„Wikipédia:Tartalom” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
nehogymá' pont angolul ne legyen itt... |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
__Babinec Joakim protoierej (1921. december 27. – 2009. szeptember 23.)
Hitben, szeretetben, reménységben, szelídségben, tisztaságban és papi méltóságban, istenfélően kitűntél, óh örökemlékű, amiért is az örökkévaló Isten, akinek szolgáltál, fényes és gyönyörűséges helyre rendeli a lelkedet, ahol az igazak nyugosznak, és elnyered Krisztus ítélkezésén a bűnbocsánatot és a nagy irgalmat. (Tropárion a papi temetési szertartásból, 2. hang)
2009. szeptember 23-án életének 88. évében elhunyt Joakim Babinec protoierej, ny. dombói parókus, a budapesti Radonyezsi Szent Szergij orosz ortodox egyházközség volt elöljáró papja.
Joakim atya 1921. december 27-én született a mai Nagyszőlősi járáshoz tartozó Felsősárad (Siroke) faluban, Csehszlovákiában.
Középiskolai tanulmányait Jugoszláviában, a bitolai „Teológus Szent János evangélista” papi szemináriumban végezte 1931-1941 között, melynek abban a korszakban olyan kiváló tanárai voltak, mint Justin Popović archimandrita, Kiprian Kern archimandrita, valamint Szent Ioann (Makszimovics), a későbbi Sanghaji- és San Franciscói orosz emigráns püspök, akinek alakját Joakim atya mindig nagy szeretettel elevenítette fel a diákévekről szóló beszélgetések során.
Felsőfokú teológiai tanulmányokat folytatott 1942 és 1944 között a budapesti Görögkeleti Hittudományi Főiskolán. A főiskola fiatal igazgatójával, Berki Ferízzel kötött ismeretsége később szívélyes barátsággá alakult.
1947. szeptember 21-én szentelte őt diakónussá, november 30-án pedig pappá Nesztor (Szidoruk) munkácsi és ungvári püspök. 1947-től 1975-ig a Munkácsi Egyházmegye papjaként több kárpátaljai ortodox egyházközségben szolgált parókusként, leghosszabb ideig, 1954-1975 között Dombó (Dubovoje) faluban.
A Moszkvai Patriarchátus Külügyi Osztálya rendelkezése nyomán 1975-től a budapesti Radonyezsi Szent Szergij orosz ortodox egyházközség elöljáró papja tisztét töltötte be. Megbízatása lejárta után, 1989-ben visszatért Dombóra és haláláig ott élt. Magyarországi kapcsolatai ezután sem nem szakadtak meg: különböző évfordulók, ünnepek alkalmával rendszeresen ellátogatott Budapestre, és együtt szolgált a Magyar Ortodox Esperesség papjaival. 2004-ben még részt vett a Magyar Ortodox Egyházmegye I. teológiai konferenciáján, és később is, amíg egészsége engedte, nyaranta néhány hetet Budapesten töltött.
Joakim atya boldog házasságban élt élete hűséges társával, Marija asszonnyal. Házasságukat Isten öt leánygyermekkel áldotta meg.
Az elhunyt atya művelt, a teológia és történelem iránt mély érdeklődést mutató személyiség volt. Híveivel közvetlen, szívélyes viszonyt ápolt. Írásait rendszeresen közölte az Egyházi Krónika, a Magyar Ortodox Esperesség folyóirata, illetve a Zsurnál Moszkovszkij Patriarhii, a Moszkvai Patriarchátus teológiai folyóirata.
Papi szolgálatának elismeréseként Joakim atyát püspökei számos alkalommal kitüntették, így legutoljára a mitra viselésének jogával.
Joakim atya temetésére 2009. szeptember 25-én került sor. A budapesti orosz- illetve magyar ortodox egyházközség papjai és hívei szeptember 27-én, vasárnap, a Szent Liturgia után, halotti emlékszertartásban vesznek imádságos búcsút tőle.
Helyezze az Úr a közülünk eltávozott Joakim protoierej szolgájának lelkét az igazak hajlékába, nyugosztalja azt Ábrahám ölében, és számlálja az igazak közé!
| |||