Főmenü megnyitása

Abu Firász

középkori arab költő, író

Abu Firász al-Hárisz ibn Szaíd al-Hamdáni (arab betűkkel أبو فراس الحارث بن سعيد بن حمدان الحمداني – Abū Firās al-Ḥāriṯ ibn Saʿīd al-Ḥamdānī; Moszul, 932Szadad, 968. április 4.) az egyik legjelesebb középkori arab költő, a Hamdánida-dinasztia sarja volt.

Abu Firász
(أبو فراس الحمداني)
Abou Feras al-Hamdani (Syrian Post, 1963).jpg
Született 932[1]
Moszul
Elhunyt 968. április 4. (35-36 évesen)[2]
Homsz
Állampolgársága Abbászida Kalifátus
Foglalkozása költő
Halál okacsatában elesett
A Wikimédia Commons tartalmaz Abu Firász témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Abu Firász apja, Szaíd ibn Hamdán fivéreihez hasonlóan katonai karriert futott be, volt többek között Nihávand, Vászit és Nahraván katonai parancsnoka, közben harcolt Irakban a karmatik, Azerbajdzsánban Júszuf ibn Abi sz-Szádzs és a Hidzsázban a zarándoklatot fosztogató beduinok ellen, ráadásul maga is megbecsült költő volt. Szaídot 935-ben, Abu Firász háromesztendős korában a moszuli helytartóság megszerzéséért kirobbant küzdelemben gyilkoltatta meg Szaíd unokaöccse, a később Nászir ad-Daula néven ismert al-Haszan ibn Abdalláh. Abu Firász végül utóbbi testvére, Szajf ad-Daula Ali aleppói emír mellett futott be nagy karriert: neki köszönhetően korán, tizenhat évesen Harrán és Manbidzs emírje lett.

Ilyen minőségben hadi babérokat is szerzett: 948-ban és 954-ben nagybátyja oldalán harcolt a folyton lázongó nomád törzsek ellen, de több alkalommal egyedül vezette seregét győzelemre a fosztogató beduinok felett. Feltehetően már 948 tavaszán harcolt a betörő bizánciak ellen, ekkor győzelmet aratott a dzsulbáti csatában. Szajf ad-Daula mellett részt vett a vereséggel végződő 950-es anatóliai hadjáratban, 956 májusában pedig ő helyettesítette nagybátyját Aleppó élén. Ebben a hónapban egy vár felújításával megbízott veje a betörő bizánciak fogságba esett, ő pedig egészen a fontos határvárig, Maarasig üldözte a támadókat, mindhiába. 958 őszén hősiesen harcolt az előőrsben a vesztes raabáni csata során, ahol számos fivére fogságba esett.

959-ben fogságba esett, és először az Eufrátesz melletti Harsanában tartották fogva, ahonnan 962-ben megszökött. Hamarosan ismét elfogták, és ezúttal Konstantinápolyban őrizték. A 965-től zajló béketárgyalások egyik fő közvetítője volt. 966 januárjában engedték szabadon, de visszatérve nem régi felső-mezopotámiai tartományaiba nevezték ki, hanem a közép-szíriai Homsz parancsnoka lett. Nagybátyja 967-es halálát követően annak fia – egyébként Abu Firász unokaöccse –, az ifjú Szaad ad-Daula Saríf szerezte meg az emírséget, aki ellen Abu Firász 968 elején fellázadt, melynek során megölte a homszi kádit, hogy megszerezze a vagyonát, és nagy összegeket szedett be a lakosságtól. A központi csapatok rövidesen kivonultak ellene, és a Homsz és Damaszkusz között fekvő Szadadnál legyőzték, megölték és holttestét lefejezték. Csak napok múlva temették el arra járó beduinok.

MunkásságaSzerkesztés

Első ismert versei klasszikus kaszídák. Több verset is írt a barátságról és a szerelemről, illetve számos költeményét nagybátyja hadi vállalkozásainak dicsőítésére szentelte. Ezekben nagy hangsúlyt kap saját hősiessége is. Legszebb költeményei a bizánci fogságban írott elégiák, az „ar-Rúmijját” („A bizánci [versek]”). Verseire az egyenes, őszinte hang jellemző. Költeményei történeti forrásként is rendkívüli jelentőséggel bírnak.

JegyzetekSzerkesztés

  1. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)

ForrásokSzerkesztés

  • Marius Canard: Histoire de la Dynastie des H'amdanindes de Jazîra et de Syrie. Párizs, Presses universitaires de France, 1953.
  • Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Budapest: Kőrösi Csoma Társaság. 2005. ISBN 9638378212  
  • Arab költők a pogánykortól napjainkig. Szerk. Germanus Gyula. Budapest: Magyar Helikon. 1961. Online elérés
  • Világirodalmi lexikon I. (A–Cal). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1970.