„Pergőhang” változatai közötti eltérés

A [[fonetika|hangtanban]], a '''pergőhangok''' (idegen szóval ''trillárisok'' vagy ''tremulánsok'') olyan [[rotacizáló mássalhangzók]], amelyeket a hangképző szerv és a [[hangképzés helye]] közti vibráció hoz létre. A [[spanyol nyelv|standard spanyol]] <''rr''> hangja a ''pe'''rr'''o'' szóban egy fogmedri pergőhang ([[alveoláris trilláristremuláns]]), míg a párizsi francia nyelvben szinte mindig nyelvcsapi pergőhangot ([[uvuláris trilláristremuláns]]) használnak.

A trillárisok nagyban különböznek a [[legyintőhang]]októl (''flap''). Míg a legyintőhangok (vagy érintőhangok - mivel néhány nyelvész nem tesz különbséget köztük) esetén valamilyen mozdulat szükséges ahhoz, hogy a hangképző szerv meglegyintse/megérintse a hangképzés helyét, a trillárisoknáltremulánsoknál a hangképző szerv helyzete kötött, a kiáramló levegő így erősen megrezgeti. Általában 2-3 ''pergetéssel'' ejtett, de akár ötperdületű vagy több is lehet, ha [[kettőzött mássalhangzó]]. Létezik egyperdületű változata is, aminek ejtése alig tér el a legyintőhangtól, de hangképzése trillárisokét mintázza. A pergőhangok pergésszámban különbözőek lehetnek, a legyintőhangokból csak egyperdületű létezik. A magyar nyelv ''r'' hangja 1-3, de akár 4-6 perdületű fogmedri pergőhang, vagy egyperdületű érintőhang. Pergésszáma függ a hang­környezettől, a beszéd­tempótól, de még a beszélőtől is.<ref>[http://idegennyelvor.blog.hu/2009/08/22/a_magyar_beszedhangok A magyar beszédhangok]</ref><ref>[http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1321/132101.pdf "R" hangok: kiejtés, hangzás, funkció], ''Magyar Nyelvőr'', 132. évf. 1. szám</ref>

*{{IPA|[r]}} - '''fogmedri pergőhang''' (''[[alveoláris trilláristremuláns]]'')

*{{IPA|[ʙ]}} - '''ajak-ajak pergőhang''' (''[[bilabiális trilláristremuláns]]'')

*{{IPA|[ʀ]}} - '''nyelvcsapi pergőhang''' (''[[uvuláris trilláristremuláns]]'')

A bilabiális pergőhang a beszédben viszonylag ritka. A legelterjedtebb a fogmedri pergőhang {{IPA|[r͇]}}, de a fog-pergőhang ([[dentális]]) {{IPA|[r̪]}} és a fogmeder mögötti ([[posztalveoláris]]) változat {{IPA|[r̠]}} sem ritka. Állítólagos [[retroflex trilláristremuláns]] található a [[toda nyelv]]ben amit az IPA {{IPA|[ɽ]}} jellel jelöl (vagyis ugyanazzal a szimbólummal, mint a [[retroflex flap]]-et), vagy egyértelműbb formában {{IPA|[ɽ͡r]}}, mivel csak a kezdete retroflex, a tényleges pergetés már a fogmedernél képzett. Némelyek az gégehangi pergőhangot ([[epiglottális trilláristremuláns]]) is ide sorolják. Az [[epiglottális]] mássalhangzókat [[allofón|ejtésváltozat]]okként gyakran gurgulázva ejtik, így egyes nyelvekben tekinthetőek elsődlegesen trillárisoknak. Nincs azonban erre hivatalos IPA jelölés, de az irodalomban gyakran [я] szimbólummal hivatkoznak rá.

A [[linguolabiális]] trillárispergőhang {{IPA|[r̼]}} nem ismert beszédhang, de ajkakkal összeszorított fröcsögő nyelvnyújtogatás során előjöhet.

A [[horkolás]] rendszerint a [[nyelvcsap]] (''uvula'') és a [[lágy szájpadlás]] (''velum'') rezgetésével történik. Míg az előbbi rendes nyelvcsapi pergőhang, nincs hangtani megfelelő az utóbbira. Nem tekinthető veláris pergőhangnak, mert a lágy szájpadlás tölti''aktív'' szerepet tölt be itt (a hangképző szervet (''aktív'' szerepetszervét), s nem a hangképzés helyeként (''passzív'' szerepbenrésztvevőként (a hangképzés helyeként) szolgál; sőt, a nyelv egyáltalán nem is vesz részt a képzésében. (A [[IPA kiegészítése]] ugyanilyen összetételű réshangot azonosít [[velofaringeális]]ként.)