„II. Alexiosz bizánci császár” változatai közötti eltérés

Mánuel egyetlen fiúgyermekeként örökölte a trónt atyja halálakor, tizenegy esztendősen. A régensséget anyja, a Xéné néven apácának álló Antiochiai Mária szerezte meg, aki kegyencével, Mánuel unokaöccsével, Alexiosz Komnénosz [[prótoszebasztosz|prótoszebasztosszal]] irányította az állami ügyeket. Nyugatbarát orientációjuk azonban komoly ellenállást szült a fővárosban, ahol mind nagyobb gyűlölet övezte a rendkívüli privilégiumokat élvező [[itália]]i kereskedőket és az akadozó jövedelmüket a helyi lakosság sanyargatásával kibővítő nyugati zsoldosokat. Mindehhez külpolitikai kudarcok is társultak: Mánuel halála után röviddel, [[1180]] végén vagy [[1181]] elején [[III. Béla magyar király]] visszahódította az [[1167]]-ben elveszett [[Horvátország]]ot, [[Dalmácia|Dalmáciát]] és [[Szerémség]]et.

 

 

Az ellenállás [[I. Andronikosz bizánci császár|Andronikosz Komnénosz]], Mánuel Iszaakiosz nevű testvérének a fia körül összpontosult. A latinellenességéről ismert Andronikosz ekkor [[Pontosz]] helytartója volt. [[1182]] tavaszán ért támogatóival [[Khalkédón]]ba, és [[Andronikosz Kontosztephanosz]] flottaparancsnok átállásával akadály nélkül kelhetett át a [[Boszporusz]] túlpartjára. A hírre a lakosság fellázadt, és a latin lakosság ellen fordult: a népharagnak mintegy 60 000 nyugati esett áldozatul. A mészárlást az eliten belüli tisztogatás követte: Andronikosz Alexiosszal kivégeztette az anyacsászárnét, illetve megmérgeztette Maria Komnénét és a férjét. Alexiosz prótoszebasztosz is vérpadon végezte. Végül [[1183]] szeptemberében társcsászárrá koronáztatta magát, és a következő hónapban megfojtatta Alexioszt, akinek testét a tengerbe vettette. Jegyesét (vagy [[Türoszi Vilmos]] szerint feleségét), [[Franciaországi Ágnes]]t is feleségül vette.