|
=== Költői és politikai kudarcok ===
A városba visszatérve, tizenkét éves korában tökélhette el, hogy dicsverseket ([[madíh]]) fog költeni [[AbúAbu Tammám]] és [[al-Buhturí]] nyomdokain, mivel ott tehetségét is kamatoztathatta, és esélye volt kiemelkednie alacsony társadalmi helyzetéből. [[928]]-ban [[Bagdad]]ba költözött, majd [[Szíria]] felé vette az irányt, ahol két évig vándorköltőként élte életét. Pontos életútja nem megállapítható, de verseiből kitűnik, hogy [[Manbidzs]] környéki, [[latakia]]i és [[tripoli (Libanon)|tripoli]] előkelőségeknek írt neoklasszicista jellegű, nem túlzottan kiemelkedő minőségű dicsőítő [[kaszída|kaszídákat]]. Ez nem hozta meg számára a várt sikereket, mire tizenöt éves fejjel politikai agitációba kezdett Latakiában, melynek során magát prófétának (nabí) kiáltotta ki (tanabbá, innen neve: al-Mutanabbí, „a magát prófétának nevező”). Az intenzív korabeli karmatí agitációnak és hadjáratoknak köszönhetően nyugtalan közegben a lázadás egészen a Szamáváig elterjedt a beduinok körében, de végül [[933]]-ban az [[Egyiptom]]ot és Szíriát uraló [[Muhammad ibn Tugdzs al-Ihsíd]] csapatai leverték a felkelőket. A költőt elfogták, perbe fogták, majd [[Himsz]] városában két évre börtönbe vetették.
=== A karrier felívelése ===
== Költészete ==
Mutanabbít elsősorban az életművének zömét kitevő dicsversek ([[madíh]]) mesterének tartják, amely téren [[AbúAbu Tammám]] és [[Buhturí]] méltó utódja volt. Mindenekelőtt verseinek epikai ereje kiemelkedő, különösképpen a csaták leírása esetében, amelyekben nem ritkán személyesen is részt vett. (Versei már csak emiatt is becses történeti forrásnak számítanak.) Számos versében az öndicséret ([[fahr]]) is felbukkan, olykor egész költeményeket szentelt ennek a témának. Szerelmi téma elsősorban a konvencionális nyitórészben ([[naszíb]]), filozófikus jellegű gondolatok pedig csak helyenként elszórva találhatóak meg verseiben. Verseinek „nemzeti jellegét” is ki szokás emelni: az arab népet minden más nép felett állónak és azoknál kiválóbbnak tekintette, és ennek sokszor hangot is adott, dicsérvén az arabok erényeit.
Mutanabbí a középkori arab költészet neoklasszicista vonulatához tartozik: a dicsőítő műfajhoz fűzött elvárásoknak megfelelően nem volt újító sem formai, sem nyelvi téren. Nyelvezete egyszerű, noha – mint a legtöbb költőt – szabados nyelvtanáért és olykor különleges szóhasználatáért kritikusai sokszor bírálták. Versformája a [[kaszída]], melyben a korabeli tendenciának megfelelően a nyitó naszíbot követő, utazást leíró rész ([[rahíl]]) gyakran elmarad. Szellemes, az utókor számára klisékké váló metaforáit és hasonlatait hívei nagyra értékelték, kritikusai viszont nem mulasztották el elítélni bizarrságukat. Összességében azonban sosem lépett túl a hagyományos költészet évszázados keretein: nagysága ezeken belül bontakozott ki.
|
