„Hamdánidák” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Helyesírási javítás: Abu Firász, lásd WP:ARAB |
|||
24. sor:
Szajf ad-Daulát a fia, I. Saríf, azaz [[Szaad ad-Daula Saríf]] („a dinasztia szerencséje”) követte ([[967]]–[[991]]), de sokáig nem is tudta megszerezni a maga számára a hatalmat; helyette atyja minisztere, [[Karkúja]] kötött békét Bizánccal, melynek révén a Hamdánidák a császár vazallusaivá váltak. Az aleppói emírség ráadásul kettős szorításba került: [[969]]-ben Egyiptomban a [[Fátimidák]] vették át a hatalmat, és [[971]]-ben már ők is Antiochiát ostromolták. Bizánc ekkor [[I. János bizánci császár|I. János]] vezetésével lendületes ellencsapást indított, melynek keretében [[974]]/[[975]]-ben a szíriai tengerpart és Palesztina nagy része is Bizánc uralma alá került (igaz, zömmel ideiglenesen, alig egy évre).
A Fátimida agresszió nemsokára újrakezdődött, már [[Szaíd ad-Daula]] („a dinasztia áldottja”) uralkodása alatt. [[I. Baszileiosz bizánci császár|I. Baszileiosz]] 994/995-ben és 999-ben is kénytelen volt saját hadaival Aleppó felmentésére vonulni. Ez utóbbi hadjáratot követően 10 évre fegyverszünetet kötött [[al-Hákim]] Fátimida kalifával, azonban még ennek lejárta előtt kihalt az aleppói emírdinasztia. Az [[1001]]-ben meghalt Szaídot két fia, Abú l-Haszan Ali (II. Ali, 1001–1004) és Abú l-Maáli Saríf (II. Saríf, 1004) követte, ám [[1004]]-ben az addig is helyettük uralkodó török tiszt, [[Lulu aleppói emír|Lulu]] vette át a hatalmat, aki a Fátimidákhoz volt lojális.
Aleppót az egyiptomiakhoz hű török tisztek vették át egészen a [[Mirdászidák]] [[1023]]-as hatalomátvételéig, akik ismét Bizánc oldalára állították a fejedelemséget.
| |||