciprusi királyok leszármazottjának tekinthette magát. Apai nagyjanyja [[Szaven-Pahlavuni Izabella örmény hercegnő|Izabella]] örmény királyi hercegnő ([[1276]]/[[1277|77]]-[[1323]]) révén pedig [[II. Leó örmény király|II. Leó]] [[Örményország uralkodóinak listája|örmény királynak]] ([[1236]]-[[1289]]), aki [[I. Izabella örmény királynő]] és [[I. Hetum örmény király]] fia volt, és [[Lamproni Küra Anna örmény királyné|Lamproni Küra Annának]] (megh. [[1285]]) a dédunokája volt.
 
Nagyapja, Lusignan Amalrik meggyilkolása után nagyanyja, Izabella örmény hercegnő a gyerekeivel örmény hazájába tért vissza [[1311]]-ben. Bertalan apja, Bohemond herceg Örményországban élt [[1322]]-ig, amikor is legfiatalabb bátyjával, [[Lusignan János örményországi régens|Lusignan Jánossal]] [[Rodosz (sziget)|Rodoszra]] ment az [[Ispotályosok]]hoz. [[1323]]-ban itt érte a hír, hogy meggyilkolták az édesanyját, Izabella örmény hercegnőt az örmény fővárosban, Sziszben. Bohemond [[1326]]-ig maradt [[Rodosz (sziget)|Rodoszon]], majd bátyjával visszatért Örményországba. [[1336]]. [[április 17]]-én elsőfokú unokatestvére, [[IV. Leó örmény király|IV. Leó]] [[Örményország uralkodóinak listája|örmény király]] ([[1308]]/[[1309|09]]–[[1341]]), kinevezte őt Korikosz urává.<ref>Lásd Rudt de Collenberg (1980:226).</ref>
23. sor:
[[IV. Leó örmény király|IV. Leó]] [[Örményország uralkodóinak listája|örmény király]] [[1341]]. [[augusztus 28]]-án történt meggyilkolása után mivel [[Aragóniai Konstancia ciprusi királyné|Aragóniai Konstancia]] örmény királyné meddőnek bizonyult, amivel az örmény királyi dinasztia, a [[Szaven-Pahlavuni-ház]] Hetumida vonala férfi ágon kihalt, így a női ágat hívták meg az örmény trónra Bohemond középső bátyjának, [[II. Konstantin örmény király|Lusignan Guidónak]] a személyében. Lusignan Guido [[1342]]-ben családostul érkezett meg Örményországba, és ''II. Konstantin'' néven koronázták örmény királlyá. Bátyja számos politikai feladattal bízta meg Bertalan apját, így őt küldte [[Avignon]]ba a pápához, [[VI. Kelemen pápa|VI.Kelemen]]hez az egyházi unió kérdésében, mely végül végzetesnek bizonyult az első Lusignan-házi örmény uralkodó számára. II. Konstantint és Bertalan apját, Bohemondot egyszerre gyilkolták meg testőreikkel együtt [[1344]]. [[november 17]]-én [[Adana|Adanában]].<ref>Lásd Rüdt-Collenberg (1963) és Rudt de Collenberg (1980).</ref>
 
Lusignan Bohemond [[1340]]-ben vette feleségül Neghiri Eufémiát, a későbbi [[III. Konstantin örmény király|III. Konstantin]] [[Örményország uralkodóinak listája|örmény királynak]], a [[Kilikia|kis-örményországi]] Neghir és Partzerpert urának húgát, de a házasságuk gyermektelen maradt. Természetes fia, Bertalan mostohaanyjával jó viszonyt ápolt, márcsak a rokoni kapcsolat miatt is, hiszen Bertalan anyja az unokatestvére volt. Bertalan [[IV. Konstantin örmény király|IV. Konstantin]] megyilkolása után [[V. Leó örmény király|V. Leó]] trónraléptéig [[1373]]–[[1374]]-ig [[Korikoszi Mária örmény királyné]]val és Vaszil báróval, Thorosz fiával együtt a régensi tisztséget vitte.<ref>Lásd Rudt de Collenberg (1980:237).</ref>
[[Kép:Siscapital.jpg|thumb|left|200px|Szisz (Kozan) romjai]]
V. Leó király a koronázása napján, [[1374]]. [[szeptember 14]]-én [[Kozan|Sziszben]] Bertalan mostohaanyjának, az 50 éves Eufémia hercegnőnek a kezével jutalmazta az expedíciós csapatának a vezetőjét, Sohier Doulçart-t (Soherius de Sarto v. Sohier du Sart), és kinevezte Korikosz grófjává, mely birtokot Neghiri Eufémia előző férje, Bertalan apja, Lusignan Bohemond birtokolt.<ref>Lásd Rudt de Collenberg (1980:226228).</ref> Sohier Doulçart V. Leóval együtt esett egyiptomi fogsába Szisz egyiptomi megszállása után [[1375]]-ben, Eufémia [[Jeruzsálem]]ben halt meg [[1381]] után, és ott is temették el az örmény Szent Jakab templomban. Bertalan végzete azonban a mai napig nem ismert.
 
==Jegyzetek==