„P–80 Shooting Star” változatai közötti eltérés

A P–80-as tervezését [[1941]] elején kezdte el a [[Lockheed]], azonban megfelelő hajtómű hiányában a munkát fel kellett függeszteni. Azt csak két évvel később, [[1943]] nyarán tudták folytatni, amikor az amerikaiak rendelkezésére állt az angol fejlesztésű De Havilland Goblin 13,8  kN tolóerejű hajtómű. Az '''XP–80''' azonban csak [[1944]]. [[január 8]]-án emelkedett először a levegőbe. A második prototípusba, az '''XP–80A'''-ba már a [[General Electric]] nagyobb tolóerejű hajtóművét, az I–40-t szerelték be. A tesztek során 800  km/h körüli sebességet értek el, így nem csak az akkor szolgálatban álló dugattyús motoros vadászrepülőgépeknél, de az angol [[Gloster Meteor]]nál is gyorsabb volt. A típusból fejlesztették ki a sikeres '''T–33'''-as kétüléses kiképző repülőgépet, amely a későbbi [[F–94 Starfire|F–94]] fejlesztéséhez szolgált alapul.